Az ​elszánt diplomata 80% 22 csillagozás

Mivel szeretem az író hidegháborús regényeit, gondoltam megnézem mit tud a bevált terepen kívül. Egy tőle már megszokott, magas színvonalú kémtörténetre számítottam, némi emberi drámával. Nem egészen azt kaptam, de számomra teljesen váratlan erényekkel rendelkezik a könyv, amik miatt kifejezetten kellemes meglepetésként ért.

Maga a történet nem kifejezetten csavaros: egy nagy gyógyszergyár szennyesében turkálva egy kenyai angol diplomata felesége túlságosan megcibálja az oroszlán bajszát, baleset éri, megcsalt férje pedig nyomozásba kezd. A nyomozás lineáris, a végkifejlet pedig semmilyen meglepetést nem tartogat. Aki Tom Clancy vagy John Grisham-féle thrillerre vágyik, az messziről kerülje el a könyvet!

Van azonban néhány dolog, ami kiemeli Le Carrét a könnyű utat választó bestsellerírók közül. Az egyik legfontosabb, és talán minden könyvére jellemző tulajdonsága, hogy nem használ fekete-fehér sablonokat. Ez a nézőpont karakterekre, de az aktuális ellenfeleikre is igaz. A legjobb példa a diplomata esetében talán a gyógyszergyár, ami nagyon komolyat hibázik egy esetben, de azt még a főszereplők sem állítják, hogy ez a „gonosz” tettük minden jótéteményüket annullálja.

A témából és a helyszínből következő módon a megszokottnál kicsit több, már-már 22-es csapdája mértékű a szatíra. Spoiler: van egy jelenet, mikor egy pilóta beszámolójából kiderül: a helyi kormány abból a pénzből bombázza a régiót, amit az ENSZ fizet neki a reptéri bérletként. Miért teszi ezt az ENSZ? hogy tudják teríteni a segélycsomagokat a lebombázott környéken. Szerintem jól áll a regénynek, de nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű lesz az irónia és a patikamérlegen kimért túlzás.

A könyv teljesen váratlan meglepetése viszont a nyomozás melletti szerelmi történet! Nem emlékszem, hogy kortárs írótól olvastam volna hasonlót, szépirodalmat is beleszámítva, olyanra meg pláne nem, ami annyira tetszett volna, hogy elvitt volna a hátán egy regényt. Nem a szokásos romantika, nem is kifejezetten vidám, lévén Tessát élve már nem is látjuk, csak flashback formájában, és Justin sem az megszokott macsó férfi. Sok mindenben hasonlít Smiley-ra: felesége felszarvazza, mindent sértést lenyel, igazi emberi lábtörlőnek tűnik. Ugyanakkor tisztában van saját hiányosságaival, de saját értékeivel is, és folyamatosan képes belátni, beismerni hibáit. A regény elején még érthetetlen Justin viselkedése, de mikor a nyomozással párhuzamosan jobban megismerjük Justint és Tessát, olyan erős köteléket, hűséget és megértést ismerünk meg, amiről nagyon felemelő és kimerítő is olvasni.

Összességében csak ajánlani tudom. Bár Le Carréhoz méltón lassú folyású, a befejezés kiszámítható és giccses is kicsit, de engem kárpótolt a szokatlan szerelmi szál.

ui.: ahhoz, hogy tudjam hogyan kell toldalékot tenni a Le Carré mögé (egybe vagy kötőjellel), azt hiszem tudnom kellene, hogy hogyan ejtjük ki. Nem megy, kicsit zavaros lett :)