Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a napóleoni háborúk angol, francia, német nyelvű szakirodalmával könyvtárakat lehetne megtölteni. Ha csak a fontosabb csatákat nézzük, akkor a trafalgari csata, vagy a waterlooi csata angol nyelvű szakirodalma is megtöltene egy könyvtárat. Sajnos magyarul nagyon kevés igényes hadtörténeti mű jelenik meg a témában, illetve a magyar történészek sem igazán jeleskednek, hogy enyhítsenek ezen a hiányon (azért itt említsük meg Réfi Attila és Nagy L. István tiszteletreméltó munkásságát). Ezért is volt üdítő magyarul olvasni a Peko Kiadó Hadiakadémia sorozatának részeként John H. Gill amerikai hadtörténész munkáját (dicséretet érdemel a kiadó egy másik témába vágó alapmű, Andrew Uffindell: Napóleon 1814 című könyvének megjelentetéséért is). John H. Gill egyébként már több könyvet is szentelt az 1809-es háború francia-osztrák összecsapásainak (1809 Thunder on the Danube: Napoleon's Defeat of the Hapsburgs I-III.), illetve Napóleonról és német szövetségeseiről is írt egy könyvet (With Eagles to Glory: Napoleon and His German Allies in the 1809 Campaign).
A szerző a könyv bevezetőjében szerényen azt írja, hogy műve hagyományos hadtörténet: bátran mondható, hogy műve jóval több egyszerű hadtörténetnél, mert tág teret szentel a diplomáciai és a politikai színtér bemutatásának is, ezáltal válik a könyv sokszínű és összetett munkává. A író könyvének témájául a napóleoni háborúknak egy kevésbé ismert epizódját választotta. Ugyan a znaimi csata a hadviselő felek létszáma, illetve az elszenvedett veszteségek terén sem fogható például a wagrami csatához, vagy a lipcsei csatához, mégis több szempontból fontosabb annál, mint ahogy eddig a hadtörténetírás foglalkozott vele. Gill a bevezetésben leírja, hogy a korábbi kutatások figyelmen kívül hagyták Oroszországnak a znaimi csatához fűződő szerepét, nem tárták fel, hogy mekkora jelentősége volt a znaimi összecsapásnak az 1809-es háborút lezáró békében, továbbá, hogy a csata kimeneteleként hatalompolitikai átrendeződés zajlott le a bécsi udvarban, Károly főherceg menesztésével ugyanis Metternich került fokozatosan előtérbe. A znaimi csata azért is érdekes, mert az osztrák sereg a parancsnokok többségének kimért, fásult vezetése miatt nem tudta érvényesíteni létszámfölényét, így a franciák kevesebb emberrel győzelmet tudtak aratni. A mű nyolc jól felépített, világos szerkezetű fejezetből áll (a fejezetek pedig számos jól elkülönített alfejezetből épülnek fel). Az első fejezetben a háború előzményei, a diplomáciai kötélhúzás, a politikai színtér kerül bemutatásra. A második fejezetben a szemben álló felek haderőinek alapos bemutatása következik, kiemelve a parancsnokokat és a hadseregek irányítását. A harmadik fejezetben az 1809-es háború eseményeit ismerhetjük meg a regensburgi csatától a wagrami csatáig. A negyedik fejezet a szakadatlan menetelésekkel, visszavonulásokkal telik, illetve Napóleon, és Károly főherceg szándékait, elképzeléseit ismerhetjük meg. Az ötödik fejezet a könyv legrövidebb része (4 oldal), amelyben a háború többi hadszíntere kerül bemutatásra röviden (a különböző német államok, Magyarország, Dalmácia, Galícia, Tirol, Vorarlberg). A hatodik és a hetedik fejezetben jutunk el a könyv tulajdonképpeni témájához, a kétnapos znaimi csatához: ez a két fejezet 112 oldalon keresztül mindent tartalmaz, amit a csatával kapcsolatban tudni lehet. A hetedik fejezet végén az író értékeli a csatát: mindkét fél véres veszteségeket szenvedett, a franciáknak sikerült helytállniuk a túlerővel szemben, győzelmük azonban nem lehetett teljes, mert az osztrák hadsereget nem sikerült megsemmisíteni. A nyolcadik fejezet a fegyverszünet megkötésétől a schönbrunni békéig ismerteti az eseményeket, itt újra a diplomácia és a politika kerül előtérbe, akárcsak az első fejezetben. Az epilógusban a szerző a korszak katonai hadműveleteinek értékelését adja, illetve szól még Oroszország eseményekre gyakorolt szerepéről is. Külön kell szólni a felhasznált források sokszínűségéről és bőségéről, 11 európai levéltár anyagát hasznosította a szerző, illetve rengeteg visszaemlékezést, naplót, levelet is hasznosított (a francia és osztrák hadsereg, illetve Napóleon német szövetségesei közül a magasabb parancsnokok, tisztek, egyszerű közkatonák gondolatait is megismerhetjük). Ezek közül a személyes kedvencem egy osztrák szolgálatban álló francia emigráns levelének részlete (154. oldal), hősünk tábornokának feleségével folytatott viszonyt, és azon kesergett a hölgynek írt levélben, hogy a férj (a derék tábornok) még mindig nem halt meg, vagy sebesült meg a legutóbbi csatákban sem. A magyar vonatkozások is emelik a mű értékét (például a 319. oldalon egy francia tiszt arról emlékezik meg, hogy a magyar gránátosok puskatussal küzdöttek szurony helyett, vagy a 322. oldalon egy hesseni katona lekaszabolt magyar gránátosokról ír). A törzsszöveget 869 lábjegyzet egészíti ki, a felhasznált irodalom 529 tételt tartalmaz, különböző szempontok szerint csoportosítva. A mű mondanivalóját hét függelék (a Franciaország elleni koalíciók listája, időrend, hadrendek, stb.), 22 térkép (nagyon jól használhatóak, magyarázatokkal kiegészítve), 70 jól összeválogatott fekete-fehér, illetve színes kép, és illusztráció (a fontosabb parancsnokok, tisztek, csaták, egyenruhák ábrázolásai) egészítik ki. A könyv adatgazdag, részletekben bővelkedik, ezáltal nem könnyű olvasmány, de megéri türelmesnek lenni, és végigolvasni! Néhány helyesírási hiba, elírás található a szövegben (például negatívumokatt a 359. oldalon), de a számuk nem vészes.