A ​pénzügyi spekulációk rövid története 2 csillagozás

Mielőtt elkezdtem olvasni a könyvet, egy kedves barátom meglátta, mi van a kezemben, és azt mondta, nagyon kíváncsi a véleményemre, mert neki már a címet és az előszó első mondatát olvasva ellenérzései voltak a kötettel szemben. Idézem a magyar kiadás előszavának első mondatát: „A gyors meggazdagodás reménye végigkíséri az emberiség történetét." Vajon egy pénzügy-ellenes, a közvélemény pénzügyi válságokkor fellobbanó általános felháborodását tükröző könyvvel lesz dolgunk? Megnyugtathatok mindenkit, hogy nem. Galbraith, a neves közgazdász, szórakoztató, fanyar humorral veszi górcső alá a világ legnagyobb – jobb szó híján nevezzük így – spekulációs epizódjait kezdve a tulipánőrülettel, a déltengeri buborékon át, egészen az 1987-es összeomlásig. Rövid, bárki számára fogyasztható stílusban nyújt bepillantást a pénzügyi piacok működésébe, saját véleményével keretezve azt, amely nem mentes a provokációtól.

A történelmi tények rövid felvázolását Galbraith ironikus megjegyzésekkel és szórakoztató anekdotákkal fűszerezi, melyek közül a kedvencem a holland tulipánmánia kapcsán említett történet: egy tengerész mai áron számítva kb. 10 millió Ft értékű tulipánhagymát lakmározik be a vörös hering mellé reggelire, nem tudván a rakomány értékéről, mert egyszerű vöröshagymának véli azt. Az elmúlt századok válságait, buborékjait feldolgozó fejezeteket és a hasonló történeteket sokkal jobban élveztem, mint a XX. századéit, mert ezekről túl sokat hallani manapság is, túl közel állnak hozzánk időben. Nem tudunk egyelőre jóízűet nevetni rajta az aktuális válságot élve.

Nagy erénye a könyvnek, hogy olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek örök érvényűnek tűnnek, ha ezekre a történelmi időszakokra tekintünk:
1. A spekulációs epizódok lefolyása mindenkor azonos forgatókönyv szerint történik.
2. Az újdonságként ható pénzügyi innovációkat gyakorlatilag már régen feltalálták, csak folyton új köntösbe csomagolják őket.
3. Minden generációnak vannak saját „pénzügyi géniuszai", akiket csak addig ünnepelnek, míg el nem érjük az elkerülhetetlen összeomlást, hiszen az árak nem nőhetnek a végtelenségig.
4. Az összeomlásért valójában nem ezek az innovátorok okolhatóak, hanem mindenki, akit magával ragad az eufória, mely az emberi természetből fakad. (Kár bűnbakokat keresni, inkább egészséges gyanakvással kell tekinteni a pénzügyi piacok működésére.)
5. A pénzügyi piacok emlékezete rövid (akárcsak a politikusoké), nem tanulnak az elkövetett hibákból.
6. A piacok messze nem tökéletesek, hiába sugallja ezt a legtöbb közgazdasági elmélet.

Zárásul visszatérnék még a spekulációra, amelyet a közvélemény gyakran negatív felhanggal emleget, pedig a pénzügyekkel foglalkozók tudják, hogy a spekuláns, a spekuláció nem egyértelműen rossz vagy káros tevékenység. A spekuláns a pénzügyi piacok olyan szerepelője, aki nagy kockázatot vállal a kellően magas hozam reményében, mert valamilyen várakozással bír. Ez önmagában nem elítélendő, sőt, jótékony hatása az, hogy megteremti a pénzügyi piacok likviditását. A könyv eredeti címe nem a spekuláció, hanem az eufória szót tartalmazza: A short history of financial euphoria. A szemfülesebbek ezt a pontosítást észrevehetik a magyar alcímben is, amely utal a könyv fő konklúziójára: eufória és csalódás, azaz a felívelő időszakokat törvényszerűen visszaesés követi. Hadd zárjam az író gondolataival:
„Egyvalami azonban biztos: a továbbiakban újabb és még több ilyen epizódra fog sor kerülni. A bolondokat, ahogyan mindig is mondták, valóban megszabadítják a pénzüktől. Ilyenek sajnos azok is, akik az általános derűlátás hatására pénzügyi lángelméknek érzik magukat. Így van ez évszázadok óta, és így lesz még sokáig."