A ​férj, aki elfelejtette a feleségét 61 csillagozás

John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

A ​férfiak gyakran megfeledkeznek a bevásárlásról. Meg a házassági évfordulójukról. Mindez nem újság. Az is előfordul, hogy elfelejtenek elmenni a gyerekért az óvodába. Na és? Az azonban korántsem hétköznapi fordulat, hogy valaki teljesen elfelejti a feleségét. E regény főhősével pontosan ez történik: egy esős őszi délután a metrón egyszer csak rájön: fogalma sincs, merre tart és mi okból, sőt azt sem tudja, ki is ő, hogy hívják, mivel foglalkozik és hol lakik. Nincs egyszerű dolga, amikor nekilát mindezt kideríteni: először lerázzák, másodszor hülyének nézik, végül a kórházban, ahol szóba állnak vele, természetesen az adataira kíváncsiak… Nagy sokára előkerül egy barátja, aki segít felidézni egy-egy emlékfoszlányt, és kis időre befogadja amnéziás hősünket. Ő hazafelé egy gyönyörű, vörös hajú nőt pillant meg az utcán, akiről megtudja, hogy a felesége. Csak sajnos épp válófélben vannak… A neves angol humorista abszurd helyzetre építő romantikus regénye üdítően szórakoztató történet… (tovább)

Eredeti mű: John O'Farrell: The Man Who Forgot His Wife

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Cartaphilus, Budapest, 2014
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662800 · Fordította: Bárány Ferenc

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
klaratakacs P
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Adott egy férfi a metrón, aki amnéziából kifolyólag nem tudja, hogy ő kicsoda. Ebből a helyzetből kiindulva sikerült egy olyan történetet megírni, ami tökéletesen egyensúlyoz a humor, a romantika, a válás, családi kötelékek és az amnézia problémája határán, teszi ezt szórakoztatóan, hétköznapi helyzetekbe ágyazva az egészet. Adott egy élet, barátokkal-feleséggel-gyerekekkel-szülőkkel, amire a főszereplő csak lassanként emlékszik vissza. Az érzései megvannak, de a hozzá tartozó emlékképek nincsenek, illetve csak lassan jönnek vissza. Ehhez méltóan csetlik-botlik, amiben remek mellékszereplők segítik, világbajnok angol humorral.
Csodálkozom, hogy ebből még nem csináltak filmet, mert annyira előttem voltak a jelenetek, helyszínek, a család háza.
Első találkozásom a szerzővel, de oda fogok figyelni rá.

1 hozzászólás
>!
papeerzsepi
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Angol humor, ami jellemzi a történetet. Sajnos a fülszövegben ellövik a legjobb poént, legalábbis számomra. Általában viszont jó kis történet, jó kis csavarral.

>!
meseanyu MP
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Nagyon korrekt regény a szórakoztató irodalom területéről. Vicces, de azért sok ponton tanulságos, romantikus, de nem nyálas. Az igazi nagy kedvencekhez azért nem ér fel, de abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, és jó szívvel ajánlom, ha valaki valami könnyedebbre, de nem gagyira vágyik. Strandra pl. nagyon el tudom képzelni.

>!
anesz P
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Szórakoztató könyv mélyebb mondanivalóval. Engem főleg az emlékekről való gondolkodás fogott meg benne. Valóban úgy történtek az események, ahogy mi emlékszünk rá? Vannak olyan emlékeink, amik meg sem történtek, de mi mégis valóságosnak érezzük? Az amnéziának megvan az az előnye, hogy kívülről szemléli az életét az ember, így hajlamosabb is a változásra. Ezt nagyon jól megragadja O'Farrell. Érdekes volt azért is olvasni ezt a könyvet, mert nekem is van amnéziám, igaz jóval kisebb időszakaszra (egy kerékpár-balesetre), és máig nem tudok visszaemlékezni arra, hogy hogyan is történt, csak elméleteim vannak. Különös állapot ez.
Tetszett a második esély, az, hogy harcol Vaughan azért, hogy összetartsa a családját. (Mai társadalomban sajnos ez már kuriózum, könnyebb kilépni egy kapcsolatból, mint harcolni érte. ) Valamint a történelemre vonatkoztatva is érdekes volt az emlékek kezelése.
Fél csillag levonás azért jár, mert nem éreztem egyenletesnek a regényt, voltak benne hullámvölgyek, unalmasabb részek is.
Összegezve emlékezetes könyv marad számomra.

>!
Mandragoria
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Ez egy igazán remek olvasmány volt, nagyon jót szórakoztam a tragikusan komikus helyzeteken!
Alapjáraton véve nem fogott volna meg, ha nem keveredik bele egy kis abszurditás és egy kis amnézia – a neurológiai esetek önmagukban is érdekesek, hát még keverve több mással is!
A Könyvjelző magazinban olvastam róla először, és rövid időn belül meg is találtam a könyvtárban.
A felütés in medias res (de hát máshogy hogy is lehetett volna?), ami rögtön megalapozta az izgalmat, de az első 100 oldal valahogy egy kissé mégis csak lapos volt. Nem történt benne sok minden, nyilván kellett idő, mire beindultak az események, és bemutatkoztak a szereplők, szinte kibontakoztak egész valójukban a semmiből. Ez a folyamat jól mutatja, hogy mennyire életszerű, noha nem tudom, hogy ilyen „fuga-állapot” tényleg létezhet-e…
A vicces és a keserű események akkor indultak be, miután Vaughan újra beleszeretett Maddy-be és mindent megtett, hogy helyrehozza azokat az állapotokat, amikről fogalma sincs, hogy micsodák. Vakon a nagyvilágban. Esetlen helyzetek, egyszer fent, egyszer lent, miközben mindkét szereplő életét nagyon jól megismerjük, ám egyben elbizonytalanító is, hiszen ugyanazon események sokszor egészen máshogy festenek férj és feleség szempontjából. Nem ment rögtön, pont emiatt nem, de a végére igen megkedveltem mindkét szereplőt és szurkoltam nekik!
Igazán modern regény, úgy bánik a modern technológiával és magával az internettel (a Wikipédiával), mintha a hétköznapi élet szerves részét képezné – és Vaughan esetében ez így is van.
Az amnézia neurológiai oldalról való megközelítése pedig csak a slussz poén, még a legvégén is jól megkavarja azt, ami már anélkül is épp eléggé összekavart!
A válófélyen és az egész ceremónián pedig szó szerint besírtam! Az elején a röhögéstől, a végén azonban már a keserűségtől. De hát egy olyan történetről, ahol lényegében a humor áll a középpontban, nehéz elképzelni, hogy tragikusan végződik…
230 oldalt olvastam egy nap alatt, élveztem minden sorát, hiába próbáltam, nem tudtam letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy mi lesz a lezárás, ami végre valahára – kivételes eset!!! – rendesen, emberi módon meg is történt.
Mindezektől függetlenül, a kikapcsolódáson kívül a könyv nagyon jó példa lehet a régóta nehéz házasságban élőknek, talán egyfajta könnyed útmutatásként is szolgálhat, ha a felek hajlandók elgondolkodni azon, hogy az éremnek két oldala is lehet (nem arról, hogy van neki, hanem hogy egyáltalán lehet).
Remélem, eszembe jut majd (!?!) ez a könyv, amikor életemnek hasonló szakaszához érkezem és képes leszek a vitákat más szemszögből is elképzelni!

2 hozzászólás
>!
nyirog
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Aki szereti az angol humort, annak tökéletes választás ez a könnyed kis olvasnivaló. Nem váltotta meg a világot a történet, főleg hogy elég kiszámítható, de a poénok miatt érdemes elolvasni. Tipikus strandi, vagy repülőútra való olvasmány.
Persze ha nagyon akarunk beleláthatunk mélyebb mondanivalót is, azt boncolgatja ugyanis a könyv, hogy férj és feleség mennyire másképp lát dolgokat a házasságban, sőt akár ugyanazt a történést teljesen másképp értelmezi a két a fél, és máshogy is emlékszik rá. Illetve azt is megkapjuk, hogy X évnyi házasságba mennyire bele lehet kényelmesedni, és a kölcsönos szeretet/szerelem nem marad fent csak úgy magától, azért meg kell dolgozni

>!
Zabothegyező I
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

…a Cartaphilus újra működik!
John O'Farrell teljesen ismeretlen volt számomra eddig, pedig a humor iránt sem kicsi az érdeklődésem, ő pedig zseniálisan űzi ezt anyanyelvén, s amellett, hogy a stand up műfaj méltán emlegetett híressége, szövegíróként is népszerűsítette magát több területen. Nem csoda tehát, ha a hosszabb regényei is sok országban kerültek a könyvesboltok polcaira, hiszen, amire O’Farrell a kezét rátette, az szórakoztató lett és olvasmányos.
„A férj, aki elfelejtette a feleségét” roppant mulatságos történet egy nem túl mulatságos amnéziáról, s annak tragikomikus következményeiről. Voughan egy esendő férfiember, aki roppant szerethető férj lesz amnéziája miatt, s mindent megtesz, hogy visszakapja feleségét, akitől épp válni készült. Nevére és lakcímére sem emlékszik a kórházban tűnődve, arról nem beszélve, hogy gyerekei és felesége létezéséről sem tud. Teljes életét a nulláról próbálja visszaépíteni. Az abszurd helyzetre épült romantikus regény sokkal inkább tanító jellegű, mint ahogy a romantikus műfajtól elvárnánk. O’Farrell szatirikus-filozofikus stílusa „férfias” történetté varázsolja művét azzal, hogy mindvégig a férfilét nagy kérdéseit boncolgatja. A férj-feleség viszonyról, identitásának mibenlétéről elmélkedik, tükröt tart a házasság elé. A humoros felszín alatt igazán komoly üzenetek vannak. Mind közül a legkiemelkedőbb talán az, hogy a szerelem mindig megérdemel egy második esélyt, kis odafigyeléssel helyrehozhatóak az olyan problémák, melyek megoldása korábban elvetélt kísérletnek tűnt. A sztori vége lenyűgözően kacifántosra sikerült. Szeretem az olyan lezárásokat, ahol rengeteg új fordulat nehezíti meg a képzelődő olvasó gondolatait. Mire elképzeltem egy befejezést, rögtön meglepett valami egészen mással.
Mint a romantikusokat általában, ezt a történetet is inkább nőknek ajánlják, én megint kivételt teszek, és férfiakkal is elolvastatnám. Ha nem hallunk említést arról, hogy ez egy romantikus regény, nem feltétlen fogjuk annak titulálni olvasás után sem. A politikus, humorista író stílusa olyannyira humoros, pörgős, hogy nem jut idő és hely a csöpögős leírásoknak. Épp csak annyi elmélkedéssel találkozunk, amennyi az említett férfilét kérdéseit feszegeti, azt is okosan, poénokba burkolva.
Szívből ajánlom tehát két teadélutánon „elkölteni” ezt a regényt, aztán vágyakozón érdeklődni O’Farrell másik magyar nyelven megjelent írása után is, amely a „Férfiasan tökéletes” címet kapta. Erre már azt mondanám: Lányok, kötelező (megcáfolni)!

http://olvasokasarokban.blog.hu/2014/10/07/john_o_farre…

>!
estimese24
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

A történet érdekes, a karakterek is, de mégse 5 csillag.
Olvasmányos, vannak benne vicces jelenetek, hozzászólások, de egyszer elég elolvasni. Ebből a könyvből is megtudhatjuk, hogy a házasság nem egyszerű, mindkét félnek kompromisszumokat kell hoznia és gyakran megbocsátani a másik botlásait.

>!
Adrienn57 P
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Érdekes téma az amnézia. A könyvben a teljes múlt törlődése miatt különösen. A regényben, Vaughan esetében, legalább a kilétére hamar fény derül. Aztán a lassan felépülgető múlt, olyan visszatérő érzelmeket elevenít fel, amik környezete számára meghökkentőek gyakran.
Szórakoztató volt, ahogy folyamatosan szembesül vele, hogy milyen is volt az amnézia előtt, és a feléledt énje értetlenül áll előtte. Humoros volt sokszor ezek felismerése.
A leginkább az gondolkodtatott el, hogy mennyire elfelejtjük egy idő után a lángoló szerelem, a gyerekek születése, a nagy barátságok a sikerek és kudarcok ízét. A könyvből arra lehet következtetni, hogy minden megvan, csak jól eltemetve! Elő kell talán bányászni, nem feltétlenül amnéziával!:)
Fél csillaggal kevesebbet azért ért, mert egy-egy rész túl volt számomra nyújtva, kicsit unalmassá vált, aztán túl léptünk azokon is.

>!
RandomSky
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Vicces és abszurd, elgondolkodtató, de azért csak mértékkel mélyen szántó, tipikus angol pasi-regény, Nick Hornby és Tony Parsons (sőt akár Helen Fielding), meg mondjuk az Igazából szerelem c. film vonalán, bár persze Hornbynak nem ér a nyomába. Szórakoztató volt, nem bántam meg, hogy elolvastam. Az sem kevés. Bővebben meg: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-11-10+…


Népszerű idézetek

>!
Ninácska P

– Parancsoljon! – mondta az eladó, miközben hatalmas, elegáns zacskókban átnyújtotta a ruháimat. – Különleges alkalomra készül, ugye?
– Úgy valahogy. Most ismertem meg a feleségemet.
– Gratulálok! Mikor lesz az esküvő?
– Ne rohanjunk ennyire előre – mondtam, a blokkot az egyik zacskóba csúsztatva. – Előbb el kell válnom tőle…

128. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)

>!
RandomSky

– A félműveltség veszélyes dolog – idézte egyszer Gary nagyon bölcsen.
– Ki mondta ezt?
– Nem tudom. Alexander valaki… Hahaha!

106. oldal

>!
Ninácska P

– Nem, a házasság nem lehet meg veszekedés nélkül.

210. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)

>!
Ninácska P

– Gary! Hihetetlen dolog történt! Azt hiszem, szerelmes lettem!
– Ejha! Ez aztán a jó hír! Mi a csaj neve?
– Maddy. Madeleine. Végre megismertem a feleségemet! Nem mindennapi nő!

102. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)

3 hozzászólás
>!
Ninácska P

– Értem, szóval ez a te bajod! Nem tudod elfogadni, hogy megismertem valakit.
– Nem. Azt nem tudom elfogadni, hogy nem akarsz még egy esélyt adni a házasságunknak, pedig azt sem tudom, miért ment tönkre.

158. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)

>!
Ninácska P

– Nagyon sok csepp előzte meg azt az utolsó cseppet, a mondás lényege is ez.

204. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)

>!
Ninácska P

– Igazán kár; pedig olyan szép kocsi volt…
– Mi az, hogy volt?

169. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)

>!
Ninácska P

– Ne akarj úgy csinálni, mintha dobnál, ugyanis én dobtalak téged.
– Micsoda? A tizenhárom évesek viselkednek így.

205. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)

>!
Ninácska P

– Hova akar menni?
– Nem tudom, nem emlékszem.
– Ja, azt a helyet ismerem. Menjen észak felé, és szálljon át a Gyökér utcánál!

11. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)

>!
Ninácska P

Az alatt a pár óra alatt, míg a világot az ő szemén keresztül néztem, szinte úgy éreztem, hogy új agyfélteke nyílt meg az agyamban. Nem állítom, hogy tökéletesen megértettem Maddy elméjét, de legalább az előszobáig eljutottam benne.

265. oldal - A férj, aki elfelejtette a feleségét (Cartaphilus Könyvkiadó, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Nick Hornby: A Meztelen Juliet
Gerald Durrell: Istenek kertje
Terry Pratchett: Fegyvertársak
Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Gerald Durrell: A bafuti kopók
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül