A ​súgó 14 csillagozás

John Grisham: A súgó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Greg ​Myers, a homályos múltú, börtönviselt exügyvéd panaszbeadvánnyal fordul a Bírák Fegyelmi Tanácsához: azt állítja, Amerikai történelmének legsúlyosabb korrupciós ügyére bukkant rá. Lacy Stoltznak és Hugo Hatchnek, a Tanács nyomozóinak azt kell kideríteniük, vajon megalapozott-e vád, miszerint a floridai McDover bírónőt megvásárolta egy szervezett bűnözői banda. A maffiózók a kaszinót működtető tappakola indiánok becstelen vezetőivel szövetkezve sötét ügyletekbe bonyolódtak, és nagy szükségük van a bírónő „jóindulatára”. Hosszú évek óta tartó együttműködésük során már eddig is sok-sok millió dollárral rövidítették meg a tappakolákat meg az államot. Lacy és Hugo nem rendőr, hanem jogász, munkájuk abból áll, hogy olyan bírók ügyében vizsgálódjanak, akik etikai vétséget követnek el. Se fegyverük, se jelvényük, nincsenek felkészülve arra, hogy szervezett bűnözői bandákkal vegyék fel a harcot, pedig már a nyomozás kezdeti időszakában kiderül, hogy a biztonságukat, de akár az… (tovább)

>!
Geopen, Budapest, 2017
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155331909 · Fordította: Wertheimer Gábor

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Judit_Sike P
John Grisham: A súgó

Sajnos csalódás volt a könyv. Néhol rettenetesen unalmas, érdektelen és csak töltelékszöveg. Az egésznek olyan hangulata volt, hogy olvasom, olvasom, de nincs feszültség, nincs izgalom, nincs semmi, csak telnek az oldalak, olvasom a sorokat, de semmit nem vált ki bennem. Egyetlen jelenet váltott ki érzelmet, az a bizonyos este, amikor Hugo és Lacy ellátogatnak a rezervátumba. De az is annyira furán volt megírva, mint egy jelentéktelen valami. Rengeteg magánéleti dolog, amik szintén csak időhúzásra vannak, mert nincs szerepük. Egy katyvasz.
A szereplők egyáltalán nem kiemelkedőek, a történet gyakorlatilag az első 15 oldalban kiderül, ugyanis Greg mindent elmesél (ez nem spoiler, a fülszövegben is benne van, hogy miről lesz szó). És utána nyomoznak nyomoznak. De sokszor van olyan könyv, ami akkor is izgalmas, ha már tudod mi lesz benne, mert az eleje úgy indul, hogy tudod, de a részleteket viszont nem. És várod, hogy megértsd teljesen alaposan. Na ez nem ilyen könyv. Az elején elmond mindent, és utána a maradék 400 oldal csak úgy van.

Szóval nem, ez egy elég unalmas Grisham könyv. Pedig én nagyon szeretem az írót, de nem, ez nem jó.

>!
Töki
John Grisham: A súgó

Egy újabb könyv Grisham könnyen felejthető műveinek sorában, kb. ennyi. Helyenként dögunalmas, tele felesleges és idegesítő karakterrel, gyakorlatilag egyik szereplővel sem tudtam azonosulni. Teljes mértékben érdektelen volt mindegyik. Az idealista befejezés sem javított a helyzeten. Egyszeri olvasásnak elment, de holnap már semmire sem fogok emlékezni belőle.

>!
dpart
John Grisham: A súgó

Ennél a könyvnél most először az értékelések elolvasásával kezdtem. Talán nem kellett volna, mert egy olyan hangulat alakult ki bennem, hogy ez a könyv nem igazán grishames.
Többet nem teszek ilyet. Mert nekem igenis tetszett. Talán egy kicsit nyugodtabb a cselekmény folyása, talán túl letisztultnak tűnnek a szereplők, de akkor is feltűnnek a grishames fordulatok, jogi csűrcsavarok.
Szóval bátran vegye a kezébe minden rajongó.

>!
Irongirlvatera
John Grisham: A súgó

Nem a legjobb könyve az írónak, de sikerült nagyon gyorsan elolvasni, szóval hozta a szokott minőséget.

>!
Norbitzki
John Grisham: A súgó

John Grishamben én még nagyot nem csalódtam, vannak ugyan gyengébb könyvei és pár kiemelkedően jó, de egy bizonyos szint alá nem megy, vagy ha úgy tetszik : olvashatatlant nem ír. Pedig nincs könnyű dolga, mert írásai tulajdonképpen ugyanabban a témában íródnak, egy-két esetet leszámítva, és az olvasó hamar ráunhatna a sztorikra. De valahogy mégsem, és ez csakis a stílusát, írói vénáját dicséri. A Súgó a jobb, de nem a legjobb könyvek közül való, és itt talán megint az okozott nekem fejtörést, hogy a legfőbb szereplő egy női nyomozó, akivel nem volt könnyű azonosulni. Ezzel együtt is izgalmas, olvasmányos munka, én az „ajánlom” kategóriába sorolnám.

>!
lyneth
John Grisham: A súgó

Nem voltak benne felfokozott izgalmú jelenetek, mégis önmagamhoz és terjedelméhez képest meglehetősen gyorsan befejeztem. Tetszett. Kicsit olyan volt, mint egy dokumentumregény.


Népszerű idézetek

>!
Judit_Sike P

– (…) Hogy van Pippin?
– Sokat bőg. Az a helyzet, és ezt nagyon komoly tapasztalatok alapján mondom, hogy egy újszülött általában okkal sír. Étel, ital, pelenka, anya – ilyesmi. Na, ez nem. Csak úgy a vicc kedvéért bömböl. Fogalmad sincs róla, mit hagysz ki.

>!
Judit_Sike P

A temetés csak időpocsékolás. Az élőknek szól minden. A halottak tesznek rá, mi mit csinálunk. Manapság az a trendi, hogy a temetésből afféle ünneplést csinálnak. De mit is ünnepelnek? Az egyszer tuti, hogy a halott nem ünnepel.

>!
Judit_Sike P

Egy hónap múlva megint olyan leszel, mint régen, mindenki más meg olyan csúnyácska, mint most.


Hasonló könyvek címkék alapján

Allan Folsom: Örök száműzetés
Roboz Léna: Balkáni árnyak
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz
Ingar Johnsrud: Kalüpszó
Kristina Ohlsson: Lotus blues
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Don Winslow: Drogháború