Az ​első világháború 23 csillagozás

John Keegan: Az első világháború John Keegan: Az első világháború

Az ​egyik legismertebb hadtörténész, John Keegan az egyik legfontosabb könyvet írta meg az első világháborúról. Ez a háború nem egy távoli, csak a történelemkönyvek lapjain élő eseménysor, hanem hatásaiban nagyon is jelenvaló, drámai történés – ma is abban a korszakban élünk, amelynek fő körvonalait ez a háború alakította ki. Az első világháborúval elindult eseménysor vezetett el a mai hatalmi-politikai-társadalmi viszonyok kialakulásáig.
Keegan egyúttal nagy mesélő is, sodróan megírt könyve lapjain újra átélhetjük a régi világot romba döntő, kataklizmikus események drámáját.
A szerző amellett, hogy sok izgalmas hadtörténeti részletet is vizsgál, a legalapvetőbb kérdéseket feszegeti: miért döntött úgy egy jómódú, gazdagsági, kulturális és hatalmi sikereinek csúcsán lévő kontinens, hogy kockára tesz mindent, amit addig elért, és belebonyolódik ebbe a szörnyű, önpusztító és gyilkos hazárdjátékba? Amikor a konfliktus gyors és döntő végkifejlethez juttatásának reménye… (tovább)

Eredeti mű: John Keegan: The First World War

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Akadémiai, Budapest, 2014
658 oldal · ISBN: 9789630595032 · Fordította: Molnár György
>!
Európa, Budapest, 2010
950 oldal · ISBN: 9789630788960 · Fordította: Molnár György

Most olvassa 4

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
John Keegan: Az első világháború

Ha nem értek valamit valamilyen háborúból, azt szeretném John Keegan-től megkérdezni. Kiválóan ír, közel tudja hozni a felek emberi szenvedését, és még humora is van. Leginkább viszont az bámulom benne, ahogy a történelem sorsdöntő pillanatait mintegy kimerevítve megjeleníti, érzékeltetve, hogy na most figyeljetek, itt szúrtak el/itt mentettek meg mindent. Van érzéke a drámaisághoz. Az meg külön öröm, hogy az első világháborúról megjelenő hihetetlenül kevés (magyarul megjelent) könyv egyikét ő írta.

Az egyébként világos, miért preferálják jobban a második világháborút: olyan, mintha a legmenőbb hollywood-i forgatókönyvírók írták volna. Van a nagyon gonosz*, aki már majdnem megnyer mindent, a jók bukása szinte bizonyos, de egyszeriben fordul a kocka, és jön az úthenger. (Én speciel Sztálingrádnál mindig szívdobogást kapok.). Dinamika, pörgés, bosszú. Ezzel szemben az első vh. lényegesen statikusabb: a nyugati fronton az a sárdagasztás helyenként merő unalom, keleten a háború emlékét háttérbe szorította némiképp, ami utána történt (Trianon, kommunizmus), Európán kívül meg csak piszlicsáré ügyek zajlottak. A ki a bűnös? kérdés sem olyan egyértelmű, a civil áldozatok száma alacsony, és nincsenek még azok a fasza szerkentyűk (T-34, Tigris tank és társaik), amik után a modellezők sóvároghatnak.

Pedig az első ismerete nélkül a másodikat sem érthetjük meg. Ebben a konfliktusban tanult meg mindent Európa, amit évtizedek múlva olyan magától értetődően alkalmaz. A mozgósítás, a logisztikai problémák kezelése, az új fegyverrendszerek, és mindenekelőtt: az a képesség, hogy az államok saját lakosságuk tömegeiben felkeltsék a gyilkos ösztönt más államok, más „fajok” ellen. Keegan mindezt nagyszerűen prezentálja, keze alatt az első világháború nem a második mostohagyermekévé, de öregapjává alakul, az eseménnyé, amelynek következtében Európa csaknem elpusztult, és a sebeket a mai napig érezhetjük.

* Persze bizonyos aspektusból Sztálin is van olyan gonosz, mint Hitler, és a szövetségesek se bibliai idézeteket szórtak a bombázóikról, de ez csak pikánsabbá teszi az ügyet.

29 hozzászólás
>!
Hétvári
John Keegan: Az első világháború

Régóta szerettem volna egy jó és átfogó könyvet olvasni az első világégésről, mert valahogy a második világháború borzalmai feledésbe merítik az első történetét itthon. Az első világháború volt az első olyan háború, amely konfliktus miatt több kontinensen is folytak összefüggő harcok a szembenálló felek között és a 4 éves háború végére a korban példanélkülinek számító több mint 15 millió ember vesztette az életét.

A háborút követő békeszerződések nagymértékben átrajzolták Európa térképét és halálosan megsebezték az európai dominancián alapuló világrendet. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az európai világhatalmi eszme ott fekszik valahol belga-francia országhatáron található lövészárkok maradványain, ahol a kontinens vezető hatalmai értelmetlenül kivéreztették egymást.

Bár a világháború következményei bizonyos szempontból talán Magyarországot érintették a legsúlyosabban, mindeznek ellenére elenyészően kevés könyv jelenik meg magyar nyelven az első világháborúról és furcsa módon a magyar embereket se érdekli annyira, mint a második világháború története.

Természetesen érthető, hogy az átlag emberek érdeklődését jobban megfogja a második világháború, amely egy sokkal nagyobb harctéren, hosszabb ideig lezajló, nagyobb pusztítást eredményező konfliktus lett. Viszont nem felejthetjük el. hogy első világháborút lezáró békeszerződésekből alakuló sérelmek szolgáltak második világháború alapjának.

Azért választottam John Keegan könyvét, mert a kevés magyar nyelven megjelent külföldi szerző könyvei közül erről olvastam a legtöbb jó kritikát. A szerző hadtörténész, ezért a könyvben a hadtörténelem perspektívájából vizsgálta a nagy világégés eseményét, így aki inkább politikai szempontból szeretné megismerni az események mozgatórugóját valószínűleg jobban jár ha másik könyvet választ.

Szerencsére Keegan a könyvet inkább laikus, amatőr hadtörténelem kedvelők számára írta, így csak néha éreztem túlzónak a hadviselő felek részletes hadműveleti felállását leíró részeket. Számomra sokkal fontosabb volt, hogy a könyvből kaptam egy kronologikus átfogó képet a konfliktusban résztvevő országok hadászati elképzeléseikről és stratégiájukról, minthogy megtudjam, hogy verduni német offenzívánál a 3. német hadosztály 2. dandárjának 5 ezredét, hogy állította meg franciák csonka 2. hadosztálya (hadosztály számokat csak most az értékeléskor találtam ki a nem túl tudományos hasra ütés módszerével, mert természetesen már olvasás után 3 perccel elfelejtettem milyen számú hadosztályok csaptak össze) .

Könyv olvasása során megismerhetjük a fontosabb katonai parancsnokokat, aki emberek millióinak életéről döntöttek. Számomra különösen érdekes volt olvasni a kevésbé ismert afrikai és ázsiai csatákról, amelyek esetében a gallipoli ütközet a háború egyik legvéresebb csatája lett. Viszont kicsit több politikai szálat elbírtam volna viselni a könyvben, mert az első világháború esetében azok majdnem ugyanolyan fontos szerepet játszottak mint a csatatéri események. A kevés politikai rész miatt szőrös szívvel le is vonok egy fél csillagot e remek könyv pontjából.

Fontos továbbá kiemelni, hogy a könyv néhány részében érezhető a szerző angol származása, de összességében egy korrekt munkának tekinthető. Ideálisan egy politikai szempontból megközelítő könyvvel tökéletes összképet nyújthat az első világháború eseményeiről.

>!
Hanging_Moss_9102
John Keegan: Az első világháború

John Keegan nagyon jó, de sajnálatos, hogy a német szerzők munkáit nem jelentetik meg olyan hévvel, mint az angolszászokét, 20. századi történelmi témákban. Kicsit unalmas mindig britektől olvasni olyan könyvekről, amiben nem ők voltak azok, akik miatt úgy alakult a történelem, ahogy. Még régebben elolvastam A.J.P. Taylor első világháborúról írt könyvét, cinikusan leírja, hogy „végül is az első vh. ""angol-német"” párharc volt". Hát persze, hogyne, csak elfelejti a meredek hipotézis gyártó, hogy a franciák és oroszok nélkül a britek még a csatornán sem keltek volna át…Keegan legalább nem írt ilyen hülyeségeket, abszolút igazságosan írta le az eseményeket. Túl sokat foglalkozott a brit haderővel, ami érthető a szerzőre nézve, és azért valóban kiemelt szereplője volt Nagy-Britannia a nyugati frontnak, de azért a franciák voltak azok, akik tartották a hátukat 1914-15 között, a britek csak 1916-ban, a Somme-nal kezdték felvenni a lövészárok háború „velejáróit” (magyarul tömeges veszteségek).
Azért kemény, hogy a németek gyakorlatilag megnyerték a háborút Európában, és a végén a pofájukba toltak egy Amerikai Egyesült Államokat, kerek 4 év intenzív háború után. Igazságos- e az élet? Nem az. A németek legyőzték a szerbeket, románokat, olaszokat, oroszokat, megtörték a franciákat (1917-es zendülés) és „elvették a britektől az egyértelmű győzelem lehetőségét” (Keegan). A brit hadsereg, ne feledjük: ausztrálokból, új-zélandiakból, indiaiakból, kanadaiakból és dél-afrikai egységekből is állt, sőt a franciák pl. szenegáliakkal is fel voltak töltve. 1918. tavaszán patt helyzet volt, s ezt törte meg az USA. A németek pedig 2 millió áldozatért cserébe kaptak egy hatalmas sallert és haza zavarták őket, zsarolva a gyomrukkal. A szorgos német kivívta a maximumot, hogy jöjjön a tehetségtelen, de lelkes jenki és elhiggye, hogy valóban ők a történelem fenegyerekei. Ilyen az élet, kegyetlen és igazságtalan.
Vajon valóban olyan rossz lett volna, nekünk, európai embereknek egy domináns, német vezetésű „Mitteleuropa” gondolata, a mai események függvényében? A német technokrata, kizsákmányolás, fölényeskedés, az amerikai „demokrácia” romlott lekvárja, esetleg Hitler tovább fejlesztett „Mitteleurópája”, vagy d lehetőségként a kommunizmus? A 4ből 3 megvalósult, a nácizmus félig-meddig, a kommunizmus már eltűnt (vagy átalakult?:)) az ami demokrácia pedig visszaszorulóban globálisan értelmezve. Ma végül is német dominancia van Európában, bár egy sokkal mérsékeltebb és sajnos alárendeltebb szerepkörben (usa-hoz viszonyítva) mint mondjuk egy monarchista Németország vezette Mitteleuropa gondolata. Érdekes kérdések ezek.

>!
Mortii
John Keegan: Az első világháború

Egész részletesen leírta az eseményeket, már amennyire lehet, kár hogy pl. a balti hadműveletekről kevés információ maradt fenn, így ez a kötet sem közöl sokat róla. Az eleje kicsit döcögős volt a rengeteg visszautalás miatt korábbi háborúkra és egyezményekre és a folyamatos Schleiffen-terv kritika miatt, de aztán jobban megindult az elbeszélő rész, kevésbé volt leterhelően történelmi!

*Külön tetszett, hogy angol létére Keegan egyáltalán nem volt elfogult, ugyan úgy leközölte anglia veszteségeit és baklövéseit is mint a középponti hatalmakét!

1 hozzászólás
>!
oscarmániás 
John Keegan: Az első világháború

Tényleg úgy van, ahogy az író mondja, a II. vh. kistestvérének hisszük az elsőt, pedig a ’14-18-as a ’39-45-ösnek a szülőatyja. Szerintem kellőképpen objektív, megfelelően informatív, tanulságos tudásanyag, ami meglepően izgalmasan és olvasmányosan tárja az olvasó elé e vérzivataros évtized „ Nagy Háborújának” történetét.
Lehet ennél még jobban belemélyedni, utána olvasni, még akár szakosodni is (pl. csak a Monarchiával kapcsolatos eseményeket tanulmányozni), de kezdetnek ez a könyv kiváló.
Az élményt növelni lehet, ha van az olvasó kezében egy részletes térkép, és annak segítségével követheti a csapatok mozgását. Vagy van internet kézközelben és a korabeli fotók segítségével még jobban át lehet élni a száz évvel ezelőtt történteket.

>!
vaclav322
John Keegan: Az első világháború

Kíváncsi voltam a „nagy képre” és több, csak egy-egy hadszíntérre vagy csatára koncentráló leírás után szerettem volna rendszerében is átlátni az első világháborút, annak minden nyilvánvaló és rejtett erőviszonyával együtt. Úgy érzem, hogy a könyv segítségével ez sikerült is. Remek leírás és igenis érdemes végigrágni a kicsit szárazabbnak tűnő részeket is, mert rendkívül fontosak az összkép szempontjából.

>!
Goratrix
John Keegan: Az első világháború

Nagyon jó és friss szakirodalom, bár a Monarchiára vonatkozó részek rövidek lettek. A szerző alaposan bemutatja az egyes frontokat, bár több térképet is tehetett volna be. Szerintem a Monarchiáról lehetne hosszabban is írni, az orosz frontra kíváncsi lettem volna.

>!
Cambrai17
John Keegan: Az első világháború

Az otthoni pihenést egy gyors könyvtár látogatással kezdtem, így jutottam hozzá az Európa kiadó egyik gyöngyszeméhez. John Keegan az egyik kedvenc történészem volt, idén augusztusban hunyt el. A csata arca című könyve az egyik legjobb hadtörténelmi könyv amit valaha is olvastam. Véleményem szerint az ilyen kisebb eseményekre fókuszáló könyvei az igazán jók. Volt szerencsém olvasni az Iraki háborúról szóló könyvét, ez nem tett rám nagy benyomást. A polcomon vár elolvasásra az Amerikai Polgárháborúról szóló könyvei is, ezt is kiadták magyarul.

http://hadijatekos.blog.hu/2012/10/11/john_keegan_az_el…

>!
Goauld1985
John Keegan: Az első világháború

Jó olvasmány, a szerző korrekten írja le az eseményeket és mozgatórugóit, magyarokról is korrekt módon írt. (nekem volt csak olyan érzésem, hogy a szerbeket háborús uszítónak tartja? :) Bár a könyv többnyire a nyugati frontról ír részletesen a többiről sem feledkezik meg.

>!
okoskatörp
John Keegan: Az első világháború

Nagyon jó – talán a legjobb könyv amit a témában olvastam. Rendkívül részletes, sokszor ezért kicsit unalmas – de nagyon érdekes. Különösen az okok feltárásában zseniális. A második világháború Keegan-tól lényegesen olvasmányosabb… Lehet, hogy már hatvan felett kicsit öregszik.


Népszerű idézetek

>!
Hanging_Moss_9102

Schlieffen még nyugállományban is tovább javította-rontotta tervét, egészen 1912-ben bekövetkezett haláláig. Nem volt más elfoglaltsága, a hobbi nélküli emberek közé tartozott. Vezérkari főnökként gyakran dolgozott éjfélig, majd kikapcsolódásképpen hadtörténetet olvasott fel lányainak.
(..)Rögeszméjévé vált Cannae, a csata, amelyben Hannibál Kr. e. 216-ban bekerítette a római légiókat. Hannibál megsemmisítő győzelme volt az egyik fő ihletője Schlieffen 1905-ös „Nagy felterjesztésének”.
(..)Ennek a zárkózott, szarkasztikus, intellektuálisan dölyfös, hivatali ideje példátlanul hosszúra nyúlásával párhuzamosan mindinkább égi magasságokba emelkedő férfinak pályafutása végére sikerült, legalábbis önmaga számára, vegytiszta absztrakcióvá egyszerűsítenie a hadviselést: ennyi hadtest itt, annyi ott.

>!
Sastojci

Hogy „a nyolc új hadtest”, amelyre Schlieffennek terve elsődleges eszközeként szüksége volt, megérkezzen a döntő csata színhelyére, ahhoz valójában nem csak messzebbre és gyorsabban kellett volna menetelniük, mint ahogy elképzelhető volt, de ezt ugyanazokon az utakon kellett volna teljesíteniük, amelyeket már elfoglaltak az addig is létező hadtestek. Ez egyszerűen képtelenség.

79. oldal, 2. fejezet - Haditervek (Európa, 2010)

>!
Sastojci

Augusztus 27-én a britek kísérletet tettek két régen eltűnt erdő, a Glencorse-erdő, és az Inverness-sarjerdő elfoglalására Gheluvelt község maradványaitól közvetlenül északra.

731. oldal, 9. fejezet - A hadseregek megtöretése; Amerika, a tengeralattjárók és Passchendaele

>!
Sastojci

Benn a betonbunkerban Vaughan egy sebesült német tisztet talált. Felbukkant egy hordágyvivő osztag egy sebesült brit tiszttel, „aki derűsen üdvözölt. »Hol találták el?«, kérdeztem. »A hátamon a gerinc közelében. Ki tudná szedni alólam a gázálarcom?« Levágtam vállszíjáról a gázálarctokot, és kihúztam. Ekkor kért egy cigarettát. Dunham elővett egyet, és bedugta az ajkai közé. Meggyújtottam egy szál gyufát, és odatartottam, de a cigaretta leesett a mellére, ő pedig halott volt.” A kiserőd mellett találkozott egy kisebb csoport némettel, aki kezét-lábát törve igyekezett megadni magát.
„A foglyok körém sereglettek, fülig sárosan és megtörten, és az átélt borzalmas időszakról meséltek: »Nichts essen, nichts trinken«, mindig csak gránátok, gránátok, gránátok… Egyetlen embert sem nélkülözhettem, nem tudtam hátrakísértetni őket, tehát a gránáttölcsérekbe bújtattam őket a katonáimmal, akik nagy hűhót csaptak körülöttük, s megosztották velük azt a kevés élelmet, ami náluk volt.”

733. oldal, 9. fejezet - A hadseregek megtöretése; Amerika, a tengeralattjárók és Passchendaele

>!
Sastojci

Szeptember 8. eseményei késztették Focht legendás rádiótávirata megfogalmazására: „Centrumom hátrál, jobbszárnyam visszavonulóban, helyzet kitűnő. Támadok.”

249. oldal, 4. fejezet - A határvidéki és a marne-i csata; A marne-i csata (Európa, 2010)

1 hozzászólás
>!
oscarmániás 

– a gallipoli csatatér kicsinysége a látogatót érő legmegrázóbb élmény-

354. oldal közepe, egy összetett mondat részlete

>!
Hanging_Moss_9102

II. Vilmos 1914. július 29-én:
„Könnyen lehetséges lenne, hogy Oroszország megmaradjon az osztrák-szerb konfliktus egyik külső szemlélőjének, anélkül, hogy belesodornánk Európát a legborzalmasabb háborúba, amit valaha látott.”

>!
Hanging_Moss_9102

„Halt in Belgrad” , így szólt a közszájon forgó kifejezés az 1914-es válság során.

>!
Kuszma P

Minden hadseregnek megvan azonban a töréspontja. Akkor érhetik el, amikor a harcoló alakulatokban szolgálók eljutnak odáig, hogy magukban úgy kalkulálnak, életben maradásuk valószínűsége átlépte a lehetőség és a valószínűség közötti választóvonalat, a határt, amely a halál véletlenszerű eshetőségét nyilvánvaló statisztikai valószínűségétől elválasztja.

15 hozzászólás
>!
Hanging_Moss_9102

Moltke 1879-ben:
„Oroszország belső területeire kiterjedő üldözésre, nem áll érdekünkben.” Moltke emlékezett micsoda katasztrófába torkollott Napóleon Moszkva elleni menetelése.


Hasonló könyvek címkék alapján

David Fraser: Rommel
Erwin Rommel: Gyalogság előre!
Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj
Csoma Mózes: Koreai csaták és harcosok
John Warry: A klasszikus világ hadművészete
Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi
Geoffrey Regan: Döntő csaták
Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi
Kristó Gyula: A rozgonyi csata
Szun-ce: A háború művészete