A ​megváltás útján 31 csillagozás

John Hart: A megváltás útján

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​elhagyott templom áll az erdő közepén. Tizenhárom évvel ezelőtt egy nő holttestét találták meg az oltárán, ezt követően a hívek és a tiszteletes családja is maga mögött hagyta. A gyilkosságért elítélt rab a büntetését letöltve szabadul, és a templom oltárán újabb hulla fekszik… Rosszul döntöttek volna az esküdtek, és életfogytiglanra kellett volna ítélniük Adrian Wallt, vagy valaki bosszút akar állni az egykori rendőrön?

Elizabeth Black nyomozó már akkor is kételkedett a férfi bűnösségében, és most sem áll be a társai mellé, akik egy emberként Wallt gyanúsítják. A saját fegyelmi ügye ugyan hátráltatja, mégis nyomozásba fog, hogy tisztázza a férfit, de újra és újra falakba ütközik: a társa, a kapitány, az egész rendőri apparátus ellene van. Ám amikor egy névtelen bejelentés alapján megint egy nő élettelen testére bukkannak az erdőben, a templom oltárán, olyan felfedezést tesznek, amely minden eddigi teóriát felborít. Hány embernek kell még meghalnia, és miért?… (tovább)

Eredeti mű: John Hart: Redemption Road

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
General Press, Budapest, 2017
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520078 · Fordította: Nagy Nikoletta
>!
General Press, Budapest, 2017
480 oldal · ISBN: 9789634520085 · Fordította: Nagy Nikoletta

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

James Randolph · börtönigazgató · Elizabeth Black · Faircloth Jones · Francis Dyer


Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
John Hart: A megváltás útján

A kicsi szívem nagyot dobbant, amikor megláttam ezt a könyvet. A kis fehér, sötétségbe burkolózó templom a borítón, a fülszövegben egy tizenhárom évvel ezelőtti megoldatlan gyilkosság, női holttest az oltáron.
Most mit csináljak, odáig vagyok az olyan thrillerekért, amiben egy kicsit a vallás is szerepet kap! :)
Ha egy jó krimi kerül a kezembe, akkor a napi időbeosztásom teljesen felborul, ugyanis az időt az olvasás megkezdése után már nem percekben fogom mérni, hanem fejezetekben.
Ezzel a könyvvel teljesen felborult, bővebben itt olvashattok róla:
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/john-hart-megvalta…

>!
mate55 
John Hart: A megváltás útján

Az emberrablós történetek lassan a „remake” műfajhoz kezdenek hasonlítani: egy tucat megjelenik belőle, egyik sem tartalmaz semmi eredetit, emellett pedig borzasztóan klisés. Hart könyve is ilyen lenne? Hála Istennek egyáltalán nem, sőt, megkockáztatom, ember még ilyen jól nem kerülte el a kínos közhelyeket. Mert két történet között persze a minőség a legnagyobb különbség, mégis nagyon érdekes olvasni (látni), hogy mennyire egy kaptafára épülnek az emberrablós témájú könyvek, és mégis mennyire különbözőek tudnak lenni. Megdöbbentő, fájdalmas, sötét történet. Az író felváltva bonyolítja a regény lapjain kibontakozó „Hitchcocki” thrillert a főszereplő magánéleti válságával megspékelve, mindezt egy harmadik mellékszállal, egy új idősíkkal, amely a főszereplők múltjába vezet, a megismerkedésüktől a……. Hart ügyesen kezeli a szereplőket: fokról fokra építi fel őket, a skandináv krimikre jellemző lélekábrázolások felszínét elfogadhatón karcolgatja. Majdnem teljes egyenrangúságot húz közöttük, s a magánélet mélylélektani hullámzásait döntően kontúrozza. Tényleg jót tesz a történet dinamikájának, s nem szorítja be az olvasót egyetlen átélés pont falai közé. A fordulópontok újabb és újabb lendületet adnak az amúgy sem lassú cselekménynek, a befejezés koreográfiája pedig valóban idegtépő hajszában csúcsosodik ki. Ha tudsz kompromisszumokat kötni a könyvvel, (ahogy én tettem) akkor egy nagyszerű élmény lesz.

10 hozzászólás
>!
robinson P
John Hart: A megváltás útján

Minden apró részleteknek fontos helye van, amelyek az igazsághoz vezethetnek. A regénynek a lelki oldala is kellőképpen súlyos, átérezhető.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/06/a-megvaltas-utjan.html

>!
ggizi P
John Hart: A megváltás útján

Nagyon izgalmas és szövevényes történet volt. Egy hosszabb és lassú felvezetővel indult, ami erősen megalapozta a későbbi történéseket. De aztán egyre több és több réteg került felszínre és csak fokozódott a feszültséggel teli légkör. Nekem nagyon tetszett, hogy ilyen sokrétű volt, és mikor egy kis pihenőhöz érkeznénk, még egy lapáttal rátesz az író. Így a végéről visszatekintve: elképesztő milyen messzire vezettek és más irányt vettek viszonylag kisebb vétségek. Persze ez is relatív, de a végeredményt tekintve bővelkedünk kínzásokban, zsarolásban, kivégzésekben.
Abszolút kellemes csalódás volt (nem mintha eleve rosszat vártam volna), és a borító is megadta a magasztos alaphangulatot.

És nyálas volt a vége? Hát… nekem belefért és azt a pár oldalt bőven kompenzálta az, ami előtte volt. De ha valaki nem bírja, simán kihagyhatja, úgy is sejthető, milyen irányt vesznek a dolgok…

3 hozzászólás
>!
smetalin
John Hart: A megváltás útján

Három szálon fut a cselekmény, 200. oldalig olyan mintha nem történne semmi. Akkor esett le a három szálon futó cselekmény is, mert én azt gondoltam az lesz amiről a fülszöveg ír. Lesz nekem egy sorozatgyilkosom, egy lecsukott rendőröm akit „ártatlanul” ítéltek el egy nő meggyilkolásáért és most szabadult és majd jól bosszút áll és igazságot szolgáltat. Nem ez lett, csak szólok mindenkinek előre, jó?:) Ennél jobb lett, mire beindulnak a dolgok és kezdesz megvilágosodni, a könyv a markában tart! (ez így még elmegy @Lénaanyukája?:))
A sorozatgyilkos lesz a legkisebb ügy a többi mellett, és a kilétét meg lehet fejteni, de ez így van jól. Valahogy kisakkozta az író azt is, hogy kapcsolódjon majd az összes ügy egymással, vagyis ez nem jó szó, inkább érintkezzenek.
A vége mondjuk nekem kicsit giccsesre sikeredett, de spongyát rá.

8 hozzászólás
>!
PRicsmond
John Hart: A megváltás útján

Első könyvem John Harttól. Megdöbbentő, kegyetlen, fordulatokban gazdag történet. Sokkal másabbra számítottam, fülszöveg alapján azt hittem, hogy egy sorozatgyilkos utáni hajszáról fogok olvasni, de aki azt hiszi, hogy csak erre épül a könyv cselekménye az nagyot téved. Nagyon jól építette fel a történetet Hart, főleg a könyv elején megismerjük a főszereplőket, Adriant aki 13 év múlva szabadul a börtönből, Elizabeth-et akire könnyen a börtönélet várhat miután kiszabadítja Channinget az emberrablóktól, a fiatal Channinget aki ugyancsak a poklot élte át, Gideont aki anyja elvesztését akarja megbosszulni. Mindegyik karakter nagyon erősre sikeredett, a könyv egy harmadáig, az ő életútjukat ismerhetjük, utána kezd kibontakozni a sztori, rájövünk, hogy semmi sem olyan egyértelmű, mint amilyennek látszik, miközben újabb gyilkosságok történnek. Sorozatgyilkos utáni hajszáról egyáltalán nem beszélhetünk, mert mindenki Adriant gyanúsítja, ezért gyilkosunk szabadon garázdálkodhat, de mégsem ez a legelején a legerősebb történetszál.
Fokozatosan hullik le a lepel Elizabeth és Channing pincében töltött idejéről. Bepillantást nyerünk Adrian szenvedésébe amit a börtönben kellett eltöltenie, és hogy miért kínozta őt az börtön igazgató, miért akarják levadászni Adriant a szabadulása utána.
Nem számítottam ilyen befejezésre, ahogy a gyilkos személyére sem, stílusosan a templomban történik a nagy finálé ahol a gyilkosságok is kezdődtek.
Ebben a könyvben nem igazán vannak humoros jelenetek talán csak Crybaby karaktere aki egy cseppnyi vidámságot csempész a könyvben egy-két mondatával.
Komor, megrázó, hatalmas fordulatokban gazdag könyv A megváltás útján, krimi rajongóknak mindenképp ajánlott elolvasni.

7 hozzászólás
>!
tmezo P
John Hart: A megváltás útján

Tele volt feszültséggel, ami mellé társult a rengeteg kitérő, amiknek persze volt jelentősége, a több szál, a több szemszög, és én rettenetesen vártam a végét, hogy mindenre pont kerüljön.
„Az egész annyira ostoba, felesleges és romboló volt.”
Hát, mire képes a szerelem és a ragaszkodás. Ez jutott az eszembe.
Mit meg (nem) tennénk a másikért?
Egy ilyen dolog áll a háttérben, ami köré egy óriási, összetett ügy keveredett.
Mindenki gyanús volt, mindeninek voltak titikai és veszteni valója. spoiler Sokat agyaltam olvasás közben, mi lehet Adrian körül a nagy titok, és ki, miért akart neki ártani. Miért viselkednek egyes rendőrök nagyon furcsán, aztán, hogy ki lehet a háttérből figyelő gyilkos, aki csak úgy szedi az áldozatait… és egyszer csak rájöttem. Viszont a miért, égész végig titkok maradt.
Sokáig húzta az olvasó agyát az író. Rengeteg dolog történik a könyvben, és Liz körül. Liz személyisége nem volt szimpatikus, még az átélt traumák ellenére sem.

>!
Dinah I
John Hart: A megváltás útján

A fülszöveg alapján is kiváló könyvre számítottam, de már az elején megakadtam. Többszöri nekifutásra tudtam csak elolvasni. Voltak benne unalmasabb részek is pörgősebb, izgalmasabb fejezeteken kívül. A gyilkos személye nem annyira meglepő. Ami inkább (vagy jobban) felkavart, az az igazgató személye, és hozzá kapcsolódó események. Az eddigi olvasmányaimból az egyik legvisszataszítóbb szereplő. Liz, Channing és Gideon szerethetőek.
Tetszett a könyv, de valahogy nem az kategória, hogy napokig agyaljak rajta.
Bővebben hamarosan.

>!
Zanit 
John Hart: A megváltás útján

Az elején nagyon furcsa volt a sok egymástól független szál, de a végére szépen összeállt a kép. Azt picit sajnálom, hogy az elejétől fogva sejtettem, spoiler, kicsit nagyobb csavarra számítottam.
A kedvenc karakterem spoiler
Beckettet spoiler

>!
liptonella
John Hart: A megváltás útján

Adva van egy rakás kidolgozatlan figura, a két főhős teljesen életszerűtlen, az nem kifejezés hogy ezek mennyit szenvednek és szenvelegnek össze meg vissza. Miértekre nem sok válasz van. Csak lebegtet meg titokzatoskodik, de elég átlátszóan. Ha van válasz, az olyan ostoba, hogy csak na. Kész szenvedéspornó az egész, amiben senki nem rokonszenves, senkivel nem lehet azonosulni és ami jó lenne benne, azt a kedves író agyoncsapja valami irodalminak szánt ostobasággal. Szenveleg. Ja, ezt mondtam már. És majdnem kiszenvedtem én is a végére. Írt a már J. Hart jobbakat. Ezt most ki kell pihenni.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Apáddal élni olyan volt, mintha nyílt tűz mellett állna az ember, csupa nyers erő, hév és életcél. Reggel ezzel kelt és este ezzel feküdt. Sok-sok éven át nagyon boldog voltam mellette.

>!
mate55 

– Légy óvatos a barátságokkal! – mondta. – Nem mindegyiket adják ingyen.

72. oldal

>!
mate55 

A feleségére mosolygott, és a mosolya azt mondta, szereti, amióta csak ismeri, elfogadja minden hibájával együtt, hiszen ő maga sem tökéletes.

396. oldal

4 hozzászólás
>!
robinson P

A nő ritka szépség volt, már csak azért is, mert fogalma sem volt arról, mennyire tökéletes.

11. oldal

>!
PRicsmond

– Szép volt a belépője.
– A törvény, amint azt már sejtheted, felerészt színház, felerészt értelem. Előfordulhat, hogy a legkiválóbb tudósok nem boldogulnak a bíróságon, a középszerű koponyák pedig tarolnak. Logika, érzék és befolyás, amikor szükséges, ezekről ismerszik meg a jó bírósági ügyvéd.

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Black · Faircloth Jones
6 hozzászólás
>!
robinson P

— Elmondod, hogy mit csináltak?
— A sebhelyek nem mondanak eleget?

>!
mate55 

Ahogy öregszem, egyre több vígaszt találok ebben a bizonyosságban.

32. oldal

>!
PRicsmond

– Csak annyit mondhatok, hogy a törvény a sötétség és az igazság óceánja, és az ügyvédek csupán csónakok a felszínén.

Kapcsolódó szócikkek: Faircloth Jones
>!
tmezo P

– A szeretteink általában azt látják bennünk, amit látni akarnak, nem pedig azt, akik valójában vagyunk.

>!
PRicsmond

– Amikor azt mondja, fejjel előre lement a lépcsőn, úgy érti, lehajították.
– Tanút találni egy börtönben… – Az igazgató széttárta a kezét. – Kevesen vannak, akiknek van bátorságuk beszélni.

Kapcsolódó szócikkek: börtön · börtönigazgató · Elizabeth Black

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Rose: Sikíts értem
Harlan Coben: Az erdő
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Alex Kava: Rémület
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chris Carter: A keresztes gyilkos
Thomas Harris: A vörös sárkány
Jeffery Deaver: Ablak a halálra
Liza Marklund – James Patterson: Üdvözlet a gyilkostól
Caleb Carr: A Halál angyala