A ​parancsnoklás álarca 16 csillagozás

A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig
John Keegan: A parancsnoklás álarca John Keegan: A parancsnoklás álarca

Ez ​a könyv hadvezérekről szól. Arról, hogy kik ők, milyen cselekedetek fűződnek a nevükhöz, s hogy e cselekedetek milyen kihatással vannak arra a világra, amelyben a közönséges halandók, férfiak és nők élnek.

Hiszen egy tábornok – ez a szó már önmagában is kétértelmű – sokkal több a hadsereg egyszerű parancsnokánál. Lehet király vagy pap: Nagy Sándor mindkettőt megtestesítette egy személyben. Lehet diplomata: Marlborough és Eisenhower egyformán kiválóan értett a békítéshez és a stratégiához. Lehet inkább teoretikus, mint gyakorlati szakember: az idősebb Moltke inkább intellektuális képességeivel írta be nevét a történelembe, mintsem végrehajtói tehetségével. Parancsnokolhat az uralkodó helyetteseként, mint Wellington, vagy esetleg demokratikus gyülekezet felhatalmazásával, ahogy Grant kapta a hatalmát. Lehet demagógból zsarnokká avanzsált politikus, és mégis megőrizheti főparancsnoki hatalmát, ahogyan Hitlernek sikerült.

A hadvezérség sokkal több, mint seregek… (tovább)

Maszk – A parancsnoklás álarca címmel is megjelent.

Eredeti cím: The Mask of Command

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Természet- és Társadalomtudományi sorozat

>!
Európa, Budapest, 2011
760 oldal · ISBN: 9789630791199 · Fordította: Balanyi Bibiána, Molnár György

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 46


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
John Keegan: A parancsnoklás álarca

John Keegan: A parancsnoklás álarca A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig

Hamvas gyermekkorom jó része azzal telt, hogy képzeletbeli seregeket vezettem olyan félelmetes pokolbéli ellenségek ellen, mint amilyen egy baromfiól lakóközössége, vagy húgom plüssállatai. Gondolom, akad még hímnemű egyed, aki hasonló cipőben jár, és esetleg néhány hölgy is, amennyiben elég bátor volt fittyet hányni a „teázzál csak szépen az új Barbie-babáddal”-tradícióra. Na már most: Keegan akkora mázlista, hogy megmaradhatott örök gyereknek, és nemcsak büntetlenül képzelheti magát a hadtörténet ürügyén Nagy Sándor helyébe, de még fizetnek is neki ezért.

A parancsnoklás álarca a hadtudomány* több mint kétezer éves fejlődését tekinti át, a hadvezetésben használt személyes és stratégiai módszerekre fókuszálva. Négy közismert személyiségen (Nagy Sándor, Wellington, Grant, Hitler) keresztül mutatja be a jól elkülönülő vezéri típusokat. Ezek a monográfiák önmagukban is megállnak a lábukon (személy szerint különösen Wellingtonról és Grantről olvastam szívesen – olyan kevés szöveg létezik magyar nyelven róluk, holott rendkívül izgalmas figurák), de a lényeg az ív, amit a négy elkülönülő életpálya (természetesen az előszóval és az utószóval karöltve) kirajzol. Keegan számára a parancsnoklás központi kérdése a következő: „Mindig? Néha? Soha?”, magyarán hogy a hadvezérnek hősiesen ki kell-e tennie magát a veszélynek embereit vezetve, vagy elegendő valahonnan a hátországból kommandíroznia a jónépet – esetleg ajánlatos kombinálnia a kettőt. A négy személyiség erre a kérdésre különböző válaszokat adott, és ez pályafutásukat is meghatározta – Hitler például a sok lózung ellenére, hogy ő igazi frontbaka, német katonát vezérezredesi rang alatt legfeljebb véletlenül látott. Ami nyilván közrejátszott abban, miért volt képtelen megérteni Paulust és 6. hadseregét, amikor azok (ó, borzalom!) az éhhalál meg a megfagyás helyett inkább megadták magukat. Persze ezen kívül lényeges elem a fegyverrendszerek és a logisztikai lehetőségek változása, valamint a taktikai újítások is – Keegan minderről szót ejt, mégpedig olyan logikusan és érthetően, hogy valami megdöbbentően jól olvasható szöveg lett a végeredmény.

Egyetlen negatívumként az utolsó fejezetet említeném a nukleáris kor hadászatáról – valahogy ezt túl absztraktnak, túl elméletinek éreztem, ráadásul a Szovjetunió bukásával alighanem el is avult megállapításainak számos eleme. Talán ha most kéne zárszót írnia Keegannek, nem is erről ejtene szót, hanem mondjuk az aszimmetrikus hadviselésről, amiben reguláris hadseregek harcolnak a polgári lakosság között elvegyült fegyveres sejtekkel – ez talán inkább meghatározza a jelenkor harceljárásait, mint az atombomba. De ettől függetlenül nagyon inspiratív, nagyon élvezetes könyv. Örök gyerekeknek mindenképpen ajánlom.

* Talán helyesebb volna európai vagy nyugati hadtudományt írni, mert a könyvben legfeljebb említés szintjén bukkannak fel az ázsiai módszerek. Gondolom azért, mert az ő vezetési elveik teljesen elütnek a nyugati gyakorlatról, és nem is igen hatottak rájuk.

13 hozzászólás
Hanging_Moss_9102>!
John Keegan: A parancsnoklás álarca

John Keegan: A parancsnoklás álarca A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig

Imádom Keegan-t! Remek témák, gördülékeny, élvezetes stílus, jó meglátások, és mindig tud nekem újat „mutatni”. A parancsnoklás álarca pedig egy igazi ínyencség a hadtörténet szerelmeseinek. Négy portré, négy parancsnoki elemzés, mit, miért, hogyan. Nagy Sándor volt a kedvenc* de Hitlernél is elgondolkodtatott**. Ha pedig elgondolkodtat egy könyv, akkor bizony jó a könyv. Wellington, Grant, kevésbé voltak számomra ismertek, de Keegantől szinte bármiről lehet olvasni. A kiadás szép és elegáns, továbbra is a kedvenc kiadóm az Európa, habár ez a könyv régebbi forma.
*Granikosz, Isszosz,Gaugamela, és a hősköltemény csúcsa, Dareiosz trónfosztása.
**Az a bizonyos Meldegänger tapasztalat és a merev árokrendszerek hatása a későbbi Führerre…

attatoth>!
John Keegan: A parancsnoklás álarca

John Keegan: A parancsnoklás álarca A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig

A pár hete elhunyt John Keegan könyve nagyon érdekes mű. Azt vizsgálja, hogy a hadvezér milyen módon éri el sikereit, hogyan irányítja győzelemre (vagy épp vereségbe) hadseregét. Négy példán keresztül mutatja be, hogy milyen módszerek alkalmazhatók és mennyire meghatározó az egyes parancsnokok személyisége abban, hogy miképp vívják a csatákat. A könyv erőssége, hogy az elvont stratégia, vagy puszta eseménytörténet helyett a háború emberi tényezőire helyezi a hangsúlyt. Természetesen vannak benne vitatható megállapítások (pl. az ókori görögség és a demokrácia közé egyenlőségjelet tesz), vagy látszólagos következetlenség (a puskapor katonai hatásának lebecsülése, de társadalmi jelentőségének felértékelése). A befejező rész (nukleáris kor) viszont túlideologizált és elméleti, de szerencsére rövid.

Rozsomak69>!
John Keegan: A parancsnoklás álarca

John Keegan: A parancsnoklás álarca A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig

Érdekes párhuzam állítás és néhol kicsit részrehajló. Merem ajánlani. Azoknak főleg, akik Nagy Sándorral, Wellingtonnal, Granttel, vagy Hitler katonai törekvéseivel komolyabban foglalkoznának.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

„Hogy sikerrel járunk vagy sem, az kizárólag azon az árucikken múlik” – mutatott rá az egyik brüsszeli parkban üldögélő Wellington egy, a szobrokat szájtátva bámuló gyalogos közlegényre.

263. oldal

John Keegan: A parancsnoklás álarca A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig

1 hozzászólás
mlas>!

Alapjában véve a demokrácia nem más, mint eszköz, amely határt szab a hatalmat gyakorló személyek önzésének és nagyravágyásának úgy, hogy egyszerűen lecseréli őket, ha hibáik elviselhetetlenekké válnak.

716. oldal

John Keegan: A parancsnoklás álarca A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia

Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész István: A görög-római hadművészet fejlődése
Szun-ce: A háború művészete
Sun-Tzu: Ping-Fa
Dirk Blennemann: Hitler hadserege
Punka György: A „Messzer”
Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon
Eugene B. Sledge: Pokol a Csendes-óceánon
Rob Johnson – Michael Whitby – John France: Útmutató a győzelemhez
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Hahn István (szerk.): A hadművészet ókori klasszikusai