Csapdában 28 csillagozás

John Grisham: Csapdában

Kyle McAvoy, a Yale Egyetem jogi karának végzős hallgatója ígéretes jövő előtt álló fiatalember. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően jobbnál jobb állásajánlatok közül válogathatna, ha hosszú ideje rejtegetett, sötét titka nem kerülne rossz kezekbe. A megzsarolt fiú arra kényszerül, hogy olyan munkát vállaljon el, amilyet sosem szeretett volna. A világ legnagyobb ügyvédi irodájánál kezd dolgozni mesés fizetésért, de nem csak az irtózatos mennyiségű feladattal kell megbirkóznia, ahogy minden újoncnak, hanem életveszélyes konspirációban vesz részt, lop, csal és hazudik. Ha lelepleződik, nem csak az ügyvédi engedélyét veszíti el, de börtönbe kerülhet, akár meg is ölhetik.

John Grisham első, New Yorkban játszódó regénye is a megszokott izgalmakat kínálja olvasóinak: feszültséget, izgalmas, pergő cselekményt, váratlan fordulatokat.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Geopen, Budapest, 2018
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639765818 · Fordította: Wertheimer Gábor
>!
Geopen, Budapest, 2016
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155331633
>!
Geopen, Budapest, 2009
428 oldal · ISBN: 9789639765818 · Fordította: Wertheimer Gábor

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

mate55>!
John Grisham: Csapdában

Tipikusan: a lusta, meg a sikeres szerző szindrómája. Szeretem Grishamot. Mindig is izgalmas, sámli méretű regényeket írt, ügyvédekről, gyilkossági esetekről, a jogról, s annak gyakorlásáról, elméletéről. Mindezt úgy, hogy azoknak is érthető legyen valamennyire, akik nincsenek annyira otthon a témában. Az “in medias res” kezdés lehetővé teszi, hogy valami hathatóssal és figyelemfelkeltővel induljon a sztori, hogy aztán visszautaljunk a múltra, és elhelyezzük a főbb szereplők figuráit a történetben. Kezdetben még elviselhető volt, a közepére remegni kezdett, hogy aztán végére egy hatalmas blama legyen. A fiatal ügyvéd sztoriját nem először veti papírra, és valahol érthető is, hogy az olvasókat izgatja a sztori, mert van benne barátság, romantika, dráma, szex és erőszak, és persze nagy üzenet is, miszerint a zsarolás felülír mindent, még a józan eszünket is. De most csalódott vagyok, nagyon csalódott. Mert ez más volt. Mert olyan érzésem volt, mintha felszálltam volna Grisham-mal életem egyik legrosszabb hullámvasútjára: amikor a sín kattogásával övezve robogunk a csúcs felé – majd amikor felérünk, meglátjuk, hogy a sín elfogyott alólunk. Egy jó könyveknek nem feltétlenül kell mindenre választ adniuk, de egy jó könyvnek legalább az olvasó számára biztosítania kell a zárás érzését. Ehelyett kaptam egy ilyen – hé, az élet szar, de ez van, és most mit fogsz csinálni? – végletet. A megfelelő pillanatokban vágytam a pizzára. Ez a célt jól szolgálta. John Grisham, te ettől sokkal jobb vagy!

Helga_Dávid>!
John Grisham: Csapdában

Ez mi a fészkes fene volt?
John Grisham a jogi krimi koronázatlan királya. Számos művét filmesítették meg (Pelikán ügyirat, A cég, Ha ölni kell) és váltak sikeressé.
De ez… erre nincsenek szavak. Olyan plötty. Olyan nesze, itt van 400 oldal semmi.
A könyv kb egyharmadánál már az motoszkált bennem, hogy volt Grishamnek egy jó alapötlete, de nem tudta mit kezdjen vele. Ott porosodott a fiókban, aztán amikor szólt a kiadója, hogy öreg kéne egy könyv előkapta, kicsit kicicomázta és úgy befejezés, csattanó minden nélkül kiadták.
Pedig tényleg, az alap sztori jól indult.
Van egy fiatal jogászhallgató, akit megkeres egy titokzatos férfi és zsarolással ráveszi, hogy fogadja el egy neves ügyvédi cég állásajánlatát és csempésszen ki számukra titkos anyagokat az egyik fontos perrel kapcsolatban.
Persze a kis jogászpalántánk tiszta szívű, becsületes ember lévén, tervet forral, hogy kicsússzon a zsarolói kezei közül, mint a beszappanozott ponty. De ezek a tervek olyan suták, hogy bármelyik óvodás komolyabb tervvel állna elő, és egy idő után fel is hagy a cselezéssel. Inkább egy olyan megoldást választ, amit az egyik barátja, akit a bizalmába avat, már kb a 60. oldalon tanácsol neki, de nekünk kb. a 370. oldalig várnunk kell rá.
Aztán kap egy olyan befejezést a könyv, amin már csak mosolyog az ember, hogy igen, jól gondoltam már az első harmadánál, hogy ez nem fog 2 csillagnál többet érni. És furcsa mód elégedettség tölti el…

utazó>!
John Grisham: Csapdában

Mást még nem olvastam az írótól, remélem a többi regénye jobb. Sajnos a 180 – 400. oldalak között meggyorsítva, átfutva, nem is nagyon odafigyelve olvastam. A végére kíváncsi voltam, azért nem adtam fel.

3 hozzászólás
morcos74>!
John Grisham: Csapdában

Bár nagy Grisham rajongó vagyok, ez most nem jött be. Jó volt az első 50 oldal és jó volt az utolsó 50 oldal, de a közte lévő 300, az maga volt a kínszenvedés. Megtudhattuk belőle, hogy milyen szörnyű a gyakornokok sorsa számtalan aspektusból megközelítve és számtalanszor elismételve, de ezen kívül semmi érdemleges nem történt, ami 20-30 oldalba nem fért volna bele. Eddig a leggyengébb regény, amit az írótól olvastam.

gocsi>!
John Grisham: Csapdában

Nagyon izgalmas, és végig feszültséggel teli a könyv, amelyből remekül megismerhetjük a top ügyvédi irodák világát. A zsarolás fojtogató ereje is megjelenik a könyv lapjain, de azt a suta befejezést nem tudtam megbocsátani a könyvnek. Nekem ennél több magyarázat járt ennyi oldal után

NinaBarbara>!
John Grisham: Csapdában

Az eleje nagyon pozitívan indult, nagyon tetszett, hogy a cselekmény ilyen gyorsan beindul. Na ez tartott a 60-70. oldalig onnantól egy egymerő unalom. Olvastam értékeléseket és más is írta, hogy az első ötven oldal és az utolsó ötven a jó. Én könyvet, úgy hogy majdnem a felénél jártam, még nem tettem le (179.oldalnál járok/jártam) . Nem ajánlom senkinek. Bánom a belefektetett időt. Gondoltam, hogy olvasok még az írótól, de ennek fényében nem hiszem, hogy egyhamar kézbe veszem egy kötetét.

Lindóca>!
John Grisham: Csapdában

Olvastam már jobbat a szerzőtől, de tetszett a könyv. Izgalmas volt, nem éreztem vontatottnak, sőt! Olvastam volna még! Úgy éreztem a végén kicsit összecsapta, ezért egy csillag levonás.

matraimelinda>!
John Grisham: Csapdában

Ezzel a könyvvel bepillantást nyertem John Grisham írói világába. Bár olvasmányos, izgalmas történetet olvashattam, úgy érzem mégsem kötött le igazán. Minden esetre az nyilvánvaló, hogy egyenlőre nem fogok több ehhez hasonló regényt olvasni legalábbis egy jó darabig. Tipikusan olyan könyv, amit csak egyszer érdemes elolvasni.


Népszerű idézetek

Iloonka>!

– Van egy perce, hogy beszélgessünk?
– Hát, nem nagyon.
– Pedig talán jó járna – vélte Ginyard. – Lehet, hogy nagyon hasznos beszélgetés lenne.
– Ezt kétlem.

12. oldal

Iloonka>!

– Kérhetek egy fényképes igazolványt is?
– Micsoda? – horkant fel Ginyard.
– Egy fényképes igazolványt kérek.
(…)
– Ez rosszabb, mint egy útlevélkép.
– A feleségemre meg a gyerekeimre nem kíváncsi? – kérdezte Ginyard, miközben elővett egy színes képet, és az asztalra dobta.

16. oldal

Iloonka>!

– És kérem, mondják el azt is, hogy kihallgatás még nem kezdődött el, és ezt megelőzően semmilyen nyilatkozat nem hangzott el.
– Értettem uram – felelte Plant. – Imádom a joghallgatókat.
– Túl sokat nézi a tévét – vélekedett Ginyard.

17. oldal

Iloonka>!

– Mit szólna hozzá, ha megmotoznám? – kérdezte Plant, én már lépett is Kyle felé.
– Ó, persze – felelte Kylie, és felemelte a karját. – A Yale összes hallgatója fegyverrel jár.

29. oldal

Iloonka>!

– Mondjuk azt, hogy ez volt az Egyes Számú Hazugság, jól van, Kylie? – Wright gúnyosan mosolygott. – Ha esetleg elérkeznénk a Kettes Számúhoz, akkor leállítjuk a kamerát, szépen elköszönünk egymástól, és holnap újra találkozunk, hogy letartóztassuk. Kap egy csinos karperecet, bekísérjük a kapitányságra, lefényképezzük, és még az is lehet, hogy felbukkan egy két riporter.

39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alafair Burke: Az ex
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve
Mario Puzo: A Keresztapa
Tom Clancy: A kokain akció
James Ellroy: Amerikai tabló
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Blake Crouch: Wayward Pines
Steve Berry: A Lincoln-mítosz
J. D. Robb: Halálos hálátlanság
Scott Turow: Ártatlan