A ​történelmi Hitler 6 csillagozás

John Lukacs: A történelmi Hitler

John Lukacs könyve nem Hitler-életrajz, hanem azok elemzése. A biográfusok eltérő szemlélete és szándékai, a változó politikai körülmények hatására más-más életrajzok születtek Hitlerről. Ezeket hasonlítja össze és elemzi a szerző, ugyanakkor vizsgálja Hitler személyiségét és gondolkodását is.

>!
Európa, Budapest, 1998
298 oldal · ISBN: 9630763281 · Fordította: Barkóczi András

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij>!

Németországot áthatotta az optimizmus és az önbizalom. Az élve születések száma 1932-höz képest négy év alatt másfélszeresére emelkedett. A házasságkötések számát tekintve 1938-ban és 1939-ben egész Európában Németország vezetett, megelőzve a nagy népszaporulatú kelet-európai országokat. A harmincas években a német születési ráta még a házasságkötések számánál is meredekebben emelkedett. Ezeket az adatokat nem lehet egyszerűen Hitlernek a népesedés növekedését célzó intézkedéseivel magyarázni. Természetesen támogatta a nagycsaládokat, szociális és anyagi támogatást biztosított nekik. De nincs olyan diktátor, aki képes rávenni az apákat, hogy nemzzenek (vagy az anyákat, hogy szüljenek). A németek jövőbe vetett bizalmának sokkal több köze volt a nemzet előtt megnyíló perspektívához, mint a közgazdasághoz.

107. oldal (Európa, 1998)

Anton_Gorogyeckij>!

A nemzetiszocializmust nem Adolf Hitler találta ki, de ő ismerte fel, hogy a nacionalizmus és a szocializmus, ez a két világméretű mozgalom összeegyeztethető, sőt párosítható. Sokáig összeférhetetlennek vagy éppen egymással szemben állónak tetszettek, hiszen a szocializmus végső soron nemzetközi: azt vallja, hogy nem a nemzetek, hanem az osztályok számítanak, és a történelem mozgatórugója az osztályharc. Körülbelül 1870-től azután a konzervatívok és liberálisok tizenkilencedik századi ellentéte és vitája sok helyütt kezdte értelmét veszíteni. Ennek kettős oka volt: a társadalmak demokratizálódása következtében a konzervatívok liberálisabbá, a liberálisok pedig konzervatívabbá váltak. Ezt nem valamiféle transzcendens hegeli folyamat váltotta ki, amelyben a két alternatíva szintézisre lépett volna, hanem az, hogy más síkokon mindinkább előtérbe került két új erő, a nacionalizmus és a szocializmus. Ennek a kettőnek a viszonya (vagy keveréke, illetve elegye) az egész huszadik század során világszerte meghatározó politikai tényezőnek bizonyult. (Ne hagyjuk figyelmen kívül Mussolini életének fordulópontját sem. Hitlertől eltérően Mussolini 1919-ben megalapította saját mozgalmát, a „fasizmust”. De már korábban, 1911-12-ben ráébredt, hogy ő nacionalista szocialista. Ez, mutatis mutandis, Sztálinról is elmondható (többek között ezért tiltotta meg 1932 táján a „nemzetiszocializmus” kifejezés használatát, és ragaszkodott hozzá, hogy a kommunisták a „fasiszta” vagy "hitlerista szót használják).)

114. oldal (Európa, 1998)

Anton_Gorogyeckij>!

Itt nem részletezhetjük a marxizmus fogyatékosságait (a nemzetközi kommunizmus fogyatékosságairól nem is beszélve), de annyit meg kell jegyeznünk, hogy a marxista – és a liberális-kapitalista – hit a determinisztikus materializmusban, a homo economicus-ban eleve tévesen értelmezi az emberi természetet. Ráadásul Marx és követői nem ismerték fel a nemzet szerepének fontosságát (Marx egyáltalán nem szentelt figyelmet a nemzetnek, összetévesztette az állammal).

116. oldal (Európa, 1998)

Anton_Gorogyeckij>!

A Hitler-historiográfia egyik problémája, hogy kevés írott dokumentum maradt utána – egyáltalán nincs például nyoma a zsidók tömeges megsemmisítéséről szóló intézkedéseknek.

60. oldal (Európa, 1998)

Anton_Gorogyeckij>!

„Milyen típusú állam volt Németország abban az időben? A széles körben elterjedt nézetekkel szemben nem egypárti állam volt, nem olyan, mint a Német Demokratikus Köztársaság vagy a Szovjetunió, amelyet egy magas szinten szervezett politikai párt irányít. A Nemzetiszocialista Pártnak nem volt központi bizottsága, politbürója, és Hitler sohasem hívta össze a vezetők bizottsági üléseit… Nem a párt uralta az államot, hanem Hitler uralt mindent, beleértve a pártot is… Hitler Harmadik Birodalma nem pártállam volt, hanem Führer-állam… Kolosszális teljesítménye, hogy maga mögé sorakoztatta gyakorlatilag az egész nemzetet (1938-ra) – és ezt kevesebb, mint tíz év alatt érte el! És ráadásul egészében véve nem demagógiával érte el, hanem teljesítménnyel…” Így írt Sebastian Haffner, egy liberális konzervatív, széles körben elismert, makulátlan író és gondolkodó.

227. oldal (Európa, 1998)

Anton_Gorogyeckij>!

„A németek – írja Jäckel – inkább szerették, mint féltek tőle.” (Ez nem volt igaz az oroszokra Sztálin alatt.)

228. oldal (Európa, 1998)


Hasonló könyvek címkék alapján

John Keegan: A parancsnoklás álarca
Rupert Butler: SS-Leibstandarte
Johann Franzl: I. Rudolf
Jobst Ágnes: A Stasi működése Magyarországon
Friedrich Engels: A német parasztháború
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom háborúban
Tokody Gyula – Niederhauser Emil: Németország története
Szirtes I. János: Nyugat-Berlin fal nélkül
Pócza Kálmán: Emlékezetpolitika
Volker Weidermann: Az elégetett könyvek könyve