Camino ​sziget 19 csillagozás

John Grisham: Camino sziget John Grisham: Camino sziget

Mercer ​Mann fiatal, ígéretes, de nem befutott író. Elsőéves egyetemistáknak tanít irodalmat, és szeretné befejezni legújabb regényét, de állásából rövidesen felmentik, és az írással se jut előbbre. Ekkor keresi fel egy titokzatos nő, és nagyon jó fizetést ígér neki, cserébe azt kéri, hogy fejezze be félbehagyott művét. Kell ennél jobb ajánlat? Mercernek átmenetileg vissza kellene vonulnia a mindentől távol eső floridai Camino-szigetre, ahol kislányként sok nyarat töltött a nagyanyja házában, hogy beépülhessen egy ottani könyvkereskedő köreibe. Bruce Cable híres szakértője a 20. századi írók első műveinek és kéziratainak, és a Princeton Egyetem könyvtárából ellopott, felbecsülhetetlen értékű öt Fitzgerald-kézirat feltehetően nála van. Mercer végül vállalja a kalandot, hiszen csak írnia és kíváncsiskodnia kell, de hamarosan ráébred, hogy túl sokat tud és túl közel került a tisztesnek látszó könyvkereskedő titkos üzelmeihez.
John Grisham, a jogi thriller koronázatlan királya… (tovább)

Eredeti mű: John Grisham: Camino Island

>!
Geopen, Budapest, 2017
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724299 · Fordította: Wertheimer Gábor
>!
Geopen, Budapest, 2017
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155724299 · Fordította: Wertheimer Gábor

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
John Grisham: Camino sziget

Fiatal tinédzserként beleszerettem Grisham első regényeibe, és még mindig szeretem Darby Shawt, Gray Granthamot, Mark Swayt, Royond tiszteletest és Reggie Love-t, mintha valódi emberek lennének. Grisham és családja otthon van Miskolcon is. Ez a történet azonban nagymértékben eltér azoktól, és teljesen más célt szolgál, ezért egy kicsit megrázza a rajongói légióit. Ahelyett, hogy az ügyvédekre koncentrálna, a könyvesboltok, a kiadók és az írók világát célozza meg egy erősen vézna sztoriban. A struktúrája egy kicsit megdöbbentett. Az igazság az, hogy a könyv elején, gyors és nagyon megfogható, majd nagyon lassú és túl nőies lett. Olyan, mintha két különböző könyvet olvastam volna, és nem érdekelne a második. Ráadásul tele van papírvékony karakterekkel, és a legtöbbjük nem kellemes vagy érdekes. Nem kerültek eléggé közel hozzám, hogy a róluk szóló új infókra „mindig bólogassak”. Nem dráma, nem rabló-pandúros kémtörténet, mégcsak nem is tárgyalótermi thriller. Nem ostoba, csak nincs benne annyi feszültség, mint vártam volna. A langyos, meseszerű világban lubickáló könyv körül a burok néha megkarcolódik. Ha ez lenne manapság az elvárható minimum Grishamtól, egy rossz szavam sem lehetne. De így csupán egy tucatmű, amely sosem fog szerepelni a műfaj csúcsteljesítményeit összegző listámon. Viszont a fő vonzereje az, hogy a könyvek központi szerepet töltenek be a témájában.

2 hozzászólás
>!
Kókuszka
John Grisham: Camino sziget

Jól indul, aztán kicsit ellaposodik. Ennek ellenére nekem tetszett, kikapcsolódásra pont megfelelő. Könnyen emészthető, közérthető.

>!
bokrichard
John Grisham: Camino sziget

Mit is mondjak? Korábban már mondtam, de most újra megemlítem azt, amikor egy író, aki általában 1 fő műfajnak szenteli életművét, az könnyen unalmassá válhat a 4., az 5., az x-edik könyvénél. Grisham is a jogi krimikkel kezdte, igen erősek azok az írások, nincsenek bennem kérdőjelek. Azt is említettem, hogy ő viszont próbálkozik a váltással: John Grisham: A festett ház nagyon erős mű lett. Ekkor arra gondoltam, hogy ezzel sem tud hibázni. De aztán jött a John Grisham: Calico Joe,aminél óriásit kellett csalódnom. És igen, ez a könyv sem fog maradéktalan boldogságot okozni bennem, sőt a mostanság írt könyvei közül, amik már nem a legerősebbek valljuk be, ez volt a legkevésbé jó.

A történet annyira tetszene… Az alapkoncepció a könyvek, a ritkaságok, és azok eltulajdonítása. Igaz, ez sem a legjobb ötlet, de a kezdeményezések, a lehetőségek ott lennének valami sokkal ütősebbre. Amit a sztorira elmondtam, áll a szereplőkre is. Nem tudom, annyira súlytalanok, 2D-sek, talán ezek a legjobb szavak arra, amit éreztem. Az elején „durr bele a közepébe” feeling volt, hirtelen sok mindent kaptam az arcomba, de a kép később kitisztult, amint lelassult a tempó. Aztán a lassú tempó lassult, bekerült a képbe a szerelem. Romantikus lelkületűként ezzel nem törődnék, de ez is az elején még annyira furcsa, oda nem illőnek hat. Aztán az események haladnak, amíg egyszer csak… vége. Kis összecsapottság a végén, de ez már csak non-plusz ultra.

Azért nem egy rossz írás ez, csak átlagos. Grishamtől nem megszokott a tucatság, remélem eztán sem kell megszoknom. Aki nem olvasott még tőle, fals képet kaphat, ne ezzel kezdje! Azonban az olvashatatlan kategóriától távol áll, bármennyi is a kritikus él az írásomban.

>!
pieta4
John Grisham: Camino sziget

Grisham és én most találkoztunk először, még ismerkedünk. Nem rágtam tövig a körmöm az izgalomtól, szimplán belemerültem az írók, gyűjtők, könyvritkaságok, tolvajok világába. Azt hittem, hogy a befejezés nagyobbat fog ütni, de azért nem okozott hiányérzetet.

>!
vajdazs
John Grisham: Camino sziget

John Grisham nagyon jól ír, ezért élvezetes ez az elég lapos történet. Kábé egy fejezet izgalmas, de a többi is olvastatja magát, egyrészt a stílus miatt, másrészt azért is, mert írókról szól, könyvkiadásról, ritka könyvekről és könyvesboltról. Mi más kell egy könyvmolynak?

>!
rrita
John Grisham: Camino sziget

Krimit vártam, de nem azt kaptam, és akció sem igazán volt benne – ezért a három csillag. Amit ellenben a regényírásról, a könyvesboltokról, a könyvgyűjtésről megtudtam, az nagyon érdekes volt, és erről szívesen elbeszélgetnék a szerzővel akármeddig.

>!
Irongirlvatera
John Grisham: Camino sziget

Nagyon szerettem ezt a könyvet! Sokáig vártam rá, amíg elolvashattam, mert a könyvtárban is mindenki rákattant. Megérte várni rá!

>!
Natasa_Fizel
John Grisham: Camino sziget

Nagyon tetszett, bár nem az a tipikus Grisham, de ennek ellenére is nagyon szórakoztató és izgalmas volt!

>!
Ilonceeka
John Grisham: Camino sziget

Jól követhető történet, nem túl csavaros sztori, szórakoztat és kikapcsol. Tetszett, ahogy Grisham bepillantást enged az írók világába, bár nem tudom, mennyire áll közel mindez a valósághoz.


Népszerű idézetek

>!
Barbár

– Hogy is van az a régi mondás? A birtoklás a törvényesség kilenctized része.

245. oldal

>!
Barbár

Minden könyvét egy prológussal kezdi, amelyben mindig valami nagyon drámai dolog történik. Mondjuk, egy gyilkos becserkész egy nőt, előkerül egy holttest, ilyesmi, aztán jön az első fejezet, amelynek természetesen semmi köze sincs a prológushoz, majd a második, amelynek természetesen megint nincs, és aztán valahol a harmincadik oldal tájékán az olvasó egyszer csak ott találja magát, ahol a prológusban járt, amelyet addigra már régen elfelejtett.

319. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Chris Carter: A keresztes gyilkos
Stephen King: Tortúra
Harlan Coben: Senkinek egy szót se
Robert Masello: A Romanov-kereszt
Caleb Carr: A Halál angyala
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz