Kenobi 91% 125 csillagozás

A sok nagy háború és összecsapás közt jó néha kicsit földhözragadtabb Star Wars történeteket is olvasni, mint amilyen a Kenobi is.
A történet röviddel a Sith-ek bosszúja után veszi fel a fonalat, Obi-Wan leszállította Luke-ot és próbál berendezkedni az új, remete életmódba, ám óhatatlanul is belekeveredik a közeli állomás életébe. A sztoriban jelentős szerepet játszanak a taszkenek, nagyon érdekes volt mélyebben megismerni a kultúrájukat, a KotOR játék és az Outlander képregénnyel (utóbbi eseményeire történnek is utalások) együtt szerintem elég jól sikerült árnyékolni ezt a barbárnak tűnő népet. Sokáig úgy tűnt, hogy a velük való konfliktusra lesz kihegyezve a cselekmény, de Miller bá' tartogatott még jó pár fordulatot a tarsolyában.
Csak ajánlani tudom ezt a regényt, hisz önmagában is olvasható és nagyon szépen kikerekíti a III. rész befejezését.

Ez a könyv tökéletesen teljesítette azt amit elvárok egy star wars könyvtől. Itt nem az volt a lényeg, hogy bolygókat, napokat robbantsunk és minden Jediből Gandalfot alkossunk.
Ez a könyv megmutatta, hogy mit jelent Jedinek lenni. Megmutatja mi az az önfeláldozás és, hogy mennyire nehéz is ez.Mindemellett bemutatja a sivatagi életet és a taszkenek törzsét.

Sok zs kategóriás és lelkes írónak el kéne olvasnia és akkor több jó star wars regény születhetne…

Hatalmas a kontraszt az előtte olvasott Halálvilággal*; ott hiába rohangálnak egyfolytában sithek, mégsem szorult az egész könyvbe annyi SW-hangulat, mint ami ennek bármelyik lapjából süt (és nem hiszem, hogy a kettős napsugárzást éreztem;)).
Pedig végig egy sivatagban vagyunk, és elvileg nem történik semmi. Nem tudom hogyan, de Miller tényleg írt egy regényt hétköznapi emberek hétköznapi dolgairól, ami nemcsak hogy ízig-vérig Star Wars, de letehetetlenül érdekes is. Közben belecsempészett Jedi-filozófiát és buckalakó-életmódot, párafarmer-bizalmatlanságot és vállalkozói leleményt, sőt, a végére még spoiler is jutott.
A befejezés meglehetősen tolkienira sikerült (azt hiszem, ez nálam a legnagyobb dicséretnek számít): spoiler Egyedül spoiler miatt van bennem kis hiányérzet.

*és számomra Az ébredő Erővel is

Mivel nemrég olvastam Herbert Dűnéjét is, ezért kicsit éreztem némi áthallást a Dűnetenger, páracsapdák és egyebek leírásakor, de aztán hamar áthangolódtam a Star Wars hangulatra.
Obi-van Kenobi egyik nagy kedvencem, ahogy sokaknak. Nem okozott csalódást a róla szóló kötet sem, mely a Tatuinra érkezése utáni időszakról szól. Hogyan bízta Luke-ot családja gondjaira és hogyan próbált remete életmódra berendezkedni és rákényszeríteni magát egy olyan életvitelre, mely alapvetően távol állna természetétől. Mint egy olyan jedi, aki ott volt mindig a galaktikus történések sűrűjében, bujkálni, visszafognia magát, vezekelni, mindezt egy gyermek védelméért, akiben a jövő reménységét látja, hatalmas áldozatokat követel saját magától. Főleg, hogy folyamatos bűntudattal, önváddal és önmarcangolással is küzd. Nagyon együtt éreztem vele. Titkon drukkoltam neki, hogy találjon egy olyan utat, amely által kevésbé adná fel magát. De közben tudtam, hogy itt nem várható happy end. Kicsit furcsa volt ezért látni a hősszerelmes karakterében, amellyel a Dannar oázis lakói akarták felruházni.
Igazából Luke szerintem nem is fogja fel igazán, hogy Obi-van milyen szerepet is játszott az ő életében és ez szomorú.
Azért kíváncsi lennék, hogy szól-e még könyv Obi-van-ról és a tatuini életéről, hiszen ez a kötet csak pár hónapot ölel fel azután, hogy odaérkezett. De ennél jóval több idő telik el, mire Luke felveszi majd vele a kapcsolatot.

Remek kikapcsolódás volt, egyik legjobb, amit ebben az univerzumban olvastam. Kenobi nekem is egyik kedvencem, bár ha jobban belegondolok, ez minden igazán jól felépített karakterre érvényes. És most itt, a meditációk révén, még jobban megismerhettük. Azt hiszem, ezúttal sem csalódtam benne. De mellette még más érdekes szereplők is felsorakoztak. Külön pluszpont a taszkenek szerepeltetéséért, végre kicsit jobban bepillanthattunk az életükbe, gondolkodásmódjukba. (Na és Sharad Hett emlékéért.) Összességében, nekem nagyon tetszett, izgalmas és pörgős kis olvasmány, fanoknak kötelező. :)

Ahhh, mit írjak, mikor végre (végre!) itt egy olyan regény ami csakis Obi-van Kenobiról szól, ráadásul abban az időszakban, amiről szinte semmit sem tudtunk eddig!
Ez az az idő, amikor a Köztársaság elbukik, elhangzik a 66-os parancs, Obi-van úgy hiszi, megölte testvérét, barátját és padavanját, Anakint, a Mustafaron, Padmé megszüli a Skywalker ikreket és Obi-van letelepszik a Tatuinon, hogy közelből őrködhessen Luke élete felett.
Most megtudhatjuk, hogy illeszkedett be (vagy nem) Obi-van a Tatuin farmerközösségébe, miért éppen a sivatagban él, hogyan boldogult a taszkenekkel és hogyan vigyáz Luke-ra.
Persze a dolgok sosem egyszerűek, főleg, ha egy ilyen formátumú jediről van szó. Obi-vant megtalálja itt is a zűr meg a zavar, a kaland, megtalálja a szerelem, sőt egy egész család sorsát kell elrendeznie, egy helyi kiskirályt lelepleznie, megküzdenie sok mindenkivel úgy, hogy ne árulja el Jedi mivoltát, miközben bújkálnia kell a Birodalom elől is. És közben még egykori mesterével, Qui-gon Jinnel is szeretne kapcsolatba lépni az Erőben.
Ebből néha mulatságos szituk keverednek, sokszor izgalmas vagy éppen megindító helyzetek teremtődnek.
Különösen a vége gyönyörű, mikor minden nagyjából elrendeződik, és hirtelen rádöbbenünk a szereplőkkel együtt, hogy Obi-vanra még nagyon sok belső-külső küzdelem vár még majd 20 évig, amíg Luke felnevelődik.

Tényleg mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki kicsit belülről is szeretné megismerni az egyik legszerényebb mégis legtökösebb Jedi mestert, Obi-van Kenobit.

Eredetileg arra számítottam, hogy a könyv sokkal hosszabb időszakot fog átölelni Obi-Wan életéből, és jobban megismerhetjük a Tatuinon töltött éveit. Ezt illetően elszámítottam magam, mégsem érzek csalódottságot, vagy hiányt emiatt. Sőt! Már az első pár fejezet után tudtam, hogy egyik kedvenc könyvem lesz. A történetet tagadhatatlanul áthatja egy vadnyugati hangulat. A helyszín már eleve adott hozzá és persze maguk a szereplők is. Kenobi a magányos idegen, A'Yark az „indián főnök”, a párafarmer „cowboyok” élükön Orrin Gault, és a Központi Oázist – „szalont” – vezető Annieleen. Tetszett, hogy bele tekinthettünk a hétköznapi életet élők mindennapjaiba és gondolkodásmódjába, illetve, hogy Obi-Wan bár próbálkozik, mégsem tud kitérni az elöl, amit az Erő által el kell végeznie.

Nagyon szuper könyv volt, az egyik legjobb Star Wars történet, ajánlani tudom mindenkinek! Érdekes dolgokat tudtam meg a buckalakókról, volt misztikum, izgalom, szuper karakterrajzok, a szűk tér és idő ellenére abszolút szerves része maradt az univerzumnak, lore utalásokkal és bővítésekkel. Larséknak és Luke-nak nagyobb szerepeltetésére számítottam, de nem bánom, hogy ez nem róluk szólt. A végkifejlet is klappolt, igazából nem tudok rá rosszat mondani, csak egy apróság ami nem világos: spoiler

Obi-van Kenobi az egyik kedvenc szereplőm, ezért nagy várakozással kezdtem bele a könyvbe. És nem kellett csalódnom, egy fordulatos, izgalmakban bővelkedő és szórakoztató(sokszor Kenobira jellemzően vicces) történetet olvashattam.
A borító különösen szép. Star Wars témában kötelező darab.
Volt viszont pár bosszantó elírás, de nem okoztak különösebb fennakadást.

Nagyon jó történet volt. Nem gondoltam hogy ilyen izgalmas lehet az élet a sivatagban. Megismerhettem Obi-van Tatuinon töltött éveinek elejét. És szerencsére nem a Jedi miatt lett jó a történet. A könyvben megjelenő szereplők valósághűek voltak. Tetszett az életük, és a kocsmárosné is szimpatikus volt. Emellett végre megtudhattam pár információt a taszkenek életéről. Szívesen olvasnám hogyan alakult a sorsuk a továbbiakban (illetve több mint három évvel ezelőtt). Ezt a könyvet bárkinek ajánlanám, még ha csak egy picit is érdekli a Star Wars világa.