Leszámolás 33 csillagozás

John Grisham: Leszámolás

1946, ​a Mississippi állambéli Clanton. Pete Banning a kisváros köztiszteletnek örvendő polgára, a poklok poklát megjárt háborús hős, jó nevű család leszármazottja, két felnőtt gyerek apja, a metodista gyülekezet odaadó tagja. Egy hűvös októberi reggelen a férfi szokásához híven korán kel, a város központjába hajt, besétál a metodista templomba és halálos nyugalommal lelövi a barátját, Dexter Bell lelkészt. Miután a szörnyű bűncselekményt végrehajtja, nem próbál menekülni, eltűnni. Nem csak a gyilkosság okoz döbbenetet és értetlenséget, de a férfi viselkedése is: mindegy, hogy a rendőrök, az ügyész vagy a saját ügyvédje kérdezi, miért tette, amit tett, Pete Bannning csak annyit válaszol: „Nincs mit mondanom.” Nem fél a haláltól és úgy tűnik, eltökélt szándéka, hogy tettének indítékát nem árulja el senkinek, magával viszi a sírba a titkát.
Csak a regény utolsó lapjain derül fény az igazságra, az olvasó csak akkor tudja meg, mi a magyarázata a hidegvérrel elkövetett… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Geopen, Budapest, 2019
630 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724824 · Fordította: Wertheimer Gábor
>!
Geopen, Budapest, 2019
630 oldal · ISBN: 9789635160099 · Fordította: Wertheimer Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
John Grisham: Leszámolás

Horatius szerint az igazi művet kilenc évig kell dédelgetni, mielőtt a világ elé tárnánk. Ehhez képest Grisham évente két könyvet dob piacra. Talán nem véletlenül, az utolsó három-négy regénye kapcsán felmerült már a kritika, miszerint történetei kissé sablonossá váltak. A vádnak szerintem is van alapja, de mégis azt kell, hogy mondjam, egyedülálló történetmesélése, gördülékeny stílusa a mai napig lenyűgöz. Nem lenne John Grisham regény bírósági ügy és ügyvéd nélkül, de most ez kicsit más: ez Pete Banning története. A könyvet részekre bontotta, hogy azok felépítsék a háttér és a jelen események történetét, amelyek közt egy meglehetősen sokkoló, mélyen megrendítő pillanatképeket adott a Csendes-óceániai második világháborúról, a Fülöp-szigetek összeomlásáról, a japán császári hadsereg által vezetett pokoli börtöntáborokról és az azt követő keserű gerillaháborúról. De most túl sokáig várt, hogy kiderüljön az „igazság”, mert átvitt minket egy lassú tempójú, hosszú és fájdalmas háborús eseményekbe, amely inkább történelemkönyvnek, mint bűnügyi regénynek tűnt. (De tényleg van egy határ, aminél többet az irodalmi élet nem enged meg egy komoly szerzőnek?)

5 hozzászólás
bokrichard>!
John Grisham: Leszámolás

Mindig várom az újabb Grisham köteteket, függetlenül attól, hogy már, ahogy máskor is írtam, a Platánsor óta olyan magasságokban nem jár az, amit ír az író. Ez a könyv azonban más… is lehetett volna, de sajnos nem teljesen lett az,ami. Erős koncepciókkal indul a történet, és a háború belevonása is szokatlannak hat. De izzadságszag, és körülményeskedés lengi körül mind a baromi sok oldalt, amivel ez a könyv meg lett áldva. Gyorsan lehet olvasni, főként, mert az egyértelmű, és világos cselekmény olvastatná magát, ha nem lenne minden olyan borzasztóan túlírva, mint ahogy ez az értékelésem. Hiába a viszonylag jó, ám kissé sablonos történet, amire simán 4,5-5 csillag járna, ha végére fogytán a türelem, és marad a jó. Kéne már valami régi színvonal.

Kókuszka>!
John Grisham: Leszámolás

Ígéretes kezdés után, egy idő múlva kezdtem belefáradni. John Grisham jól ír, közérthetően, könnyen olvasható, de túl aprólékos. Először megismerjük Pete Banning gazdálkodót, családját és tettét, melyre nem ad magyarázatot. A második részben visszamegy időben, látjuk, amint az amerikai erők oldalán részt vesz a Fülöp-szigetek felszabadításában, de a túlerővel szemben megadják magukat. A japánok foglyaikat étlen-szomjan hajtották hadifogolytáborokba. Borzalmak leírása, amerikai és filippínó katonákkal való kegyetlenkedések. Majd megszökik és részt vesz a gerillaharcokban. Kész kis történelemkönyvet kapunk. A harmadik részben pedig a leszámolás miértjére és következményeire derül fény. Mindez túlírva, elveszve egy családi drámában.

Garbai_Ildikó P>!
John Grisham: Leszámolás

Ígéretes kezdés után, egy idő után belassul. Grisham jól ír, közérthetően, könnyen olvasható, de túl aprólékos és talán ezért unalmas lesz.A történet jó de kissé sablonos.Hosszú bevezetés után háborús események.Lehet jobban tetszett volna ha rövidebb és nincs ennyi részletes leírás. Az is lehet hogy nem voltam ráhangolódva most.Talán egyszer újra megpróbálom.

Töki>!
John Grisham: Leszámolás

Grisham eddigi legjelentősebb önismétlése, jó adag (és a történet szempontjából teljesen felesleges) háborús drámával nyakon öntve. Nem igazán működött számomra, több ponton is azt éreztem, hogy ezt már olvastam korábban. A háborús részek miatt kuriózumnak számít(hatna) Grisham eddigi életművében, a könyv maradék 2/3-a azonban semmi több, csak egy szokásos Grisham, innen-onnan összeollózva. A Platánsor egyfajta fény volt az éjszakában pár éve, ami gyorsan kihunyt. Azóta (ismét) egyre érdektelenebbek és középszerűbbek az író könyvei. Kár érte.

L_Reggie>!
John Grisham: Leszámolás

A könyv első része lényegében egy nagyon hosszú bevezetés, ami a dolgok közebé vágva, lefekteti az alapokat. Pete Banning egyszer csak fogta magát és lelőtte Dexter Bell lelkészt. Egyikőjüket sem ismerjük, csak azt tudjuk róluk, amit mások elmondanak, a gyilkosság indítékát sem tudjuk. Egy rejtvény van a háttérben, amire csak a legvégén derül fény.
A könyv második része Banning háborús megpróbáltatásairól szól. Ez a rész nagyon alaposan, sok részlettel van megírva, és éppen ezért inkább mondanám ezt egy hábrús regénynek, mint egy ügyvédes/tárgyalásos könyvnek. A hangulatot nagyon jól elkapta az író, nyomasztó és depresszív, igazán átérezzük Peter szenvedéseit.

A befejezésben minden szálat lezárnak. Tetszett hogy reális a helyzet, nincs happy end, nincsenek hős ügyvédek akik igazságot szolgáltatnak. Mert szerintem nem volt jogos, fair amit Banning gyerekeivel tettek. Kiderül Peter miért tette amit, és persze mondhatjuk hogy nem volt helyén való,de valamilyen szinten érthető volt az indítéka. Ez igaz a feleségére is.

Norbitzki>!
John Grisham: Leszámolás

John Grisham stílusát nem tudom megunni, és ebben a könyvben is hozza a megszokott elbeszélésmódját, kapunk tárgyalótermi fejezeteket, ám ezúttal második világháborús leírást is amerikai szemmel. Őszintén megmondom, amikor először átkerültünk a háborús frontra, volt bennem némi ellenérzés…ám végül azok lettek a könyv legjobb részei. Kellemes iromány, jó volt olvasni, de nem sorolnám Grisham jobb könyvei közé.

Diocletianus>!
John Grisham: Leszámolás

Erősen az az érzésem, hogy ha ugyanezt a kéziratot nem John Grisham, hanem bárki más küldte volna be a kiadónak, gyorsan visszakapta volna, hogy ugyan döntse már el, hogy mégis mit szeretne írni és legyen szíves, dolgozza át annak megfelelően, aztán ha végzett, majd tárgyalhatnak arról, hogy érdemes-e a megjelenésre…

Jelenlegi formájában ez egy komótos hangulatkép a II. világháború utáni amerikai Délről, amiben alibiként van egy gyilkosság és néhány ehhez kapcsolódó jogi eljárás, ám izgalmat az utóbbiaktól sem lehet várni. Nincs nyomozás, nincsenek jogi bravúrok, különösebb fordulatok.

A fülszöveg egyértelműen becsapós. Azt írja Grisham „ezúttal jogi krimivel, háborús regénnyel és pontos korrajzzal lepi meg rajongóit”. Ezt úgy kell elképzelni, hogy pontos korrajz (pl. milyen volt egy bírósági tárgyalóterem fűtése): 70%, háborús „regény” (inkább leírás, vagy beszámoló): 28%, a jogi krimi pedig legfeljebb 2%-ot tesz ki, de ez is úgy oszlik meg, hogy a „jogi” rész a történet szempontjából erősen érdektelen 1,5%-ot tesz ki, a „krimi” csak a maradék 0,5%. Mindez féltégla terjedelemben, 630 oldalon.

Mindemellett el kell ismerni, a cselekmény khm… leülése (igazából nincs) ellenére olvasmányos és fent tudja tartani az érdeklődést, hogy mégis mi a fene volt a fülszövegben is említett, az első fejezetben bekövetkező gyilkosság motivációja. Kár, hogy ez nem egy izgalmas nyomozás keretében, érdekes, vagy kedvelhető karakterek szemüvegén keresztül nézve derül ki…

BBetti86>!
John Grisham: Leszámolás

Ez most kicsit más, mint amit a szerzőtől megszokhattunk. Amit szeretni szoktam a regényeiben, most is megtaláltam benne: a tárgyalótermi jeleneteket hitelesnek és érdekesnek találtam. Ahogy az ügyvédek trükköznek, ahogy Pete nehezíti a saját védelmét, majd a hagyaték kapcsán a per – az kifejezetten mocskosra sikerült. Volt olyan szereplő is, akit megkedveltem, és akinek a jó sorsáért drukkolhattam: Joel, a gyilkos Pete fia. Aki egyszerre igyekszik óvni az örökségét, rájönni mi történt és elindul a saját útján az életben.
Tetszett az is, ahogy Grisham karaktert ad a családnak. Ez a Banning hallgatás és mindent magukban tartás egyszerre jellegzetes és tragikus. Mennyivel más lett volna a vége a történetnek, ha az emberek elkezdenek beszélni és kommunikálni. De nem, hallgatnak, titkokat őriznek és a tragédiák elkerülhetetlenek.
Grisham most erőteljesen megfogta a Dél szellemiségét. A fekete – fehér ellentétek és egyenjogúsági kérdések éppen annyira benne vannak, mint a déli büszkeség. Ez nagyon átérezhető, de ez az egyik, ami miatt nagyon bosszankodom. Értelmetlen tragédiát okoznak.
A regénnyel igazából az a bajom, hogy az igazságérzetem háborog. Egy hazugság hatalmas tragédiát indít el, és rengetegen fognak szenvedni. A szomorú az, hogy a gyerekeknek kell a szüleik vétkéért megfizetni. Nem bírtam a perek kimenetelét, utáltam, hogy a szereplők büszkeségből mennyi mindent vesztenek és feladnak.
Jó a tárgyalótermi rész, jó a korrajz és történelmi részek, erőteljesek a szereplők – ám a vége annyira fájt, hogy biztosan nem fogom jó darabig a kezembe.

Szintia_Judit_Tanácsné_Zsótér>!
John Grisham: Leszámolás

Érdekes könyv volt, kb a feléig. Az utolsó 200 olfalt ki lehetett volna hagyni. Az egész törtébet oka az utolsó 5 oldalon derül ki, nagyon el van nyújtva a könyv, de amúgy izgalmad.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Ha tragédia történik, még azok is nagyon gyakran felnagyítják a fontosságukat meg a szerepüket az ügyben, akiknek alig van valami közük hozzá.

16. oldal

mate55 P>!

1946 októberének elején, egy hűvös őszi hajnalon Pete Banning korán ébredt, de eszébe sem jutott, hogy visszaaludjon.

(első mondat)

mate55 P>!

Percekkel később már ismét a cellájában volt, cipő meg persze bilincs nélkül feküdt a priccsen, és az Eredj, Mózest olvasta cigarettázva.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Faulkner: Eredj, Mózes
BBetti86>!

– Hogy vagy képes ilyet inni?
– Csak gyakorlat kell hozzá. Mi volt Stella reakciója?
– Ugyanaz. Azt hiszem, azóta nem nyúlt alkoholhoz.
– Fogadjunk, hogy tévedsz. Jól láthatóan te is megkedvelted.
– Egyetemista vagyok, Florry néni. Ez része a képzésnek.

92. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
James Ellroy: Amerikai tabló
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol
Kathy Reichs: Halálos döntések
William R. Forstchen: Az utolsó nap
Simon Kernick: Másodállása: gyilkos
Beth Flynn: Kilenc perc
Mark Winegardner: A Keresztapa bosszúja