Az ​amerikai polgárháború 26 csillagozás

John Keegan: Az amerikai polgárháború

Az ​amerikai polgárháború az egyik leghosszabb és legvéresebb az újabb kor háborúi közül. Ugyanakkor az egyik legrejtélyesebb is. Az Egyesült Államok számtalan háborúja közül ez az, amelyik valóban érdekli az amerikaiakat, ha másért nem, azért, mert máig ebben esett el a legtöbb amerikai. A Dél népe elképesztő lelkesedéssel vállalta a katonáskodást. Bár a küzdelem a rabszolgaság miatt tört ki, a két országrész szembefordulásának mélyén máig érzékelhető életformabeli különbségek húzódtak meg. Művészek sokaságát ihlette meg, a történészeket azonban még ma is zavarba ejti. Története csak a napóleoni vagy a világháborúkhoz mérhetően bonyolult és ellentmondásos.

Az első modern – vagyis vasúton szállított, távírón irányított, gyáripari termékekkel felszerelt tömeghadseregek által vívott – háború történetéről írott könyvében John Keegan, a kiváló brit hadtörténész megfejti e háború földrajzi és vezetési viszonyainak, valamint hadászatának logikáját, és eligazít bennünket a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hadiakadémia

>!
Akadémiai, Budapest, 2012
536 oldal · ISBN: 9789630592031 · Fordította: Molnár György

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

Ikarosz>!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

Az amerikai polgárháború egy nagyon érdekes és jelentős, mégis egy elfelejtett esemény, több szempontból is.
Jelentős, mert a modern Amerika, ami belépett és uralta a XX. századot, ekkor született meg. Mégsem tudunk róla szinte semmit, érdemes megnézni, hogy mennyit ír róla egy magyar történelem tankönyv. És elfelejtett volt a maga korában is, Európában nem vették komolyan, katonai szempontból amatőrök játszadozásának tekintették. Ha jobban odafigyelnek rá, lényegesen kevesebb meglepetést okozott volna az első világháború frontja.
A polgárháború volt az első modern és az utolsó régimódi háború. Elöltöltő puskákból (aminek már huzagolt csöve volt) lőttek sortüzeket zárt gyalogos seregek, amik vasúton utaztak és távíróval üzentek és komoly ipar szerelte fel őket. (Ekkor született meg a gépi cipőgyártás és a konfekcióméretek a férfiruházatban.)
Keegan könyve a maga 530 oldalával egy nagyon tömör olvasmány. Annyira sok mindenről kell és lehet írni. Megpróbálja felvázolni a politikától kezdve az egyének motivációjáig. Miért is vonultak csatába és vesztek oda oly sokan.
Sokan elintézik annyival, hogy a rabszolgaságról szólt, de igazából sokkal összetettebb kérdés. El lehet hinni, hogy tízezrek elmasíroztak a háborúba, hogy segítsenek a feketéken, megint tízezrek a másik oldalon azért, hogy tovább nyomorgathassák őket, de a valóság kicsit bonyolultabb. A legtöbb déli nem tartott rabszolgát. Voltak olyan államok, ahol a törvény megengedte, mégis alig voltak rabszolgák. Egyes államok pl.: Kansas, Tennessee és Kentucky reménytelenül kettészakadt. A legtöbb rabszolgafelszabadítást pártoló szavazójogot már nem adott volna a feketéknek. Sokan úgy képzelték, hogy felszabadítják őket, és majd valahol ott Délen jól ellesznek azok a feketék, majd csak kitalálnak maguknak valamit szabadon. Maga Lincoln is egy alacsonyabb rendű fajnak tartotta őket, akiknek bár járnak a polgárjogok, mégis csak a fehér felsőbbrendűség a legjobb mindenkinek. spoiler
A ma embere számára furcsa lehet, de mégis nagy formátumú embereket termelt ki a kor, ha vesszük magát Lincoln-t, aki szinte a semmiből építette fel magát, mint egy hadviselő ország elnöke, vagy azokat a vezéreket, akik irányítottak a harcot. Északon Ulysses S. Grant, William T. Sherman, Philip Sheridan, George Thomas, George Meade, Délen Robert E. Lee, Thomas „Stonewall” Jackson, Joseph E. Johnston, J.E.B Stuart, Nathan Bedford Forrest, és még hosszan lehetne sorolni azokat a tehetséges (és kevésbé tehetséges) embereket, akik próbáltak megfelelni a kor kihívásának. Meglepő módon kölcsönös tisztelet és nagyrabecsülés igen sokszor jellemezte ezeket az embereket. (Grant például a fegyverletétel után megtiltotta a seregnek a hangos ünneplést.)
Nagy érdeme a vezetőknek, hogy nem akartak szigorú törvényt tartani a Dél fölött, hanem az egységet próbálták helyreállítani, és meghagyták az „Elveszett Dél” gondolatát egy romantikus ábrándnak, így az nem tudott újra politikai mozgalommá válni.
Kijelenthetjük, hogy Észak az Unió egységéért, Dél a tagállamok jogi szabadságáért és a megszokott életformáért és társadalmi rendért szállt harcba. Ezek olyan töréseket okoztak, amiket valahogy el kellett rendezni, és ez lett végül a polgárháború.
Ezen a tisztítótűzön átgázolva vált egy ország igazi állammá, népe igazi nemzetté és lakói igazi, cselekvő állampolgárokká.

5 hozzászólás
kaporszakall>!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

Keegan könyve – mint mindaz, amit tőle eddig olvastam* – alapos, érthető, javarészt szórakoztató. Mindemellett nekem – aki nem a hadtörténet fanatikus rajongója – már túl részletes. Sok érdekes szempontot vet fel, olyanokat, amivel kapcsolatban bennem még kérdések sem merültek fel, ugyanakkor azért nem merültek fel ezek a kérdések, mert nem is igazán érdekelnek.

A könyv javára írható a polgárháború okainak gazdasági, politikai szempontból történő elemzése, a vezető személyiségekről adott találó és tömör portrék, valamint a populáris történelmi könyvekben csak röviden vagy egyáltalán nem említett témák, mint a tengeri és folyami hadviselés, az utánpótlás megszervezése vagy a sebesültek ellátása. Különösen érdekes volt számomra az a tény, hogy még a háború utolsó éveiben (1864-65) is voltak sikeres déli ellentámadások az Unióval szemben, amik esetenként súlyos veszteséget okoztak; ezt a legtöbb történelemkönyv nem is említi.**

Ami számomra ennek az időszaknak a legfontosabb kérdése, arra sajnos Keegan könyve sem ad választ: miként lett olyan hirtelen (szinte hetek leforgása alatt) egy nemzetből kettő – vagyis hogyan tudott a Dél (lélekben is) ilyen villámgyorsan leválni Északról (s ennek folyománya: hogy volt lehetséges ennyire hátrányos feltételek mellett ilyen kitartó, makacs ellenállás). Bár erre a kérdésre talán nem egy brit hadtörténész, hanem egy igazi déli szerző (mondjuk Faulkner) hivatott válaszolni…

Sok gondolatébresztő aspektus, ám túl részletes harctéri elemzések: jó kis könyv ez, ha nem is lett a kedvencem.

* Waterloo, Az első világháború, A második világháború
** Pl Sherman Nagy Menetelése (’Mikor mentünk Georgián át’) sem volt az a sétagalopp, ahogy a népszerű ismertetők bemutatják…

3 hozzászólás
gesztenye11 >!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

A témáról eddig az általam olvasott legnagyobb szabású könyv, és valószínűleg az egyik legalaposabb, már ami a csatákat illeti. Hiszen csatából ez alatt a négy év alatt egyes történészek szerint volt vagy tízezer, ebben a háborúban halt meg a legtöbb amerikai állampolgár (több, mint egymillió), és a mai napig ezt a háborút tartják az amerikai nemzet megalapozásának. A szerző – egy brit hadtörténész – nagyon széles körű kutatások alapján írta a könyvét, sok minden olyat is megvilágítva, ami eddig nem nagyon volt ismert. Hogy miért is volt ez a háború? Sokáig úgy tudtam, tanultam, hogy alapvető célja a rabszolgák felszabadítása volt, de ez nem egészen így van. A déliek alapvetően az államok jogaiért, az északiak pedig az Unió egységének megtartásáért, a lázadás leveréséért szálltak harcba. Annyira lázadóknak, rebelliseknek tartották a délieket, hogy jogilag nem is tekintették őket legális harcoló félnek. Sokak szerint ez a „gazdag ember háborúja, de a szegény ember harca” volt, hiszen a déliek közt nagyon kevés igazán gazdag rabszolgatartó volt, az északiak közt pedig nem voltak gazdagok. Várták az egyetlen, igazán nagy csatát, de az nem jött el, ezért csatáztak nap mint nap, hiszen a győzelem alapja leginkább a másik fél élő erejének leküzdése volt. Észak sokkal hamarabb is győzhetett volna, de legnagyobb ellensége részben a kezdeti rossz katonai vezetés, részben pedig a katonaföldrajzi viszonyok voltak – ezek mind a délieket segítették. Ez a háború volt az, ami számos új elemet hozott a hadtörténetbe, a huzagolt csövű puskáktól a vasúti szállításon át a távíró szerepéig, és a XX. század nagy háborúiban sok tapasztalatot vettek át az amerikai polgárháborúból, legyen az az állóháború a francia frontvonalon az I. világháborúban, vagy a Sherman tábornok által alkalmazott felperzselt föld taktikájának átvétele a nácik részéről. A könyvet számos csata térképes megjelenítése illusztrálja (bár pont a gettysburgi csata dátumát elírták a nagy térképen), bár így is lehetnek jelentős események, amik kimaradtak (pl. a springfieldi halálroham, Zágonyi Károly híres ütközete). A sok csata részletes leírása, a nagyon sok földrajzi név (és tábornok és hadtest és hadseregnév) miatt kicsit nehézkesen lehet haladni az olvasással, de mindenképpen ajánlott mindenkinek, aki a háborús történeteket szereti és egy kicsit is érdekli Amerika történelme. Igazából a könyv szerkezete az, ami szerintem nem tökéletes, nagyrészt időrendben halad ugyan, de vannak fejezetek, amik a háború egészéről is szólnak, és ez így kicsit bonyolítja a megértést. De szerintem érdemes rászánni az időt.

talisen>!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

Egy nagyon jó könyv, ugyanakkor roppant nehéz olvasmány. Elég sok új részletet sikerült megtudni arról a háborúról, ami közel 150 év után is meghatározza az Egyesült Államokat és ezen keresztül gyakorlatilag a modern nyugati világra is komoly hatással van.

Külön érdekességnek tartom, hogy a ma Amerikájában mennyire jól megfér az Unió és a Konföderáció egykori katonáinak tisztelete (elég csak arra gondolni, hogy uniós és konföderációs tábornokokról egyaránt több, ma is aktív katonai támaszpontot neveztek el – Fort Bragg, Fort Meade, Fort Polk, Fort Rucker, stb.)

Ami lehetne jobb ebben a könyvben, az a kivitelezése a magyar kiadásnak – és itt nem a borítóra gondolok, az szerintem rendben van, de a papírkötés helyett egy ilyen fajsúlyos könyv szerintem megérdemelt volna egy kemény kötést.

1 hozzászólás
Alexanderr>!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

Hát most mit mondjak? Nem rossz a könyv, de jobbra számítottam. Nekem kicsit kaotikus. Mintha több, kisebb tanulmány lenne összepakolva egy könyvbe, melyek átfedik egymást. Némely dolog akár 4-5x is megtalálható benne. A könyv értéke, hogy új ismerteket hozott nekem, az amerikai történelem eme számomra nem túl részletesen ismert epizódjáról. De alig hiszem, hogy ez lenne a legjobb könyv a témában.

Az nem az író hibája, hanem az Akadémiai kiadóé, hogy ilyen gyengécske minőségben adták ki a könyvet.

SignorFormica>!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

A szokásos, magas színvonalú hadtörténeti munka Keegantől, és szintén megszokott hadtörténeti részletessége mellett, Keegen itt sem feledkezik el a személyes drámák, a történelmi, kulturális, politikai háttér bemutatásáról. Aki Amerikát (USA) szeretné megérteni, az a megértést nyugodtan kezdheti ezzel a könyvvel.

Szencsike P>!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

Ha valakit érdekel a téma, akkor csak ajánlani lehet ezt a könyvet. Nagyon szép, részletes munka, mindkét harcoló felet kielemzi és összehasonlítja egymással. Minden megvizsgálható elemet sorra vesz, korabeli forrásokkal kísérve. Kiváló munka.

Cambrai17>!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

Karácsonyi ajándék volt a történész mester utolsó könyve, nagy érdeklődéssel kezdtem bele, és nem csalódtam, pontos, részletes, olvasmányos, és abszolute hiánypótló a magyar könyvpiacon. Olyan alap, amire egy a korszakban elmélyedni vágyó hadijátékos az összes későbbi olvasmányát és tudását jól felépítheti. Az Akadémiai kiadó gondozásában jelent meg, a Hadiakadémia sorozatban csakúgy, mint az általam már bemutatott Világostól Appomattoxig kötet. A kettő teljesen összefügg, Keegan könyvéből a konfliktust lehet megismerni, Vida könyvéből a magyarokat akik részt vettek benne. Végre egy kiadó aki szisztematikusan dolgozik, végre magyarul is minőségi formában hozzáférhető a tudásanyag erről a nagyon mellőzött korszakról.

http://hadijatekos.blog.hu/2013/01/01/john_keegan_az_am…

Megitsune>!
John Keegan: Az amerikai polgárháború

Aki még sosem olvasott eddig az amerikai polgárháborúról – ahogy én sem –, annak nem igazán ajánlanám ezt a könyvet. John Keegan hadtörténész, így a könyv szinte kizárólag a hadi események tárgyalásáról szól elég részletesen. Szerintem ezt érdemes lett volna esetleg alcímben feltüntetni, mert így kicsit félrevezető a cím, és nem egy átfogó mű a háborúról. Sajnos így csak szenvedősen tudtam átvenni a könyvet, mert engem jobban érdekelt volna a politikai és társadalmi része az eseményeknek.


Népszerű idézetek

Tirpák>!

Grant, aki a hadviselést realista módon látta, és kifinomult erkölcsi érzékkel rendelkezett, e csata nyomán jutott arra a következtetésre , hogy illúzió minden, a háború egyetlen gyors győzelemmel való lezárásához fűzött remény. Az adott feltételek között nem létezhetett annyira egyenlőtlen tűzharc, amelynek a végén az egyik fél vitathatatlan győztesként maradt a színtéren, a másik pedig a meghunyászkodásig megfélemlítve. Shiloh megmutatta Grantnek, meg a többi olyan intelligens katonának, mint ő, hogy felőrlő jellegű háborút vívnak, amelyben a veszteségek nagyjából azonos mértékben oszlanak meg, és amelyet végül az a hadsereg fog megnyerni, amelyik inkább képes elviselni az elhúzódó agóniát.

215. oldal

Ikarosz>!

Soraikat először a Jackson katonái elől menekülő szarvasok csordája zavarta meg, amelyet a nyulak és a mókusok hulláma követett.

279. oldal, Chancellorville és Gettysburg

Ikarosz>!

A 20. Maine-i Ezredet az Unió hadserege kiemelkedő csapattisztjeinek egyike, Joshua Chamberlain ezredes vezette, aki békeidőben retorikát és idegen nyelveket tanított a Bowdoin College-ban. Amikor az egyetem tanácsa nem engedélyezte, hogy belépjen a hadseregbe, Chamberlain tanulmányi szabadságot vett ki, hogy mindenképpen beállhasson katonának. A Little Round Topnál, 386 katonával, olyan intézkedéseket hozott meg az ellenség pusztító tüzében, amelyekkel megmentette az Unió hadseregének balszárnyát, sőt valószínűleg Meade egész hadseregét a vereségtől.

295. oldal, Chancellorville és Gettysburg

Tirpák>!

A polgárháború katonájára, ahogy a legtöbb háború legtöbb katonájára, tökéletesen igaz, hogy leginkább magától a félelemtől félt. Az elsődleges félelem teljesen ésszerű volt, hiszen nagyon magas volt az ütközetekben bekövetkező halál vagy sebesülés kockázata. Az Unió minden tíz katonájából egy megsebesült, minden hatvanötből egy hősi halált halt, és minden tizenháromból eggyel betegség végzett. A Konföderáció hadseregében az arányok hasonlóan alakultak, bár az abszolút számok kisebbek, mert a Dél eleve kevesebb mozgósítható fehér férfival rendelkezett.

515. oldal

Tirpák>!

Az 1860-at megelőző években Észak és Dél, amely a függetlenség kivívásakor nem mutatott komoly eltéréseket, fokozatosan eltávolodott egymástól. A különbség nem egyszerűen gazdasági természetű volt, több volt, mint a puszta különbség Észak iparosodása és nyugati irányú terjeszkedése az Appalache-hegységen túli új művelhető földeken, valamint a Dél makacsul tovább élő mássága között. Ami igazán számított, az a társadalmi különbség volt egy teljesen szabad országrész és egy részlegesen szabad között. Erre utalt Lincoln híres beszédében „a megosztott házról”. Egy országot, amelyet 1781-ben egyesített a brit, főként az angol kultúrurában gyökerező közös eredet, az angol nyelvű protestantizmus mint közös vallás , valamint a brit jogi és politikai formák elfogadása, 1861-re két részre osztottak azok a vonások, amelyeket a rabszolgatartás gyakorlata idézett elő a déli félen.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Lincoln
Tirpák>!

Az amerikai polgárháború az egyik legrejtélyesebb a történelem nagy háborúi közül. Rejtélyes, mert meglepetésszerűen tört ki, és rejtélyessé teszi a hevesség is, amellyel tüze elterjedt. A rejtélyesség fő oka az, hogy hogyan törhetett ki polgárháború egy olyan országban, amelyik története kezdete óta az emberek közötti béke eszméjének, a benne élők testvériségének szentelte magát, amint az a polgárháború kitörérése pillanatában legnépesebb városának neve – Philadelphia – hirdette is országnak-világnak.

23. oldal

Ikarosz>!

Miután Pickett rohamának életben maradottjai a völgyön át visszafelé igyekeztek a Seminary Ridge-re, megjelent lova hátán Robert E. Lee. Amikor találkozott a visszatérő túlélőkkel, azt kiáltotta oda nekik: „Végül minden rendbe fog jönni! Majd utána megbeszéljük. Addig azonban minden jóravaló embernek be kell állni a sorba! Minden jó és igaz férfira most, ebben a percben van szükségünk!” Csatlakozott hozzá Pickett, aki miután arcán lecsorgó könnyekkel odalovagolt, akadozva szólalt meg: „Lee tábornok, nincs többé hadosztályom!” "Ugyan, Pickett tábornok – felelt Lee. – Az ön katonái mindent megtettek, amit ember megtehet. A hibát csakis én követtem el."

303. oldal, Chancellorville és Gettysburg

Tirpák>!

A kávé volt a katona legfőbb vigasza. Az Unió oldalán mindig bőséggel látszott rendelkezésre állni, és csereárunak használták, amellyel déli dohányt szereztek be, a Dél ugyanis a kávét képtelen volt olyan mennyiségben szállítani katonáinak, amilyenben az északi seregek itták.

135. oldal

Tirpák>!

Egy korábbi könyvet ezzel a mondattal kezdtem: „Az első világháború kegyetlen és szükségtelen konfliktus volt". Az amerikai polgárháború, amellyel kiállja az összehosonláítást, kegyetlennek szintén bizonyosan kegyetlen volt, akár a részvevőknek okozott szenvedés, akár az otthon maradottak lelki kínjait tekintjük. Szükségtelen azonban nem volt.

17. oldal

Tirpák>!

Az amerikai Kongresszus Washington hadseregének néhány alakulatát tartotta meg. 1802-ben katonai akadémiát alapított West Pointon, hogy biztosítsa hozzájuk a tiszteket. A West Pointon végzetteket hadmérnököknek képezték ki, és azt is elvárták tőlük, hogy vegyenek részt az új nemzet állami létesítményei, hidak, gátak és kikötők építésének felügyeletében. A felsoroltak közül sok a mai napig az Egyesült Államok Hadserege Műszaki Alakulatai* illetékésségi körébe tartozik.

77. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban
John Jakes: Menny és pokol
Iny Lorentz: Vörös égbolt
Charles Frazier: Hideghegy
George Saunders: Lincoln és a bardo
Bernard Cornwell: A lobogó
Miloslav Stingl: Indiánok hadiösvényen
Dee Brown: A nagy lovaskaland
Ludvík Souček: Támad a koporsó
Leila Meacham: Somerset