Call ​for the Dead (George Smiley 1.) 7 csillagozás

Kicsit nehezen indult be, de aztán egészen szórakoztató kis könyv lett. Persze nem az a pörgős krimi / kémregény, amilyeneket mostanában lehet olvasni, de ne feledjük, hogy ez a 60-as évek elején íródott.
George Smiley nem az a tipikus hős karakter, kicsit bizonytalan is, szerencsétlen is, még csak nem is jóképű, ezzel együtt mégis szerethető. Kicsit nehéz volt időnként követni a karaktereket, de aztán sikerült a végére kibogoznom, ki kivel van. :) Összességében egészen bíztató sorozatkezdés.

George Smiley epikus kalandjait a Tinker Tailor Soldier Spy című (szerintem kiváló) filmből találtam meg*, és rögtön a szága elején kezdtem neki.
Ami tetszett a könyvben, az a felhasnálóbarát ám nem buta írói stílus, a szigorúan autentikus** ötvenes évek díszlet és miliő, és a James Bond antitéziseként inkább irónia, mint pátosz felé hajló tartalom.
Ami viszont nem jött be: az alkalmasint mégis pátoszba hajló beállítások, a kétségtelen férfiszempont és ezzel járó autentikus (nagyrészt jóindulatú) szexizmus, és a hidegháború elfogult megjelenítése – ez a háromdarabos egységcsomag egymást erősíti, tuljdonképpen ezt tudtam kiolvasni mint 'üzenet' az amúgy élvezhető, nem túlbonyolított, szinte minimalista kémregény cselekménye mögül.
LeCarré népszerűsége mindezzel egycsapásra teljesen világos is nekem. Több kérdésem nincs, Smiley és világa nagyon jól járt egy modern filmes adaptációban, amúgy felőlem maradjon csak klasszikus, amit a rajongók rajonghatnak, a fanyalgók*** pedig tisztes távolból békénhagynak.

*és a filmek mindig orientálják az embert, aztán vagy olyan a könyv, vagy tök nem olyan. itt külön problémás, hogy a filmet ihlető könyvet még nem olvastam, és úgy párezer oldalnyi Smiley-kaland van a Call for the Dead és a Tinker, Tailor között, amit viszont nem valószínű, hogy átnavigálok.
** már amennyire az egyszeri huszonegyedik századi olvasó ezt annak látja…
***lásd **

Van valami addiktív benne, pedig lassan csordogál a történet, mint az eső, mégis nehéz letenni.

Nem kötött le annyira mint le Carré későbbi történetei, de első kötetnek nem rossz.

Valószínűleg a Tinker, Tailor… rakta túl magasra a mércét, meg kicsit zűrös időszak is volt olvasásilag, de ez nekem most annyira nem jött be. Főleg az elején éreztem azt, hogy mindenki irritáló módon csak fecseg, Smiley meg még nincs kész abban a formájában, ahogy szeretjük. Azt a részt meg megmutattam a német töriprofesszoromnak, ahol a németeket szidják benne, mindketten tanultunk belőle valami újat.

–