A ​panamai szabó 15 csillagozás

John le Carré: A panamai szabó John le Carré: A panamai szabó

A diktatúra bukása után tétova demokrácia kezdődik bűnözéssel és korrupcióval, szegények tömegével és tahó újgazdagokkal, politikusokkal, akik utólag ellenállók lettek, értelmiségiekkel, akik menedzserré züllöttek. Panamában vagyunk. Ott, ahol az ügyesek nemcsak egy országot árusíthatnak ki, hanem magát a világkereskedelmet is. A kapu itt van, a kulcs még az amerikaiak zsebében. De utána?
John le Carré könyvét az ínyenceknek ajánljuk. Azoknak, akik egy kémregénytől nem egy James Bond-könyv izgalmát várják. Azoknak, akik tudják, hogy egy kémregény sem okvetlenül „csak” kémregény.

Eredeti mű: John le Carré: The Tailor of Panama

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
390 oldal · ISBN: 9786155272660 · Fordította: Falvay Dóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
392 oldal · ISBN: 9786155272110 · Fordította: Falvay Dóra
>!
Aquila, Budapest, 1998
460 oldal · ISBN: 963907392x · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
John le Carré: A panamai szabó

Nagyon jól esett. Harry Pendel és Andy Osnard párosa nem csak a szórakoztató irodalom szintjén emlékezetes, szinte kikiabálnak a könyvből, hogy filmesítsék már meg őket. (Ami mondjuk meg is történt.) Minden döntésük, minden gondolatuk hiteles és érdekes, pezsegnek az élettől. Szegény Pendelnek például úgy drukkoltam, a tenyerem is beleizzadt. Amit a jellemábrázolásról és a feszültségkeltésről tudni kell, azt John le Carré tudja, meg még kicsit többet is.

11 hozzászólás
>!
ppeva P
John le Carré: A panamai szabó

Első le Carré olvasásom. De biztos, hogy nem utolsó!
A kémregény nem a kedvenc műfajom, de ez mégis nagyon tetszett. A kémtörténeten kívül nagyon jó volt a személyes történetek szála, az úriszabóság története/történelme, Panama története/történelme, valamint az ismerkedés a Panama-csatorna és a világ többi része közötti viszonyokkal. Ez is egy ismeretlen vidékre kalandozás volt nekem, voltak persze halvány sejtéseim és ismereteim Panamáról (és a panamáról…), nekem nem is kellett volna, hogy valaki megmutassa a térképen, hol van Panama, mint az angol parlamenti lobbistáknak. Pár éve elém került egy cikk és néhány kép a csatornáról, akkor beleástam egy kicsit magam, nézegettem egy sor képet, olvasgattam információs anyagokat, böngésztem a térképet. Most megismételtem, mert nagyon szeretek úgy olvasni egy területről vagy témáról, hogy utánanézek a háttérnek.
Nagyon bírtam, hogy ez a regény inkább volt a kémregény szatírája, mint igazi kémregény – bár akik az egésznek az elszenvedői voltak, azoknak ez egyáltalán nem volt jó móka… Szatíra ide vagy oda, azért hullottak a forgácsok. Sajnáltam szegény embert, akit zsarolással belehajtanak abba, hogy jelentsen arról, amiről fogalma sincs.

>!
vercsa
John le Carré: A panamai szabó

Meglepődtem, hogy elég kevesen olvasták itt eddig, pedig jó könyv.
Az a fajta régimódi, lassú folyású kémregény, ahol a lélekábrázoláson és a finom feszültségkeltésen van a hangsúly, nem pedig az akciókon. Mégis egyre fokozódó izgalommal olvassuk a könyvet, miközben elmerülünk a fülledt Panama hangulatában, figyeljük a Panama-csatorna körüli diplomáciai játszmát.
A „bűntudatban világbajnok” Pendel és a gátlástalan, szégyenérzet nélküli Osnard párosa nagyon jól működteti a történet emberi oldalát.

>!
kvzs P
John le Carré: A panamai szabó

Már megint kaptunk le Carré-tól egy olyan „kémregényt”, ahol a „hogyan” fontosabb annál, hogy „mit”.
Panama számomra elég távoli világ, ezért még jobban tudtam koncentrálni a szereplők drámáira. És szokás szerint volt mire. Nagyon emberi szereplők vannak ebben a könyvben is, olyan részletesen megrajzolva, hogy az olvasó szinte hallja és érzi őket. Láthatjuk, hogy a legnagyobbak is esendőek, és hogy mindenkinek van olyan titka, amit még magának is alig mer bevallani. Ezekre a hazugságokra van mesterien felépítve a cselekmény, és így lesz a kisember önbecsapásából katonai beavatkozás.
John le Carré-t olvasni soha nem egyszerű a sűrű és mesterien megkomponált szövegei miatt. Mindig hetekig kerülgetem a könyveit, mielőtt a kezembe kerülnek, és mindegyiket úgy teszem le, hogy „miért nem olvastam én ezt el hamarabb”.

>!
barathkatalin I
John le Carré: A panamai szabó

John le Carré újabb világmagyarázatnak álcázott kedélyes drámája, ezúttal arról, mi kell a nagyhatalmaknak egy háború megindításához. A főszerepben szerencsére most sem a mindig savas együttérzéssel bemutatott politikai aktorok, hanem a saját bűntudata és svádája alatt roskadozó magánember, Harry Pendel áll. Felesége, az erényeskedésben megcsontosodott Louisa az egyik legszínesebb női karakter a Le Carré-univerzumban, a regény vége felé bekövetkező nagyjeleneteit külön ajánlom.
És amire minden Le Carrénál érdemes fölhívni a figyelmet: ha egy „minden sarkon leütünk egy ellent” típusú kalandregényre vágysz kommandósokkal meg sok-sok robbantással, akkor ez nem a te könyved. Le Carré a lélektani kisrealizmus mestere, az szinte mellékes, hogy a szereplőit politikailag kiélezett szituációkban mozgatja.
(Ja és: bár a filmes adaptáció nekem tetszett, vannak benne lényeges eltérések a könyvhöz képest.)

>!
jaspi
John le Carré: A panamai szabó

Nekem nagyon tetszett ez a regény. Elsősorban azért, mert hihető a történet. Kémregénynek olvasva hiteles, de az egészben van egy csavar, amitől akár szatírának is tekinthető. Ez az a kettősség, ami igen szórakoztatóvá teszi a regényt, és az, ami miatt nem csak a kémregények kedvelőinek ajánlom.


Népszerű idézetek

>!
vercsa

A hírszerzés olyan, mint a vizsgák. Az ember mindig azt hiszi, hogy a mellette ülő sokkal többet tud.

>!
ppeva P

– És nem aggódol a globális fölmelegedés miatt? Hamarosan nem fogják venni a zakóidat.
– Mr. Blüthner, amikor Isten föltalálta a napot, volt olyan okos, hogy föltalálja hozzá a légkondicionálót is.

242. oldal

>!
ppeva P

És még mindig nem mondott igent. Fél fülével Benny bácsi intő szavaira hallgatott: Fiam, ha szélhámossal találkozol, tartsd bizonytalanságban. Nincs, amit a szélhámos jobban utálna, mint hogy jöjjön vissza jövő héten.

83. oldal

>!
ppeva P

– Nincs semmiféle Csöndes Ellenzék. Csak profit van. Korrupció. Hatalom. Gazdag emberek meg kétségbeesettek. És közönyösek – magyarázta a tudományos hangján. Azon a pedáns könyvmolyhangon. Az autodidakta ember pedáns hangján. – Némelyek annyira szegények, hogy alig bírnak életben maradni. És ott van még a politika. A politika pedig a legnagyobb csalás mind között.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · könyvmoly · politika · szegénység
4 hozzászólás
>!
vercsa

Imádom a belevaló szélhámosokat. Abban van a vitamin.

>!
vercsa

Louisa pontosan tudta azt is, miért a virág, ugyanis nyolcvan alatt egyetlen nő sem lehetett biztonságban Rafitól, a pletyka szerint alsónadrágot sem hordott, hogy javítsa a részidejét.

>!
vercsa

Panamában a Fontos Embereknek gyönyörű fekete titkárnőjük van, ropogós kék egyenruhában, mint a régi buszkalauzok. Acéllal megerősített, golyóálló, trópusi tíkfával burkolt ajtajuk is van, rézkilinccsel, amit nem lehet csak úgy lenyomni, mert a Fontos Ember gombnyomással engedi be odabentről, akit be akar, nehogy el találják rabolni.

>!
ppeva P

A következő Aristides, a braguetazo, ami annyit jelent, hogy pénzért nősült, s ezért a cimborái afféle hím vértanúnak tekintik.

27. oldal

>!
ppeva P

Az előtérben, mintegy díszhelyen, tekintélyes hátasló pöffeszkedett, olyasmi, mint a tornatermi ló, csakhogy ennek feje és farka is volt. Rajta próbálhatták ki a sportemberek, hogy elég kényelmes-e a lovaglónadrágjuk, annak veszélye nélkül, hogy leveti őket a hátas.

48. oldal

>!
LePapillon

Erkölcstelen dolog volt, amit az a bíró tett. Itt Panamában, ha megkenünk valakit, lojalitást várunk cserébe.

106. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Párbaj
Ken Follett: A Tű a szénakazalban
Joss Stirling: Storm és Stone
Jack Higgins: A Führer parancsára
Frederick Forsyth: A negyedik jegyzőkönyv
Graham Greene: A félelem minisztériuma
Valentine Williams: A tuskólábú
J. B. Priestley: Sötét város
Gerald Seymour: Tűzközelben
Frederick Forsyth: Ikon