Garp ​szerint a világ 281 csillagozás

John Irving: Garp szerint a világ John Irving: Garp szerint a világ John Irving: Garp szerint a világ John Irving: Garp szerint a világ

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jenny ​Fields, a cipőkirály leánya ápolónőként dolgozik egy bostoni kórházban. Férjhez menni nem akar, gyereket viszont igen, ezért egy haldokló háborús sebesülttel ejteti magát teherbe. Ily módon egyszer s mindenkorra végzett a férfinemmel, a továbbiakban a gyermek nevelésének szenteli életét – elszegődik egy iskolába ápolónőnek hogy fia, Garp fejlődésének menetelét, választott tantárgyait, tanárait is ellenőrizni tudja. Kész csoda hogy ezek után Garpból normális ember lesz, hogy a világban – annak minden borzalmával: erőszak, gyilkosság, megbecstelenítés, autóbaleset, csonkítás – mégis megállja helyét. Garp írónak készül. Minő véletlen, ekkor már az anyja is. Bécsben töltött tanulmányútjuk s az ott létrejött alkotások eredményeképpen Jenny tesz szert nagyobb hírnévre, akaratlanul egy feminista mozgalom élére kerül, emiatt később híressége jutalmául erőszak áldozata. De első művével Garp is pályadíjat nyer – szerelme kezét, aki csakis híres, de legalábbis a hírnév irányába mutató… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1978

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2016
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632672656 · Fordította: Bartos Tibor
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635470479 · Fordította: Bartos Tibor
>!
Európa, Budapest, 1988
534 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630745615 · Fordította: Bartos Tibor

1 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Ellen James · Helen Holm · Jenny Fields · John Wolf · T. L. Garp


Kedvencelte 66

Most olvassa 14

Várólistára tette 198

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
John Irving: Garp szerint a világ

A Garp szerint a világot már nagyon régóta terveztem elolvasni, és hát annyit mondhatok, hogy fogalmam sincs miért halogattam eddig. :)
John Irving stílusa és a megállíthatatlan mesélő tehetsége ismét elvarázsolt.

Ha megkérdeznétek, hogy miről szólt ez a könyv, akkor röviden azt mondhatom, hogy egy Garp nevű fickóról, akinek az élete egyszerre volt hétköznapi, ám észbontó is. De ezt a történetet nem lehet csak ennyivel letudni, mert annyi minden volt benne, mondjuk maga az egész élet, ami sokszor nehéz (sőt néha kész katasztrófa), de mi mégis elevickélünk valahogy.

Egy történet aminek az egyik oldalán nevetsz, a másik oldalán még jobban nevetsz, a harmadikon pedig a fejed fogod és azt mondod, nem hiszed el, hogy tényleg ez történt, és miután letetted a könyvet, a fejedben még napokig ott kavarognak a történet furcsa, vicces, vagy éppen megdöbbentő fordulatai.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2017/02/john-irving-garp-s…

6 hozzászólás
Bla IP>!
John Irving: Garp szerint a világ

Huszonéves koromban került először kezembe John Irving – Garp szerint a világ című könyve, amely egyszerűen elvarázsolt. Oly fordulatos történetvezetés, s annyira megdöbbentő események váltogatták egymást, s olvasmányos stílus, egyszerűen rajongtam érte. S miután kis naív voltam – még akkor –, kölcsönadtam egy barátnőmnek. Na, tudjátok, hogy végződnek az ilyen lánybarátságok. Azt a könyvet, azóta sem láttam viszont, de érettebb koromban vettem helyette egy másikat, hogy bármikor leemelhessem a polcról és beleolvashassak – mert időnként – hangulata válogatja – kedvet kap az ember ilyesmire…Legalábbis én így vagyok vele, azóta is kedvencem ez a kötet. Feminizmus, párkapcsolat, erőszak – az élet maga – és Garp is járt futni… Szóval, ezt el kell mindenkinek olvasni – de korhatáros, csak felnőtteknek!

3 hozzászólás
eme>!
John Irving: Garp szerint a világ

Egyik legfurcsább regény, amit mostanában olvastam. Egyedi és meghökkentő, egyszerre groteszk és abszurd, realista és naturalista és természetesen posztmodern. Olvasható családregényként, társadalmi, feminista, művész- és fejlődésregényként egyszerre. Közben mindegyiknek végletekbe csúszó paródiájának is tűnik. Halmoz és sűrít – mert kevés spoiler az egylövetű ember fiának, T.L. Garpnak az élete ahhoz, hogy a világ beleférhessen. De nemcsak Garp, Irving is ismeri a tömörség titkát (ezzel a kijelentéssel mondjuk több olvasó vitába szállna) – talán inkább ezért, és nem annyira a cselekményességre vágyó olvasói elvárás miatt pörögnek és torlódnak fel a többnyire tragikus, kaotikusan kiszámíthatatlan események.
Ezek az események a második világháborúval indulnak, és egy nem épp megszokott módon történő fogantatással, majd a világ erre és következményeire adott reakcióival folytatódnak – ebből rajzolódik ki a központi szereplők sorsa.
A regény, amelett, hogy a korabeli amerikai társadalom képét, mondhatni inkább keserűen nevettető karikatúráját tárja elénk, alapvető, általános emberi kérdéseket is boncolgat, és nem utolsósorban önreflexivitása révén a művészet, alkotás, irodalom problémakörét is feszegeti.
Jenny és Garp a maga sajátos módján áll az események középpontjában – mindketten írók, de különböző irányból közelítik meg az alkotás, a világ- és önmegértés kérdését, a közvélemény reakciója is ennek megfelelően különböző.
Jenny emlékeire épít, miközben önmaga „kétes neműsége”, valamint a világot uraló „kéjvágy” megértésére tesz kísérletet a kívülálló, ezáltal egyféle semleges rálátással rendelkező nézőpontjából, mindenek tanújául, s talán bírájául is. Talán ő a regény morálisan legkiegyensúlyozottabb, legstabilabb alakja – hétköznapokban és „civilben” is hordott fehér ápolónő-egyenruhájában minden rászoruló védelmezője, mindenki anyja… ő, az aszexuális, frigid nő. Személyét és életírását azonnal ki is sajátítják spoiler.
Garp is a könyvek, irodalom felől igyekszik megközelíteni a világot, de az emlékezet helyett a képzelet hajtóerejét választja – annak ellenére, hogy utóbbit nehezebb járatúnak tapasztalja. Írói pályája, vívódásai, megtorpanásai, kétségei, viszonylagos visszhangtalansága anyja sikerének tükrében reflektálja az irodalom helyét és lehetőségeit a világban. A regénybe beleszőtt Garp-regények pedig nemcsak újabb perspektívák lehetőségét jelentik, hanem egyben alkotáslélektani kérdéseket is felvetnek, a regény maga pedig a Jenny-Garp írói párossal, illetve Garp regényeivel az alkotást, a valóság/életrajziság és fikció viszonyát, illetve a világ (irodalmi) megragadhatóságát vizsgálja.
Jenny a gyakorlatiság, bizonyítékok és tettek embere, Garp pedig, bár elsősorban a képzeletet választja, és a tettek elodázása, a halogatás és vacillálás jellemzi, hisz anyja életének rendjében, későbbi sorsa, sőt, nagyobbik fiának sorsa is azt bizonyítja, hogy Jenny öröksége nem tűnik el nyomtalanul.
Pedig lapályos történet ez, nevetséges és hiábavaló közdelem az újraminősítésért, ennek spoiler ellenére, valami paradox „azértis” optimizmus (?) üti fel a fejét minduntalan a regényben – a makacs újrakezdés, a valamiféle boldogságra való törekvés elpusztíthatatlan vágya. Még akkor is, mikor néha elnémul a képzelet, és az emlékezés imperatívusza veszi át a helyét.
Garp az életét végigkísér(t)ő elmúlás és kiszámíthatatlanság rémét próbálja írásai révén orvosolni – valamiként hasznosítani a rendetlenséget, mely az életet és lelket uralja, és melyet nem akkor gyógyítunk, ha kidobunk belőle mindent, hanem akkor, ha újraszervezzük a káoszt.

Regényei, és persze Irving regénye is ilyen terápiás újjászervezés – látszólag kaotikus történet családról, kapcsolatokról, (nemi) erőszakról, fanatizmusról, manipulációról, tömegről és kívülállásról, értékrendek, társadalmi osztályok, világnézetek ütközéséről, kéjvágyról, szexualitásról, feminizmusról, nemi szerepekről és szerepcserékről, szónoklatokról és némaságról, és természetesen a Fenékhulláról – a szorongásról, a félelemről és féltésről, a haláról és a végletességről. Meg arról, hogy van-e lehetősége, értelme mindebből kivonni magunkat.
Mindezt egy olyan bizarrul szatirikus, humoros, nevettetős módon, amely a terápia része. Vigasztalás és vallás a nevetés ebben a könyvben. Mert annak kell lennie. És mert lennie kell, egyébként hogyan lehetne kibírni mindezt.

2 hozzászólás
Chivas>!
John Irving: Garp szerint a világ

Hűha… Nehéz írni bármit is, azt viszont muszáj, hogy IMÁDTAM!!! :))) Kedvenc. :) (Sosem hittem volna, az ikonikus fogantatást ismertem, ezért is volt nagyon nehéz belekezdeni… aztán idáig jutottam. De annyira szerethető ez a fajta groteszk!!! És a stílus! Zseniális író, fantasztikus könyv :))

1 hozzászólás
robinson P>!
John Irving: Garp szerint a világ

Maradandó emlék-élmény, nagyon régről, bár a film kivételesen jobb. A kettő közt vagy tíz év eltelt tuti.

1 hozzászólás
Chöpp >!
John Irving: Garp szerint a világ

A Garp szerint a világ az egyik legkedvesebb Irving-történetem. Nagyszerű sztori nagyon jó előadásban!

3 hozzászólás
entropic P>!
John Irving: Garp szerint a világ

Asszem, túlontúl fiatalka lehettem még, amikor ezt először olvastam, s emlékszem, akkor nehezen ment. Biztos azért, mert 15 évesen még nem volt sok dolgom se a feminizmussal, se a kéjvággyal, se a lapályossággal, se a családi élet nehézségeivel, se az erőszakkal, se a halállal, se a végzetességgel.

Ezek némelyikével azóta sem volt dolgom, más némelyikével meg igen, úgyhogy (vagy nem úgyhogy, hanem valami más okból?) most jóval könnyebben ment az olvasás. Persze nem tudom, Garp füstölgése a regények életrajzi elemeinek lényegtelen mivoltáról (http://moly.hu/idezetek/544740) csak a regények írására vonatkozik-e, vagy az olvasásukra is – szóval lehet, hogy az életrajzi/személyes élményeken alapuló kapcsolódás/olvasás tök-érdektelen. Mert hiszen nem úgy van az, hogy ha valami jó, azt akkor is észrevenni, ha amúgy nincs hozzá semmiféle kapcsolódási pont?

(Ööö, félig költői kérdés; a válaszban nem vagyok biztos. Ezt az okfejtést éppenséggel nem irodalmi szövegekkel, hanem technikai szakszövegekkel kapcsolatban olvastam pont ma: hogy a történeteket már korábbról ismert más történetek segítségével/azokra támaszkodva értjük meg. Vajon vonatkozik ez az irodalmi szövegekre is? Gondolom, igen. De azért azt is gondolom, hogy a jó cucc akkor is feltűnik, ha nincs mihez kapcsolni.)

Azt hiszem, kezdek én is Garp hibájába esni (http://moly.hu/idezetek/543945), és a nagy tűnődés közepette elfeledkezek arról, hogy a könyvről írjak, de ha jobban meggondolom, akkor eddig is a könyvről írtam, mert a feminizmus, kéjvágy, erőszak, végzetesség, stb. – szóval, az egész világhoz-viszonyulás mellett nekem leginkább önmagáról-szólónak tűnik ez a könyv. Olyan – irodalmi-/meta-regénynek, aminek igen jelentős részét az teszi ki, hogy a szerző/narrátor/főszereplő azon agyal, vajon hogyan lehet írni (meg élni).

Nekem ez bejön, és Irving/Garp mindenféle stílusú betét-művei szerintem tök érdekesek, mert szeretem látni, hogy írni és élni és emlékezni sokféleképpen lehet.

Azért a végén még egy kicsit a fordításról. Hát, azt nem élveztem. Bartos Tiborért nem rajongok túlzottan, és itt sincs miért rajonganom. Annyira modoros és cikornyás, és annyira hülye szavakat használ/talál ki (dobozkocsi! mi az a dobozkocsi?? Ha rákeresek, a Google azt kérdi: did you mean doboz kocsma. Igen, azt hiszem, úgy értettem. Úgyhogy a Bartos Tibor-féle Úton-fordítást az elmémbe idézve bontok is egy konzervsört.)

suem1984>!
John Irving: Garp szerint a világ

Ó, én ezt a könyvet majdnem félbehagytam. Aztán a harmadánál erőt vettem magamon, és elkezdtem vele haladni. És aztán belemart a szívembe, a könyv végéig legalább háromszor, de az első volt a legnagyobb.
Az, hogy nagy mondanivalója van a könyvnek, már az elején kiderült, mégis olyan lassan indult be, nem értettem, hogy ez a groteszk indulás hova fog kifutni, de egy jól megírt fejlődésregény lett belőle, tele társadalmi problémák bemutatásával, mint a nők elleni erőszak, a családi kapcsolatok, a nemi hierarchia és úgy általában az erőszak jelenléte.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik mély mondanivalójú művet keresnek.

Teetee>!
John Irving: Garp szerint a világ

Az érzelmek, mint a fontos könyvek, későn találnak meg.
Ezt írtam tegnap este a naplómba, a Garp szerinti világ hatása alatt, a Titi szerinti világot megfogalmazni próbálva.
Garpot már régen kinéztem magamnak. A kilencvenes évek közepén a Tina magazinban jelentek meg a könyvből részletek, nem emlékszem már, mivel fogtak meg, de az biztos, hogy a borítót kinyírtam magamnak (az összetört üveges az), és örökre az emlékezetembe véstem.
Amikor szembejött velem Garp csehül, egy rajzolt borítóval, eszembe jutott. Innen már csak egy lépés volt a Bookline-ról megszerezni antikvár példányként, csakis AZZAL a borítóval.

Jenny Fields megsebesít egy katonát, aki molesztálja a moziban. Így kezdődik ez a különleges és megfoghatatlan könyv, és én elégedetten nyugtáztam Jenny Fields tettét. Pedig akkor, amikor a könyv született (talán negyven éve is van már), egyáltalán nem az volt a megszokott, hogy a nők megvédik magukat.
Egyszer egy ismerősöm úgy mutatott be egy kollégájának: Ő Titi, és feminista. Sosem gondolkoztam el azon, de mindig nyilvánvaló volt számomra, hogy nem a nem határozza meg az ember képességeit, és mindenkinek joga van a maga belátása szerint élni az életét.

A könyvről kellene írnom, de már olvasás közben is tudtam, hogy nem fogok tudni. Garp életéről szól a könyv, és ez egy elképesztő élet. Garp író, apja nincs, anyja a feministák idolja, szerelme kezét egy elbeszéléssel nyeri el… És vannak benne nyelvüket önként kivágató Ellen-Jamesiánusok, jól és kevésbé jól sikerült írások, van egy férfiból nővé „átvedlett” egykori futballsztár, és vannak különféle súlyú következményekkel járó megcsalások.
Visszaadni ennek a könyvnek a hangulatát nem lehet, röviden összefoglalni hiábavaló próbálkozás. Ezt csak úgy lehetne visszaadni, ha szóról szóra idemásolnám mind az 524 oldalát.
Nagyon különleges könyv. Talán nem is baj, hogy későn talált meg.

Ildó>!
John Irving: Garp szerint a világ

     John Irving neve mellett nem tudtam elmenni az antikváriumban, mikor megláttam ezt a könyvet. A korábban tőle olvasott Árvák hercege megviselt ugyan, mégis maradandó élményt nyújtott számomra. Hasonlóan voltam a Garp szerint a világgal is, nagyon vegyes élményekkel gazdagodtam az elolvasása után.
     Tetszett a regény a regényben ötlet, még ha Garp művei engem nem nyertek meg. Miként éli meg egy író az íróvá válást? Hogyan befolyásolja az élet azt, tud-e írni vagy sem? Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ egyfajta oldalról. Garpnak pedig olyan intenzív, nyomorúságos élet adatott meg, ami nem csoda, ha hátráltatta ebben, de végül is meghozta számára a sikert is, viszont elég magas árat fizetett érte.
     Egyszerre vonzott és taszított a könyv, és a történet olvasása közben hullámzóan változtak az érzéseim is. Egyik szereplő sem kimondottan könnyen megszerethető, a végén legközelebb a szívemhez Helen éreztem talán. Igazán szerethető karakter nem nagyon akadt számomra. Garp megítélése is állandóan változott bennem, csupán a történet második felében jöttek elő olyan jellemvonásai, amik igazán szimpatikusak voltak nekem. Ahogy a gyermekeit féltette például, bármilyen rögeszmésen is viselkedett néha, mindenképp becsülendő. Rövid élete alatt is annyit élt, mint más egészen hosszú élete során sem, hatalmas változáson, fejlődésen esett át, egy rövid élet állt rendelkezésére, hogy igazi férjjé és családapává érjen. Egyszerre volt nyomasztó ez a rengeteg erőszak és halál és durvaság, ugyanakkor az írói stílus nehezen engedett elszakadni. Vitt előre a történet magával, akár tetszett, akár nem.


Népszerű idézetek

Gólyanéni>!

A Halál, úgy tetszik, nem várja meg, hogy nekikészüljünk – írta Garp. – A Halál huncut, és van érzéke a drámához.

Kapcsolódó szócikkek: halál
Szelén>!

Garp mint író részint irigyen, részint gyanakvóan tekintett mindazokra, akik Helenhez hasonlóan sokat olvastak.

451. oldal

Lélle P>!

– Jobban tennéd, ha elkezdenél sportolni – ajánlotta Roberta. – Az megnyugtatna.
– Miket beszélsz, Roberta – berzenkedett Helen.
– Állj neki futni.
– Te fuss. Én majd olvasok.

515. oldal, 19. fejezet - A világ Garp után (Magyar Könyvklub, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: futás · Helen Holm · nyugalom · olvasás · sport
1 hozzászólás
forElle>!

A pszichiáter nem érti a rendetlenség természetét, úgy vág bele a rendezésbe, okoskodott Garp. Célja, hogy a fejekben tegyen rendet, márpedig a célját Garp véleménye szerint másként el nem éri, mint hogy kidob mindent, amit fölöslegesnek ítél. Ezt nevezte veszedelmes egyszerűsítésnek. A lélek igazi újraszervezője, gondolta Garp, hasznosítja a rendetlenséget. – lró könnyen mond ilyeneket – állapította meg Helen. – A művészek tudják, hogy a rendetlenség hasznosítható, a közemberek azonban szabadulnának tőle.

encsy_eszter>!

Az öngyilkosjelöltek mindig azok, akik meg nem mondhatják, mi fáj nekik.

Ildó>!

„Bár tudatnák az emberek egymással, mi fáj nekik!”

273. oldal

Lélle P>!

– Maga író – tekintett rá Mrs. Ralph vádlón, majd felkapta az Örök férj-et és megfenyegette vele. – Mit szól ehhez a könyvhöz?
– Bámulatos történet – kapott a szón Garp, és örült, hogy emlékszik a regényre –, emberi visszásságok és lelki bajok bámulatos kuszasága.
– Szerintem elmebaj – állapította meg Mrs. Ralph. – Csak tudnám, mit esznek annyira Dosztojevszkijen.
– Ha meggondolom, talán jellemeinek mind lélektanilag, mind érzelmileg bonyodalmas rajzát, a kétséges helyzeteket…
– Nőalakjai még tárgyaknak sem illenek be – vetette közbe Mrs. Ralph. – Emberi formájú, az egy sincsen. Elméletek, hogy a férfiaknak legyen mikkel sakkozni. – S a nyitott ablakon át Garphoz vágta a könyvet.

221. oldal, 9. fejezet - Az Örök férj (Magyar Könyvklub, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
forElle>!

A főzés tehát arra való, hogy a becsületes igyekezetet letérítse tébolyhoz vezető útjáról.

Kapcsolódó szócikkek: főzés
forElle>!

Ha pedig egy iskolában titkos szándékkal olvas valaki, nem azért, hogy olvasmányait megvitassa, gyanússá válik.

Kapcsolódó szócikkek: olvasás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Colleen Hoover: Verity
Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad
Paul Auster: 4 3 2 1
Paul Auster: Láthatatlan