Suszter, ​szabó, baka, kém (Karla-trilógia 1.) (George Smiley 5.) 71 csillagozás

John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az angol hírszerzés legfelsőbb soraiban egy áruló rejtőzik, egy beépített ügynök, aki magának Karlának, a szovjet kémfőnöknek jelent. Amit az áruló tud, tudja Karla is. A Körönd legféltettebb titkait. A beépített és alvóügynökök nevét és címét. Mindent. És hogy teljes legyen a kép, Karla az ügynökén keresztül gondosan kiválogatott, meg- vagy átírt információkat juttat el az angoloknak, akik ezekkel a kémjelentésekkel próbálják megerősíteni a pozíciójukat az amerikaiaknál. A legtöbben azt sem hajlandóak elismerni, hogy baj van.

A legtöbben még csak bele sem mernek gondolni abba, hogy az áruló révén Karla minden egyes lépésükről tud. A legtöbbek szerint minden a legnagyobb rendben van. Kivéve George Smiley-t, a csendes, kövérkés és nyugdíjas egykori hírszerzőt, aki állhatatos munkával, bulldogkitartással és legendássá vált kihallgatási technikájával csapdát állít a soraikba férkőzött szovjet kémnek, és rajta keresztül Karlának, örök ellenfelének, a titokzatos szovjet kémfőnöknek.

Árulás és Az áruló címmel is megjelent.

Eredeti mű: John le Carré: Tinker, Tailor, Soldier, Spy

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
316 oldal · ISBN: 9786155272585 · Fordította: Falvay Dóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
316 oldal · ISBN: 9789639868434 · Fordította: Falvay Dóra

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

George Smiley · Jim Prideaux · Percy Alleline · Roy Bland


Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

>!
mate55 P
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Kíméletlen, realista kép a kémek piszkos játszmáiról. A II. világháború után új világrendbe állt titkosszolgálatok játszmáiba kaphatunk betekintést, ahol hírszerzők próbálják megtudni, ki közülük az a kém, aki kettős ügynökként igazából a szovjetek oldalára állt. Szikár, klasszikus nyomozómunkára épülő ügynökdráma, rengeteg szereplővel, sok helyszínen játszódó szerteágazó, bonyolult cselekménnyel, sajátos feszültséggel, de ha egyszer megérted, a könyvből áradó atmoszféra biztosan magával ragad. De, ha egy picit is elmélázol, (mint egyszer én is) akkor már bottal ütheted a szereplők nyomát, hiszen újra felvenni a fonalat, megfejteni, ki kivel van, ki kicsoda és most éppen melyik idősíkban járunk, nem éppen egyszerű. Kevés az ügyességen, erőn vagy gyorsaságon alapuló izgalmas akció, hanem inkább a különböző helyszíneken zajló beszélgetésekből, egy részében iratok átvizsgálásából, információk tanulmányozásából áll a nyomozás. Óriási mellbevágó fordulatokat, úgy hasonlóképp lélegzetelállító befejezést sem szabad várni, ez nem az a műfaj. John le Carré ékes bizonyságot adott arról, hogy egy jól működő kémtörténethez nem feltétlenül kell 007 – es szuperügynök. Így is lehet valaki Bond, James Bond. Bízom benne, hogy sokakat magával ragad ez ráérős tempójú, elfojtott érzelmekkel teli, ízig – vérig kémkönyv, ami a 21. század ritmusához szokott olvasóknak ugyan lassú, de mégis különleges. Ezt a valamelyest megtörtént eseteken alapuló krimit olvasva az volt érzésem, hogy a védett ill. védendő háttérinfók és megoldandó bonyodalmak nagy részét maguk a titkosszolgálatok hozták létre, hogy önmaguk létjogosultságát igazolják.

6 hozzászólás
>!
Rushka
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Kémtörténet, a lehető legapróbb részletéig kidolgozott világgal és szereplőkkel – az irodalmi realizmus tökéletes megvalósulása. Különböző értelmezésekből felépülő különböző valóságok mintázata, folyamatosan nézőpontot váltó, módosuló igazság, szövegek interpretációjára épülő valóság, soha el nem érhető végső olvasat – ízig-vérig posztmodern regény. Mindhárom közelítési mód működik együtt és külön-külön is: megáll a könyv kémregényként, realista regényként, posztmodern szövegként és mindhárom együtteseként is.
A regény elején felébred a gyanú, hogy az angol hírszerzés legfelsőbb körében szovjet kém rejtőzik, aki már évtizedek óta dolgozhat kettős ügynökként. Lebuktatására a már nyugalmazott ügynököt, George Smiley-t hívják vissza, akinek munkáját egyszerre nehezíti és könnyíti meg, hogy a szóba jöhető jelöltek mindegyikét évtizedek óta ismeri, munkatársként, barátként, sőt valakit rokonként is. Kicsi, belterjes és zárt világ ez, ahogy haladt előre a történet, úgy vált egyre nehezebbé észben tartani, hogy itt egy nemzetközi szerepet betöltő szervezetről van szó, nem pedig egymással rivalizáló emberek csoportjáról, akik már rég elszakadtak a valóságtól – nálam elérte le Carré, hogy lekopjon minden hősies máz a kémekről, hogy egy bürokratikus szervezet alkalmazottainak lássam őket, bezárkózva és a csapdába esve foglalkozásuk kereteibe és lehetőségeibe.
A nyomozás maga pedig szinte színtiszta szövegelemzés volt. Smiley ügyiratokat, jelentéseket nézett át, a hírszerzésnél dolgozó emberekkel beszélgetett el régi ügyekről, a regény leglátványosabb akciójelenete az volt, ahogy egy embere kicsempészett neki egy iratot a levéltárból.
(Nem kevés irónia van abban, hogy az iratok átnézése közben rájön, valakinek már előtte is feltűnt az igazság. A kettős ügynök által az angolok felé folyamatosan szállított iratokban egy nevesincs minisztériumi adatelemző pusztán a szöveget elemezve fedezte fel azokat az ellentmondásokat, amik az áruló leleplezését jelentik majd Smiley nyomozásában.) Persze azért nem hiányozhatnak a kémtörténetek jól ismert elemei sem, de éppen ezzel a visszafogott hátérrel tudnak élők lenni: ahogy Smiley egyszer már tudtán kívül találkozott Karlával, a moszkvai hírszerzés fejével, vagy ahogy Karla elbeszélget egy szovjetek által elkapott angol kémmel, csillogtatva bennfentes tudását az angol hírszerzés csúcsáról (kb. ebben a hangnemben:„George-ot Billel csalja a felesége? Bill még mindig festeget, hát senki nem meri megmondani neki, hogy tehetségtelen? Royt meg figyelmeztesse már valaki, hogy az alkoholizmus felé tart.”).
A regény végére kiderül az igazság, de olyan igazság ez, ami csak tények egy új nézőpontból való összeillesztését jelenti – eddig is ott volt mindenki előtt, csak eddig senki sem így nézett rá. Az igazi mozgatórugók és valódi események nem derülnek ki. Smiley maga látja be, hogy azt soha nem tudja meg, miért lett szovjet kém az áruló, milyen ideológiai megfontolásból, sem azt, hogy mikor és hogyan történt meg beszervezése – nézze és olvassa át akárhányszor a tényeket, a tényleges valóság és az áruló értelmezése az eseményekről kideríthetetlen.

>!
dtk8 P
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Nagyon nehezen haladtam az olvasással, megzavart a sok szereplő, akik ráadásul mind több néven is futottak. Egyáltalán nem állt rá az agyam a kémtörténetre, meg különben sincs semmi affinitásom a konspirációhoz, az egész nekem a háború után „játék” nélkül maradt férfiak számháborújának tűnt, túl nagy tétekkel.
Az utószó tetszett benne a legjobban, mert az volt, ami igazán elgondolkodtatott a kémek és az angol arisztokrácia lelkivilágáról.
Azért gördül felfelé mégis a csillagok száma, mert erről a könyvről beszélgettünk utána a társaságban, és háromszor esett le a tantusz nagy puffanással, mert csak akkor értettem meg, hogy
1. spoiler
2. spoiler
3. spoiler
Nagyon érdekes beszélgetés alakult ki, és emiatt tényleg érdemes volt elolvasni.

>!
Réka_Körtvélyi
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

wow… nagyon magával ragadott a történet. Igaz kissé lassú, de mégis élvezhető a könyv . Tetszett. :) A cselekmény és karakterek nagyon jók.
És a film is nagyon jó lett. Amit már kétszer is megnéztem. :)

>!
Hiranneth
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Hm. Nem is tudom hirtelen mit írjak. Első kémekről szóló könyvem, és maga a téma elég távol áll tőlem, ennek ellenére tetszett a történet. Érdekes volt ebbe a zárt, és igencsak más világba bepillantást nyerni, figyelni hogyan is működnek a dolgok. És rájönni, hogy ők is csak emberek, szeretnek, féltenek, és persze néha elárulják egymást…
Amit talán hibának tudok felhozni, hogy néha nagyon nehéz volt követni a történéseket, sokszor nem voltam biztos benne, hogy ez még a múlt és a visszaemlékezés, vagy már a jelen.
Ha viszont tényleg le tud ülni az ember, nyugodtan és csak erre koncentrál…nos akkor félelmetes a dolog. Még az álmaimba is beférkőzött, pedig ez nem igazán jellemző rám.
Ami még nagyon tetszett, hogy tényleg az utolsó pillanatban derült ki számomra, ki az áruló. Nem a második oldalon, ami valljuk be, sokszor elég lehangoló…:)

>!
zsofimofi
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Az elején, amíg nem körvonalazódtak teljesen a karakterek, nehéz volt követni, hogy kiről van éppen szó, sokszor vissza kellett lapoznom :) Azt azért sajnáltam, hogy a „szakkifejezések” jelentése nem derül ki pontosan (pl. mit csinálnak a lámpagyújtogatók és hasonlók). De a legfontosabb: semmi esetre se olvassátok el az Utószó bevezetőjét, mikor a könyv közepén jártok, mert az utolsó fél mondata elspoilerezi a végkifejletet. Nekem sikerült :-/

1 hozzászólás
>!
Panni777
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Eléggé megszenvedtem vele, rég volt ilyen alacsony az olvasási ingerem, látszik is az időn… Engem nem győzött meg.
Mivel egy elismert kémregény íróról van szó, ezért lehet, hogy bennem van a hiba, pl. lehet, hogy nem voltam a megfelelő lelki állapotban (3 hét alatt egyszer sem?!). Nem keltette fel a sztori az érdeklődésem, egyáltalán nem tudtam együtt érezni a főszereplővel – voltak egyáltalán érzései?!. Minden tényszerű volt és túl sok volt a felesleges információ, ami persze egy realista kémregényben érthető, mégis nehézkessé tette az olvasást, mert a tálalása szerintem nem volt megfelelő.
A végkifejlet egyáltalán nem fogott meg, bár nem tudtam kitalálni, mivel még a szereplők neveit is lusta voltam megjegyezni. Eléggé átfolyt rajtam ez a könyv (egyik fülemen be, másikon ki kb.), nem keltette fel az érdeklődésem a kémregények iránt. Talán még később (sokkal később) megpróbálkozom eggyel, de nem sok esélyt látok a barátságunkra…

>!
drdodee
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Ez volt az első John le Carré regényem, és meg kell mondanom, hogy: tetszett. Kissé lassú, de izgalmas. Aki James Bondos kém sztorit vár, az csalódni fog. Hűvös mint a hidegháború maga. Az író által megteremtett (?) világ zseniális, a karakterek emberiek, de a vadászat precíz, kimért embert kíván meg, ahol az érzelmeknek nem lenne helyük. A folytatást már alig várom.

>!
Bogas P
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Amikor töriből tanultuk a hidegháborút, valahogy nem lett a kedvencem (dolgozatot írni belőle egészen borzasztó), de így sokkal jobb. Érdekes volt; akárcsak a hidegháború, ez sem egy gyors folyású könyv, de nekem tetszett. Talán, mert kiskoromban sokat játszottam kémesdit.:P Egyébként pedig a könyvből készült film is jó, sőt, nagyon jó.


Népszerű idézetek

>!
s_l_m

Semmi sem nyugtatja meg úgy a lelket, mint a nők.

305. oldal (Agave Könyvek, 2011)

>!
dtk8 P

Tudta, hogy tíz perce van, és tudta azt is, hogy ekkora csendben kevésbé feltűnő becsapni egy ajtót, mint szép lassan becsukni.

>!
[névtelen]

Miután egy teljes életen át a gyors észjárására támaszkodott, meg persze rendkívüli emlékezőtehetségére, most napi huszonnégy órában a felejtés művészetét gyakorolta.

68. oldal (Agave Könyvek, 2011)

>!
taylor95

Némely pillanatokban túl sok minden zsúfolódik ahhoz, hogy az ember valóban át is élje őket, amikor megtörténnek.

283. oldal (Agave Könyvek, 2011)

>!
dtk8 P

Miután egyértelművé vált, hogy sem érzelmileg, sem gazdaságilag nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy határozottan állást foglaljunk a hidegháborúban és visszaszerezzük korábbi vezető hatalmi pozíciónkat, annál jobban bíztunk a kémvilág varázsigéiben és bűvésztrükkjeiben.

Kapcsolódó szócikkek: hidegháború
>!
dtk8 P

Ráadásul, mivel világosan látszik, hogy a hírszerzők kizárólag a saját társadalmi osztályukból válogatnak, megállapíthatjuk, hogy a titkosszolgákat nyíltan demokráciaellenes, vagy legalábbis Philby felvételének idején az volt: azzal érveltek ugyanis, hogy a híszerzési információk a brit közigazgatás felső köreiben vannak a legnagyobb biztonságban.

>!
viharmacska

Bibliaiskolákat vezetett Isten és a Körönd nevében Mozambikban, majd egy hamburgi tengerészmisszión, és bár jó húsz éve professzionális lehallgató volt, még mindig hajlott rá, hogy a férfinépet testületileg gazembernek tekintse.

273. oldal

>!
mate55 P

Azt a legnehezebb, tudni, hogy mikor bízhatunk meg a magukfajtában, és mikor nem.

>!
viharmacska

– Újra felvesszük az ügyet.
– Ki az a mi, öregem?
– Hát én, jómagam meg csekélységem.

189. oldal


A sorozat következő kötete

Karla-trilógia sorozat · Összehasonlítás
George Smiley sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Frederick Forsyth: Ikon
John Fowles: A lepkegyűjtő
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
John Galsworthy: A Forsyte Saga
Henry Rider Haggard: Ő
Sebastian Faulks: Madárdal
Ken Follett: Hárman
Ken Follett: Könyörtelenül
Hugh Laurie: A balek
Matthew Lewis: A szerzetes