Budapest, ​1900 41 csillagozás

A város és kultúrája
John Lukacs: Budapest, 1900 John Lukacs: Budapest, 1900 John Lukacs: Budapest, 1900 John Lukacs: Budapest, 1900

John ​Lukacs, az Egyesült Államokban élő kiváló magyar történészprofesszor ezzel a könyvével elsősorban a külföldiek érdeklődését akarta felébreszteni szülővárosa, Budapest iránt, de olyan nagyszerű várostörténetet írt, amely a magyar olvasóknak is maradandó élményt nyújt.

„A város és kultúrája” – jelzi a könyv alcíme, hogy ez a Budapest-portré a fizikai értelemben vett leírás mellett a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú ember életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja; sorra épültek a pompás, eklektikus épületek; a polgárság prosperált; és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott.

Lukacs professzor a történelemszemléletének megfelelő rangsor szerint haladva először a város természeti… (tovább)

Eredeti cím: Budapest 1900 – A Historical Portrait of a City and Its Culture

>!
Európa, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059370 · Fordította: Mészáros Klára
>!
Európa, Budapest, 2014
304 oldal · ISBN: 9789630796309 · Fordította: Mészáros Klára
>!
Európa, Debrecen, 2004
500 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630775077

3 további kiadás


Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pável>!
John Lukacs: Budapest, 1900

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Tudom, hogy Mutyi Dezső élősködik a kiadón*, de azért valaki átolvashatta volna legalább egyszer a korábbi kiadást, hogy kivegye azokat a megjegyzéseket, miszerint pl. „Szervita tér – ma Martinelli tér”, stb.
Amúgy meg, aki nem ismerné Lukács e kötetét: nem történetírói munka, maga is megjegyzi: nem várostörténet, hanem színes korrajz, annak viszont túl sűrű, és még a rengeteg idézetet sem fésülte össze, pl. az elején a figyelmes olvasó csak kapkodja a fejét, hogy hány híd is állt ekkor, kettő vagy három, mert két szomszédos oldalon épp ennyi a különbség – a figyelmetlen olvasó meg csak átsiklik felette. Ne feledjük, angolszász olvasóknak készült, s azért előbb-utóbb kiderül nekik is: a harmadik még csak épül ekkoriban, azért a zavar a számokban. Csekélység, de vannak még ilyen apróságok, s egyre több. A már említett történeti lektűr-jellegéhez képest túl sok a statisztikai adat is, úgy ömlenek elénk a számok, mint a kötet tárgyalta években az egyszeri járókelő lába elé a homok, meg fejére a téglapor, mert hiszen ekkor épült Budapesten szinte minden, amit a turistáknak ma mutogatni merünk. Ahogyan Krúdyból is túl sokat kap talán az olvasó – bár ilyet félve mondok, mert Lukácshoz hasonlóan nálam is ő a No1, de vele csak még inkább akvarellé lesz ez a korrajz, egyre távolodva a tényszerűségtől.
S ha már Krúdy: őnála, hiába tűnik úgy, nem a nosztalgia a kulcsfogalom, bár ez végül is a könyv megírása körül került csak be a recepciótörténetbe. Az már annál nagyobb baki (miközben még mindig csak a kisebbeket sorolom, ki vagyok én, hogy a lehetséges nagyobbakat is kiszúrjam), hogy Petőfi nem szavalt ’48 idusán azon a múzeumi lépcsőn, de máskor sem. És ez már rég köztudott volt a könyv első, külhoni kiadásakor is. És akkor a magyar történetírás másik gumicsontját még a szánkba sem vettük: még a híres John Lukács is képes rossz helyszínt megadni a a trianoni békediktátumhoz, mint oly sokan: ő is a Kis-Trianon palotát nevezi meg.** Én kérek elnézést, hogy ilyeneket kell sorolni egy ekkora nevű történész könyve kapcsán.
Hiába van kiegyensúlyozva a „kis színes” és a szociológia, egyszerre far- és fejnehéz a kötet, eldönt(het)etlen az igazi műfaja, tán nincs igazi célközönsége sem, egyszerre esszé és történelmi lektűr, képeslap-füzér és mikrotörténelem. Öszvér született. És nem csak Lukács hibája mindez, de az Európa kiadóé is, lett volna két évtizede a hibák kijavításra.

[Budapest 1900: a historical portrait of a city and its culture, New York, 1988] ford. Mészáros Klára, 1. kiad.: Európa, 1991, utánnyomás: Európa, 2014.

* 2014 körüli jegyzetem
** https://mult-kor.hu/20100604_mitoszok_legendak_trianon, https://index.hu/belfold/2010/06/04/trianon/

Bolondkandúr>!
John Lukacs: Budapest, 1900

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

John Lukacs eredetileg New Yorkban megjelenő könyvét amerikaiak és angolok számára írta, áttekintést adva Budapest történetéről, társadalmáról és főleg kultúrájáról. Emiatt olyan eseményeket, tényeket, amelyeket mi ismerünk, másként és részletesebben ír le. Persze mindez nem von le semmit a könyv értékeiből, a szerzőre jellemzően nem száraz tankönyv, hanem olvasmányos, remek stílusú korrajz a „Boldog Békeidők” Budapestjéről. Egy dinamikusan fejlődő, színes és élhető világot ismerhetünk meg, de a szerző történészként nem söpri szőnyeg alá ennek a világnak az árnyait sem, megmutatja azokat a baljós eseményeket is, amelyek a vég felé vezették a Monarchiát, és benne Budapestet is. Szórakoztató, lebilincselő és tanulságos olvasmány.

Eta IP>!
John Lukacs: Budapest, 1900

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Mit mondjak? John Lukacs, jó stílus, érdekes adatok.

mamszi>!
John Lukacs: Budapest, 1900

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Olvasmányos, lebilincselő, mintha ott sétálnál a macskaköves utcákon, 110 évvel ezelőtt. Krúdy álomvilága ébren.

Siegbald>!
John Lukacs: Budapest, 1900

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Mindig is érdekelt a „békebeli” budapesti élet, és a patináns budapesti épületcsodák története, de eddig nem sok könyvet olvastam a témában.
Ez a könyv jött, látott és győzött.
Könnyen emészthető, olvasmányos stílusban írja le Lukács Úr a város ás a lakosság fejlődésének történetét. Még a költőkről és művészekről szóló fejezeteket is élvezettel olvastam, pedig gimis diák koromban baromira untatott az ilyesmi…:) Azt hiszem öregszem :/

Niki4>!
John Lukacs: Budapest, 1900

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Igazán érdekes könyv, John Lukácsnak
nagyon jó stílusa van

pelika_Bp>!
John Lukacs: Budapest, 1900

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Az első fele nagyon olvasmányos és érdekes volt, a vége nekem túl elvont, tudományos.


Népszerű idézetek

Bolondkandúr>!

A budapesti konyha híre mindenesetre terjedőben volt Európa-szerte. Francois Coppée lelkes beszámolót írt a Budapesten elfogyasztott paprikás csirkéről. Előbb nem akármilyen ínyenc, id. Alexandre Dumas dicsérte a paprikával fűszerezett magyar ételeket. VII. Edward egy alkalommal magyar szakácsot kért londoni udvartartásához.

90. oldal

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

elizabennet>!

A 19. század folyamán a hazafiság és a szabadelvűség csaknem mindvégig szövetségese volt egymásnak. 1900-ra azonban a modern nacionalizmus lassanként kiszorította a régebbi hazafiságot. … A nacionalizmus 1900 után Magyarországon is sokat veszített hazafias tartalmából, és mind erőteljesebb faji jelleget öltött. …1904-ben … különbséget tenni a „hazafi” és a „soviniszta” között. … Az előbbi szereti hazáját, aggódik érte, és meg akarja védeni. Az utóbbi szüntelenül fitogtatni és növelni kívánja hazája hatalmát

198-199. oldal

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Kapcsolódó szócikkek: 1904
Adriaticum>!

„ó, ha megengedhetném magamnak, hogy úgy éljek, ahogyan élek!”

110.

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

pelika_Bp>!

1900-as történet: egy fiatal újságiró albérleti szobáját felmondták. Törzskávéházába menet benézett az egyik ismerős hordárhoz. A hordár kipakolta a fiatalember szobáját, ruhát, könyvet, lámpát stb. felrakott a kézikocsira, majd mindenestül a házmester gondjaira bizta. Elment alkalmas albérleti szobát keresni. Talált is, odahúzta a kiskocsit, megállapodott a főbérlővel, és berendezte megbizójának a szobát. A ruhákat beakasztotta a szekrénybe, a könyvet, amelyet az újságiró félbehagyott, az éjjeliszekrényre tette. Majd visszament a kávéházba, és jelentette: „Szerkesztő úr, itt az ön új cime.”

141. oldal

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

elizabennet>!

„Lechner… Nevét három szélsőségesen szecessziós épülete (szecessziós inkább, mint art noueau) őrzi Budapesten: a Postatakarékpénztár, a Földtani Intézet és az Iparművészeti Múzeum. … Minden bizonnyal szertelenül túldíszítettek idegenszerű, csavaros mintákkal a tetőkön és a mellvédeken. Az Iparművészeti Múzeum épületét annak idején el is nevezték "cigánycsászár palotájának”.

185-186.

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Kapcsolódó szócikkek: Iparművészeti Múzeum · szecesszió
elizabennet>!

Akkoriban a zsidók számaránya meghaladta Budapest lakosságának húsz százalékát, és a választásra jogosultaknak közel negyven százaléka került ki közülük.

200. oldal

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Bolondkandúr>!

E könyv nem várostörténet, hanem történelmi arckép egy városról, bizonyos időszakban. Kép, amely nemcsak a város lakosságát ábrázolja, vívmányaikkal és gondjaikkal egyetemben, hanem atmoszféráját is tükrözni kívánja.

77. oldal

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

fedaksari>!

Az ibolyaszín volt Krúdy szerint a tavasz színe Budapesten. Divat volt már március elején az első ibolyákból kötött piciny csokrocskákkal kedveskedni a hölgyeknek. A város déli és nyugati peremét szegélyező zöldségeskertekben nőtt virágokat parasztasszonyok árulták a Duna-korzón és az utcákon. A márciust jelezte az áradó folyó zaja és mindenütt érezhető szaga is. A Duna Budapestnél gyorsabb folyású, a vízállása is magasabb, mint Bécsnél. akkoriban még gyakran elöntötte az alsó rakpartot; ilyenkor félelmetessé vált a harsogva kavargó víztömeg. Április végére gyöngyházszínű pára lebegett a folyókanyar, a hidak, a rakpartok, a Várhegy lankái fölött. Ez a fényhatás végigkísérte a hosszú nyári reggeleket, addig, míg érett világosságával meg nem érkezett a szeptember.

18-19. oldal

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

fedaksari>!

Európa (sőt Chicago kivételével talán a világ) legfiatalabb nagyvárosa 1900-ban Budapest volt. Huszonöt év alatt lakossága megháromszorozódott, épületeinek száma a kétszeresére nőtt, és a város szinte duzzadt a lüktető életerőtől. Egyebek között ebben is ellentéte volt az Osztrák-Magyar Monarchia ikerfővárosának, Bécsnek, amelyről jó néhány könyv látott napvilágot az utóbbi huszonöt esztendőben

7. oldal

John Lukacs: Budapest, 1900 A város és kultúrája

Kapcsolódó szócikkek: 1900 · Budapest

Hasonló könyvek címkék alapján

Saly Noémi: Pesti csodabogarak
Gyurgyák János – Környei Anikó – Saly Noémi (szerk.): Élet a régi Magyarországon
Pereházy Károly: A régi belváros
Faragó Éva (szerk.): A reformkori Buda-Pest
Verrasztó Gábor: Lövészárok Pasaréten
Nánay István: Tanodától – egyetemig
Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse
Raj Tamás – Vasadi Péter: Zsidók a törökkori Budán
Eörsi László: Zugló 1956
Eörsi László: A csepeli fegyveres ellenállás, 1956