Hőseposz 87% 37 csillagozás

A könyv a MAGUS regények sorában egy több elemében is elég merész kísérlet. Egy olyan kísérlet, amelyből egy elég érdekes egyveleg sült ki, amit még akkor is jó olvasni, ha néhány helyen nagyon is magán viseli a tapasztalatlanság jeleit.

Mindenképpen értékelendő az a meglepően bátor húzás egy kezdő írótól, hgy rögtön egy több ezer éven átívelő történettel mutatkozik be, amit ráadásul – ahogy @Noro is írta – szinte teljes egészében a Summariumra, a szerepjátékhoz kiadott világleírásra épített.
Másrészt még merészebb dolog felvállalni azt, hogy valójában nem is regényt, hanem összefüggő, mégis hangulatában, sőt néhol még stílusában is eléggé eltérő novellákból kibontakozó történetfűzért aggat az olvasóra.
Harmadrészt azzal, hogy rengeteg különböző nézőpont karaktert és idősíkot hoz be, amelyek között még egy-egy történeten belül is folyamatos a váltogatás, azt a kockázatot is bevállalta, hogy a hagyományosabb történetvezetéshez szokott olvasók nem feltétlenül fogják értékelni és élvezni a könyvet.

Az óidők elf-aquir háborúját a „hagyományos” – szerencsére a legtöbb MAGUS írónál lényegesen kevésbé dagályos – stílusában megírt Fajháború mutatja be. Ennek a történetnek a középpontjában egy igazán nagy jelentőségű, Ynev történetének alakulása szempontjából meghatározó esemény áll, és a könyv későbbi fejezetei gyakran csak ennek ismeretében lesznek érthetőek. (S ebben az olvasónak határozott előnye lesz a szereplőkhöz képest.)

A második novellában, a címadó Hőseposzban az elfek és az orkok között meglévő eredendő ellentét elmérgesedését követhetjük végig. Ennek az érdekessége a finom iróniával bemutatott folyamat, ahogy Shen, az orkokhoz képest szinte kortalan és örökéletű elf megtartó, és a szapora, ám rövid életű orkok közötti kezdetben jelentéktelen csetepaté hogyan válik legendává, s egy nemzedékeken átívelő vérbosszú kiváltó okává, miközben a szereplői a századok alatt mitikus hősökké nemesednek.

A következő történet, az Ereklye című novella már-már hagyományosnak is tekinthető kalandozó história (kis módosítással lejátszható kalandmodulként is el tudom képzelni), ami részben erős visszacsatolás az első történethez, de átkötés a könyv második feléhez, az elfek szemszögéből bemutatva a katasztrófához vezető egyik fontos állomást.
Az negyedik elbeszélés, az Avatar szintén nem más, mint egy rövid előjáték – ezúttal viszont az orkok egyik, a körülmények szerencsétlen összjátéka miatt kudarcba fulladt akciójával a középpontban.

A könyv második felét adó kisregény három narrációs és két idősíkon zajlik.
Egyrészt Ynev múltjában, ahol továbbra is Shen, az egyik főszereplő, aki most az elf-ork háborúk egyik legsötétebb eseményét mutatja be, ahogy azt az elfek megélték.
A váltott nézőpont jegyében az ork Koponyaszövetség hadjáratát egy ember rabszolga kényszerből rótt krónikáján keresztül követhetjük végig.
A jelenben zajló átkötő részekben feltűnő Krónikás pedig egyre nagyobb veszélybe sodorja magát, ahogy egyre mélyebbre ássa magát a múltbéli eseményekbe, s ezzel az író szépen kezdi is előkészíteni a következő regényt, amely – ki tudja mikor – a történet betetőzését fogja jelenteni.

Azon kevés könyvek egyike, amelyek szerepelnek a saját írójuk kívánságlistáján…

A megjelenése után, 2005 környékén már olvastam ezt a könyvet. Akkor még szerepjátékoztunk is, eléggé képben voltam a M.A.G.U.S világát illetően. Nem számít különösebben hasznos tudásnak, de azért örülök, hogy 12 év alatt sem koptak meg ezek a dolgok az emlékezetemben.
A Hőseposz egy nagyívű fantasy történet, amelyben a szerző olyan kort választott, ahol nem csepegtetni, hanem önteni lehet a fantasyt az olvasóra. Az az igazság, hogy én egyáltalán nem bántam, hogy itt aztán lépten-nyomon elf héroszokba, ereklyékbe, sárkányokba, orkokba, démonokba, hatalomszavakba botlunk. Önmagában persze ez a rengeteg fantasy-kellék nem lenne elég egy jó regényhez, viszont a története határozottan tetszik, ügyesen szerkesztett, évszázadokon átívelő cselekményt mutat be.
Párhuzamosan egy Star Wars könyvet és a 2018-ban mozikba kerülő Ready Player One c. könyvet is olvasom, és nem tudok elmenni mellette, hogy a Hőseposz fogalmazása mennyivel művészibb az előbb említett két könyvhöz képest. A különbség akkora kb., mint a Tesco-májkrém és a kaviár között. A rengeteg gyönyörű leírásnak, választékos fogalmazásnak köszönhetően nagyon könnyen magával sodor a könyv. Szórakoztat. Kellemes időtöltés volt.

Az elején nagyon lassan haladtam vele, pedig egyáltalán nem hosszú könyv. Talán nekem már túl fantasys volt, régen rajongtam inkább az ilyesmiért, de a végére egészen érdekes lett, bár több dolgot függőben hagyott. A borító azonban valahogy, talán a szürke színek miatt, jobban megteremtette nekem ezt az elmúláshoz kötődő elf kultúrát, mint maga a történet, pedig az is erről szólt.

Az elfek eléggé emberszerűek a kötetben, de az orkok valami istentelenül jól lettek megírva, a kötet hangulatilag már-már a Summarium azon oldalaival vetekszik, amit Kornya a fénykorában írt. Gratula, várjuk a többi írást is a hülyenevű szerző úrtól!
:-P

Fantasztikus mese ami egy korokon átívelő törénetet tár elénk melynek középpontjában az aquir-elf viszály áll.

Elfek, sárkányok és egy izgalmas történet. Nagyszerű könyv.

Jól példázza, hogy szerepjátékos háttéranyagokhoz igazodva is lehet irodalmat írni, hiszen a könyv lényegében a Summarium c. szabálykönyv egyik alfejezetének kibontása