Az Amerikában élő, világhírű magyar történész ebben a tizenegyedik, magyarul megjelenő könyvében gondolatainak és meggyőződéseinek kialakulásáról ír. Beszámol az 1930-as évek Magyarországán, majd a második világháború végén az ostromlott Budapesten átélt élményeiről, s arról, hogy hazájából az oroszok elől menekülve hogyan fedezte fel az Újvilágot, a New York-i értelmiségi életet, majd Philadelphiát, a legangolabb amerikai várost, amelynek közelében végleg letelepedett. Miközben a maga történetét írja, sorra jellemzi és véleményezi a XX. század minden jelentős eszméjét, a fasizmust, a kommunizmust, a demokráciát, az antiszemitizmust és azt a keresztény realizmust, amelyre a könyv címe is utal.
Egy eredendő bűnös vallomásai 13 csillagozás
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Egy magyar ember története, aki nagyon jó iskolákba járt, művelt okos ember, tehetős szülőkkel. Ifjúságát Magyarországon élte, majd a háború végén kiszökik Amerikába az oroszok rémtettei elől. Bár ezt ő úgy emlegeti a művében, hogy száműzték az országból. Ez bennem viszolygást kelt, hisz ő döntött így. Hátrahagyott mindenkit, szülőt, rokont, hazát.
Nekem nem igazán jött be.
Leginkább azok a részek tetszettek, amikor Magyarországról ír, főleg a világháború utáni megszállásról, annak menetéről. Nagyon részletesen kibontja, és beavat olyan dolgokba, amikről nem feltétlenül szólnak történelem tanulmányaink.
A könyv elején volt egy idézet, amivel abszolút egyetérteni, ez pedig a következő: „Nagy tévedés azt hinni, hogy a szeretet egyesíti az embereket. A szeretet különválasztja őket, mert egyéni. Ami egyesíti és összehozza az embereket az a gyűlölet.”
Népszerű idézetek
A konzervatív pártolja Ronald Reagent, és bízik benne; a reakciós nem, mégpedig nem azért, mert Reagen valaha hollywoodi színész volt, hanem mert mindig is az maradt.
17
Negyedszázadba telt, míg ezt megfogalmaztam: hogy nemcsak Marx, hanem Adam Smith állításával szemben is az az elsődleges, amit az emberek gondolnak és amiben hisznek – mind a magánéletükben, mind a világ eseményeit illetően – és a világ anyagi felépítése nem más, mint ennek a következménye.
30
Az ember gondolkodását (és nem csak magatartását) hozzáigazítani a körülményekhez – elsősorban a hatalmi viszonyokhoz, pillanatnyi habozás és minden indoklás nélkül: talán ebben áll a különbség opportunizmus és képmutatás között, de még a brutális barbárság és maradék – mégoly romlandó – civilizáció között is.
Valaki egyszer azt írta, hogy a regényt mindig meg kell formálni, ez életnek viszont nincs formája. Az életnek talán csakugyan nincs, de a történelemnek van. Valójában mást se látunk belőle, mint nagy, határozatlan körvonalú formákat. És ezeket a formákat kitölteni…rájuk irányítani a figyelmet…újrarajzolni és -testeni szépségüket…igen, egyre inkább ebben láttam a feladatomat.
„Minden irodalmi tevékenység kezdete és vége – írta Goethe – az engem körülvevő világ visszaadása belső világom révén.” Ez kétségtelenül igaz. A világot egyszerre érzékeljük kívülről befelé és belülről kifelé, és nem csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van.
47 & 60-61
A magyarországi augusztusi délutánok valahogy olyanok, mintha aranypor szitálna a levegőben. A tó tükre csillámlik, a környező lankákon vibrálnak a szőlőskertek. Hat órakor még magasan áll a nap, de az ötórai tea egy árnyas és hűs zöldvendéglőben zajlik. A napernyők ponyvája békésen csapkod a tó felől érkező szellőben, olykor pohár vagy evőeszköz koccan, a kerítés túloldalán léptek csikorognak a kavicson, bent pedig egy trió tánczenét játszik, sok amerikai számot is, a „Begin the Beguine”-t és hasonlókat. Amikor lángoló arccal és szívvel távoztam a teraszról, már hegedűs, cimbalmos cigányzenészek készülődtek a vacsorához; a konyha felől edénycsörömpölés hallatszott, s enyhe húslevesillat csapta meg az orromat.
Rendszerint így telt a nyár egy magyarországi nyaralóhelyen, békeidőben. Csakhogy akkor háborús időket éltünk.
63
Városban születtem, világvárosi és világpolgári neveltetést kaptam. De emlékszem, már gyermekkoromban is érzelmes vonzódást éreztem a vidéki élet iránt. Vonzottak az ember nem járta csalitok, cserjések, mezők a látóhatáron, jó szagú titokzatosságuk és az égbolt óriás harangja alatti csönd. Charles Lamb írta, hogy 'a gyermekkori egyedüllét nem is annyira gondolatokat szül, mint inkább táplálja a szeretetet, a csöndet, az önfeledt csodálatot'. – Szeretem az egyedüllétet, nem szeretem a magányt – mondta egyszer feleségem, Stephanie.
345-346
Elvégre annak, aki Magyarországon született,
még az olcsó zsírban piruló hagyma és piros paprika mindent átható szaga is jobb
Közép- Anglia széngáz-mazsolás kuglóf- és gyenge kakaó-szagánál.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Faludy György: Pokolbeli víg napjaim 95% ·
Összehasonlítás - Kati Marton: A kém 90% ·
Összehasonlítás - Fencsik Tamás – Ganxsta Zolee: Döglégy a világ körül 86% ·
Összehasonlítás - Polcz Alaine: Asszony a fronton 95% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Hová álljanak a belgák? 95% ·
Összehasonlítás - Presser Gábor: Presser könyve 93% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Katalin utca / Ókút 93% ·
Összehasonlítás - Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok 94% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: A könyvárus lány 90% ·
Összehasonlítás - Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? 90% ·
Összehasonlítás