Camino ​sziget 4 csillagozás

John Grisham: Camino sziget John Grisham: Camino sziget

Mercer ​Mann fiatal, ígéretes, de nem befutott író. Elsőéves egyetemistáknak tanít irodalmat, és szeretné befejezni legújabb regényét, de állásából rövidesen felmentik, és az írással se jut előbbre. Ekkor keresi fel egy titokzatos nő, és nagyon jó fizetést ígér neki, cserébe azt kéri, hogy fejezze be félbehagyott művét. Kell ennél jobb ajánlat? Mercernek átmenetileg vissza kellene vonulnia a mindentől távol eső floridai Camino-szigetre, ahol kislányként sok nyarat töltött a nagyanyja házában, hogy beépülhessen egy ottani könyvkereskedő köreibe. Bruce Cable híres szakértője a 20. századi írók első műveinek és kéziratainak, és a Princeton Egyetem könyvtárából ellopott, felbecsülhetetlen értékű öt Fitzgerald-kézirat feltehetően nála van. Mercer végül vállalja a kalandot, hiszen csak írnia és kíváncsiskodnia kell, de hamarosan ráébred, hogy túl sokat tud és túl közel került a tisztesnek látszó könyvkereskedő titkos üzelmeihez.
John Grisham, a jogi thriller koronázatlan királya… (tovább)

Eredeti mű: John Grisham: Camino Island

>!
Geopen, Budapest, 2017
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724299 · Fordította: Wertheimer Gábor
>!
Geopen, Budapest, 2017
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155724299 · Fordította: Wertheimer Gábor

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
John Grisham: Camino sziget

Fiatal tinédzserként beleszerettem Grisham első regényeibe, és még mindig szeretem Darby Shawt, Gray Granthamot, Mark Swayt, Royond tiszteletest és Reggie Love-t, mintha valódi emberek lennének. Grisham és családja otthon van Miskolcon is. Ez a történet azonban nagymértékben eltér azoktól, és teljesen más célt szolgál, ezért egy kicsit megrázza a rajongói légióit. Ahelyett, hogy az ügyvédekre koncentrálna, a könyvesboltok, a kiadók és az írók világát célozza meg egy erősen vézna sztoriban. A struktúrája egy kicsit megdöbbentett. Az igazság az, hogy a könyv elején, gyors és nagyon megfogható, majd nagyon lassú és túl nőies lett. Olyan, mintha két különböző könyvet olvastam volna, és nem érdekelne a második. Ráadásul tele van papírvékony karakterekkel, és a legtöbbjük nem kellemes vagy érdekes. Nem kerültek eléggé közel hozzám, hogy a róluk szóló új infókra „mindig bólogassak”. Nem dráma, nem rabló-pandúros kémtörténet, mégcsak nem is tárgyalótermi thriller. Nem ostoba, csak nincs benne annyi feszültség, mint vártam volna. A langyos, meseszerű világban lubickáló könyv körül a burok néha megkarcolódik. Ha ez lenne manapság az elvárható minimum Grishamtól, egy rossz szavam sem lehetne. De így csupán egy tucatmű, amely sosem fog szerepelni a műfaj csúcsteljesítményeit összegző listámon. Viszont a fő vonzereje az, hogy a könyvek központi szerepet töltenek be a témájában.

2 hozzászólás
>!
bokrichard 
John Grisham: Camino sziget

Mit is mondjak? Korábban már mondtam, de most újra megemlítem azt, amikor egy író, aki általában 1 fő műfajnak szenteli életművét, az könnyen unalmassá válhat a 4., az 5., az x-edik könyvénél. Grisham is a jogi krimikkel kezdte, igen erősek azok az írások, nincsenek bennem kérdőjelek. Azt is említettem, hogy ő viszont próbálkozik a váltással: John Grisham: A festett ház nagyon erős mű lett. Ekkor arra gondoltam, hogy ezzel sem tud hibázni. De aztán jött a John Grisham: Calico Joe,aminél óriásit kellett csalódnom. És igen, ez a könyv sem fog maradéktalan boldogságot okozni bennem, sőt a mostanság írt könyvei közül, amik már nem a legerősebbek valljuk be, ez volt a legkevésbé jó.

A történet annyira tetszene… Az alapkoncepció a könyvek, a ritkaságok, és azok eltulajdonítása. Igaz, ez sem a legjobb ötlet, de a kezdeményezések, a lehetőségek ott lennének valami sokkal ütősebbre. Amit a sztorira elmondtam, áll a szereplőkre is. Nem tudom, annyira súlytalanok, 2D-sek, talán ezek a legjobb szavak arra, amit éreztem. Az elején „durr bele a közepébe” feeling volt, hirtelen sok mindent kaptam az arcomba, de a kép később kitisztult, amint lelassult a tempó. Aztán a lassú tempó lassult, bekerült a képbe a szerelem. Romantikus lelkületűként ezzel nem törődnék, de ez is az elején még annyira furcsa, oda nem illőnek hat. Aztán az események haladnak, amíg egyszer csak… vége. Kis összecsapottság a végén, de ez már csak non-plusz ultra.

Azért nem egy rossz írás ez, csak átlagos. Grishamtől nem megszokott a tucatság, remélem eztán sem kell megszoknom. Aki nem olvasott még tőle, fals képet kaphat, ne ezzel kezdje! Azonban az olvashatatlan kategóriától távol áll, bármennyi is a kritikus él az írásomban.


Népszerű idézetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Lars Kepler: A bosszúálló
Jussi Adler-Olsen: Palackposta
Réti László: Kaméleon
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Baráth Viktória: A főnök