Fűrészmalom a Jeffben, a graubündeni hegyek eldugott zugában, a szilajon zúgó Yzolla partján. Innen menekül el a kétségbeesés és borzalom éjszakáján Silvelie Lauretz, a szépség és tisztaság e kivételes megtestesítője, hogy új életet kezdjen, megszabaduljon az emberi mivoltából kivetkőzött apa árnyától s egy szörnyű bűntett kísértetétől. Vajon sikerül-e a szegény pincérlánynak – aki gazdag örökösnő is egyben – feledést és megnyugvást találnia Andi, a hozzá mindenben méltó férfi oldalán? Elég erős-e a kettejüket összekapcsoló szenvedély, a mély lelki vonzalom, hogy kibírja annak a bizonyos éjszakának a terhét? – A Via Mala 1934-ben látott napvilágot, s azóta nemzedékről nemzedékre rendre meghódítja olvasóit. Magyarul 1993-ban jelent meg utoljára. Régi rajongói most újra felidézhetik, az ifjabb generációhoz tartozók pedig megismerhetik a történetet, s egyúttal valamennyien bepillanthatnak a két világháború közötti Svájc csak messziről oly mintaszerű és békés életébe.
Via Mala 138 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1934
Kedvencelte 30
Most olvassa 7
Várólistára tette 64
Kívánságlistára tette 19
Kiemelt értékelések
Yzolla partja, a graubündeni hegység, a gleccserek – a természet csodái. És ami itt történik, az a nagybetűs romantikus történet. Nem az, amiben kislányok álmodoznak kockahasú ipsékről vagy vámpírcsókokról, hanem amiben drámákon és szenvedéseken keresztül éri el a stílushoz mérten eltúlzott attribútumú egyén a boldogságot egy kétségbeesett korszakban. És az érzelmek iszonyatos nagy amplitúdóval érkeznek a természet átitatta lapok között, ami szintén e stílus ismérve. Egy barátom tanácsára kezdtem bele a könyvbe, és alig tudtam letenni. Igaz, nem hibátlan: ugye a korábban említetten felnagyított jóság, és szendeség, ami Silvelie-t jellemzi nekem is kicsit sok, na meg a természetimádatom ellenére is Jókai módon elaprózott, helyenként emiatt vontatott leírások sem állnak közel hozzám. De aki szereti a családregényeket, a romantikusokat, valamint az előző század eleji stílust, tényleg nem mai a dolog, az ezt is szeretni fogja.
Nagyon rossz emléket őrzök erről a könyvről. Kamaszként kaptam ajándékba a szüleim egyik barátjától, aki fiatalon katonaorvos volt, kemény egyéniség. Azzal adta át a könyvet, hogy ha elolvastam, be kell számolnom róla, és figyeljek a női főhősre, aki igazi nő, ilyenné kellene válnom. Hát kínszenvedés volt elolvasnom, és soha annyira ellenszenves hősnővel még nem találkoztam, mint a főszereplő. Egy tehetetlen áldozatra emlékszem, akivel mindent meg lehet tenni, mert tűr, és csöndben szenved. Na én ilyen biztos nem szerettem volna lenni, és remélem, nem is lettem.
Ez a regény nagyon jó példa arra, hogy milyen sokfélék vagyunk mi emberek és a különböző személyiségek jelleme milyen kiismerhetetlenül összetett. Szélsőségesen agresszív családfő, aki áldozattá válik, megfélemlített családtagok, akik gyilkosok lesznek, feleség, aki nem tud szabadulni multjától, vizsgálóbíró, aki fejlett igazságérzete ellenére csalásra kényszerül, stb. Mi olvasók – akiket ugyancsak eltérő személyiségjegyekkel áldott (vert?) meg sorsunk – mégis a gyilkosok oldalára állva feloldozást adunk számukra, és megbocsátjuk a vizsgálóbíró megbocsáthatalan tettét is. Történik ez valószínűleg azért, mert az alapvető erkölcsi kérdésekben (a jó és a rossz megítélésében) hasonló az értékítéletünk.
Kifogásolható fogyatékosságai ellenére, számomra élmény volt a regény olvasása. Felvettem kedvenceim közé.
Nem volt rossz, de nem is volt az a fergetegesen magával ragadó történet. Kiszámítható események követték egymást, némiképp idealizált alakokkal. Silvia a maga „angyalságával” néha kifejezettem idegesített.
De jó volt úgy olvasni egyes helyszínekről, hogy már jártam ott… Nem elképzelni, beleképzelni kellett. :).
Annak ellenére, hogy lényegében egy könnyű ponyva, irtó nehezen haladtam vele. Feleslegesen hosszú, mégis minden téren – karakterek, érzelmek, dráma – sekélyes könyv.
Szerettem a regényt. A különböző emberi sorsok összefonódása teszi talán olyan sodróvá. Viszont nem tudok elmenni a főhősnő karaktere mellett. Ennyire unszimpatikus, ellenszenves nővel ritkán találkoztam könyvekben. Minden sor, ami vele kapcsolatos volt, kínszenvedésnek éreztem. Számomra ez az egy olyan tényező van, ami levon az értékéből, bár persze ez ízlés kérdése is. Ennek ellenére szerettem a könyvet, jó élmény volt.
Népszerű idézetek
El se tudom képzelni nélküled az életemet. Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerűen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.
Néha kinézek az ablakon, és hosszan szemlélem a csillagokat. Ilyenkor egy idő múlva azt gondolom, hogy a dolgoknak talán nem is az az igazi értelmük, amit mi tulajdonítunk nekik. Engem nem érdekel, milyen távolságra van tőlem a Nap meg a Hold. Nekem az teljesen mindegy. Beérem annyival, hogy láthatom és szerethetem őket. És ilyenkor az a különös érzés fog el, hogy nevetni van kedvem, amikor mások sírnak, és sírni mikor nevetnek!
– […] Nemcsak a gyomornak van szüksége táplálékra, hanem a léleknek is. És aki olvasni akar, mindig talál rá időt. Ha valakinek nincs senkije a világon, nagyon megnyugtató tudat, hogy a könyvekben barátokra talál.
291. oldal, Második könyv - 12 (Árkádia, 1988)
Éppen elég tapasztalattal rendelkezem, hogy meg legyek győződve róla: mi ketten egymáshoz tartozunk. Pontosan kiegészítjük egymást, úgy, ahogyan a hegyek és a völgy egyetlen zárt egységet alkotnak.
– Az élet értelme – mondta később, amikor már ott ültek egymással szemben –, az élet igazi öröme az, hogy minden nap újrakezdhetjük. Az alvást pedig edzésnek kell tekintenünk a test elkerülhetetlen leromlása ellen.
[…] aki csak úgy tudja nézni a szépséget, hogy mindjárt birtokába is akarja venni, az kannibál!
64. oldal, Első könyv - 11 (Árkádia, 1988)
Ehhez a gondolathoz társult még a saját maga előtt is titkolt sajnálkozás, amiért az ország erőforrásait ilyen fölösleges célokra pazarolják, továbbá az idegenkedés a csaknem gondolkodás nélküli, gépies engedelmesség szellemétől, amit a hadsereg nevel a fiatalokba, kiölve belőlük a velük született ösztönös jóságot, a szép iránti fogékonyság és minden alkotóerő forrását.
441. oldal
[…] teljesen megértem, ha egy nő inkább koplal, csak hogy pénzét szép ruhákra költhesse. Az igazi nő számára az öltözködés és vetkőzés szinte fájdalmas gyönyörűséget jelent. Az elv: lassan felöltözni, gyorsan levetkőzni.
88. oldal, Első könyv - 14 (Árkádia, 1988)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lucinda Riley – Harry Whittaker: Atlas 96% ·
Összehasonlítás - Tabea Koenig: A párizsi maszkkészítő 93% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége 86% ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől 83% ·
Összehasonlítás - Anita Brookner: Tóparti szálloda 77% ·
Összehasonlítás - Paulo Coelho: Tizenegy perc 78% ·
Összehasonlítás - Vaszary Gábor: A szőkékkel mindig baj van 76% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz 98% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Lucy 97% ·
Összehasonlítás