Százháború 27 csillagozás

John J. Sherwood: Százháború

Háború vagy hagyomány? Győzelem vagy béke? „Tudom, hogy mire vágytok, hiszen ugyanarra, amire én: békét akartok és diadalt. De megkaphatjuk-e egyszerre a kettőt?” – ezek Velias herceg szavai. Yneven egyetlen kultúra létezik, amelyben ezek a kérdések fölvethetők, s az alapjai kerülnek veszélybe, amikor Holdfény Erragal, az Ikerhegyek ura, Velias fogadott fivére választás elé állítja az elfeket. Harcban szerzett fegyvere, az aquiroktól elorzott Százhalál csak elindítója, de nem mozgatója annak a hadjáratnak, amely a másodkori fajháborúk legpusztítóbb csatáihoz vezet – s amellyel Erragal egyszer és mindenkorra megszabja népének útját, ha kell, még a testvérével szemben is.

John J. Sherwood új története első regénye, a Hőseposz völgyvidékén, Ynev hősi múltjában játszódik, egy olyan korszakban, amikor elfek és aquirok égi hajókon és sárkányháton küzdöttek egy egész kontinensért.

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
ISBN: 9789639679207
>!
Delta Vision, Budapest, 2010
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890787

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Noro>!
John J. Sherwood: Százháború

Bevallom, mindig is kedveltem ezeket az óelfes-aquiros szösszeneteket, amolyan „guilty pleasure” szinten. Ahogy a félisteni karakterek szórják a világrengető hatalomszavaikat és ezerszám irtják a gonoszt, abban van valami nagyon színpadias, mégis szórakoztató. Ez a rövid regény is tulajdonképpen ugyanazt a stílust követi, mint a témában korábban született novellák – roppant látványos, de szinte semmi mélység. Az előadásmód egyébként meglehetősen tömény, impressziók áradatát zúdítja olvasóra, és szinte soha nem magyaráz. (Ami szerepjáték-regényben akár felüdülés is lehet, hiszen ennek épp az ellenkezője a jellemző. Persze csak azoknak, akik nem bánják, ha egy logó alatt valami váratlanba, szokatlanba botlanak.) Ahol mégis belelátunk egy kicsit egyik-másik szereplőbe, ott pedig abszolút tipikus, már az ókori eposzokban is megjelenő sablonok köszönnek vissza. (Meglehet, hogy ez nem is véletlen, hiszen ez végül is egy ősi elf eposz prózai feldolgozása.)
A könyv végében olvasható négy novella is amolyan stílusgyakorlatként fogható fel: kettő mítoszt, egy pedig népmesét utánoz. A maradék viszont egy furán modern töredék az égi hajók tervezéséről – bár jópofa, de szerintem mégis kilóg a kötetből.

Allanon>!
John J. Sherwood: Százháború

Számomra az elf-aquir háborúról szóló történetek egy nagyon enyhe sci-fi mellékízzel fűszerezettek. Valószínűleg az égi hajók és a szinte mindent elsöprő hatalomszavak miatt. Egy hamisítatlan M.A.G.U.S. regényt olvastam. Érzékletesen leírva a harcokat és egy kicsit belementünk a karakterek érzelmeibe is, bár nem túl mélyen. Számomra a M.A.G.U.S. regények legtöbbje mindig hagy egy kis hiányérzetet maga után. Olyan érzésem szokott lenni olvasás után, hogy valami felett elsiklottam; valamit nem értek teljesen. Pedig nem csak olvasója vagyok, hanem játékosa is Ynevnek. Ezt a világ kiterjedésének és sokszínűségének tudom be. Mindig lesz olyan dolog Yneven amiről nem tudok, vagy még nem találkoztam vele. Bár az is lehet, hogy túlzottan felületes olvasó vagyok. :) A végén a novellák plusz érdekességek voltak. Kár lett volna kihagyni.

silverhand>!
John J. Sherwood: Százháború

A Hőseposz után rögtön elolvastam. Akinek tetszett az előbbi regény, az szerintem ebben sem csalódhat nagyot. A Hőseposzt én is jobbra értékeltem, de ez a Sherwood-mű is megállja a helyét és egyértelműen a jó M.A.G.U.S. könyvek közé sorolható. Akció és eposzi történés van benne bőven, de talán néha lassíthatott volna a történet sodrása, és több időt lehetett volna fordítani a mese egyéb szegmenseire. A hirtelen két pártra szakadt elf nép alapkonfliktusa is érdekes volt, ki lehetett volna bontani lassabban a dolgot, kicsit mélyítve, árnyalva a karaktereket.

Tograh_Silur>!
John J. Sherwood: Százháború

Mikor megkaptam a könyvet azzal kezdtem, hogy lekaptam a polcról a Hőseposzt és szinte egyhuzamban végigolvastam. Ez a tény igencsak hatással volt rám és ezért se tudom közepesnél jobban értékelni, mivel elöszőr is én folytatásban reménykedtem ehelyett kaptam egy novellát ami jó, de nagyon felszínesen közelíti csak meg a lényeget, nagon jó Marcus hasonlata, olyan mintha egy film forgatókönyve lenne, mikor pont az a könyvek előnye a filmekkel szemben hogy a dolgok mélyére enged látni, ami itt nem valósult meg.

Marcus P>!
John J. Sherwood: Százháború

A kisregény erősségei és gyengéi szerintem ugyanabból az egy dologból fakadnak: a tömör, filmszerű megvalósításból. Pozitívum, hogy folyamatosan pörög a cselekmény, tulajdonképpen még a beszélgetős-elmélkedős részek is rohannak előre, akárcsak maguk az elfek (a saját ritmusukhoz képest). A csatajelenetek alatt pedig többször összeszorult a gyomrom egy-egy hajó lezuhanásakor vagy hős elestekor. Tulajdonképpen jól érzékelteti az egész szerkezet az elfek és a háború ellentétét, hogy ez a faj egyszerűen képtelen háborúzni (még ha harcolni tud is).

Bennem is többször felrémlett a filmszerűség gondolata, egy-egy csatajelenetnél, vagy éppen akkor, amikor egy könyv lapjain nyugodtan kifejthető dolgot csak felszínesen érint a kisregény.

Itt el is érkeztünk oda, ami számomra negatívum: ez a történet sokkal többet érdemelt volna. Annyi kisebb-nagyobb történet, hagyomány, gondolat bukkan fel benne, amelyek simán kitennének meg legalább ugyanennyi karaktert, és ezzel készen is lenne egy komplett, kitűnő, jó ritmusú regény. A nagy húzási lázban talán már túlságosan karcsúra lett szabva a történet, és így olyan érzésem volt, mintha egy egyébként kitűnő regény csonka verzióját olvasnám. Legközelebb kicsit pufibbat kérünk. :)

Melani>!
John J. Sherwood: Százháború

Igazán lendületes és pörgő az események sora, remekül vannak ábrázolva az égi hajók is, olvasás közben szinte megjelennek az ember szobájában. Az események sodrása remek kontrasztban van az Elfek úgymond lassúságával, igazán remek történet, remekül megírva.

hmolnarj>!
John J. Sherwood: Százháború

Ez a könyv az író és az olvasók igényeit is kielégíti


Népszerű idézetek

Allanon>!

Szerintem a mesék a döntéseinkről szólnak, arról, hogy merjünk dönteni, és azokkal szembenézni.

171. oldal, Epilógus (Delta Vision, 2010)

Allanon>!

Csak a bolond hiszi, hogy tűzzel nem lehet tüzet oltani, és mi nem vagyunk bolondok.

44. oldal, 6. fejezet (Delta Vision, 2010)

Allanon>!

Együtt sikerül, kedvesem.

57. oldal, 8. fejezet (Delta Vision, 2010)

Allanon>!

Egy hős asszonya vagy.

85. oldal, 12. fejezet (Delta Vision, 2010)

Allanon>!

A harag segít elfogadni a halált, s utat kell nyitni neki, hogy ne mérgezze meg a lelket.

125. oldal, 18. fejezet (Delta Vision, 2010)

Allanon>!

Tartsatok ki! Már közel a győzelem.

153. oldal, 21. fejezet (Delta Vision, 2010)

Allanon>!

Mindig van egy először.

166. oldal, Epilógus (Delta Vision, 2010)

Allanon>!

Hogy ha örökké háborúban élünk, akkor nem tudjuk megnyerni a békét.

168. oldal, Epilógus (Delta Vision, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Wayne Chapman: Észak lángjai
John Caldwell: A Káosz Szava
Dale Avery: A renegát
Jan van den Boomen: Tűzön, vízen, árnyékban
Eric Van Dien: Uwel nevében
Ray O'Sullivan: Sötét zarándok
Ian Russel: Egyezség
Indira Myles: Shajaran – Sorsvető
Jan van den Boomen: Jó széllel toroni partra