Garp ​szerint a világ 226 csillagozás

John Irving: Garp szerint a világ John Irving: Garp szerint a világ John Irving: Garp szerint a világ John Irving: Garp szerint a világ

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jenny ​Fields, a cipőkirály leánya ápolónőként dolgozik egy bostoni kórházban. Férjhez menni nem akar, gyereket viszont igen, ezért egy haldokló háborús sebesülttel ejteti magát teherbe. Ily módon egyszer s mindenkorra végzett a férfinemmel, a továbbiakban a gyermek nevelésének szenteli életét – elszegődik egy iskolába ápolónőnek hogy fia, Garp fejlődésének menetelét, választott tantárgyait, tanárait is ellenőrizni tudja. Kész csoda hogy ezek után Garpból normális ember lesz, hogy a világban – annak minden borzalmával: erőszak, gyilkosság, megbecstelenítés, autóbaleset, csonkítás – mégis megállja helyét. Garp írónak készül. Minő véletlen, ekkor már az anyja is. Bécsben töltött tanulmányútjuk s az ott létrejött alkotások eredményeképpen Jenny tesz szert nagyobb hírnévre, akaratlanul egy feminista mozgalom élére kerül, emiatt később híressége jutalmául erőszak áldozata. De első művével Garp is pályadíjat nyer – szerelme kezét, aki csakis híres, de legalábbis a hírnév irányába mutató… (tovább)

Eredeti mű: John Irving: The World According to Garp

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Lazi, Szeged, 2016
464 oldal · ISBN: 9789632672656
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
526 oldal · ISBN: 9635470479 · Fordította: Bartos Tibor
>!
Európa, Budapest, 1988
534 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630745615 · Fordította: Bartos Tibor

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 53

Most olvassa 14

Várólistára tette 159

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
John Irving: Garp szerint a világ

A Garp szerint a világot már nagyon régóta terveztem elolvasni, és hát annyit mondhatok, hogy fogalmam sincs miért halogattam eddig. :)
John Irving stílusa és a megállíthatatlan mesélő tehetsége ismét elvarázsolt.

Ha megkérdeznétek, hogy miről szólt ez a könyv, akkor röviden azt mondhatom, hogy egy Garp nevű fickóról, akinek az élete egyszerre volt hétköznapi, ám észbontó is. De ezt a történetet nem lehet csak ennyivel letudni, mert annyi minden volt benne, mondjuk maga az egész élet, ami sokszor nehéz (sőt néha kész katasztrófa), de mi mégis elevickélünk valahogy.

Egy történet aminek az egyik oldalán nevetsz, a másik oldalán még jobban nevetsz, a harmadikon pedig a fejed fogod és azt mondod, nem hiszed el, hogy tényleg ez történt, és miután letetted a könyvet, a fejedben még napokig ott kavarognak a történet furcsa, vicces, vagy éppen megdöbbentő fordulatai.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2017/02/john-irving-garp-s…

6 hozzászólás
>!
Bla IP
John Irving: Garp szerint a világ

Huszonéves koromban került először kezembe John Irving – Garp szerint a világ című könyve, amely egyszerűen elvarázsolt. Oly fordulatos történetvezetés, s annyira megdöbbentő események váltogatták egymást, s olvasmányos stílus, egyszerűen rajongtam érte. S miután kis naív voltam – még akkor –, kölcsönadtam egy barátnőmnek. Na, tudjátok, hogy végződnek az ilyen lánybarátságok. Azt a könyvet, azóta sem láttam viszont, de érettebb koromban vettem helyette egy másikat, hogy bármikor leemelhessem a polcról és beleolvashassak – mert időnként – hangulata válogatja – kedvet kap az ember ilyesmire…Legalábbis én így vagyok vele, azóta is kedvencem ez a kötet. Feminizmus, párkapcsolat, erőszak – az élet maga – és Garp is járt futni… Szóval, ezt el kell mindenkinek olvasni – de korhatáros, csak felnőtteknek!

3 hozzászólás
>!
eme P
John Irving: Garp szerint a világ

Egyik legfurcsább regény, amit mostanában olvastam. Egyedi és meghökkentő, egyszerre groteszk és abszurd, realista és naturalista és természetesen posztmodern. Olvasható családregényként, társadalmi, feminista, művész- és fejlődésregényként egyszerre. Közben mindegyiknek végletekbe csúszó paródiájának is tűnik. Halmoz és sűrít – mert kevés spoiler az egylövetű ember fiának, T.L. Garpnak az élete ahhoz, hogy a világ beleférhessen. De nemcsak Garp, Irving is ismeri a tömörség titkát (ezzel a kijelentéssel mondjuk több olvasó vitába szállna) – talán inkább ezért, és nem annyira a cselekményességre vágyó olvasói elvárás miatt pörögnek és torlódnak fel a többnyire tragikus, kaotikusan kiszámíthatatlan események.
Ezek az események a második világháborúval indulnak, és egy nem épp megszokott módon történő fogantatással, majd a világ erre és következményeire adott reakcióival folytatódnak – ebből rajzolódik ki a központi szereplők sorsa.
A regény, amelett, hogy a korabeli amerikai társadalom képét, mondhatni inkább keserűen nevettető karikatúráját tárja elénk, alapvető, általános emberi kérdéseket is boncolgat, és nem utolsósorban önreflexivitása révén a művészet, alkotás, irodalom problémakörét is feszegeti.
Jenny és Garp a maga sajátos módján áll az események középpontjában – mindketten írók, de különböző irányból közelítik meg az alkotás, a világ- és önmegértés kérdését, a közvélemény reakciója is ennek megfelelően különböző.
Jenny emlékeire épít, miközben önmaga „kétes neműsége”, valamint a világot uraló „kéjvágy” megértésére tesz kísérletet a kívülálló, ezáltal egyféle semleges rálátással rendelkező nézőpontjából, mindenek tanújául, s talán bírájául is. Talán ő a regény morálisan legkiegyensúlyozottabb, legstabilabb alakja – hétköznapokban és „civilben” is hordott fehér ápolónő-egyenruhájában minden rászoruló védelmezője, mindenki anyja… ő, az aszexuális, frigid nő. Személyét és életírását azonnal ki is sajátítják spoiler.
Garp is a könyvek, irodalom felől igyekszik megközelíteni a világot, de az emlékezet helyett a képzelet hajtóerejét választja – annak ellenére, hogy utóbbit nehezebb járatúnak tapasztalja. Írói pályája, vívódásai, megtorpanásai, kétségei, viszonylagos visszhangtalansága anyja sikerének tükrében reflektálja az irodalom helyét és lehetőségeit a világban. A regénybe beleszőtt Garp-regények pedig nemcsak újabb perspektívák lehetőségét jelentik, hanem egyben alkotáslélektani kérdéseket is felvetnek, a regény maga pedig a Jenny-Garp írói párossal, illetve Garp regényeivel az alkotást, a valóság/életrajziság és fikció viszonyát, illetve a világ (irodalmi) megragadhatóságát vizsgálja.
Jenny a gyakorlatiság, bizonyítékok és tettek embere, Garp pedig, bár elsősorban a képzeletet választja, és a tettek elodázása, a halogatás és vacillálás jellemzi, hisz anyja életének rendjében, későbbi sorsa, sőt, nagyobbik fiának sorsa is azt bizonyítja, hogy Jenny öröksége nem tűnik el nyomtalanul.
Pedig lapályos történet ez, nevetséges és hiábavaló közdelem az újraminősítésért, ennek spoiler ellenére, valami paradox „azértis” optimizmus (?) üti fel a fejét minduntalan a regényben – a makacs újrakezdés, a valamiféle boldogságra való törekvés elpusztíthatatlan vágya. Még akkor is, mikor néha elnémul a képzelet, és az emlékezés imperatívusza veszi át a helyét.
Garp az életét végigkísér(t)ő elmúlás és kiszámíthatatlanság rémét próbálja írásai révén orvosolni – valamiként hasznosítani a rendetlenséget, mely az életet és lelket uralja, és melyet nem akkor gyógyítunk, ha kidobunk belőle mindent, hanem akkor, ha újraszervezzük a káoszt.

Regényei, és persze Irving regénye is ilyen terápiás újjászervezés – látszólag kaotikus történet családról, kapcsolatokról, (nemi) erőszakról, fanatizmusról, manipulációról, tömegről és kívülállásról, értékrendek, társadalmi osztályok, világnézetek ütközéséről, kéjvágyról, szexualitásról, feminizmusról, nemi szerepekről és szerepcserékről, szónoklatokról és némaságról, és természetesen a Fenékhulláról – a szorongásról, a félelemről és féltésről, a haláról és a végletességről. Meg arról, hogy van-e lehetősége, értelme mindebből kivonni magunkat.
Mindezt egy olyan bizarrul szatirikus, humoros, nevettetős módon, amely a terápia része. Vigasztalás és vallás a nevetés ebben a könyvben. Mert annak kell lennie. És mert lennie kell, egyébként hogyan lehetne kibírni mindezt.

2 hozzászólás
>!
robinson P
John Irving: Garp szerint a világ

Maradandó emlék-élmény, nagyon régről, bár a film kivételesen jobb. A kettő közt vagy tíz év eltelt tuti.

1 hozzászólás
>!
Chöpp P
John Irving: Garp szerint a világ

A Garp szerint a világ az egyik legkedvesebb Irving-történetem. Nagyszerű sztori nagyon jó előadásban!

3 hozzászólás
>!
entropic P
John Irving: Garp szerint a világ

Asszem, túlontúl fiatalka lehettem még, amikor ezt először olvastam, s emlékszem, akkor nehezen ment. Biztos azért, mert 15 évesen még nem volt sok dolgom se a feminizmussal, se a kéjvággyal, se a lapályossággal, se a családi élet nehézségeivel, se az erőszakkal, se a halállal, se a végzetességgel.

Ezek némelyikével azóta sem volt dolgom, más némelyikével meg igen, úgyhogy (vagy nem úgyhogy, hanem valami más okból?) most jóval könnyebben ment az olvasás. Persze nem tudom, Garp füstölgése a regények életrajzi elemeinek lényegtelen mivoltáról (http://moly.hu/idezetek/544740) csak a regények írására vonatkozik-e, vagy az olvasásukra is – szóval lehet, hogy az életrajzi/személyes élményeken alapuló kapcsolódás/olvasás tök-érdektelen. Mert hiszen nem úgy van az, hogy ha valami jó, azt akkor is észrevenni, ha amúgy nincs hozzá semmiféle kapcsolódási pont?

(Ööö, félig költői kérdés; a válaszban nem vagyok biztos. Ezt az okfejtést éppenséggel nem irodalmi szövegekkel, hanem technikai szakszövegekkel kapcsolatban olvastam pont ma: hogy a történeteket már korábbról ismert más történetek segítségével/azokra támaszkodva értjük meg. Vajon vonatkozik ez az irodalmi szövegekre is? Gondolom, igen. De azért azt is gondolom, hogy a jó cucc akkor is feltűnik, ha nincs mihez kapcsolni.)

Azt hiszem, kezdek én is Garp hibájába esni (http://moly.hu/idezetek/543945), és a nagy tűnődés közepette elfeledkezek arról, hogy a könyvről írjak, de ha jobban meggondolom, akkor eddig is a könyvről írtam, mert a feminizmus, kéjvágy, erőszak, végzetesség, stb. – szóval, az egész világhoz-viszonyulás mellett nekem leginkább önmagáról-szólónak tűnik ez a könyv. Olyan – irodalmi-/meta-regénynek, aminek igen jelentős részét az teszi ki, hogy a szerző/narrátor/főszereplő azon agyal, vajon hogyan lehet írni (meg élni).

Nekem ez bejön, és Irving/Garp mindenféle stílusú betét-művei szerintem tök érdekesek, mert szeretem látni, hogy írni és élni és emlékezni sokféleképpen lehet.

Azért a végén még egy kicsit a fordításról. Hát, azt nem élveztem. Bartos Tiborért nem rajongok túlzottan, és itt sincs miért rajonganom. Annyira modoros és cikornyás, és annyira hülye szavakat használ/talál ki (dobozkocsi! mi az a dobozkocsi?? Ha rákeresek, a Google azt kérdi: did you mean doboz kocsma. Igen, azt hiszem, úgy értettem. Úgyhogy a Bartos Tibor-féle Úton-fordítást az elmémbe idézve bontok is egy konzervsört.)

>!
Teetee
John Irving: Garp szerint a világ

Az érzelmek, mint a fontos könyvek, későn találnak meg.
Ezt írtam tegnap este a naplómba, a Garp szerinti világ hatása alatt, a Titi szerinti világot megfogalmazni próbálva.
Garpot már régen kinéztem magamnak. A kilencvenes évek közepén a Tina magazinban jelentek meg a könyvből részletek, nem emlékszem már, mivel fogtak meg, de az biztos, hogy a borítót kinyírtam magamnak (az összetört üveges az), és örökre az emlékezetembe véstem.
Amikor szembejött velem Garp csehül, egy rajzolt borítóval, eszembe jutott. Innen már csak egy lépés volt a Bookline-ról megszerezni antikvár példányként, csakis AZZAL a borítóval.

Jenny Fields megsebesít egy katonát, aki molesztálja a moziban. Így kezdődik ez a különleges és megfoghatatlan könyv, és én elégedetten nyugtáztam Jenny Fields tettét. Pedig akkor, amikor a könyv született (talán negyven éve is van már), egyáltalán nem az volt a megszokott, hogy a nők megvédik magukat.
Egyszer egy ismerősöm úgy mutatott be egy kollégájának: Ő Titi, és feminista. Sosem gondolkoztam el azon, de mindig nyilvánvaló volt számomra, hogy nem a nem határozza meg az ember képességeit, és mindenkinek joga van a maga belátása szerint élni az életét.

A könyvről kellene írnom, de már olvasás közben is tudtam, hogy nem fogok tudni. Garp életéről szól a könyv, és ez egy elképesztő élet. Garp író, apja nincs, anyja a feministák idolja, szerelme kezét egy elbeszéléssel nyeri el… És vannak benne nyelvüket önként kivágató Ellen-Jamesiánusok, jól és kevésbé jól sikerült írások, van egy férfiból nővé „átvedlett” egykori futballsztár, és vannak különféle súlyú következményekkel járó megcsalások.
Visszaadni ennek a könyvnek a hangulatát nem lehet, röviden összefoglalni hiábavaló próbálkozás. Ezt csak úgy lehetne visszaadni, ha szóról szóra idemásolnám mind az 524 oldalát.
Nagyon különleges könyv. Talán nem is baj, hogy későn talált meg.

>!
HA86
John Irving: Garp szerint a világ

Ígéretesen indult, sokáig azt hittem, Garp méltó helyet foglal el a John Irving-i univerzum általam igencsak kedvelt csodabogarai között. De ahogyan véget értek a gyermek- és ifjúévek, véget ért az igazi különcség is: a haldokló, törpenövésű toronylövésztől bizarr körülmények között fogant kisfiú – aki egy öntudatos, feminista anya árnyékában nőtt fel, a fél gyerekkorát ápoló édesanyja munkahelyén (egy iskolában, közelebbről annak gyengélkedőjében) töltve, és aki szótlanságával és apjáéhoz hasonló aprócska termetével minden volt, csak átlagos nem – felnőve levedlett magáról minden jó értelemben vett furcsaságot, és jellemtelen, unalmas átlagpolgárrá lett. Hogy közepes tehetsége dacára írói karrierje úgy-ahogy beindult, és neki jóformán egyetlen percet se kellett dolgoznia életében, csakis anyjának, Jenny Fields-nek köszönhető, aki megcsontosodott elveivel és harcos feminizmusával szerintem a regény legkarakteresebb szereplője…
Jenny Fields szerint a világ … – én erre adnék öt csillagot. A Garp szerint a világ négy – azzal a megjegyzéssel, hogy John Irving-t továbbra is nagyon tehetséges írónak tartom, és az Árvák hercege miatt örökre szeretni fogom.

>!
DaTa P
John Irving: Garp szerint a világ

Egyike azon kevés eseteknek, ahol a film klasszisokkal jobb, mint a könyv.

>!
Dün SP
John Irving: Garp szerint a világ

A 61. oldalnál abba akartam hagyni, de kitartottam, utána egy szempillantás alatt elfogyott a maradék 472 oldal…
Nem tudnám megfogalmazni, hogy mi fogott meg benne annyira, de lenyűgözött. Egyszerű stílusú, tragédiákkal, borzalmakkal telezsúfolt regény megspékelve olyan dolgokkal, mint az Ellen-Jamesiánusok, a Fenékhulla, feminizmus, Garp írásainak különös alakjai (és az unicikliző medve!)…
Mindez önéletrajzi elemekkel jócskán átszőve (birkózás, Bécs, az írások témái, motívumai…) és rendkívül jól elhelyezett feszültségkeltő elemekkel tarkítva.
Talán pont azért olvastam el, mint Garp regényét Jillsy Sloper, a takarítónő: „Hogy meg tudjam, mi lesz a végén” és „mivel olyan igaz”.

18 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
emotive

Mozdítani csak a szemét bírta. Látta, hogy Helen igyekszik visszamosolyogni rá. A szemével biztatta hát, hogy ne aggodalmaskodjon, legfeljebb nincs élet a halál után. Hát aztán. Garp után van élet mindenképp, hidd meg. S ha halál van a halál után, (s azután is halál), légy hálás az apró ajándékokért. Például, hogy a szerelemből születés lesz néha. S ha szerencsés vagy, a születésből szerelem!… S ha egyszer élsz, mondta Garp szeme, remélheted, hogy meglesz az erőd is hozzá. Azt pedig ne felejtsd el Helen, hogy az emlékezetedre számíthatsz, mondta még Garp szeme. „Garp szerint a világ – írta Donald Whitcomb – olyan, hogy emlékeznünk kell mindenre…”

2 hozzászólás
>!
Gólyanéni 

A Halál, úgy tetszik, nem várja meg, hogy nekikészüljünk – írta Garp. – A Halál huncut, és van érzéke a drámához.

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Csilla555 P

Garp mint író részint irigyen, részint gyanakvóan tekintett mindazokra, akik Helenhez hasonlóan sokat olvastak.

451. oldal

2 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Te a könyvet írd, s lesz, aki polcot készít hozzá.

>!
encsy_eszter

Az öngyilkosjelöltek mindig azok, akik meg nem mondhatják, mi fáj nekik.

>!
entropic P

Garp néha nagy türelemmel magyarázta, hogy valamely regény élettörténeti alapja – még ha van is – legkevésbé érdekes eleme a munkának. Az írás értéke, hangoztatta, a képzelet igaza. A személyes emlékek – „semmitmondó életünk legfájdalmasabb sebei” – indításul a leggyanúsabbak. „A regény sokkalta jobban szervezendő az életnél” – írta Garp, és megvetően emlegette „a sebek tárogatását”. Neki ne mondják, hogy egy mű azért „fontos”, mert szerzőjének életében fontos dolgok történtek. Semmi ok nincs egy regénybe azért csempészni valamit, mert valóban megtörtént. „Egyszer minden megtörténik valóban! – füstölgött. – Regényben azért történjen valami, mert elérkezett az ideje!”

396. oldal

>!
Honey_Fly P

– Hát persze – gúnyolódott Garp. – Egy nő, akit életében nemi vágy meg nem kísértett, az panaszolja a szűkkörű tanulságokat! Majd olyan jó, mint amikor a szüzességi fogadalmat tett pápa millióknak szabja meg, gátolhatják-e a fogamzást! Veszett világ!

196. oldal Gyerek, regény, szerelem másodjára

>!
Csilla555 P

Helennek megírta, hogy fiatal írónak élnie kell valakivel mindenképpen, s ha már kell, ő vele élne, akár feleségül is venné, mert, így okoskodott, a nemi élet létszükség, viszont a hozzájutás örökös törődés.Mennyivel egyszerűbb, fedezte fel Garp, egy födél alatt élni a létszükséggel!

144. oldal

>!
entropic P

Garp előtt mindig ott tornyosult a kérdés: miféle ösztöne követeli a hallgatónak, hogy most aztán történjen valami? Aki történetbe kezd, emberről vagy kutyáról, készüljön rá, hogy előbb-utóbb történtetnie kell velük valamit. – Hadd hallom! – türelmetlenkedett Walt, mert Garp a művészet körüli tűnődéseiben akárhányszor elfelejtkezett közönségéről.

225. oldal (Árkádia, 1988)

>!
cherryd

Még azt is mondta egyszer, hogy nem szeret élő írókat olvasni, mert a mű a megítéléséhez szükséges távolságot csakis írója halála után nyerheti.


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Walker: Kedves Jóisten
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
Jack London: Martin Eden
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Paul Auster: 4 3 2 1
E. L. Doctorow: Világkiállítás
Erica Jong: Rettegés a repüléstől