El-Hakim 80% 33 csillagozás

Nem sok könyvet olvastam, ami bemutatja Egyiptomban világát, így érdekes volt, de mégsem kötött le annyira, mint szerettem volna. Érdekes történet volt egy szegény fiúról, aki elérte az álmát, hogy orvos legyen. Aki szeretett, de nem lehetett az övő az igaz szerelem. Egy jóslat, amely vele van mindig, végig kíséri jóban és rosszban, és az évek során egyre jobban megérti.
Bemutatja, hogyan kell küzdeni, hogyan lehet elérni álmainkat. Nem egy könnyű és főleg nem vidám olvasmány, Viszont egyszer megéri elolvasni.

Már lassan több, mint húsz éve olvastam először és akkor csodálatos élményt nyújtott. Rögtön egyik kedvencem lett. Lehet, hogy akkor még sokkal jobban tetszett ez a romantikus elbeszélésmód, a furcsa szerelmi szál, a keleti társadalom és életmód, amelyről még addig nem sokat tudtam, olvastam. Bepillantást nyerhettem az egyiptomi társadalom hétköznapjaiba, és nem akárhogyan, hanem egy „harcos”, haladó szellemiségű, nemes lelkű, bátor orvos életén, tettein keresztül, akinek egész élete egy küzdelem a korrupcióval, az elnyomással és a megrögzött szokásokkal, hagyományokkal szemben. Tetszett a küzdelme, a lelkesedése, a kitartása. Érdekes és számomra felfoghatatlan, az egyszerű emberek igénytelensége, a sok szemét, amelyekkel lépten- nyomon meg kellett küzdenie Ibráhimnak.
Ennyi év után újraolvasva gondoltam, hogy nagyot fogok benne csalódni. Tulajdonképpen azért nem lett olyan rossz élmény, mert nagyon olvasmányos, de számomra túl romantikus, túl idealizált. Ma már semmiképp nem kerülhetne a kedvenceim közé. Elmúlt az a csodálatos varázsa, ami régen annyira megfogott benne. Még mindig van benne valami, ami felzaklat és ami miatt azt mondhatom, hogy egy nagyon érdekes és nagyon jó könyv.

Gyermekkorom nagy hatású olvasmánya. 13-14 éves lehettem, mikor rátaláltam a szomszéd néni polcán. Talán a kelet egzotikuma, a főhős romantikus szabadságeszméje, és a társadalom kitaszítottjaiért munkálkodó, áldozatos élete ragadott meg, no meg a szerelmi szál! A címén kívül már semmire nem emlékeztem, mikor, rábukkantam az antikváriumban. Azonnal megvettem. Nagyon kíváncsi voltam, mi varázsolt el annyira tinédzserként. Tulajdonképpen pozitívan csalódtam, rosszabbra számítottam. Kellemes, könnyen olvasható, jó könyv, nemes eszmékkel. Mégis lassan olvastam: túl didaktikus, hiányzik a feszültség, előadásmódja naivan egyszerű. Bár ez utóbbi lehet tudatos írói fogás, a hitelesítés eszköze. A lényeg, hogy ma már nem nyűgöz le a történet, elmúlt a varázs. Mégis jár a négy pont, a hajdani kislány kedvéért.

Nem egy vidam könyv, söt idönkent szamomra nyomaszto es lehangolo, de mindenkeppen tanulsagos. A könyv egy eletrajz, tehat nem fikcio, ami örömmel tölt el, hisz ez azt jelenti, hogy voltak, vannak es lehetnek meg igazi nemes lelkü emberek a vilag barmely reszen, akiket nem tud megfertözni a korrupt es a teljes erkölcs nelküli vilagias elet kenyelme. A Hakim egy harcos. Egy harcos, akinek egesz elete egy küzdelem a kormannyal, a politikaval, az elnyomassal, a korrupcioval. A vagya, hogy sajat hazajat jobba tegye, fejlessze. Viszont eröfeszitesei sziszifuszi munkanak igerkezik.
Nekem valahogy filozofikus megvilagitasba is kerül ez a könyv a fent leirtakon kivül: vajon az ember folyamatosan gürcöljön es szembeszalljon az aktualis hatalommal, latvanyos eredmeny nelkül es emiatt egesz eleteben boldogtalan legyen vagy forogjon a meglevö gepezettel, ami müködik, ahogy müködik, de ha elfogadja az egyen a sorsat, akkor akar boldog is lehet?

Nem nevezném irodalmi gyöngyszemnek, nem támaszkodik alapos háttértudásra, a könyvespolcomon mégis előkelő helyet fog kapni. Története tapasztaltból íródott, bepillantást nyújt Egyiptom kultúrájába, elvezet az ország néhány nevezetes helyszínére. Olvasásakor olyamatosa Axel Munthe San Michele regénye jutott az eszembe.

Izgalmas (értsd gyorsan olvasható, nem morfondírozós vagy tömény) könyv, a helyszín és a kultúra miatt számomra érdekes is, mondjuk helyenként csordulásig romantikus.