John ​Keats versei 20 csillagozás

John Keats: John Keats versei John Keats: John Keats versei

A szépség minden. Keats nyitja meg az angol esztétaköltők hosszú sorát, és ő a legnagyobb mindannyiuk közt. A szépségen mélyebb és átfogóbb valamit ért, mint a többiek. Bár ő a legkevésbé elvont a nagy romantikusok közül, az ő filozófiája mond mégis legtöbbet. Mert ő is filozófus költő a maga módján, a szépség metafizikai helyét keresi.
Beauty is truth, truth beauty – that is all
Ye know on earth, and all ye need to know.
„A szépség igazság, az igazság szépség, ez minden, amit tudtok e földön és amit kell tudnotok…" Csak a szépség nyit utat, hogy megismerjük a megismerésre egyedül érdemes igazságot, azt az igazságot, amely nem foglalható erkölcsi tanulságokba, mint ahogy Wordsworth tette, nem foglalható egyáltalán szavakba, csak a belső szemlélet előtt nyílik meg és kibékít a sorssal, fullasztó lelkesedéssel vagy őszies, érett boldogsággal tölt el.

Szerb Antal

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lyra Mundi


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
MrClee I
John Keats: John Keats versei

Keats remekül ír, öröm volt olvasni a verseit, minden egyes sorát. Sugárzott belőle a romantika, a könnyedség, az elragadó érzékiség. Jó érzés a polcomon tudni ezt a csodás kötetet.

„szeress egyértelműn, híven, nemes
szívvel, maszk nélkül, tisztán s folttalan!"

>!
StAngela
John Keats: John Keats versei

Néhány éve olvastam tőle az első verset, miután végignéztem az életéről szóló drámát a Fényes csillagot! Azóta szinte már rabja lettem annak a milliőnek, amibe újra és újra belecsöppenek, amikor a verseit olvasom. :)
Ezúttal nagy örömömre több művét is elolvashattam, nem csak a kedvencemet az Utolsó szonett-et. Olvasás közben úgy éreztem, hogy én is a zöld fűben fekszem és a természetet csodálva tűnődöm a szerelemről, a szépségről, magáról az életről.
Az igazi költő megteremt egy világot azt hiszem, és ez Keats-nek sikerült! Kedvenc lett.

>!
Bolondkandúr
John Keats: John Keats versei

A kor „rocksztár” költőihez (Byron és Shelley) képest John Keats komoly hátrányokkal indult: szegény volt, előnytelen külsejű, a kritika porig alázta a műveit, és végül a tüdőbaj, ami túl korán ragadta el. Mindenben a szépséget kereste és mutatta meg költői képek bámulatos gazdagságával. Töménységük miatt verseihez hangulat kell (legjobban a természetben olvasva működik), de ha egyszer megérint a varázsa, vissza-visszatérsz majd hozzá, mert „minden, ami szép, öröm lesz örökké”.


Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

Szánj meg! Kegyelmezz! Ó szeress! Szeress
irgalmasan, ne kínzón – sír szavam –,
szeress egyértelműn, híven, nemes
szívvel, maszk nélkül, tisztán s folttalan!
Ó, hagyd, hogy mindened enyém legyen!
[…]

Fannyhoz (347.p.)

>!
Bolondkandúr

Minden ami szép, öröm lesz örökké:
bűbája egyre terjed; soha többé
nem mehet veszendőbe; hűs lugast
sző körénk, hol üde alvás maraszt,
nyugodt légzés, egészség, édes álom.

Endümion (64. oldal - Európa 1975)

>!
_teresa

Szeszélyes lány a hírnév, nem hajol
a hozzá térden esdőhöz sose,
de holmi közömböst megudvarol,
sekélyes szívűt kitüntet kegye;
cigány ő – szóra sem érdemesít
olyat, ki nem tud nála nélkül élni;
csalárd – suttogásra fület se nyit,
a rágalomtól fél annál, ki dicséri;
cigány, az, igen, Nílus-ivadék,
gonosz Putifár sógorasszonya.
Sóvárgó Bárdok! sajgó-szívű nép,
bolondok ti! fel méltó bosszura!
Köszöntsétek, s azzal hagyjátok ott,
akkor tán majd ő jár utánatok.

A hírnévről

>!
MrClee I

FANNYHOZ

Szánj meg! kegyelmezz! ó, szeress! szeress
irgalmasan, ne kínzón – sír szavam –,
szeress egyértelműn, híven, nemes
szívvel, maszk nélkül, tisztán s folttalan!
Ó, hagyd, hogy mindened enyém legyen!
E forma, báj, s csókod, a vágy remek
csemegéje – e kéz, ez égi szem,
s meleg, fehér, százcsábú kebeled –
lelked s magad; – add mindezt irgalomból,
egy hajszálnyit ha megvonsz, meghalok;
s ha tán tovább él, többé sose gondol
tétlen nyomorában szegény rabod
életcéljára – lelkem ínye új
ízt nem érez, s becsvágyam megvakul!

347. oldal

2 hozzászólás
>!
_teresa

Morog a puszta part alatt, amint
erős dagállyal tölt be húszezer
barlangot, melyet éjjel visszanyer
Hekate s árnyas hangjuk zeng megint.
Gyakorta meg szelíd kedélye ring
s a csöpp kagyló is éppen ott hever,
ahol lehullott, mert hullám se ver
s lekötve most a menny viharja mind.
Ha szemgolyód a kínoktól sötét:
legelje hát a tenger távolát;
ha füled durva zajjal megtelik
s únja az élet súlyos dallamát:
egy vén barlang mellett merengj, amíg
meghallod majd a nimfák énekét.

A tenger

>!
MrClee I

UTOLSÓ SZONETT

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik –
nem – én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig – vagy meghalni rögtön.

348-349. oldal

>!
MrClee I

MIÉRT KACAGTAM ÉJJEL?

Miért kacagtam éjjel? Nem felel,
nem szól az Út, a Démon is konok –
Égből, Pokolból nem jő semmi jel,
ember-szivem, hát hozzád fordulok.
Ó, szív! A sors, a sorsunk árvaság.
Miért kacagtam? Ó, vad fájdalom!
Zord éj! Az Ég, Pokol s a Szív szavát
immár örökre hívja sóhajom.
Mért a kacaj ? Az élet bére tán,
a táruló vágy benne boldogít.
Dobnám le mégis most az éjszakán,
cafatra tépve ékes zászlait;
Vers, Hír, Szépség nagy dolgok, ám a Lét
legfőbb jutalma még nagyobb: a Vég.

255. oldal

>!
MrClee I

SZONETT A SZABADBAN

Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak,hogyha belelát
a mennybe s odalehel egy imát,
hol telt mosollyal kékszinű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mintha hullámzó réteket talált
s olvas,gyepágyon nyujtva derekát,
egy szerelemtől epedő regét.
Ha este otthonába tér,a fül
még sejti a madár dalát,a szem
még rejti a kék,tág eget s örül.
S ő búsul,hogy a nap oly sebesen
száll,mint a tiszta űrön át röpül
egy angyal könnye,hullva csöndesen.

21-22. oldal

>!
MrClee I

ELMÚLT A NAP

Elmúlt a nap s minden édes vele!
Lágy kéz s kebel, édes ajk és beszéd,
hő lehelet, halk szó, félig zene,
szép szem, formás test s lankatag derék!
A bimbózó bájú virág lehull,
elveszti a szépség képét szemem
s a szépséges formát karom, fakul
hang, melegség, fehérség, földi menny –
korán enyésznek, mikor est közelget
s illatos fátylú szerelem sötét
ünnepnapja vagy éje fonja rejtett
gyönyör számára sűrű szőttesét;
de böjt s ima közt bújtam e napon
Ámor misekönyvét, hát alhatom.

342. oldal

>!
Andukaphar

Ha a bánatommal egymagam vagyok,
a lelkemben nincs, csak a kétség maga,
álmom csillagfénye kihamvadott,
szirmot se hord a lét sivataga,
    szép remény, kínálj balzsam-serleget,
    ezüst szárnyad bontod szét fejem felett.

Ha kinn járok, s leszáll az égi est,
fönn holdat rejt a sűrű szövedék,
s a csüggedés bús arccal rámijeszt,
s szaggatja lelkem fényes szövetét,
    verd át sugárral a lomb sátorát,
    s e rút leselkedőt kergesd tovább.

Ha a reménytelenség, egyszülött
fia a csalódásnak, lelkemet
meglepni kész, s mint felhő rét fölött
sötétlik, s mindjárt rámcsap, eltemet,
    ragyogtasd fel, remény, szép arcodat,
    s ijeszd el, mint az éjt a virradat.

Ha a kedveseim sorsán megriad
szívem, s szorongva gondot gondra szít,
ó, szépszemű! Vidítsd beteg fiad,
hadd nyeljem vigaszod telt kortyait,
    szórd körém égben-fogant fényedet,
    ezüst szárnyad bontsd szét fejem felett.

Ha szívem szenvedélytől megdobog,
ha kínos kedvesem kemény szava,
add, hogy hihessem, nem hiú dolog
szonettekben merengni éjszaka,
    szép remény, kínálj balzsam-serleget,
    ezüst szárnyad bontsd szét fejem felett.

S míg száll majd évre év, add, hogy honom
becsületét ne feketítse folt,
hadd lássam: híre ép, magas orom,
szabadsága tündöklőbb sose volt.
    S ragyogtasd ritka-szép tekinteted,
    tetőt tarts szárnyaidból fejem felett.

Nagy szabadság! Mily nagy lehet kapott
köntösében, és királyi fejék
s dús bíborok alatt mily elnyomott.
Csak haldokol, s lehajtja szép fejét.
    Ó, jöjj, remény! Lám, szárnyad itt lebeg,
    s színig telíti fénnyel az eget.

Mint felhő-csúcsot bolygók fényei
aranyoznak, vidítván a sötét
eget, míg fél-arcát fátyol fedi,
ha lelkem felölti bús köntösét,
    vidíts, remény, ha a gond rámszakad,
    s nyisd szét fölöttem hószín szárnyadat.

A reményhez; Tóth Judit fordítása


Hasonló könyvek címkék alapján

William Blake: Songs of Innocence and of Experience / Az Ártatlanság és a Tapasztalás dalai
William Blake: Versek és próféciák
Percy Bysshe Shelley: Shelley válogatott költeményei
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
George Gordon Noël Byron: Mazeppa
Tennyson Alfréd: Király-idyllek
Alfred Tennyson: Király idyllek
T. S. Eliot: The Waste Land / A kopár föld
Algernon Charles Swinburne: Tenger és alkonyég között
George Gordon Noël Byron: Beppo / Mazeppa