Menny ​és pokol (Észak és Dél trilógia 3.) 24 csillagozás

John Jakes: Menny és pokol

Az ​amerikai polgárháborút földolgozó színes történelmi trilógia első és második kötete – az ÉSZAK ÉS DÉL, valamint a SZERELEM ÉS HÁBORÚ – már eljutott a magyar olvasókhoz. Az első két kötet a háború kitöréséig követte nyomon a fokozódó feszültségeket, majd a polgárháború négy esztendejének hallatlan szörnyűségeit mutatta be két család: a déli, maradi, arisztokrata Mainek és az északi vasgyáros Hazardok, a haladás képviselőinek összefonódó sorsán keresztül.
Az 1865 és 1877 közti bő évtizedet felölelő MENNY ÉS POKOL a háborút követő újjáépítés kínjait és örömeit ábrázolja. A békekötés és a rabszolga-fölszabadítás nem hozta magával azonnal a várva várt megbékélést. A déli vidékeket kóborló négerek bandái fosztogatják; felüti fejét a hírhedt fajüldöző szervezet, a Ku-Klux-Klan; a nyugatnak tartó telepeseket zaklató indiánok ellen a hadsereg példátlan megtorló akciókat szervez… Szörnyű veszedelmektől és előítéletektől terhes idő köszönt az egyesült ország népére. De az élet megy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Európa, Budapest, 1998
854 oldal · ISBN: 9630763095 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Európa, Budapest, 1994
854 oldal · ISBN: 963075715X · Fordította: Falvay Mihály

Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
John Jakes: Menny és pokol

A trilógia zárókötete is van olyan jó, ha nem jobb, mint az előzőek. A háború és a rabszolgaság kérdései mellett az indiánok is megjelennek. A történet itt is, mint mindegyik másik kötetben rendkívüli részletgazdagsággal bír. A sok intrika és bonyodalom után a megérdemelt happy end is eljött, igaz én furcsálltam kissé a végkimenetelt. Nagy meglepetés volt számomra a trilógia, John Jakes nevét ezután érdemes megjegyezni mindenkinek, én már korábban is ismertem, és most sem okozott csalódást!

>!
Boglarina
John Jakes: Menny és pokol

A harmadik rész nekem annyiban volt más az előző két kötetnél, hogy immáron nem csak a rabszolgák egyenjogúsításáról és annak akadályoztatásáról volt szó, hanem az indiánokkal való küzdelmekről is – ami, bevallom, engem sokkal kevésbé érdekelt az előzőnél. Nekem nagyon sok volt a háborúkról való leírás, de ezeket nem rovom fel a könyv hibájának, egyszerűen csak engem nem érdekelt.

Ebből a kötetből nagyon sok fontosabb karakternek már alig volt szerepe, amit sajnáltam, mert szívesen tudtam volna meg többet a korról azokon a szereplőkön keresztül is, akik nem háborúznak.
A fő szálat egyértelműen a katona Charles vitte, aki már a második könyvben is nagyon fontos szerepet kapott.
Akiért vérzett a szívem, az Cooper karaktere volt, nekem az egyik legkedvesebb déli liberális szereplőm még az első kötetben – szomorú volt látni a második könyvtől, mennyire megkeserítette őt a háború és következményei. Ha jól tudom, a filmsorozatban nincs is benne a karaktere, így nem is fog fájni.
Akitől viszont ujjongott: Virgilia visszatérése és megbékélése a családdal. Az pedig kifejezetten nagyon tetszett, hogy a végén össze lett eresztve Ashtonnal – a két (ideológiájában) legszélsőségesebb, északi és déli női karakter, egyben a két legerősebb női karakter – izgalmas lett volna, ha több közös jelenet jut nekik.
A legtöbb szál szépen elsimult a végére, mégsem felhőtlenül boldog a vég, nyilván.

Nagy felfedezés volt nekem a trilógia, nagyon örülök, hogy ráakadtam, és hogy anélkül tanultam sokat a korszakról, hogy közben élvezhettem a családregény több erényét is.

>!
matraimelinda
John Jakes: Menny és pokol

úgy emlékszem, tesztett a történet, csak már oly' régen volt…

>!
timuska74
John Jakes: Menny és pokol

Na szóval, így kell írni egy jó családregényt.

>!
Habók P
John Jakes: Menny és pokol

Nagyon jól megírt regény – és befejezés – de nem ez lett a kedvencem. Túl sok rokonszenves szereplőt tesz tönkre a háború – de mit tehet az író, ha háború tényleg ezt teszi. A megmaradó szálak boldogra varrását kicsit erőltetettnek találom. De valami jó mindig kell.


Népszerű idézetek

>!
Tintapatrónus P

[…] sajnos az a helyzet, hogy jó tisztet én még olyat nem láttam, akit nem valamilyen démon ösztökélne…

294. oldal

>!
Tintapatrónus P

Én…., ünnepélyesen megesküszöm a Mindenható Isten színe előtt, hogy híven támogatom, óvom és védem az Egyesült Államok alkotmányát, őrzöm államainak Unióját, és hasonlóképpen, megtartom és hűségesen támogatom mindazon törvényeket és határozatokat, amelyeket a zendülés idején hozták a rabszolgák felszabadítására. Isten engem úgy segéljen!

Az elnöki kegyelmet kérő Konföderációsok hűségesküje, 1865.

49. oldal, Első könyv- Vesztett ügyek (Európa, 1994)

>!
Tintapatrónus P

… [Desmond LaMotte] főként a táncot oktatta, a hagyományos francia négyes, a yorkot, a reelt, egy sorba állítva tanítványait, nehogy korrumpálja erkölcseiket a kelleténél gyakoribb fizikai érintkezés. A merészebb európai újdonságokat, a keringőt, a polkát is tanította, hoga ezeket az összefogózós táncokat sokan veszedelmesen intimnek tartották. Egy charlestoni episzkopális prédikátor föl is emelte szavát „ama gyalázat ellen, hogy egy férfi, aki nem férje, de még csak nem is a vőlegénye, átkarolja a nőt és kezével illesse a derekát”. Des csak nevetett ezen.

56. oldal (Európa 1994)

>!
Tintapatrónus P

Des tánctudása széles körű volt és eklektikus. A vadnyugaton látta a pallótáncot: hordókra állított pallón táncol két férfi, míg az egyik le nem szédül. Az ültetvényeken megfigyelte a rabszolgák afrikai táncait, bonyolult dzsigglépéseiket, melyekhez zenét állati csontból készült csattogtató vagy két összedörzsölt kovácsráspoly adta. Az ültetvényesek általában nem engedték dobolni rabszolgáikat, félve, hogy a dobszó titkos üzenetet hordoz zendülésről, mérgezésről, összeesküvésről.

56. oldal

>!
Tintapatrónus P

– No, hát ez volna a tipink – kommentálta a szakállas. A dakota sziúk nyelvén tipi annyit tesz: hely ahol a férfi van.

116. oldal

>!
Boglarina

(…) a tisztesség megkövetelte, hogy terhességről még családtagok közt se igen essék szó. Hiába dagadt bármekkorára a nők hasa, az emberek úgy tettek, mintha nem vennék észre. Ha második gyerek született a családban, a szülők általában azt mondták az elsőszülöttnek, hogy a doktor hozta palackban a kis jövevényt.

12. oldal

>!
Tintapatrónus P

Általánosságban elmondható, hogy az angolszász faj viszonya az alacsonyabb rendű fajokhoz fölöttébb igen kényelmetlen téma szerte a világon. Legyen szó akár a hindukról, az ausztráliaiakról, a jamaikaiakról, vagy ideát a kaliforniai kínaiakról, a négerekről, az indiánokról: a „birodalmi faj” egyöntetűen és tendenciózusan megtöri, maga alá gyűri a gyöngéket… Ahogy e nép az indiánokkal bánik, az modern történelmünknek talán legszégyenletesebb fejezete. Előszőr elhajtjuk őket ősi földjükről, aztán megfertőzzük betegségeinkkel, korrumpáljuk bűneikkel. Egyre hátrébb, a bölényrégióba szorítjuk vissza őket, és újabban az e régiót határoló vad hegyvidéken is megjelentek a bányászok, és pusztítják a vadállományt, verik fől a vidék csöndjét, amelytől pedig az indiánoknak mint vadászó népnek a megélhetéssük függ…

Vezércikk
The New York Times

295. oldal

>!
Tintapatrónus P

Mennyire félreértette ő azt a helyzetet is! Azt hitte a csejennek képesek együttérző könyörületre. Hát nem képesek. Csak a kalap szent volta mentett meg akkor is az életüket. A csejennek gyülölnek minden fehért, nem kell nekik indok az öldöklésre. Az iménti barbár munkát egyébként sem szentesítheti semmilyen indok. Gyülölik a fehéreket, és kész. Ahogy immár ő gyülöli valamennyiüket.

281. oldal

>!
Tintapatrónus P

– […] A fivére veszélytelen. Az idealisták mindig azok, hisz skrupulusaik vannak. Kényes helyzetben a skrupulus megszelídíti ám az embert, és kiszámíthatóvá teszi a döntéseit.

178. oldal, Második könyv - Téli napló, 14. fejezet (Európa, 1994)

>!
Tintapatrónus P

Washingtont egész éjjel mosta az eső.

9. oldal, Előszó - A Díszszemle 1865 (Európa,1994)


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Frazier: Hideghegy
Willa Cather: Az én Antóniám
Korda István: A mocsarak visszaütnek
Beverly Swerling: Álmok városa
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Alma Katsu: Éhség
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Vladimír Neff: Érdekházasság
Herman Wouk: A háború szele
Isabel Allende: Kísértetház