Ősz ​a Karib-tengeren 7 csillagozás

John Hearne: Ősz a Karib-tengeren

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A fiatal nyugat-indiai író világsikerű könyvét minden bizonnyal a magyar olvasóközönség is szívesen fogadja. A történet színhelye egy varázslatos szépségű képzeletbeli kis sziget valahol a Karib-tengeren: Cayuna. Ide vonult vissza viharos ifjúsága után a gazdag Nicholas Stacey, gyönyörű nevelt lányával Eleanorral. Egy nap megérkezik Cayunára Jim Diver a New York-i könyvárus, hogy forradalmi lapot készítsen a kubaiak részére, akik most kezdték meg hősi harcukat Batista ellen. Jim és Eleanor egymásba szeretnek; Jim vállalkozása kudarcba fullad, de a regény hősei emberségükben meggazdagodva kerülnek ki a megpróbáltatásokból.

Eredeti cím: The Autumn Equinox

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1964
262 oldal · keménytáblás · Fordította: Kristó Nagy István

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Eleanor Stacey · nagyszülő · Nicholas Stacey


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
John Hearne: Ősz a Karib-tengeren

Túl van írva, egyéb baja nincs. Sőt.
Kizárólag azért kotortattam elő egy kedves könyvtárossal a raktár sarkából, mert a jamaicai irodalomnak ez az 1, azaz egy darab képviselője létezik magyar nyelven. Nem mintha angolul nem tudnék olvasni, csak azt szerettem volna, ha esetleg majd más nemzetiségmániás molyoknak is ajánlhatnám.
Bátran ajánlom. Nem egyszerűen egy egzotikus ország lenyomatát hordozza, és nemcsak azért érdekes, mert ablak egy másik világra.

Pedig erre gyanakodtam, amikor a szocreált idéző fülszöveget megnéztem (amelybe egyébként véletlenül se kukkantson bele, akinek a spoilermentes élete kedves). Legfeljebb reménykedhettem benne, hogy a fülszöveg hátha csak a cenzor elvtársnak készült.
Hála a jó Istennek igazolódtak a reményeim.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/25/john_hearn…

GTM>!
John Hearne: Ősz a Karib-tengeren

Ismét a karibi világban kalandoztam egy kihívás kedvéért. Nem volt ellenemre, mert kedvelem ezt a vidéket, különösen a zenéjét. A hamisítatlan és valószínűleg roppant sztereotip karibi hangulat azonban most is elmaradt. De ezt nem róhatom fel az írónak, mert amiről a könyv szól, az játszódhatott volna bármely részén a világnak. Csak a hátteret kell kicserélni.
Három ember találkozása, egyszerűnek látszó mégis bonyolult kapcsolatuk, útkeresésük és számadásuk eddigi életükkel.
Döcögősen indult. Sokáig úgy éreztem, csak egy tisztes iparosmunka semmi több. Aztán lassan megával ragadott. Érdekes volt a három nézőpont, a lélekábrázolás, ill. egymás és önmaguk lelki életének, belső indítékainak boncolgatása. Végül csodáltam, hogy a csekélyke sztoriban mennyi mélységet és tartalmat tárt fel az író. Mégis voltak helyek, ahol elült a történet. Valahogy közömbössé váltam iránta. Lehet, valóban az a gond, hogy túl van írva.
Mégsem bántam meg az olvasását. Először is, mert nem mindennap botlik bele az ember lánya egy jamaicai íróba. Amúgy meg azért, mert szépen ír. Tetszettek a leírásai, és a háttérben meg-megcsillanó tenger, a kikötői halászhajók vagy a pálmafák alatt lengedező szél kárpótoltak kicsit a karibi hangulat elmaradásáért.

pevike>!
John Hearne: Ősz a Karib-tengeren

Az ABC-s kihíváshoz kerestem könyvet, amikor megakadt a szemem ezen, és arra gondoltam, miért ne. Nemrég olvastam már egy karib-tengeri történetet, ami nem volt rossz, és vágytam újra arra a hangulatra. Aztán az előszónál eléggé beijedtem, amikor a szocialista maszlagot olvastam, de aztán gyorsan meggyőződtem arról, hogy ez egy 1964-es kiadású könyv, oké. Karibi hangulatot ugyan nem nagyon kaptam ettől a könyvtől, de megállapítottam, hogy John Hearne nem rossz író. A karakterei és a jellemábrázolása egészen kiváló. Én legjobban az öreg Nicholast szerettem meg, az álomtalan éjszakáin kirajzolódó történetét és azt, ahogy szereti a nevelt lányát és a legjobbat akarja neki. Jim és Eleanor szerelme talán egy kicsit elnagyolt, de tanulságos olyan értelemben, hogy a szerelem néha tényleg nem elég. spoiler Tetszett Eleanor hűsége és Jim forradalmi hevülete is. Lehet, hogy kicsit túl van írva, de lassan haladva is tudtam élvezni a történetet. Örülök, hogy rátaláltam.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Hogy az embernek szüksége van egy másikra, ez általános tény. De ha egy másiknak van szüksége ránk, ez olyan kiszámíthatatlan rezonanciát kelt, ami megédesíthet egy egész életet.

50. oldal

Timár_Krisztina I>!

A család olyan ösztönösen tudott alkalmazkodni a környezethez, akár az állatok, s a végtelen llanók homokos térségein barangolt. Az apa gondos nevelésben részesült a főváros és Európa jezsuita főiskoláin, s akkorra, amikor összetalálkoztam vele, már módszeresen levetkőzött magáról minden olyan jellemvonást, amire a hatalmas, acélkeménységű földeken folytatott életben nem volt szüksége. A vadság és kifinomultság furcsa keveréke volt, s elképesztő könnyedséggel tudott egyikből a másikba átváltani. Őt is olyan régimódi, mégis stílusos nagyság jellemezte, akárcsak óriási, napsütötte házát, amely szilárdan magaslott ki a sárga fű, az ösztövér fák és az ércszínű égbolt alkotta környezetből.

126. oldal

Chöpp >!

Az asszonyok komolyan veszik az életet. Az oktalan nevetgélés nem női tulajdonság. Mindig valami komoly szervi ok rejlik alkalmi vidámságuk mögött. A legsúlyosabb hiba, amit férfi elkövethet egy asszonnyal szemben az, ha pillanatnyi vidámságát oktalannak tartja. Az ilyesmi rendszerint valami mélységes zavar jele. A férfiak viszont részesülhetnek az absztrakt vidámság adományából.
Talán van az agyunknak egy mindeddig felfedezetlen tekervénye, amely lehetővé teszi, hogy vidám, derűs légkört teremtsünk magunk körül. Sokkal férfiasabb kiváltság ez, ha meggondoljuk, mint a zene vagy a matematika. Ösztönszerű állásfoglalás az élettel szemben, és ezen csak a pacsirtával osztozunk.

40. oldal

pevike>!

Oly könnyű a férfiakat kihozni a sodrukból! Sohase gondolnak ránk mint emberre, mint egyéniségre. Úgy gondolják, hogy mindig szerepet játszunk, és valahányszor kilépünk a szerepből, nem tudják, mihez kezdjenek. Olyan nevetségesen zavartnak látszanak. Persze, nem szabad sokszor megtennünk, mert lehetetlenné válik az élet.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Stacey · férfiak · nők · szerep
pevike>!

– Egy férfi belebolondulhat abba – mondta –, ha egy normális nő minden színeváltozásának, szeszélyének értelmét követni, megérteni akarja. Minden, amit tehetünk: várni és figyelni, és remélni, hogy mindössze egy ugrásnyira maradunk csak el tőletek. Igen. Egy ugrásnyira mögöttetek, ennél többet nem remélhetünk. A legagyafúrtabb sem érhet el többet közülünk.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · Nicholas Stacey · nők
pevike>!

Úgy vagyunk a szeretettel is, mint a halállal: azok a kérdések, amelyekre a választ a legjobban áhítjuk, örökre kifürkészhetetlenek maradnak.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
pevike>!

Hiszen már megtanulhatta eddig, milyen tünékeny az élete annak az igazságszámba menő valaminek, amit az ilyen forradalmak elérnek. Mert mi történik? Megváltozik a kormányzó személye, de nem változik a kormányzás módszere. Egy rövid, mámoros hétvége, amelynek folyamán azok, akik az igazságért és liberális jelszavakért harcoltak, felélik becsületüket, aztán átveszik a hatalmat a „gyakorlati emberek”. Azok, akiket már nem annyira a hatalom rontott meg, hanem eredetileg is romlottak voltak, mint minden ember, aki illetékesnek érzi magát arra, hogy mások nevében beszéljen és kormányozzon.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: forradalom
pevike>!

… a vezetők betegsége nem a hatalommal való visszaélés, hanem a hatalomvágy. A hatalom birtoklása csak nyilvánvalóvá teszi a kóros állapotot.

102-103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · hatalomvágy
pevike>!

Tudtam, mi fog történni. Úgy értem, hogy egy nő mindig fel van rá készülve, igaz? Bármi legyen a szándékunk – és nagyon fontos, hogy legyen szándékunk –, örökké várunk valakire. Bármilyen tervet készítünk a jövőre, mindig megtalálható benne valahol egy férfi képe. A férfiak mindig azt mondják: csapdát állítunk nekik, holott egyáltalán nem erről van szó. Csak annyi igaz, hogy a szerelem minket sohasem ér olyan meglepetésszerűen, mint őket. Ők nem adóznak a szerelemnek olyan tisztelettel, mint mi, míg csak erőszakosan rájuk nem támad; akkor aztán olyan ünnepélyességgel veszik körül, mintha valami nagy felfedezést tettek volna, amilyent addig senki más még csak elképzelni sem tudott.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Stacey · férfiak · nők · szerelem
pevike>!

Íme: az öregek el nem fojtható érzelgőssége felnőtt gyermekükkel kapcsolatban! Milyen fárasztónak és kíméletlennek találtam mások esetében, és mennyire nem tudom elkerülni magam sem! Nem tudjuk elviselni a gondolatot, hogy olyan problémáik támadnak, amelyekre nem tudunk megoldást. Az ilyen problémák nyomatékosan aláhúzzák, hogy már semmi hasznunkat sem veszik. Mert mi a haszna sok felhalmozódott tapasztalatunknak, ha nem nem tudjuk az ő boldogságuk megalapozására fordítani? Talán azért is várjuk olyan mohón az unokákat, ahogy még egyszer részünk lehessen olyan életekben, amelyek számára még könnyen hozzáférhető a boldogság.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · felnőtt · nagyszülő · Nicholas Stacey · szülő · unoka

Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: Vándorok
B. N. Toler: Lélekvesztők
Charlotte McConaghy: Egykor farkasok éltek ezen a tájon
J.D. Barker: A negyedik majom
Szabó Magda: Freskó
S. J. Watson: Amnézia
Julia May Jonas: Vladimir
William L. Myers Jr.: Életem védelme
Liane Moriarty: A férjem valamit titkol
S. J. Watson: Mielőtt elalszom