Marley ​meg én 143 csillagozás

John Grogan: Marley meg én

Marley imádni való. Marley elviselhetetlen. Marley nélkül nem lehet élni. Marleyt azonnal el kell tüntetni. Mindez igaz. Marley a világ legrosszabb kutyája, akit gazdái, John Grogan újságíró és felesége Jenny kölyökkorában vásárol. Hogyan lehet egy labrador, a legkezesebb és legszelídebb munkakutya ilyen nevelhetetlen? Ezt nem érti a fiatal házaspár sem. A Marley meg én egy gazdi könyve felejthetetlen kutyájáról mindenkinek, akinek volt valaha kutyája, vagy legalább vágyott rá. Aki még e humoros, pergő, személyes és megható történet elolvasása után is akar kutyát, az felkészülten vághat bele ebbe az egész életre szóló kalandba.

Marley & Mi címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632451589 · Fordította: Bosnyák Viktória

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

John Grogan


Kedvencelte 38

Most olvassa 6

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Naiva P
John Grogan: Marley meg én

Nem újdonság, mert filmben már láttam. Alaposan meg is könnyeztem. Mindent imádok, ami kutyákkal kapcsolatos. Gyerekkoromban volt labradorunk, szóval egyes jelenetek (amik nem szerepeltek a filmben) ismerősnek tűntek.
A Marley meg én egy családi történet, amelyben központi szerepet tölt be egy „őrült”, „vad” labrador retriever. Fél a vihartól, megrágja a bútorokat, imád a medencébe ugrálni. Mindezek ellenére mégis megédesíti a mindennapjait ennek a kutyaszerető családnak. A kutyus gazdái, maga az író John Grogan és felesége, Jenny, akik sokáig Floridában éltek, majd Pennsylvaniába költöztek. Egy teljes családi élettörténetet foglal magába a könyv, ahol ott kezdődik minden, hogy a kutya hozzájuk került.
Kulcsfigurája volt életük legboldogabb és legnehezebb fejezeteinek. Kezdve a fiatal szerelemtől, az új kezdettől, a kibontakozó karriereken át, az aprócska babákig. Akkor érkezett az életünkbe, amikor éppen próbálták megtapasztalni az örömteli sikereket és lesújtó kudarcokat. Kipróbálni az önmegvalósítást. Marley részévé vált a mindennapjaiknak. Segítette a szereplőket formálni, mint párt, mint szülőket, mint állatbarátokat, mint felnőtteket. Nagyon szép, megható történet. Egészen más szemmel nézek most az én „életemre”, aki szintén nem egy könnyű természet, hiszen beagle, de az biztos, hogy mindig bearanyozza a napot.
Végül egy idézet, amiben minden benne van: „Lehet élni kutya nélkül, de minek?” Ez mindent elmond.

2 hozzászólás
>!
dagikám
John Grogan: Marley meg én

Annyira jól esett ez az aranyos kis történet a lelkemnek. Jó volt nosztalgiázni a kutyámról, aki sajnos már nincs velem, és érdekes volt párhuzamot vonni a mostani 2 kis „lurkóval”. Elmondhatatlan mennyi szeretetet tudnak adni az embernek, ha esetleg rossz napja van, egyből el is felejti, mi baja volt, ha magához öleli a kutyáját és elkerülhetetlen, hogy ne nőjőn a szívünkhöz. Annyira igazságtalan, hogy ilyen rövid életűek, A végén természetesen nagyon sírtam, mert eszembe jutott a kutyám, aki szintén ugyanígy járt, mint Marley.

>!
kocybaba P
John Grogan: Marley meg én

Marley egy élettel teli, kissé gyagya, szeleburdi kutya, aki sokszor rossz fát tesz a tűzre, és egy szeretett, végtelenségig hűséges társ is, a Grogen család tagja. A könyv mindent engedni láttat, a jót és rosszat, hogy mit képviselhet, milyen szerepet tölthet be egy kutya egy család életében, az olvasó elé tárja az élet apró örömeit, melyek néha szem elől tűnnek, és azt a fajta boldogságot és fájdalmat egyaránt, amit egy kutya okozni tud. Egy nagyon szívmelengető történet, ami olykor könnyfakasztóan humoros, máskor torokszorítóan szomorú, és életszagú. Nevettem és sírtam. Talán azért is érintett meg ennyire, mert nekem is volt egy kutyám, akivel majdnem 12 évet volt szerencsém együtt tölteni, és így teljesen át tudtam élni mindazt, amiről ez könyv szólt. Így ajánlom azoknak, akik szeretik az állatokat, és azoknak is, akik nem, mert talán jobban megértik azt, amit mi állatbarátok érzünk.

>!
Light_House
John Grogan: Marley meg én

„A kutyának nincs szüksége drága autókra, nagy lakásra vagy márkás ruhákra. A státusszimbólumok semmit sem jelentenek a számára. Egy víz áztatta bot tökéletesen megteszi. Egy kutya nem a színük, vallásuk vagy társadalmi rangjuk alapján ítél meg másokat, hanem az alapján, hogy milyenek belül. A kutyát nem érdekli, hogy szegény vagy-e vagy gazdag, tanult vagy analfabéta, eszes vagy buta. Ha odaadod neki a szívedet, ő is odaadja az övét. Igazán egyszerű.”

Nagyon jó volt olvasni. Nekem is volt kutyám, aki 12 évig volt velünk, és a részünkké vált.
Ismerősek voltak a történetek, amiket a Grogan család átélt Marley-val. Volt amin derültem, volt amin sóhajtozva bólogattam. A végét megkönnyeztem….
Minden gazdinak szívből ajánlom ezt a könyvet.

>!
Boszika87
John Grogan: Marley meg én

Előbb láttam a filmet, mint olvastam:)
Nagyon aranyos igaz történet:)
Mivel nekem is van 4 lábú gyerekem,voltak ismerős szituk:)
Jókat mosolyogtak és a végén könnyeztem:'(
Egy kutya igazi társ egy életen át <3

>!
chhaya P
John Grogan: Marley meg én

Először a filmet láttam még évekkel ezelőtt, ami nem hagyott bennem túl mély nyomokat (a végét leszámítva, azt végigbőgtem. spoiler) Szóval a könyv nem okozott igazán nagy meglepetést, csak arra nem emlékeztem, hogy igaz történet az alapja.

Marley imádnivaló ördög. Tipikusan az a kutya, akit senki nem kívánna magának, de ha már vele vert áldott meg az élet, akkor hozzuk ki belőle a legjobbat, nézzük a pozitív oldalát… Grogannak (és családjának) ez sikerült is, minden csetlés-botlásuk ellenére, illetve igyekezetüknek köszönhetően ez a bolondos labrador teljes értékű családtaggá vált az évek során. Jól megírt, kedves történet, a humoros oldala mellett kellőképp komoly is…

Akinek a kutyája szintén hasonló nevelhetetlen rosszcsont, annak Marley története biztosan nagyon fog tetszeni. Meg szerintem bárkinek, aki kicsit is szereti a kutyákat.

>!
Zizifalva
John Grogan: Marley meg én

Erre a könyvre egyszerűen nem lehet 5 csillagnál kevesebbet adni! :D Imádom Marley-t, és azt leszögezném, hogy nem azért olvastam ilyen sokáig, mert nem tetszett, hanem mert az iskolának csúfolt kínzókamra minden időmet felfalja.
Nagyon szeretem a kutyákat, nekünk is van egy, aki olyan, mint egy pici Marley – azzal a különbséggel, hogy tacskó-foxi keverék. Csodálom Johnék kitartását, a kutyatartás igazi művészet. A vége pedig – bár nagyon nem szerettem volna eljutni idáig – aranyos. :) Egyetlen egy dolog van, amit nem bírok megállni sírás nélkül, az pedig itt bekövetkezett.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, most kedvem támadt kutyákról olvasni… :)

>!
Szédültnapraforgó
John Grogan: Marley meg én

A lényeg, hogy imádom a kutyákat, nekünk is van egy – kóbor ebként került hozzánk kb. 1 évesen – vizsla-írszetter keverék és családtag. Tehát értem miről szól a könyv. Viszont pár éve megnéztem a filmverziót és ott olyan szinten utáltam a házaspárt, hogy féltem a könyvtől…ehhez képest nagyon jó lett.
Igaz, hogy hullámzottak az érzelmeim, mert volt, ahol idegesített a kutya „rosszasága”, aztán izgultam John és Jenny élete miatt, hogy sikeres legyen a gyermekáldás – és igen is, jó a gyerek mellett a kutya, csak vele is törődni kell, úgy, ahogy addig.
Más jeleneteken viszont akkorákat nevettem :)
„Szegény gyerek még csak másfél napos volt, s máris megtámadta egy porszívó.”

A végén pedig sírtam…hosszan sírtam. Úgy érzem, ha a mi Talpasunkkal történne ez, én is elaltatnám, hogy ne szenvedjen.

Nagyon sok jó idézetet kiemeltem a történetből…érdemes elolvasni.

„Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem. Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg egy olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk – képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm. És azt is, hogy mi az, ami nem számít…”

4 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
John Grogan: Marley meg én

Kezdésnek rögtön el kell mondanom – bárkinek bármi is lesz rólam a véleménye –, hogy nem szeretem a kutyákat.
Sőt, úgy összességében véve, nem szeretem az állatokat.
Soha nem vettem volna a kezembe ezt a könyvet, ha mama-gold-dal nem kezdünk közösen kihívásba.
Megvallom, voltak is kételyeim.
Sőt, inkább kétségbeestem, hogy hogyan fogom én ezen átverekedni magam.
Aztán belekezdtem.
Aztán nem tudtam letenni.
Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy annyira tetszeni fog, hogy még meg is hatódok a végén.
Mit meghatódok, kicsordulnak a könnyeim.
Egyébként maga a történet aranyos, kedves, különösen azok a csetlő-botló próbálkozások, amivel Marley megpróbál családtaggá válni. Aztán kisgyerekből egy kedves, esetlen, tehetetlenné váló nagypapa lesz belőle, akibe kapaszkodunk, akihez ragaszkodunk, aki a család legfontosabb tagjává válik az egyenlők között.
Nem gondoltam volna, hogy agy belemerülök a történetben, és kicsit megváltozik a véleményem a kutyákról.
Köszönöm @mama_gold!

>!
Kedves_Könyvek I
John Grogan: Marley meg én

Egyszeri olvasásnak kiváló. Megható, szeretetteljes könyv az értékekről és a barátságról :)


Népszerű idézetek

>!
GloriaKWreiter

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

>!
kismanócska

– Van úgy, hogy jön egy kutya, aki tényleg meghatározza az ember életét, és akit nem lehet elfelejteni.

251. oldal

>!
Sisyll

Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk. Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: sétát az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképpen a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről.

252. oldal

>!
Zizifalva

Csak egy kutyatulajdonos érti meg a feltétel nélküli szeretetet, amit adnak és a határtalan fájdalmat, amikor itt hagynak bennünket.

254. oldal, 29. fejezet - A Rossz Kutya Klub

>!
Zizifalva

A kutya az élet egyik csodája és sokat hozzátesz a miénkhez.

254. oldal, 29. fejezet - A Rossz Kutya Klub

>!
Sisyll

Az állatbarát különleges emberfajta. Nagylelkű, tele együttérzéssel, talán egy kissé könnyen válik szentimentálissá és a szíve akkora, mint a felhőtlen égbolt.

253. oldal

>!
torokani

Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkre tett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?

>!
Zizifalva

Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg egy olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk – képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm. És azt is, hogy mi az, ami nem számít. A kutyának nincs szüksége drága autókra, nagy lakásra vagy márkás ruhákra. A státuszszimbólumok semmit sem jelentenek a számára. Egy víz áztatta bot tökéletesen megteszi. Egy kutya nem a színük, vallásuk vagy társadalmi rangjuk alapján ítél meg másokat, hanem az alapján, hogy milyenek belül. A kutyát nem érdekli, hogy szegény vagy-e vagy gazdag, tanult vagy analfabéta, eszes vagy buta. Ha odaadod neki a szívedet, ő is odaadja az övét. Igazán egyszerű. Mi emberek, akik sokkal bölcsebbek és kifinomultabbak vagyunk, mégsem tudjuk igazán kihámozni, hogy mi az, ami igazán számít, és mi az, ami nem.

252. oldal, 28. fejezet - A cseresznyefák alatt

>!
Zizifalva

Milyen rövid az életük a mi kedvenceinknek, s nagy részét azzal töltik, hogy várják, hogy mindennap hazajöjjünk. Elképesztő mennyi szeretetet és nevetést hoznak az életünkbe, és jóval közelebb kerülünk egymáshoz őmiattuk.

254. oldal, 29. fejezet - A Rossz Kutya Klub

>!
Zizifalva

Ugye, milyen elképesztő dolog szeretni egy kutyát? Hozzá képest az emberekkel fenntartott kapcsolatunk olyan unalmasnak tűnik, mint egy tál zabkása.

254. oldal, 29. fejezet - A Rossz Kutya Klub


Hasonló könyvek címkék alapján

Dave Nasser – Lynne Barrett-Lee: A világ legnagyobb kutyája
W. Bruce Cameron: Karácsonyi kutyavásár
Paul Auster: Timbuktu
Gwen Cooper: Homér
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Christopher Moore: Mocskos meló
Kántor Kata: Az ékszerrablók nyomában
Fekete István: Bogáncs