Harangot ​Adanónak 86% 34 csillagozás

Egyszerű írás. Eleinte azt gondoltam, ez a könyv gyengesége; de végül megértettem ennek az egyszerűségnek a szépségét és hatékonyságát. A történet 1943-ban a második világháború idején zajlik, de inkább az emberi természetről szól, mint a háborúról. Az amerikai csapatok partra szállnak Olaszországban és egy szicíliai kisvárosban megtesznek „főnöknek” egy józan gondolkodású, szimpatikus fickót. Victor Joppolo, (olasz származású) amerikai őrnagy feladata, hogy felügyelje Adano városát. A vesztesek és győztesek viszonya egészen egyedi, szimbolikus, megható, mégis erősen szatirikus a történetben. Adano több mint egy évtizedig volt Mussolini uralma alatt lévő fasiszta kisváros. Az, ahogyan Joppolo őrnagy vezetésével megpróbál demokratikus kisváros lenni, egyszerre tragikus és komikus. Talán azért, mert, ahogy George C. Marshall tábornok is megmondta: „A demokrácia nem tud harcolni egy hétéves háborúval.” Nem macsó, nem pimasz, nem laza, nem csak szatirikus, és nem jár vele akciójeleneti kielégültség-érzet. Cserébe emberiességet kapunk. Különösen felemelő érzés most, amikor már a politika rothadó fröcskölése beborít mindent és mindenkit. Elvakítva az embereket, hogy már a helyes és helytelen közti különbség is láthatatlanná válik. És, hogy lesz-e a végére harang spoiler

Igazából nem is olvastam volna el sose ezt a regényt, ha nem kellett volna egy Pulitzer-díjast is választani az ötvenkönyves gonosz kihíváshoz. Olyat meg nem akartam, amit már olvastam, így akadtam rá erre.
    Többször volt alkalmam Olaszországban is járni. Magát az országot szépnek találtam, de ennek ellenére sose szerettem meg, ahogy a nyelvet és a kultúrát se. Így az olasz vonatkozású könyveket inkább talán kicsit kerülöm.
    Valaki írta itt, hogy ez a regény „lassú” a mai olvasóknak. Szerintem egyáltalán nem! Igaz, hogy nem az a csihi-puhi-akciódús műfaj, de nagyon is sok minden történik benne. Gyönyörűen bemutatja például a rengeteg papírmunkát, ami nélkül semmit nem lehet megúszni, és ami sajnos annyi mindenbe bele tud kavarni. Külön szerettem a finom humorát és a szereplőket. Annyira olaszok, talán kicsit túlságosan is! A főszereplő, Joppolo őrnagy pedig kedvencem lett.
    Ne csak a híresebb Pulitzer-díjas könyveket tessék olvasni, hanem ezt is! Megérdemelten adták ki rengetegszer a hazájában.

Jaj, de nagyon jó volt ez a könyv! Kicsit féltem tőle a háborús téma miatt, de az olvasás során kiderült, hogy a háború csak a hátteret adja illetve a kontrasztot szolgáltatja. Nem akarok sem giccses sem közhelyes lenni, de a könyv végén azt gondoltam,hogy ha a fasizmus és a háború közepén vannak Joppolo őrnagyok, akiknek fontos egy kisváros boldogsága, akkor talán békeidőben is vannak olyan emberek, akik még képesek puszta jó szándékból segíteni embertársaikon.
Nagyon kellemes volt olvasni, sokat mosolyogtam az olaszok olaszságán és mérgelődtem a hatalom hatalmasságán.
Nagyon tanulságos és simogató könyv, sok olyan ember kezébe adnám, aki még/már nem hisznek az emberi jóságban és önzetlenségben.

Könnyed és szórakoztató könyv sok humorral, emberséggel. Tökéletes példája a sallangmentes, „tiszta” irodalomnak, aminek nincsen szüksége sem ötven árnyalatra, sem alkonyatra, sem viadalra, hogy szórakoztasson. Mivel lassú könyv és néhány mai fiatal régi könyvekre kimondott kritikája alapján „nem történik benne semmi”, csak azoknak ajánlom, akik érettek arra, hogy befogadjanak valamit, ami pusztán: emberi.

Ez is újraolvasás. Annak idején is élveztem, most sem volt másként.
1943-ban, az amerikaiak szorítják vissza a németeket olaszországi állásaikból, és a csapatok mögött érkeznek a városok civil parancsnokai, akik azt a feladatot kapják, hogy kezdjék meg a városok háború utáni életének újra szervezését.
Az Adanó nevű szicíliai kisváros civil parancsnoka Victor Joppoló őrnagy, aki olasz szülők amerikai gyermeke. Érkezése napján megtudja, hogy a városka 700 éves harangját leszerelték és elvitték, hogy ágyút öntsenek belőle. Nincs élelem, nincs víz, de még is, ezt jelzik első és legnagyobb problémaként. Joppoló őrnagy pedig, miközben újjá szervezi a város életét, mindent megtesz azért, hogy a városnak szerezzen egy új harangot….
Színes élvezetes stílusban, mutatja be a kisvárost és lakóit, a jellegzetes olasz figurákat, de nagyon tetszett Marvin tábornok jellemzése is, hogy a hadsereg hierarchiájának bemutatásáról ne is beszéljünk.
A háború embertelensége és szörnyűsége mögött megbúvó emberi arcokat, a vidámabb oldalt , vagy a szomorú oldalt is optimista színben tünteti fel, és ettől nagyon szerethető a könyv.

Könnyed, laza regény, sok humorral, kisvárosi szereplőkkel és cuki történetekkel. A könnyedség mögött azonban súlyos tartalom húzódik: a fasizmus által okozott társadalmi károk helyreállításának folyamata nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőre látszik. Joppolo őrnagy erőfeszítései és Adano lakóinak hálás magatartása azonban szórakoztatóvá teszik a könyvet.

Humor és háború, nagyszerű jellemrajzok, kitűnő regény!

Hersey könyve nagyon aranyos, annyira aranyos, hogy helyenként igencsak átmegy giccsesbe. Jómagam – ki tudja miért – kétszer is olvastam, talán a néhány tényleg vicces karakter kedvéért. Kellemes háborús-romantikus limonádé, 13 éves lánykáknak szívesen ajánlom.

Kedves kis darab a minden problémát igazságosan és eredményesen megoldó, a városért munkálkodó, lelkiismeretes, jóságos amerikai városparancsnokról. A jellemek élnek, humor és tragédia, vidám és szomorú történetek, néha egy kis abszurd, azaz nem csak golyók által lehet meghalni a háborúban, és a hadigépezet valóságos, kaotikus működési mechanizmusa. A vége egy gyors snitt, de jó is így, mielőtt átmenne érzelgősségbe.

Szatírikus mű,nekem a demokráciát ne kavarja bele a fülszövegíró.)))