A ​znaimi csata 7 csillagozás

Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása
John H. Gill: A znaimi csata

Az ​1809. július 10–11-én Znaimnál, ennél a mai osztrák határhoz közeli csehországi kisvárosnál zajlott csata a napóleoni háborúk egyik kiemelkedő jelentőségű eseménye volt a maga 100 ezer résztvevőjével és a fontos diplomáciai következményeivel. Az emlékét azonban mára szinte teljesen elhomályosította a közvetlen előzménye, a mindössze pár nappal korábbi wagrami csata (július 5-6.), az 1809-es háború legnagyobb összecsapása. Ebben a háborúban az Osztrák Császárság egyedül vette fel a harcot az európai hegemóniára törő Napóleonnal és szövetségeseivel. Két katonai és politikai kultúra küzdött meg egymással életre-halálra, mert a lehetőségek között az is ott szerepelt, hogy az Osztrák Császárság (amelynek része volt a Magyar Királyság is) korábbi formájában megszűnik létezni.

Wagramnál, ahol vagy 300 ezer katona csapott össze, Napóleon végül nem tudott megsemmisítő győzelmet aratni, az osztrák erők rendezetten vonultak vissza, és négy nappal később Znaim környékén kisebb… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hadiakadémia

>!
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155583537

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Anton_Gorogyeckij P>!
John H. Gill: A znaimi csata

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

Nagyon nehezen csúszott nekem ez a könyv, pedig azért olvastam már meglehetősen részletes háborús könyveket (pl Számvéber, Buttar). Az első harmada még egészen érdekes volt, hogyan jutott el oda a Habsburg Birodalom, hogy újra megtámadja a franciákat, milyen téveszméket kergettek ezzel kapcsolatban. De aztán a könyv közepétől kezdve iszonyatosan megterhelő volt nekem arról olvasni, hogy kábé minden egyes katona hadmozdulatait sorra vesszük.
Megjegyzem, iszonyat nagy munka lehetett ezt a könyvet összerakni, történészi szemmel mestermű. Csak olvasni volt fárasztó. Egyszerűen ennyire részletesen engem nem érdekelt ez a csata, illetve az, hogy az előtte lévő napokban, hetekben hogyan is jutott el Znaimig a két fél.
A kötet záró fejezete volt csak ismét igazán érdekes nekem, hogyan is kötöttek végül békét a felek.
A könyv amúgy magas színvonalú, sok térkép, fénykép, táblázat színesíti, erre nincs panaszom.

4 hozzászólás
robertbardos P>!
John H. Gill: A znaimi csata

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

Miután elolvastam a kitűnően megírt Napóleon 1814 c. könyvet, nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a Hadiakadémia következő napóleoni része. Minden várokozásomon felüli lett!
A már megszokott színvonal – bámulatosan sok térkép, részletes leírások – mellett az teszi ezt a művet különlegessé, hogy a szerzője 27 évet szolgált az amerikai hadseregben és már több mint két évtizede a napóleoni időszak szakavatott történésze. A rengeteg osztrák és francia forrásmunkát felhasználó könyv pazar módon ötvözi a hadtörténet, a politika és a diplomácia témakörét.
Az olvasása közben az emberben felmerül, milyen szép példája az osztrák háborús elképzelés a “wishful thinking”-nek. Végigzongorázták elméletben az összes Napóleon-ellenes vágyukat: fellázítani a német népeket, visszaállítani az 1805-ös határokat, közben elfelejtették, hogy mindig van egy másik fél is, aki ezeket felülírhatja. A francia császár, akinek a hadseregének jelentős része le volt kötve a spanyol hadjáratában, először nem hitt a fülének – próbálta elkerülni, a számára felesleges háborút. Végül az osztrákok annyira belehergelték magukat a saját képzelgésükbe, hogy megtámadták Bajorországot.
A szerző ezután végigviszi a fontosabb ütközeteket, amelyek Wagramon át Znaimig vezetnek. A Függelék segítségével a seregek hadrendjei nyomon követhetőek, így egyszerűen beazonosítható még a zászlóalj szint is. Érdemes még megemlíteni a könyvben megjelenő a “találkozóharc” fogalmát, ami olyan harci cselekmény, amikor egy mozgó, harcra nem teljesen felfejlődött haderő váratlan időben és helyen harcra bocsátkozik az ellenséggel (NATO definíció szerint). Emiatt érdekes igazából Znaim, ugyanis az osztrákok választott terepen szerettek volna találkozni a francia sereggel. Ez azonban nem így történt, mert az összetorlódott osztrák sereget utolérte az üldözője.
Lehetne még sok-sok mindent írni erről a kiváló műről – de inkább javaslom, hogy akit érdekel, olvassa el a kedvcsinálónak kiírt idézeteket és szerintem hamar döntésre jut és elkezdi a könyvet! :)

Hagibal>!
John H. Gill: A znaimi csata

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

A Hadiakadémia sorozat nagy kedvencem hobbimból kifolyólag, s idei kiadványaik közül számomra kiemelkedik Gill műve, amely egy igazán jól összerakott, részletes és szórakoztató monográfia egy kevéssé ismert Napóleon-kori csatáról. John H. Gill kiváló ismerője és kutatója a kornak, az 1809-es hadjáratról írt 3 kötetes műve (1809 Thunder on the Danube) kiemelkedő munka. A Peko Publishing ezúttal kiválóan választott, és magyarul is megjelentette a morvaországi Znaimnál lezajló és a hadjárat végét jelentő csatáról szóló összefoglalását. Kemény meló az elolvasása, de igazi hadtörténeti csemege, hiszen ilyen szintű és minőségű hadtörténelmi könyv még sosem jelent meg magyarul a napóleoni háborúkról. Igazi példa arra, hogy kellő tudással és szorgos kutatómunkával milyen mélységig lehet feltárni a korszak harci eseményeit. Nem mellesleg jó pár magyar szereplővel és magyar királyi alakulattal találkozhatunk olvasás közben, így a magyar hadtörténelem szempontjából is fontos a megjelenése.

2 hozzászólás
VZ84>!
John H. Gill: A znaimi csata

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a napóleoni háborúk angol, francia, német nyelvű szakirodalmával könyvtárakat lehetne megtölteni. Ha csak a fontosabb csatákat nézzük, akkor a trafalgari csata, vagy a waterlooi csata angol nyelvű szakirodalma is megtöltene egy könyvtárat. Sajnos magyarul nagyon kevés igényes hadtörténeti mű jelenik meg a témában, illetve a magyar történészek sem igazán jeleskednek, hogy enyhítsenek ezen a hiányon (azért itt említsük meg Réfi Attila és Nagy L. István tiszteletreméltó munkásságát). Ezért is volt üdítő magyarul olvasni a Peko Kiadó Hadiakadémia sorozatának részeként John H. Gill amerikai hadtörténész munkáját (dicséretet érdemel a kiadó egy másik témába vágó alapmű, Andrew Uffindell: Napóleon 1814 című könyvének megjelentetéséért is). John H. Gill egyébként már több könyvet is szentelt az 1809-es háború francia-osztrák összecsapásainak (1809 Thunder on the Danube: Napoleon's Defeat of the Hapsburgs I-III.), illetve Napóleonról és német szövetségeseiről is írt egy könyvet (With Eagles to Glory: Napoleon and His German Allies in the 1809 Campaign).
A szerző a könyv bevezetőjében szerényen azt írja, hogy műve hagyományos hadtörténet: bátran mondható, hogy műve jóval több egyszerű hadtörténetnél, mert tág teret szentel a diplomáciai és a politikai színtér bemutatásának is, ezáltal válik a könyv sokszínű és összetett munkává. A író könyvének témájául a napóleoni háborúknak egy kevésbé ismert epizódját választotta. Ugyan a znaimi csata a hadviselő felek létszáma, illetve az elszenvedett veszteségek terén sem fogható például a wagrami csatához, vagy a lipcsei csatához, mégis több szempontból fontosabb annál, mint ahogy eddig a hadtörténetírás foglalkozott vele. Gill a bevezetésben leírja, hogy a korábbi kutatások figyelmen kívül hagyták Oroszországnak a znaimi csatához fűződő szerepét, nem tárták fel, hogy mekkora jelentősége volt a znaimi összecsapásnak az 1809-es háborút lezáró békében, továbbá, hogy a csata kimeneteleként hatalompolitikai átrendeződés zajlott le a bécsi udvarban, Károly főherceg menesztésével ugyanis Metternich került fokozatosan előtérbe. A znaimi csata azért is érdekes, mert az osztrák sereg a parancsnokok többségének kimért, fásult vezetése miatt nem tudta érvényesíteni létszámfölényét, így a franciák kevesebb emberrel győzelmet tudtak aratni. A mű nyolc jól felépített, világos szerkezetű fejezetből áll (a fejezetek pedig számos jól elkülönített alfejezetből épülnek fel). Az első fejezetben a háború előzményei, a diplomáciai kötélhúzás, a politikai színtér kerül bemutatásra. A második fejezetben a szemben álló felek haderőinek alapos bemutatása következik, kiemelve a parancsnokokat és a hadseregek irányítását. A harmadik fejezetben az 1809-es háború eseményeit ismerhetjük meg a regensburgi csatától a wagrami csatáig. A negyedik fejezet a szakadatlan menetelésekkel, visszavonulásokkal telik, illetve Napóleon, és Károly főherceg szándékait, elképzeléseit ismerhetjük meg. Az ötödik fejezet a könyv legrövidebb része (4 oldal), amelyben a háború többi hadszíntere kerül bemutatásra röviden (a különböző német államok, Magyarország, Dalmácia, Galícia, Tirol, Vorarlberg). A hatodik és a hetedik fejezetben jutunk el a könyv tulajdonképpeni témájához, a kétnapos znaimi csatához: ez a két fejezet 112 oldalon keresztül mindent tartalmaz, amit a csatával kapcsolatban tudni lehet. A hetedik fejezet végén az író értékeli a csatát: mindkét fél véres veszteségeket szenvedett, a franciáknak sikerült helytállniuk a túlerővel szemben, győzelmük azonban nem lehetett teljes, mert az osztrák hadsereget nem sikerült megsemmisíteni. A nyolcadik fejezet a fegyverszünet megkötésétől a schönbrunni békéig ismerteti az eseményeket, itt újra a diplomácia és a politika kerül előtérbe, akárcsak az első fejezetben. Az epilógusban a szerző a korszak katonai hadműveleteinek értékelését adja, illetve szól még Oroszország eseményekre gyakorolt szerepéről is. Külön kell szólni a felhasznált források sokszínűségéről és bőségéről, 11 európai levéltár anyagát hasznosította a szerző, illetve rengeteg visszaemlékezést, naplót, levelet is hasznosított (a francia és osztrák hadsereg, illetve Napóleon német szövetségesei közül a magasabb parancsnokok, tisztek, egyszerű közkatonák gondolatait is megismerhetjük). Ezek közül a személyes kedvencem egy osztrák szolgálatban álló francia emigráns levelének részlete (154. oldal), hősünk tábornokának feleségével folytatott viszonyt, és azon kesergett a hölgynek írt levélben, hogy a férj (a derék tábornok) még mindig nem halt meg, vagy sebesült meg a legutóbbi csatákban sem. A magyar vonatkozások is emelik a mű értékét (például a 319. oldalon egy francia tiszt arról emlékezik meg, hogy a magyar gránátosok puskatussal küzdöttek szurony helyett, vagy a 322. oldalon egy hesseni katona lekaszabolt magyar gránátosokról ír). A törzsszöveget 869 lábjegyzet egészíti ki, a felhasznált irodalom 529 tételt tartalmaz, különböző szempontok szerint csoportosítva. A mű mondanivalóját hét függelék (a Franciaország elleni koalíciók listája, időrend, hadrendek, stb.), 22 térkép (nagyon jól használhatóak, magyarázatokkal kiegészítve), 70 jól összeválogatott fekete-fehér, illetve színes kép, és illusztráció (a fontosabb parancsnokok, tisztek, csaták, egyenruhák ábrázolásai) egészítik ki. A könyv adatgazdag, részletekben bővelkedik, ezáltal nem könnyű olvasmány, de megéri türelmesnek lenni, és végigolvasni! Néhány helyesírási hiba, elírás található a szövegben (például negatívumokatt a 359. oldalon), de a számuk nem vészes.


Népszerű idézetek

robertbardos P>!

Wagram a tizenkilencedik század egyik legnagyobb ütközete volt, és a napóleoni korszakot tekintve az 1813-as lipcsei csata után a második. A július 5-én és 6-án vívott harc valóban titáni méreteket öltött, a két fél több mint 300 000 embert és közel 1000 ágyút vetett be egy 22 km hosszú arcvonal mentén két hosszú, forró nyári napon keresztül. A csata egyértelmű francia győzelemmel ért véget, de egyheti üldözés, belső vita és harc követte, mielőtt a háború ténylegesen véget ért volna Znaimnál.

127. oldal

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

robertbardos P>!

A sietős menetelés sem akadályozta meg az egyik szerencsés alakulat embereit abban, hogy kihasználják a jó sors hihetetlennek tűnő kegyét, amivel “egyedülálló látványosságot” idéztek elő, ahogyan azt Cadet de Gassicourt nevezte.
Egy morva juhász, aki egy több mint száz birkából álló nyájat terelt, meggondolatlanul a hadoszlopunk közelébe keveredett. Kiáltás harsan: a nyáj egy pillanat alatt szétszéled a mezőkön; négy-ötszáz katona, szablyával a kezében, a juhok után ered, elkapják, lenyírják, megnyúzzák őket. Tíz perc múlva a nyájnak se híre, se hamva, s a katonák ismét beálltak a soraikba, és mindegyiküknek egy nagy darab birkahús volt a szuronyuk hegyére tűzve. Soha nem láttam még a szegény pásztorához hasonló döbbenetet, akinek a százvalahány juha helyett most már csak két kutyája maradt – ez a két állat majdnem annyira ámultan állt ott az események láttán, mint ő.

293. oldal

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

robertbardos P>!

Akár mint egy esettanulmány arról, hogy hogyan szoktak befejeződni a háborúk, akár mint a politika és a harcok kimenetele közti kölcsönhatás egy mélyenszántó példája, vagy pusztán csak katonai szempontból – a znaimi csata mindenképpen megérdemli az alaposabb vizsgálódást.

15. oldal

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

robertbardos P>!

A független, rettenthetetlen és a császári urukba vetett teljes bizalommal felvértezett francia tisztek nyugodtan kaphattak olyan parancsokat, amelyek nem tartalmaztak mást, mint a küldetés leírását, Napóleon céljait és az általános hadműveleti kontextust. A császár a parancsait annak megfelelően alakította, hogy mire taksálta az adott parancsnok képességeit, de a legtöbb esetben ezek az utasítások egyszerűek és szűkszavúak voltak, és “a császár szándéka” kifejezéssel kezdődtek, kifejezésre juttatva Napóleon általános céljait. A végrehajtás részleteit az alárendeltekre bízta.

80. oldal

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

robertbardos P>!

A francia gyorsaság és alkalmazkodóképesség a harcászatban is látványosan az ellentéte volt az osztrákoknak a rugalmatlan formalitásra és a kiképzőkönyv apró részleteinek betartására helyezett hangsúlyaival szemben. Különösen jellemző volt a francia gyalogságra a rugalmasság, a lendület és az a már-már hihetetlen készség, amellyel a terep kínálta lehetséges előnyöket ki tudta használni.

80. oldal

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

robertbardos P>!

Mivel Montbrun csatlakozott hozzá a Thaya partján, ezért Marmont egész hadtestét most a Znaim felé várható előrenyomulásra összpontosította. Ő azonban egy váratlan problémával találta magát szembe, ami miatt az alárendeltjei a nap hátralévő részében igen nagy számban használhatatlanná váltak: ez pedig a tömeges lerészegedés volt.

205. oldal

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

robertbardos P>!

Friedrich Mändler, akit nemrégiben soroztak be a bajor 6. könnyűgyalogos-zászlóaljhoz, később úgy mesélte, hogy ő és honfitársai “gyakran szenvedtek vízhiánytól a táborozáskor e menetelés idején, de borral ez soha nem fordult elő. Jól emlékszem, hogy a katonáink a vízhiány miatt borban főzték a húst, a lovasságunk pedig borral itatta a lovait”.

206. oldal

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

robertbardos P>!

A külügyminiszter koncepciójából például az következett, hogy a támadó osztrák erőknek egyszerre kellett szétszóródniuk, és egyszerre kellett koncentrálódniuk: szét kell szóródniuk, hogy támogassák azokat a német felkeléseket, amelyekről az ifjabb Stadion azt feltételezte, hogy azonnal kitörnek, amint a Habsburg-csapatok átlépik a határt, és koncentrálódniuk kellett, hogy kivívják azokat a döntő jelentőségű kezdeti győzelmeket, amin az egész támadó háború víziója alapult.

45. oldal

John H. Gill: A znaimi csata Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dee Brown: A nagy lovaskaland
Adam Zamoyski: 1812
Dwight D. Eisenhower: Keresztes háború Európában
Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban
Timothy Snyder: Véres övezet
Henry Kissinger: Diplomácia
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
John Keegan: A parancsnoklás álarca
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
Craig Whitlock: Afganisztán-iratok