Via ​Mala 85% 138 csillagozás

Yzolla partja, a graubündeni hegység, a gleccserek – a természet csodái. És ami itt történik, az a nagybetűs romantikus történet. Nem az, amiben kislányok álmodoznak kockahasú ipsékről vagy vámpírcsókokról, hanem amiben drámákon és szenvedéseken keresztül éri el a stílushoz mérten eltúlzott attribútumú egyén a boldogságot egy kétségbeesett korszakban. És az érzelmek iszonyatos nagy amplitúdóval érkeznek a természet átitatta lapok között, ami szintén e stílus ismérve. Egy barátom tanácsára kezdtem bele a könyvbe, és alig tudtam letenni. Igaz, nem hibátlan: ugye a korábban említetten felnagyított jóság, és szendeség, ami Silvelie-t jellemzi nekem is kicsit sok, na meg a természetimádatom ellenére is Jókai módon elaprózott, helyenként emiatt vontatott leírások sem állnak közel hozzám. De aki szereti a családregényeket, a romantikusokat, valamint az előző század eleji stílust, tényleg nem mai a dolog, az ezt is szeretni fogja.

Nagyon rossz emléket őrzök erről a könyvről. Kamaszként kaptam ajándékba a szüleim egyik barátjától, aki fiatalon katonaorvos volt, kemény egyéniség. Azzal adta át a könyvet, hogy ha elolvastam, be kell számolnom róla, és figyeljek a női főhősre, aki igazi nő, ilyenné kellene válnom. Hát kínszenvedés volt elolvasnom, és soha annyira ellenszenves hősnővel még nem találkoztam, mint a főszereplő. Egy tehetetlen áldozatra emlékszem, akivel mindent meg lehet tenni, mert tűr, és csöndben szenved. Na én ilyen biztos nem szerettem volna lenni, és remélem, nem is lettem.

Fantasztikus, nagyon szeretem, ajánlom, akik a családregényeket szeretik. A romantikáról, emberi érzésekről olvasnának ez kihagyhatatlan „alapdarab”. Szerintem maradandó emlék lesz bűnökről, vágyakról és büntetésről. Közös bűn után jön a feloldozás?

http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/08/via-mala.html

Kolléganőm adta ide, hogy olvassam el. Nagyon jó volt, még akkor is ha a történet megrázó.
A tájleírás gyönyörű, azóta is vágyok Svájcba.
Kiemelt helyen van a könyvespolcomon. Na-ná , hogy beszereztem a könyvet egy antikváriumból.

Ez a regény nagyon jó példa arra, hogy milyen sokfélék vagyunk mi emberek és a különböző személyiségek jelleme milyen kiismerhetetlenül összetett. Szélsőségesen agresszív családfő, aki áldozattá válik, megfélemlített családtagok, akik gyilkosok lesznek, feleség, aki nem tud szabadulni multjától, vizsgálóbíró, aki fejlett igazságérzete ellenére csalásra kényszerül, stb. Mi olvasók – akiket ugyancsak eltérő személyiségjegyekkel áldott (vert?) meg sorsunk – mégis a gyilkosok oldalára állva feloldozást adunk számukra, és megbocsátjuk a vizsgálóbíró megbocsáthatalan tettét is. Történik ez valószínűleg azért, mert az alapvető erkölcsi kérdésekben (a jó és a rossz megítélésében) hasonló az értékítéletünk.
Kifogásolható fogyatékosságai ellenére, számomra élmény volt a regény olvasása. Felvettem kedvenceim közé.

Valamikor régen, már olvastam ezt a könyvet. Emlékeztem rá, hogy már akkor is nagy hatással volt rám, de megmondom őszintén magára a történetre nem nagyon emlékeztem. Hát most felelevenítve, újraolvasva, nagyszerű élmény volt!

Nem volt rossz, de nem is volt az a fergetegesen magával ragadó történet. Kiszámítható események követték egymást, némiképp idealizált alakokkal. Silvia a maga „angyalságával” néha kifejezettem idegesített.
De jó volt úgy olvasni egyes helyszínekről, hogy már jártam ott… Nem elképzelni, beleképzelni kellett. :).

Annak ellenére, hogy lényegében egy könnyű ponyva, irtó nehezen haladtam vele. Feleslegesen hosszú, mégis minden téren – karakterek, érzelmek, dráma – sekélyes könyv.

Nagyon jó könyv! A tájak leírása gyönyörű!

Szerettem a regényt. A különböző emberi sorsok összefonódása teszi talán olyan sodróvá. Viszont nem tudok elmenni a főhősnő karaktere mellett. Ennyire unszimpatikus, ellenszenves nővel ritkán találkoztam könyvekben. Minden sor, ami vele kapcsolatos volt, kínszenvedésnek éreztem. Számomra ez az egy olyan tényező van, ami levon az értékéből, bár persze ez ízlés kérdése is. Ennek ellenére szerettem a könyvet, jó élmény volt.