A ​kémek öröksége (George Smiley 9.) 12 csillagozás

John le Carré: A kémek öröksége

John ​le Carré, a kémregények nagymestere újabb lebilincselően izgalmas regényt írt, melyben több mint huszonöt év után tér vissza George Smiley, az angol titkosszolgálat legendás alakja.

Peter Guillam, az angol titkosszolgálat egykori embere, George Smiley hű tanítványa a családi birtokon tengeti öreg napjait Bretagne déli partjainál. Ám egy napon levelet kap, melyben a Szolgálat Londonba rendeli. Hamar világossá válik számára, hogy annyi hosszú év után a hidegháborús múltja még mindig kísérti őt. A dicsőséges londoni hírszerzők ‒ Alec Leamas, Jim Prideaux, George Smiley és maga Peter Guillam ‒ egykori titkos műveleteiről most egy olyan generáció készül ítéletet mondani, amely nem élte át a hidegháborút, és nem tűri a mentegetőzést.

A kémek örökségében múlt és jelen feszül egymásnak. Semmi sem fekete vagy fehér, de minden ugyanolyan bravúros és izgalmas, mint a két korábbi regény ‒ A kém, aki bejött a hidegről és a Suszter, szabó,… (tovább)

Eredeti mű: John le Carré: A Legacy of Spies

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193388 · Fordította: Orosz Anna
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · ISBN: 9789634193395 · Fordította: Orosz Anna

Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
John le Carré: A kémek öröksége

A tökéletes brit kém George Smiley és társai, Alec Leamas, és Peter Guillam visszatértek!
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/10/a-kemek-oroksege.html

>!
Baráth_Zsuzsanna P
John le Carré: A kémek öröksége

George Smiley visszatért és még mindig ő keveri a legjobban a kártyákat a kémek ködös világában. Hiányzott a Körönd, a brit kémek James Bond után elsőre sótlannak ható, valójában rendkívül érdekfeszítő és kegyetlen világa, élmény volt elmerülni Le Carré könyvében, amelyben a modern és a régi kémiskola csap össze, egyértelmű, hogy kinek a győzelmével. Habár igazából ennek a csatának csak vesztesei vannak, hiszen iszonyatos árat fizettek a csendes hősök, vagyis a kémek a kalandokért és a halálosan veszélyes akciókért, belefásult a lelkük abba a torz, konspirációk végtelen sorában vergődő évekbe, amelyekben az aktív szolgálatuk telt. Régi ismerőseinket, Smiley-t és Peter Guillam-ot nyugdíjasként látjuk viszont, azonban a visszaemlékezésekben megmutatják, hogy mire voltak képesek fénykorukban. Egy mára már letűnt kor, a hidegháború számunkra már elképzelhetetlen viszonyai között tettek meg mindent, hogy megóvják az országukat és a lakosokat az ellenségtől, csak a cél számított, az eszköz nem. És most eljött az idő, hogy szembenézzenek a múlt démonjaival, fel kell idézniük azokat a nem éppen dicső tetteket, amelyeket régen elsüllyesztettek az emlékezetük legmélyére. Az író hozza a tőle elvárható szintet, ugyanolyan hideg, rideg, mégis borzongatóan izgalmas hangulata van a könyvnek, mint a Karla-trilógiának, hiszen a kémek világa alapvetően nem sokat változott az azóta eltelt években, amióta nem találkoztunk hőseinkkel. Talán csak a történet vége lett szomorkásabb és melankólikusabb (azt azért nem mondanám, hogy romantikusabb, mert az érzelmek sohasem számítottak a titkosszolgálatnál), mint ahogyan azt megszokhattuk a korábbiakban. Nem ez a legjobb Le Carré – könyv, de nem is utóérzés, abszolút teljes értékű Smiley-sztori, ezúttal sem csalódtunk a Körönd munkatársaiban és a szerző lenyűgöző stílusában.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/11/13/konyvkritika_j…

>!
gesztenye11
John le Carré: A kémek öröksége

A szerzőtől a Karla-trilógiát olvastam, és vártam, hogy ebben visszajöjjön az a hangulat. Hát visszajött, az a kicsit merev, dokumentumszerű, az 50-es, 60-as évek hidegháborús viszonyait, az akkori angol titkosszolgálat tevékenységét felidéző hangulat. Egy akkori titkos akció felidézése a lényeg, ahol emberek halnak meg, és ennek okát a Körönd néhány egykori tagjában akarja megtalálni a vád, konkrétan Peter Guillam-ot vádolják mindenfélével. Erre a szerző egyes szám első személyben őt teszi meg mesélőnek, „nyugdíjasként”, kb. 50 évvel az események után, és részben emlékezetből, részben a korabeli dokumentumok alapján kénytelen Peter visszaidézni az akkori eseményeket, felvenni a szálakat. A stílus igazi le Carré, főleg ami a felidézést illeti – a jelenben játszódó események inkább csak érdekesek, de nem árasztják azt a hangulatot, ami elsősorban az angol titkosszolgálat és a keletnémet Stasi közti nagyon kemény, sok esetben halálos párviadalra volt jellemző. A jelen miatt a fél csillag levonás, de aki a kémregényeket szereti, azok közt még mindig le Carré az egyik legnagyobb szerző!

3 hozzászólás
>!
olvasoterem
John le Carré: A kémek öröksége

Helyenként az volt az érzésem, hogy ahogyan Guillam sem tud mit kezdeni az új generáció kissé képtelen vádjaival, úgy le Carré sem tudta, hogyan kezelje a jelenben tévelygő, öreg, kissé kopott memóriával rendelkező (vagy inkább csak kopott memóriát tettető) Peter Guillamet. Amikor viszont a szigorúan titkos dokumentumok, jelentések és feljegyzések révén visszatér a múltba, az ’50-es és ’60-as évekbe, akkor nagyon elemében van. Vérbeli kémregény, akárcsak a régi le Carré-könyvek.

Figyelem, ez tulajdonképpen bizonyos értelemben az A kém, aki bejött a hidegről előzménye, de érdemes utána olvasni. Sőt, a Suszter, szabó, baka, kém végkimenetelére is többször történik utalás a regényben, azt is érdemes előbb olvasni, mint ezt.

Teljes ajánló: http://olvasoterem.com/blog/2017/10/16/john-le-carre-a-…

>!
Krumplicsku
John le Carré: A kémek öröksége

Szeretek e-könyvben olvasni, de azért megvannak a maga hátrányai. Az egyik ezek közül, hogy mikor az olvasón lévő könyvek közül választok, nem látok szinopszist, így vagy emlékszek, miről szól a könyv, anno miért vettem meg…vagy nem. Le Carrét persze nem hirtelen felindulásból vettem, nagyon szeretem a lassú, életszagú kémtörténeteit, de nem emlékeztem, EZ a könyve miről is szól.
De minden rosszban van jó, sőt, nagyon jó: így fordult elő, hogy már az első oldalakon olyan érzés kerített hatalmába, mintha valami nagyon kedves, ismerős helyre kerültem volna be véletlenül.
Pedig a történet ugye -szokás szerint- inkább sötét, pesszimista és szomorkás, de mégis jó volt megint az ismerős hősökkel lenni.
Akikkel meg épp az történik, amit jó anyám reklamált mindig a krimik végén: na, de innen hogy élnek tovább???? Hiszen tényleg egy dolog, hogy megvan a tettes (ha kémregényünk vagy thrillerünk van, akkor a küldetés sikeresen lezárul), de baromi nehéz lelkiekben is lezárni a dolgokat, ha tovább is tud menni az élet, az tuti nem lesz ugyanaz, mint volt…
Pláne, ha a küldetés nem is volt sikeres…. mert ugye ez könyv a Kém, aki bejött a hidegről folytatása/utóélete (az egyik legjobb Le Carré, kedvencem), ami Le Carréra jellemzően realistán zárul spoiler, amit, legyen a legprofibb kém is az illető, lelkileg nehéz lehet feldolgozni.
Tehát mi történik? A kém megpróbál együtt élni a múlt kísérteteivel, amit a jelen, mindent átértelmező és átértékelő rendszere megbolygat (jé, ilyen a világ másik felén is van?). Nem épp akcióregényekhez méltó szellemi birkózás kezdődik a jelen köröndi alkalmazottak és a régiek közt, hogy aztán kiderüljön, amit alighanem magunk is sejtünk, hogy a régiek sokkal emberségesebbek, empatikusabbak, mint a jelen őket gondatlansággal vádoló rendszere, és a jelen csak úgy tűnik, mintha igazságot szolgáltatna a régi áldozatoknak, de valójában nincs tekintettel se élőkre, sem holtakra, csak a pénz/hatalom számít.
És persze Le Carré megint realista a végén, ami -bármennyire is szeretem egyébként a realizmusát- nekem az egyetlen zökkenő volt az élvezetben. Nem azért, mert nem következett pontosan a lezárás az előzményekből, sőt nagyon is, csak az ember, ha végig izgulta Peter kálváriáját a könyv során, szerette volna végigvinni a teljes eljárást, igazságot szolgáltatni neki és Smileynak… ,hogy az nem úgy volt….
Ami persze nem történik meg, mert ez nem egy boldogan élnek, amíg meg nem halnak történet.
Le Carré persze nem hagy cserben minket (és Petert) teljesen, az irány kijelölődik, mikor Smiley végre színre lép, de ha mi is realisták akarunk lenni, akkor nem lehetünk biztosak abban, hogy ez ténylegesen elég lesz egy teljes felmentő ítélethez (vagy ha ahhoz mégis, akkor sem nyugtatja meg a felkavart lelkiismeretet, gyászt, szeretetet, hogy eztán a nyugdíjas kémek ha nem is boldogan, de legalább csendben, békében élhessék le a maradék életüket)

>!
Tibor_Ipacs I
John le Carré: A kémek öröksége

Remek könyv, de előtte mindenképp érdemes elolvasni A kém, aki bejött a hidegről valamint a Suszter, szabó, baka, kém (más néven Árulás) című köteteket, mert úgy áll össze a kép. (Az Ébresztő a halottnak sem árt)

Nagyon jók voltak a váltások az idősíkok között, izgalmas a történet, gyönyörű a próza, és remekül sikerült a fordítás is.

>!
kirkkaus
John le Carré: A kémek öröksége

Az író asztala igazából a hidegháború időszaka. Sem az a pár könyv, ami nagyjából kortárs időben játszódott (legalábbis amiket én olvastam), sem az itteni jelen idejű részek nem voltak valami jók – műviek és sterilek inkább, közhelyekkel és fogalmatlansággal dúsítva –, de amikor visszatértünk az ötvenes-hatvanas évekre, ott nehéz volt lerakni a könyvet. Még úgy is, hogy részletekre már nem emlékszem a szükséges könyvekből – A kém, aki és Suszter, szabó. Végre gy kortárs Carré, amit nem bántam meg, hogy elolvastam (mert maga a könyv többnyire nem volt kortárs).

*a Suszterban mennyi ideges célzás volt arra, hogy lehetett valami Hayden meg Prideaux között, itt már kerek-perec kimondták a tényállást


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Minden kihallgatás kritikus pontja a tagadás.

23. oldal

>!
viharmacska

A következőkben, amennyire csak tőlem telik, igyekszem hűen beszámolni arról, milyen szerepet játszottam az angol titkosszolgálat Mázli kódnevű elterelő műveletében, amely az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején zajlott a keletnémet titkosszolgálat (Stasi) ellen, és két ember halálával végződött. A legjobb angol titkos ügynökével, akivel valaha is dolgoztam, és egy ártatlan asszonyéval, akiért az életét adta.

(első mondat)

>!
robinson P

A profi hírszerző tiszt semmivel sem közömbösebb az emberi érzelmek iránt, mint a többi ember.

5. oldal

>!
robinson P

Mit sem számított a jövő, amíg el nem jött.

7. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McEwan: Mézesmadzag
Joss Stirling: Storm és Stone
Charlotte Bingham: Virágok Háza
Leo Kessler: Kommando
Tom Clancy: Bűntudat nélkül
Andrzej Zbych: Kloss kapitány
Julian Szemjonov: Vihar őrnagy I-II.
Tolnai Kálmán: A Kitty szalon rejtélye
David Szalay: Az ártatlanság