John Lukacs összegző műve inkább tűnt számomra a szerző szubjektív világképét lefestő esszégyűjtménynek, mintsem a magyar közoktatásban megszokott, a németes vonalat képviselő agyonadatolt munkának. A munka azonban mégsem válik a végére komolytalanná, kiegyensúlyozott marad.
A történészek jellemzően egy rövid XX. század időtartamában szokták felfogni ezt a korszakot, amelyet az I., a II. világháború, és a hidegháború konfliktusai határoztak meg. Sajnos ez meglátszik a mintegy 300 db A/5-ös oldal terjedelemben történő összefoglaláskor. Lukacs, hogy megfeleljen ennek a közmegegyezésnek, kénytelen volt a két világháborút apokaliptikus hatásainak megfelelően sokkal hosszabban tárgyalni, mint a többi sorsfordító eseményt.
Akit úgy untat a hadtörténelem, mint engem, azt jól összegző társadalomtörténeti, és gazdaságtörténeti fejezetekkel engeszteli ki Lukacs. Az ilyen gazdaság-és társadalomtörténeti gyors ismertetői közül a legjobb az Amerikai nacionalizmus, amerikai jóindulat című volt;a sok gazdasági mutató és társadalmi átalakulás ugyanúgy megjelenik benne, mint a klasszikus liberalizmus kiégése, és a szocializmustól való rettegés miatt kialakult neoliberális, és nyugati/angolszász konzervatív mozgalom megformálódása, s ezzel a régi meghatározások érvénytelenné válása.
Nem hallgatja el azokat a tényeket sem, amelyeket súlyukhoz képest igen kevésszer tárgyalnak, így a japán származású amerikaiak polgári jogait korlátozó törvényeket Kaliforniában 1907-től, vagy az Egyesült Államok csendes-óceáni birodalomépítését. Lukacs szerencsére a jól dokumentált évszázad csomóponti elemeire koncentrált a továbbiakban is, így a koreai háború, a kubai rakétaválság, a vietnami konfliktus, India függetlenedése és Pakisztán leválása, vagy a Szovjetunió felbomlása mentén tárgyalta az ilyen kis könyvben szinte összepaszírozhatatlan anyagot, így minden történelem rajongó kap egy gyors újraképzést, miközben megkapja a szerző politikatörténeti világnézetére jellemző fő nézeteket is. Ezek közé tartoznak az amerikai polgári eszmény magasztalása, az alkotmányos monarchia államformájába vetett nagy bizalma, és bizonyos történelmi személyiségek, -mint F.D.Roosevelt- idealizálása.Mégis, Lukacs kész volt ilyen rövid könyvben is némi árnyalt gondolkodást felmutatni, amelyhez volt egy-két megoldása.Például, ha egy jelenségre nem jutott kellő terjedelem, a leginkább sokkoló, legjellemzőbb részleteket emelte ki, ezzel ütve át az esetleg emelkedettebb ingerküszöböt, ezzel rögzítve a tudásanyagot az olvasók fejében. Így például önmagában is elég karakteres eseménye volt a XX. századnak Mohammed Moszadek iráni miniszterelnök 1951-es kísérlete az olajipar államosítására, s ezt követő eltávolítása a hatalomból Eisenhower elnök és a CIA által. De, ezen a helyen említhető még a XX. század második felének Afrikáját terrorizáló diktátorok elvtelen kiszolgálása az akkori két szuperhatalom részéről, még akkor is, hogyha ezen diktátorok jelentős része adott esetben nyíltan kannibalizmust követett el (p. 283, továbbá csatolt idézetem). A súlyponti események, és a karakteresebb világpolitikai jelenségek ábrázolásával lényegretörő, mégse unalmas beszámolót kapunk, mintha a szemtanúnak kellett volna rövid helyszíni tudósítást adnia.
Mindent egybevetve, egy egészen korrekt összefoglaló az adott történelmi korszakról ahhoz képest, hogy 300 szűkös oldalt tudtak rászánni. S hogy mi végkövetkeztetése számomra?: Lukacs azt sugallja Az emberi tudás határai című utolsó fejezetében, hogy a bizonytalanság a kvantumfizika eredményeivel mindennapjaink szerves részévé vált, s sokszor ezáltal minden, s mindennek az ellenkezője is adott szituációban igaz lehet. De, ne féljünk, mert ez lehetőségek sokaságát is tartogatja problémáink megoldására. A szerző pedig gördülékeny stílusával, árnyaltságra törekvésével, és az alkotmányos monarchia iránti szimpátiájával megszerezte a rokonszenvemet.