A ​huszadik század rövid története 31 csillagozás

John Lukacs: A huszadik század rövid története John Lukacs: A huszadik század rövid története John Lukacs: A huszadik század rövid története

„Nem ​csak a történelemről van szó: a tudat és a tudós viszonya megkerülhetetlen és elválaszthatatlan” – mondta egyik interjújában John Lukacs, magyar származású amerikai történész.

A huszadik század rövid történetében sem csak száraz adathalmazt olvashatunk, hiszen e műben benne van a szerző szinte egész élettörténete és ezzel együtt tapasztalt rálátása kontinenseken átívelő összefüggésekre. A könyv írója ízig-vérig 20. századi polgár, akinek életútja egy klasszikusnak mondható 20. századi történet. Budapesten született 1924-ben – orvos család sarjaként. Tanulmányait a két világháború között a bölcsészkar történelemtudomány szakán végezte. A zsidóüldözések és a nehézkesen átvészelt háború után 1946-ban emigrált az Egyesült Államokba. Ott a philadelphiai Chestnut Hill College történészprofesszoraként kutatói figyelme saját századára irányult, azon belül is főleg a második világháború korszakára, melynek maga is elszenvedője volt. A számos amerikai és… (tovább)

Eredeti cím: A Short History of the Twentieth Century

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport

>!
Európa, Budapest, 2021
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043392 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158169509 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Európa, Budapest, 2020
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043392 · Fordította: Komáromy Rudolf

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Most olvassa 5

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kovács_Laci>!
John Lukacs: A huszadik század rövid története

John Lukacs összegző műve inkább tűnt számomra a szerző szubjektív világképét lefestő esszégyűjtménynek, mintsem a magyar közoktatásban megszokott, a németes vonalat képviselő agyonadatolt munkának. A munka azonban mégsem válik a végére komolytalanná, kiegyensúlyozott marad.

A történészek jellemzően egy rövid XX. század időtartamában szokták felfogni ezt a korszakot, amelyet az I., a II. világháború, és a hidegháború konfliktusai határoztak meg. Sajnos ez meglátszik a mintegy 300 db A/5-ös oldal terjedelemben történő összefoglaláskor. Lukacs, hogy megfeleljen ennek a közmegegyezésnek, kénytelen volt a két világháborút apokaliptikus hatásainak megfelelően sokkal hosszabban tárgyalni, mint a többi sorsfordító eseményt.

Akit úgy untat a hadtörténelem, mint engem, azt jól összegző társadalomtörténeti, és gazdaságtörténeti fejezetekkel engeszteli ki Lukacs. Az ilyen gazdaság-és társadalomtörténeti gyors ismertetői közül a legjobb az Amerikai nacionalizmus, amerikai jóindulat című volt;a sok gazdasági mutató és társadalmi átalakulás ugyanúgy megjelenik benne, mint a klasszikus liberalizmus kiégése, és a szocializmustól való rettegés miatt kialakult neoliberális, és nyugati/angolszász konzervatív mozgalom megformálódása, s ezzel a régi meghatározások érvénytelenné válása.

Nem hallgatja el azokat a tényeket sem, amelyeket súlyukhoz képest igen kevésszer tárgyalnak, így a japán származású amerikaiak polgári jogait korlátozó törvényeket Kaliforniában 1907-től, vagy az Egyesült Államok csendes-óceáni birodalomépítését. Lukacs szerencsére a jól dokumentált évszázad csomóponti elemeire koncentrált a továbbiakban is, így a koreai háború, a kubai rakétaválság, a vietnami konfliktus, India függetlenedése és Pakisztán leválása, vagy a Szovjetunió felbomlása mentén tárgyalta az ilyen kis könyvben szinte összepaszírozhatatlan anyagot, így minden történelem rajongó kap egy gyors újraképzést, miközben megkapja a szerző politikatörténeti világnézetére jellemző fő nézeteket is. Ezek közé tartoznak az amerikai polgári eszmény magasztalása, az alkotmányos monarchia államformájába vetett nagy bizalma, és bizonyos történelmi személyiségek, -mint F.D.Roosevelt- idealizálása.Mégis, Lukacs kész volt ilyen rövid könyvben is némi árnyalt gondolkodást felmutatni, amelyhez volt egy-két megoldása.Például, ha egy jelenségre nem jutott kellő terjedelem, a leginkább sokkoló, legjellemzőbb részleteket emelte ki, ezzel ütve át az esetleg emelkedettebb ingerküszöböt, ezzel rögzítve a tudásanyagot az olvasók fejében. Így például önmagában is elég karakteres eseménye volt a XX. századnak Mohammed Moszadek iráni miniszterelnök 1951-es kísérlete az olajipar államosítására, s ezt követő eltávolítása a hatalomból Eisenhower elnök és a CIA által. De, ezen a helyen említhető még a XX. század második felének Afrikáját terrorizáló diktátorok elvtelen kiszolgálása az akkori két szuperhatalom részéről, még akkor is, hogyha ezen diktátorok jelentős része adott esetben nyíltan kannibalizmust követett el (p. 283, továbbá csatolt idézetem). A súlyponti események, és a karakteresebb világpolitikai jelenségek ábrázolásával lényegretörő, mégse unalmas beszámolót kapunk, mintha a szemtanúnak kellett volna rövid helyszíni tudósítást adnia.

Mindent egybevetve, egy egészen korrekt összefoglaló az adott történelmi korszakról ahhoz képest, hogy 300 szűkös oldalt tudtak rászánni. S hogy mi végkövetkeztetése számomra?: Lukacs azt sugallja Az emberi tudás határai című utolsó fejezetében, hogy a bizonytalanság a kvantumfizika eredményeivel mindennapjaink szerves részévé vált, s sokszor ezáltal minden, s mindennek az ellenkezője is adott szituációban igaz lehet. De, ne féljünk, mert ez lehetőségek sokaságát is tartogatja problémáink megoldására. A szerző pedig gördülékeny stílusával, árnyaltságra törekvésével, és az alkotmányos monarchia iránti szimpátiájával megszerezte a rokonszenvemet.

Klaudia29>!
John Lukacs: A huszadik század rövid története

John Lukacs könyve a 20. század rövid történetét foglalja össze. Ugyanakkor nekem nagyon hiányzott az, hogy az első világháború előtti 14 évről még valamit olvashassak.
Az író nagyon gyorsan belevágott a közepébe, egyből az első világháború, aztán utána majdnem végig a második világháborúról volt szó.
Tetszett a könyv, de kissé többet vártam volna.

1 hozzászólás
zagloba>!
John Lukacs: A huszadik század rövid története

Ez volt az első könyvem Lukacstól, és azt hiszem nem az utolsó. Stílusos, feszes (valódi) történetmesélés, meglátásom szerint remekül hangsúlyozza az évszázad történései közül a legerősebben történelemformáló folyamatokat és a legfontosabb gyűjtő- és gyújtópontokat.
Nem klasszikus eseménytörténeti leírás, nagyon erős benne a szubjektum, a szerző saját markáns és karakteres véleményének rendszeresen teret enged, ha kell filozofál, elemez, de ami a legfontosabb: gondolkodik a történelemről. Talán ettől lesz olyan személyes, egyedi szellemi alkotás.
Külön tetszett egy talán tipikusan amerikai stílusjegy: a bájosnak ható, jó értelemben vett pongyolaság a szóhasználatát illetően, mint például a „fegyverszünetfélét kötöttek” kifejezések előfordulása a szövegben. Sokszor szól az olvasójához közvetlenül is, olyannyira, hogy időnként olyan érzésem volt, mintha az előadását hallgatnám az auditorium maximumban.

Àdám>!
John Lukacs: A huszadik század rövid története

A címnek megfelelő tartalom. Aki szeretné megismerni a 20. század történelmét, annak kiváló kiindulási pont. Rövid, tömör, nem száraz. Aki javarészt már tájékozott, azt gondolom annak is érdemes elolvasni, mert helyére teheti a kirakós elemeit. Külön piros pont a helyenkénti személyes, felvállalt történészi nézetekért.

dorkabuba>!
John Lukacs: A huszadik század rövid története

    Úgy szeretem a vizsgaidőszak utáni pihenést, mert akkor van agyam olyasmit olvasni, aminek nem az a célja, hogy kikapcsoljon. ^.^
    Nem vagyok egy kimondott történelemrajongó, és úgy igazán a 19., inkább 20. század érdekel. Ezért amikor a POKET-könyvek között feltűnt John Lukacs magyar születésű, ámde amerikai történész kötete, meg is vettem, majd (magamtól) meglepően hamar el is olvastam. És nagyon élveztem.
    Ritkán olvasok tudományos igényű munkát, esszészerűségeket, pedig egyébként lenne igényem rá. Bizonyos értelemben a híreket pótlandó. Az esszék legalább képviselnek némi intellektuális színvonalat, ami néhány médiumról nem mondható el. Ez a kötet nem teljesen illik bele ebbe az elképzelésembe, hiszen az 1914–1989-es időszakot öleli fel.
    A történelem szükségszerűen szubjektív mint ahogy a történész is. Mindenkinek meg kell találnia azt a közvetítőt, akinek a nézeteivel tud azonosulni, illetve talán fontosabb, hogy képes a saját nézeteitől elvonatkoztatni. John Lukacsban egy ilyen embert találtam, és nagyon érdekel a Budapest 1900 könyve is.
    Ahogy mondani szokták, a múlt meghatározza a jelenünket, és a jövőnket is. Meg a történelem, ugye, mindig ismétli önmagát. De azért jó lenne, ha tanulnánk a hibáinkból – a „mi” alatt az egész emberiséget értem. Amikor a háborús filmeket nézem, mindig az jut eszembe, hogy egyáltalán hogyan lehetett az emberiség annyira idióta, hogy eljutott a háborúig. A pszichológiai vonatkozásait nagyjából fel tudom térképezni, de történelmi kontextusba csak nehezen tudom helyezni (pedig jó tanáraim voltak a 20. századot illetően, úgyhogy nem az ő hibájuk.) Most sikerült kicsit javítani ezen. Történelmi léptékkel ez a 100 év semmi. De a mi jelenünkre nagyon is hatással is van. Az pedig, hogy Lukacsnak magyar érdekeltsége is van, néhány magyar történeti bekezdéssel bővítette ezt az írást, amit magyarként különösen tudtam értékelni.
    Tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a történelmet és szeretnek kicsit összefüggéseiben gondolkodni róla. Fogyasztható tizenpár oldalas fejezetekből áll jórészt a kötet, napi 1-2 nekem pontosan elég intellektuális boost volt.

Amapola P>!
John Lukacs: A huszadik század rövid története

Jó összefoglalója a századnak, a tömörsége miatt hangsúlyosabbak a folyamatok. Jók a miniportréi is a történelem alakítóiról.

hajkoattila91>!
John Lukacs: A huszadik század rövid története

Jó összefoglaló munka, inkább a népszerűsítő irodalom kategóriájában sorolnám.


Népszerű idézetek

Àdám>!

Nem sokan ismerték fel (miként még ma is kevesen), hogy a demokrácia előretörésének egyik velejárója az infláció – emberek, eszmék, értékes javak, sőt a pénz felhígulása.

67. oldal (Európa, 2020)

Amapola P>!

… a történész számára az egyes szavak megválasztása és alkalmazása nem csupán stiláris, hanem erkölcsi döntés (amiként minden embernél, aki szóra nyitja a száját).

24. oldal

>!

Amit az emberek gondoltak (és gondolnak), amiben hisznek, amit gondolni kívánnak, amiben hinni szeretnének — ez alkotja életük fő lényegét, amelynek anyagi körülményeik és gazdasági vágyaik a leggyakrabban a folyományai, nem pedig megfordítva.

131. oldal

Amapola P>!

Amikor a hazafiság régebbi válfajainak helyébe a nacionalizmus lép (minden hazafi kissé nacionalista is, de nem sok nacionalista igazi hazafi), a polgárok saját polgártársaik között keresnek ellenségeket.

19. oldal

>!

Az amerikai évszázad vége után nem annyira az amerikai mindenhatóság létezése a nagy fenyegetés, mint inkább az, ahogyan amerikaiak milliói és sokszor politikusaik gondolkodás nélkül hisznek benne.

215. oldal

Amapola P>!

„Isten görbe vonalakkal ír egyenesen” – tarja mélyenszántó bölcsességgel egy portugál közmondás.

9. oldal

Amapola P>!

A történelem az emberiség emlékezete, múltjának krónikája. Az ilyesfajta tudás szükségszerűen szelektív és korlátozott.

70. oldal

>!

A hidegháború lezárult. A nagy európai háborúk évszázada befejeződött. Európa megosztottsága nem létezett többé. De az európai kor, Európának a világ többi része fölötti elsőbbsége sem.

186. oldal

Amapola P>!

Természetesen Churchill 1940-ben valami régit – az angol önérzetet – szólított meg, míg Hitler valami viszonylag újat: a német bosszúvágyat.

98. oldal

Amapola P>!

A hidegháború és a történelmi 20. század véget ért, az indiai választásos demokrácia pedig fennmaradt. Pourvu que cela dure! – Csak kitartson! (Miként Letizia Banaparte mondta, amikor fia, Napóleon sikereiről értesült.)

199. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve
Henry Kissinger: Diplomácia
Niall Ferguson: A világ háborúja
Bálint Sándor: Autózásunk hőskora
Fischer Ferenc: A megosztott világ
Anderle Ádám: Latin-Amerika története
Kákosy László: Ré fiai
Christopher Clark: Alvajárók
Edith Eva Eger: Az ajándék
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete