Az ​elveszett Sith törzs 66 csillagozás

John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ötezer évvel a Yavini csata előtt egy bányászati küldetést végző Sith csatahajó, az Omen lezuhant egy mindentől elszigetelt, ismeretlen helyen. A hajótörést szenvedett Sitheknek nem volt más lehetőségük, mint felderíteni a bolygót. Kegyetlen kihívásokkal kellett szembenézniük; halálos járvány és vad ragadozók fogadták őket. Ám ez csak az első fejezet a Sithek küzdelmeinek történetében. Mindegyikük uralomra született, és kerüljön bármibe, be is akarta teljesíteni a sorsát. Nem volt kétségük afelől, hogy leigázzák a helyi őslakosokat és visszatérnek a csillagok közé, ahol a Galaxis uraivá válhatnak. Csakhogy az évek, sőt, az évezredek múlásával kiderült, hogy a Sithek számára nem a külső ellenségek jelentik a legveszélyesebb fenyegetést…

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2015
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634973270 · Fordította: Habony Gábor

Kedvencelte 18

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Naga Sadow, mi lesz veled? Egyedül miattad szenvedtem végig ezt a … ezt a könyvet.
Sajnos a szerző nem tud jól írni. Unalmas, nem igazán van táj- vagy bármilyen leírás. Céltalan történetek ezek, melyek szereplői itt is ott is megjelennek így-úgy. Ez most egy hatalmas kérdőjel volt ilyen formában…Imádom a sitheket egyébként…De ezt nem érzem méltó előzménynek. Sőt. Ha lenne, rányomnék egy nem ajánlom gombra.

1 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Már a koncepció is előrevetíti, hogy mi fog itt történni: mintha egy kísérletnek lennénk tanúi, hogy mit jelent Sith-nek lenni – és képesek-e az olyan emberek félretenni a közös túlélés érdekében a saját hasznukat, akiknek az van a vérükbe kódolva, hogy csak a hatalommal és csak a saját céljaiddal törődj. Mondanám azt, hogy vérbeli társadalmi sci-firől beszélnénk, ha a „science” része nem lett volna kicsit elkenve, de aki túl tudja ezen tenni magát, az nagyon sok érdekességet találhat ebben a novellafüzérben. Pedig nagyon távol áll mindattól, amit általában a „Star Wars regény” jelenteni szokott: nincsenek benne hosszú űrcsaták vagy lézerkard-párbajok, ezúttal teljesen más aspektusból vizsgálhatjuk a Sith-eket.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-10…

4 hozzászólás
ftamas>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Kicsit meglepett. Regényt vártam, de novellás kötetet kaptam. A novellák lazán kapcsolódnak egymáshoz. Időben teljesen eltérnek, de van utalás az előzőekre. Maga a regény pár ezer évet is felölel. Az egész világon az egyetlen technológiai eszköz az a fénykard és az idevetődő Sitheknek így kell boldogulniuk.
Tetszett a Sithek jellemzése, az is, ahogy boldogulnak egy teljesen új világban.

Így utólag azt lehet mondani, hogy egyáltalán nem volt rossz, bár azért elég sokszor ellaposodott. Többször is volt, hogy az adott novellának a vége rosszul esett, mert kíváncsi lettem volna a folytatásra.

Ebe_Endocott>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Nagyon jó könyv volt, igaz valamilyen szinten elvileg kapcsolódik a link sorozathoz, igaz azt még nem olvastam, nem érzem úgy, hogy bármit is lespoilerezett volna a könyv, inkább csak bővíti a hátteret, amit nagyon jól csinál. spoiler
A nyolc alap novellát három részre lehet csoportosítani, az első négy, az 5. és a 6., illetve a 7. és a 8. alkot egy-egy összefüggő történetet, igaz midnen egyes novella önmagában is egy kaland. Aztán ott a 9. ami akár kisregény is lehetne, gyönyörűen fogja össze az összes többi szálait és minden a helyére kerül.
Önmagában is abszolút megállja a helyét, talán csak a sci-fi érzet lett egy kicsit elhanyagolva, de ez egy ilyen témájú, remek könyv, és így még jobban várom, hogy eljussak a FotJ sorozatig.

1 hozzászólás
PAVideoStudio>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

A történet izgalmas és feszült. Az olvasó a csillagok közül érkezettekkel együtt fedezi fel a bolygót, a keshirik mitológiáját, kultúráját, építészetét, társadalmát, és a Sith-ek társadalmi osztályait, politikai pártjait, ármánykodásait.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/rZg5RrmuPiM

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

sirszalhasogato P>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Ha a kronológia alapján három részre osztjuk a kötetet, az első tetszett a legjobban, azon belül is Yaru Korsin, aki egyszerre tudott vidám, felelősségteljes és előrelátó vezető lenni – ráadásul utóbbi tulajdonságát előrelátóan jól titkolta. :)
A második rész kicsit kisebb kaliberű (aztán persze kontinens-mértékű változásokat indít be), ez tetszett a legkevésbé. Mondjuk pluszpont a Revan-féle polgárháború említése.
A harmadik rész erőssége szerintem a történelmi emlékezet ábrázolása, mind Keshtah mozgalmai, mind Alanciar társadalmi berendezkedése szempontjából.
Amiben hiányérzetem van, hogy a sithekről csak néha jut eszünkbe, hogy sithek, általában semmi különös nincs bennük, és ezért meglepő, mikor az alanciariak mind filozófiailag, mind erőérzékenységük folytán émelyegnek tőlük. A Darth Bane-trilógiában például sikerült a szimpatikus, de ízig-vérig sith karakterábrázolás, itt az előbbi irányába billen a mérleg.

GreggDoUrden>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Nagyon jó könyv!

Gyakorlatilag végig lehet izgulni a Sith-ekkel a bolygó felfedezésének mozzanatait. Lapról lapra egy nagyobb világ bontakozik ki az olvasó előtt. Maga a keshiri nép nézete, építészete és mitológiai világa nekem az egyiptomi és a perzsa kultúra keverékének tűnt, ami remekül illett a könyv környezetébe.

Rendkívül hangulatos volt. A könyv után egyből elolvastam a képregény folytatásokat, amelyek szintén tetszettek. Nálam 5/5-ös!

2 hozzászólás
hErkA>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Hát, amennyire vártam, akkora meeh lett. Annyi köze volt a Star Warshoz, hogy sitheknek hívtak őket, volt benne pár nagy név és voltak benne fénykardok. És itt kb. ki is fújt, mert nem erre épült a sztori, egyáltalán nem. Inkább egy gyarmatosítást olvashatunk több szemszögből, pár ezer év alatt.

Az eleje tök érdekes volt, hajótöröttek, meg akarják hódítani a bolygót. De az miért ment 5 perc alatt, semmi ellenállással? Egyik percről a másikra mindenki elfogadta, hogy rabszolga.

A második sztori erőltetett volt, miért kellett mindenképp beleerőltetni egy jedit?

A harmadik sztori volt a legjobb, bár az első copyja volt, csak jobb kiadásban.

Koffi>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Kellemes csalódás volt. :) Pár éve angolul kezdtem el olvasni, még az első novellát (angolul e-book formátumban jöttek ki egyenként, ha jól emlékszem, de lehet tévedek, már régen volt). Hamar abba is hagytam, mert unalmasnak találtam. Amikor eljutott hozzám ez a kiadás, ami magában foglalja ezeket a novellákat, és egy bónuszt is ad hozzá, sokáig kerülgettem, nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam. Végül sikerült… és már örülök neki. Az eleje tényleg lassú, és hozzá kellett szokni az üteméhez illetve a témához amit boncolgat, de egy idő után már letenni is alig tudtam. A végére nagyon megszerettem, és izgultam, hogy mi fog belőle kisülni. Nem hiszem hogy többször el fogom olvasni, nem lett olyan nagy kedvenc, mint pl. a Thrawn-trilógia, de úgy éreztem, hogy igazi Star Wars könyvet olvasok. Még ha nem is voltak benne űrcsaták és hasonló finomságok.

Roland_Fejes>!
John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

Sok kis novella, aminek hol sikerül egy nagy egésszé összeállnia, hol nem.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

– Eretnek!
– Anya! Én is örülök, hogy látlak!

49. oldal, Égjárók

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

– A gyűlölet, az jó. Egyszer akár még Sötét Nagyúr is lehet magából.

32. oldal, Szakadék

Lunemorte P>!

Mégsem lehet annyira elveszett az, aki vészhelyzetben is csak a szeretteire gondol.

36. oldal, Szakadék

PAVideoStudio>!

– Nem túl vidám itt az élet, Gloyd – jegyezte meg Korsin.
– Akkor ezt biztosan hallani akarja – mondta rekedtes hangján
a houk. – Szerintem három lehetőségünk van. Elhúzunk erről
a szikláról bármivel, ami tud repülni, vagy elbújunk, amíg kinyírják
egymást.
– És mi a harmadik?
Gloyd festett homlokán összefutottak a ráncok.
– Nincs. Csak gondoltam, jobban hangzik, ha hármat mondok.
– Gyűlöllek, tudod?
– A gyűlölet, az jó. Egyszer akár még Sötét Nagyúr is lehet magából.

32. oldal, 2. fejezet, Szakadék - Az elveszett Sith törzs (Szukits, 2015)

sirszalhasogato P>!

– (…) Donellan túl sokáig várt a cselekvéssel; öregen halt meg még mindig arra várva, hogy hatalomra kerülhessen. (…)
– Szóval, ez a fickó nem járt sikerrel, mégis kapott egy saját napot?
Ori mosolyogva magyarázta el, hogy a Sithek szeretik a történetben rejlő üzenetet. Sok Sith türelmesen tervezgette az előmenetelét, de Donellan megmutatta, hogy lehetséges túl türelmesnek lenni.
– Donellan napját a kisemmizettek napjának is nevezik.

151. oldal, Purgatórium, 1. fejezet

sirszalhasogato P>!

Ahogy a régi mondás tartja: az idő olyan, mint egy szerető. Egy Sith-szerető. Örökké kísért, azután hátba szúr, és hagyja, hogy magányosan haldokolj.

209. oldal, Panteon, 1. fejezet

Hippoforaccus>!

– Szerintem három lehetőségünk van. Elhúzunk erről a szikláról bármivel, ami tud repülni, vagy elbújunk, amíg kinyírják egymást.
– És mi a harmadik?
Gloyd festett homlokán összefutottak a ráncok.
– Nincs. Csak gondoltam, jobban hangzik, ha hármat mondok.
– Gyűlöllek, tudod?

Hippoforaccus>!

– Csak vesztegetjük rá a léghajót – mondta. – Ez a fickó önmagában is egy felfújt hólyag.

Hippoforaccus>!

A sötét oldal áldjon meg téged és családodat, felség! – köszöntötte Bentado aki az egykori Korsinita párt vezetőjeként a korsin rangot viselte.
Hilts az Omen áthozatott kapitányi ülésében helyezkedett el, és mormolt valami érthetetlen választ. Mióta osztogat a sötét oldal áldást? Barom!


Hasonló könyvek címkék alapján

Star Wars: Bizonyos szemszögből
George R. R. Martin: Éjvadászok
Isaac Asimov – Martin H. Greenberg (szerk.): Gyilkos idő
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
George R. R. Martin (szerk.): A Fekete Lap napja
Mark Lawrence: Úti testvérek
Alexandra Bracken: Sötét idők
Németh Attila (szerk.): Fényévek
Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos
Steve Alten: Meg – Az őscápa