Platánsor (Jake Brigance 2.) 54 csillagozás

John Grisham: Platánsor

John ​Grisham csaknem 25 évvel ezelőtt a Ha ölni kell című regényével alapozta meg hírnevét, amely a jogi thriller koronázatlan királyává tette. Legújabb könyvének helyszínéül ismét azt a kisvárosi tárgyalótermet választotta, ahol a fiatal, tehetséges és ambiciózus védőügyvéd, Jake Brigance annak idején kiharcolta a felmentést fekete védence számára. Jake ezúttal is végtelenül nehéz, ellentmondásos helyzetben találja magát, amely felszínre hozza az eltemetett faji feszültségeket, és arra készteti a Ford megyeieket, hogy szembenézzenek múltjukkal.
A gazdag Seth Hubbard tüdőrákban szenved, és nem bízik senkiben. Az életben sincs oka bízni, de mielőtt felköti magát egy platánfára, új végrendeletet készít. Levélben felkéri Jake Brigance-t, hogy védje meg végakaratát, amelyből kizárja felnőtt fiát és lányát, unokáit és volt feleségeit, és majdnem teljes vagyonát fekete házvezetőnőjére hagyja. Csakhogy az új végrendelet több kérdést is fölvet. Miért választotta örököséül a csupán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Geopen, Budapest, 2014
672 oldal · ISBN: 9786155331329 · Fordította: Wertheimer Gábor

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

Roszka>!
John Grisham: Platánsor

Igazi tárgyalás amerikai módra. A történet is persze az, amerikai. Az örök téma, fehérek és feketék. Egy végrendelet körül bonyolódnak az események, titkokra derül fény, a tét igen tetemes.Érdekes, hogy még a nyolcvanas években is mekkora ellenségeskedés volt, ott lent délen, még mindig nem békültek meg a feketékkel. Valószínűleg még ma sem. Izgalmas, pergő, jól megírt könyv.

1 hozzászólás
hcs23>!
John Grisham: Platánsor

A minap kaptam két – nem bántó, hanem inkább viccesen csipkelődő – visszajelzést, ami az értékítéletemet illetően kissé szigorúnak titulált – az egyik egy konkrét könyvvel (nem ezzel) kapcsolatos „úgyis le fogod húzni”, a másik pedig egy könyvekre általánosságban értendő „téged semmi nem nyűgöz le” megjegyzés volt – , amikkel kapcsolatban több dolog is eszembe jutott. Az első az volt, h ha van vki, aki előnyről indul nálam, az éppen Grisham, lévén a sokak által a jogi krimik királyának tekintett író nem is találhatna magának tökéletesebb olvasót annál, aki már a tárgyalóterem szó puszta hallatán/olvasatára is megborzong – ez lennék én. A második viszont az, h talán nem mindenben vagyok szerencsés olvasó a számára: korábbi olvasmányélményeim hatására ugyanis immáron határozott elképzelésem van, h mit várok el egy jogi krimitől (nem is habzsolom őket tonnaszámra), ez pedig nem volt teljes összhangban a Platánsorban olvasottakkal. Azt tudni kell, h az első kötet, a Ha ölni kell elég jó kritikát kapott tőlem, bár annak is voltak hibái. A főszereplő nem egy jól eltalált karakter, és a tárgyalás is a kötet elég késői szakaszában érkezik el – amit laikus olvasóként csak akkor tudok igazán értékelni, ha a tárgyalásra való előkészületek megfelelően ki vannak bontva és kellően sok izgalmas, a tárgyalás kimenetelét befolyásolni képes tényt hoznak napvilágra. A képlet ezúttal is hasonló volt, talán túlságosan is: nem értettem például, h miért kell megint behozni a rasszizmus témáját, egyedül arra tudok gondolni, h a társadalmi különbségeket akarta ezzel még inkább érzékeltetni, bár manapság a bőrszín erre tökéletesen alkalmatlan. A tárgyalás ismét nagyon későn kerül reflektorfénybe, és nem is túl nagy horderejű, ellenben szépen megkomponált, részletekbe menő, kifinomult stílust idéző vonalvezetést alkalmazva kerek történetet kapunk, pici kérdőjellel karöltve. Talán nem spoilerezek nagyon, de nem értettem, miért nem írta le a végrendeletében Hubbard az okát, amiért mindenét a házvezetőnőre hagyja. Ha ezt megteszi, a tárgyalás teljesen egyoldalúvá válik. Persze a miértnek is lehetett volna találni okot bőven, de jelen esetben az történt, h vagy én nem követtem le sikeresen, vagy kimaradt a szórásból. Ha előbbi, én vagyok a bűnbak, ha nem, a könyv.

13 hozzászólás
Niko_oka>!
John Grisham: Platánsor

Összehasonlítva az első résszel: kevesebb feszültség, tárgyalótermi esemény és esély, mint a bosszúálló apa esetében volt. Jake Brigance és segítői ezúttal egészen új pozícióból indíthattak háborút, és a stratégián is némileg változtatni kellett.
A történet egyedisége, a realitásérzet, az aprólékos kidolgozás, valamint a kor hangulata és atmoszférája viszont ugyanaz maradt. Ráaásképp pedig kapunk egy kortynyi igazságszolgáltatást főhősünknek, amit személy szerint az előző részből hiányoltam.

bokrichard>!
John Grisham: Platánsor

A „Ha ölni kell” folytatásaként aposztrofált könyv a főszereplő ügyvéd személye miatt. Ezt is legalább annyira szerettem, mint elődjét. A 2010-es évek Grisham könyvei között voltak kevésbé meggyőző könyvek, de ez, mint talán a legkorábbi, még a hajdani írót idézi. Kegyetlen a világ és kegyetlen benne minden férfi és nő- mondhatta volna ezek után Shakespeare, ha élne, de szerencsére más megtette mindezt. Hiába a feloldozás, sok az áldozat. Lehetne ez kissé sablonos, de nem ilyen írásmód mellett.

Épril0414>!
John Grisham: Platánsor

Kicsit tartottam a regénytől, mert igen vastagnak tűnt. Első érzésem az volt, hogy minimum 200 oldallal rövidebbnek kellene lennie… -de aztán örültem, hogy annyi oldal volt, amennyi.
Szerencsére nem függ össze szervesen a „Ha ölni kell” című regénnyel; vannak visszautalások, de nem úgy, hogy érthetetlen lenne bármi is.
Nagyon tetszett, pörgős volt, alig tudtam abbahagyni. Olyan témát érintett, ami különösen érdekel; ismét a faji kérdéseket feszegeti. Hozzá kell tennem zseniálisan.

mate55 P>!
John Grisham: Platánsor

Kegyetlen világ ez és Grisham minden szépítés nélkül mutatja ezt meg. Bár vannak benne döccenők vagy itt-ott szájbarágósnak tarthatjuk a párbeszédeket, de az a szorítás, amit gyomortájon érzel, amikor a főhős eljut a céljához, az nem fog elereszteni a könyv olvasása után sem. Mert tudod jól, hogy hiába győznek a „jók” ebben a küzdelemben, nem csak az ellenfelek lehetnek áldozatok. John Grisham – tudtam, hogy megint lenyűgözől.

Enzo314 P>!
John Grisham: Platánsor

Vannak emberek, általában amerikaiak (szerény tapasztalataim alapján), akiknek van valami szakmájuk, mondjuk jogászok, orvosok, katonák stb. és ezek az emberek egyszer csak úgy gondolják, hogy írnak egy könyvet. De miről is írjanak? Arról amivel eddig foglalkoztak és amihez vélhetően értenek is; egy jó perről, egy frankó orvosi bravúrról, egy frappáns katonai akcióról és azt gondolják, hogy a könyvüket jól fel kell dúsítani korábbi hivatásuk minden apró részletével, mert ez biztosan érdekes lesz az olvasónak, nem utolsó sorban jelentősen megnöveli a könyv terjedelmét. Szóval megvan a tökéletes recept: szakma: 60-70%, aktuális társadalmi probléma: 10-20%, emberi tragédia:10-20%, megható momentumok: 5-10% . Ez talán jól is van így, ha – ennél a könyvnél maradva – valaki rajong az amerikai jogrendszerért, de azért majd 700 oldalon keresztül rajongani talán kicsit túlzás.
Nem spoilerezek nagyot, ha elmesélem, hogy a történet annyi, hogy egy fehér férfi egy fekete nőre hagyja a vagyonát, ezért a család perel…mindenki találja ki a végét. Nem mondom, hogy rossz könyv volt ez, de a közepe táján már annyira elvesztettem az érdeklődésemet, hogy úgy voltam vele, hogy zárják már le akárhogy ezt a pert és mindenki menjen a dolgára békességgel, legkevésbé sem érdekelt, hogy ki kapja a vagyont. A könyv javára írandó, hogy a végén erőset húzott, de ezért a húzásért jól meg kellett dolgozni a megelőző pár száz oldalon.
Volt valami, ami zavarba ejtett: a könyv egyértelműen rasszizmus ellenes (nagyon helyesen), ennek ellenére a bemutatott fekete család a legtöbb olyan tulajdonsággal rendelkezik (bűnöző gyerek, tróger, alkoholista, kurvázó férj, egy kis lakásban élő kb. 25 fős család, akiknek egy része pongyolában ül otthon egész nap, a másik része a kertben sörözik, csomó rohangáló, hangoskodó gyerek, stb.) , ami miatt épeszű ember, rasszizmus ide vagy oda a legkevésbé sem szeretné őket a szomszédjainak tudni.

Millabell>!
John Grisham: Platánsor

Hogy én eddig miért nem olvastam John Grisham-től semmit…? Rejtély. Na de, ez a könyv lenyűgöző. Briliáns karakterek, izgalmas történet, a háttér, az amerikai Dél világa pedig éppen nekem való. Benevezek a többi könyvére is.

5 hozzászólás
dpart P>!
John Grisham: Platánsor

Nagyon vártam már Grisham új könyvét. Előre szólok, nem okozott csalódást. A „ha ölni kell” helyszínén játszódik a cselekmény, több azonos szereplővel, és a hangulata is azt a regényt idézi.
A szokásos grishami összekuszált, majd kibogozott, majd újra összeomlani látszó fordulatos történet. A végén azonban újra érkezik a nem várt fordulat, ami a kulcs.
Egyszóval remek.
Most újra várhatom a következőt.

XX73>!
John Grisham: Platánsor

Érdekes történet az büszke demokrata amerikaiak történetének kevésbé dicső múltjából. Érdekes volt a per bemutatása, de talán lehetett volna húzni a terjedelmen.


Népszerű idézetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Joyland
Mario Puzo: A Keresztapa
Blake Crouch: Sötét anyag
Chris Carter: Vadász
Kondor Vilmos: Budapest noir
Dennis Lehane: Viharsziget
Steve Berry: Alexandria link
Marcus Sakey: Briliánsok
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Helena Silence: Ezüsthíd