Schrödinger ​macskája 62 csillagozás

Kvantumfizika és valóság
John Gribbin: Schrödinger macskája John Gribbin: Schrödinger macskája

A Schrödinger macskája ismerteti a kvantummechanika teljes történetét, a bármely kitalációnál különösebb igazságot. John Gribbin lépésről lépésre vezeti be az olvasót ebbe az egyre bizarrabb és lebilincselőbb világba, cserébe csak annyit kér, hogy nyitott elmével figyeljünk rá. Bemutatja azokat a tudósokat, akinek a kvantummechanika kifejlődését köszönhetjük. Szemügyre veszi az atomokat, a sugárzást, az időutazást, a Világegyetem születését, a szupravezetőket és magát az életet. Ebben a gyönyörűségekkel, rejtelmekkel és meglepetésekkel teli világban keresi Schrödinger macskáját – a kvantumok valóságát – miközben minden olvasó világosan megérti napjaink legfontosabb kutatási területét – a kvantummechanikát.

Eredeti megjelenés éve: 1984

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum Tudományos Könyvtár Akkord

>!
Akkord, 2018
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632521152 · Fordította: Both Előd
>!
Akkord, 2012
278 oldal · ISBN: 9789632520636 · Fordította: Both Előd
>!
Akkord, Budapest, 2001
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637803343 · Fordította: Both Előd

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Sir Isaac Newton · Arisztotelész · Joseph John Thomson · Niels Bohr


Kedvencelte 11

Most olvassa 13

Várólistára tette 177

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Wiggin77 P>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

„Akit nem ráz meg a kvantumelmélet, az nem értette meg.”
Niels Bohr mondta ezt, én pedig teljesen egyetértek vele. A kvantumelméletnek jó, ha feléről merem azt mondani, hogy érteni VÉLEM, de még így is megrázó.
Anno, amikor az egyetemen tanultam kvantumfizikát, akkor az előadó, Méray László kérdezte, hogy értjük-e amit felvázolt. Néztünk rá nagy szemekkel. Azt mondta,hogy ne aggódjunk, mert aki esetleg érti, az egyike azon kevés embernek az országban, aki megértette. Sőt, hozzátette, hogy időnként még ő sem érti az egészet.

A kvantummechanika az a tudományág, amibe belemerülve nagyon gyorsan eljut az ember a valláshoz és a sci-fihez is. Hihetetlen, fantasztikus és felfoghatatlan dolgok történnek a részecskék szintjén. A klasszikus fizika oksági viszonyai ezen a szinten eltűnnek és bejön a valószínűség fogalma. Ettől a ténytől sok korabeli tudós, köztük Einstein is elborzadt ( "Az Úristen nem kockázik").

A könyv olvasmányosan és logikus felépítésben végigvezeti az olvasót a kvantummechanika történetén, egészen 1982-83-ig. Azóta már vannak olyan kísérleti eredmények (mindenki hallott pl. a Higgs-bozon közelmúltbeli kísérleti igazolásáról. A Higgs-bozon létezését már 1960-ban megjósolta Peter Higgs), melyeket a könyv írása idején még csak sejtettek, de ettől függetlenül a könyvben leírtak nagy része ma is megállja a helyét.

Nem könnyű olvasmány,de ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel, hogy igazából mi a valóság.

Ibanez P>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

„Erwin Schrödinger osztrák tudós az 1920-as évek közepén közreműködött a ma kvantummechanikának nevezett tudományág kifejlesztésében. A tudományág azonban ebben az esetben aligha pontos megjelölés, hiszen a kvantummechanika az egész modern természettudomány alapját képezi. Egyenletei a nagyon kicsiny részecskék viselkedését írják le – általánosságban az atomokét és az azoknál is kisebb részecskékét –, és ilyenformán a mikrovilág egyedül helyes leírását adják. Ezen egyenletek nélkül a fizikusok nem tudnának atomerőműveket (vagy atombombát) tervezni, lézereket építeni vagy magyarázatot adni arra, miért marad forró a Nap. A kvantummechanika nélkül a kémia még mindig saját „sötét középkorában” botorkálna, és egyáltalán nem létezne a molekuláris biológia tudománya – tehát nem ismernénk a DNS szerkezetét, és nem lenne génmérnökség.”

Igencsak nehéz falat volt ez a könyv, de egyáltalán nem bántam meg az olvasását, sőt! Elterveztem, hogy újra fogom olvasni, kb. a felétől legalábbis mindenképp, mert onnan jöttek azért ismét „homályos foltok”. Nagyon tetszett a könyvben, hogy az alapoktól kezdett építkezni, hiszen nekem már rég volt fizikaórában részem (és emlékeim szerint még középiskolai fizikán se foglalkoztunk a 90-es években ilyen dolgokkal, max. elektron-proton és ennyi). Így örültem, hogy szépen elkezdte a könyv átvenni az alapfogalmakat és így mélyedtünk egyre jobban bele a kvantumok világába.

Ami nehéz. Szerencsére voltak bőven olyan példák, amelyek megkönnyítették a megértést, illetve pár tudós életének mozzanataiba is betekinthetünk, így egy picit kikapcsolódhat az agyunk. A fermionoknál és bozonoknál hozott színházas-koncertes példa például szerintem óriási volt. És mondjatok akármit, többször félreolvastam a pionok nevét (Harry Potter rajongók biztos követik példámat) :-D

Kb. a mátrixok táján kezd el durvulni a dolog, bejönnek a képletek, a kémia-matematika vonal, aztán – mivel az ember egyre nehezebben érti meg – egyre unalmasabbá is válik a dolog (hiába no, ha valamit kétszerre elolvasva se ért meg az ember, mit élvezzen rajta). De hát ha megérteném, akkor én lennék egy kis magyar Einstein :-D Úgyhogy nem is frusztrál a dolog, ez így szép, hiszen nálam a célt elérte: érdekel a dolog és fogok még a témában olvasni, ismét utánanézni dolgoknak. Madarat lehetett fogatni velem például a Compton-effektus megemlítésénél, amit tudtam, hogy micsoda, úgyhogy remélhetőleg a következő ilyen tudományos könyvemnél már még többször fogom majd a madarakat :-D S ki tudja, pár év múlva talán már egész szép madárgyűjteményem lesz :-D

„Jobb megvitatni egy kérdést anélkül, hogy eldöntenénk, mint eldönteni, anélkül, hogy megvitatnánk.”
Joseph Joubert

Epilógus>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Őrjítő, fantasztikus világ a kvantummechanika világa!
A következő életemben részecskefizikus leszek. (Esetleg részegecske fizikus.)

>!
Akkord, Budapest, 2001
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637803343 · Fordította: Both Előd
19 hozzászólás
Zizzer>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Megküzdöttem a könyvvel: közöm sincs a fizikához, körülbelül 10 éve volt az utolsó afférom vele. Most belecsaptam a közepébe. Igaz, hónapokig tartott, de befejeztem. Sajnos, nem fogtam fel belőle annyit, amennyit szerettem volna, de ez nem a könyv hibája.
Gribbin nagyon logikusan építette fel a kvantummechanika történetének leírását.
Annak, aki ha egy picit is ért a fizikához (vagy fel tudja fogni), bátran merem ajánlani.

52 hozzászólás
Murphy_Watt>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Az elektron skizofrén hiszen egyszerre részecske is és hullám is? Ahogy a kétréses kísérletből tudjuk, ha figyelünk rá részecske, de amint levesszük a szemünk róla hullámmá változik. Vagy valamivé, ami hasonlít a hullámokhoz. Vagy a részecskékhez. Olyan mint a furfangos rosszcsont az óvodában: ha az óvónéni ránéz, áldott jó gyerek, ha nem a lányok haját húzogatja. Vagy mint a modern politikus, aki a média előtt mézes-mázos jó fej, amúgy meg ellopja, amit tud.
Még az is lehet, hogy mai tudathasadásos világunk pusztán egyenes következménye az elemi részecskék tulajdonságainak. Magyarázata árulásainknak, cserbenhagyásainknak, hazugságainknak.
Egy tudományos ismeretterjesztő könyv akkor jó, ha elolvasása újabb hasonló témájú könyvek olvasására ösztönöz. Most mérsékelten éreztem ezt az ösztönzést.

4 hozzászólás
Buzánszky_Vírus_Dávid>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Érdekel a kvantumok világa, szeretem a párhuzamos dimenziókról, időparadoxonokról szóló történeteket, és mindig is tetszett Schrödinger macskájának elméleti kísérlete. Így számomra rendkívül érdekes volt a könyv, gyönyörűen összefoglal -véleményem szerint- mindent, ami a témához kapcsolódik.
Az elejét kicsit kötelező ismétlésnek éreztem, kb. 100oldal után kezdett érdekesebbé válni, de aki nem olvasott előtte erről a témáról annak kell az első száz oldal is, ez nyilvánvaló.

Michel>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Viszonylag érthetően mutatja be a kvantummechanika világát az első néhány fejezetben. Ahogy haladunk előre, egyre bonyolultabbak a magyarázatok. Az utolsó három fejezet megértéséhez már komoly természettudományos műveltség szükséges. Nem rossz, de messze nem tökéletesen megírt könyv.

Sansa I>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Egy Ursula K. LeGuin novella miatt vettem meg. Nem volt rossz vásár :)

hoffmann>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

A legnagyobb hatást rám a könyv címe és a hátoldalán található reklámszöveg tette. Ez utóbbi szerényen csak annyit ígér, hogy „ismerteti a kvantummechanika teljes történetét”, és hogy „minden olvasó világosan megérti napjaink legfontosabb kutatási területét – a kvantummechanikát.” – (Feltételezem, ezt a kiadó szülte meg, mert épeszű ember nem hihet el ilyesmit.)
A szerző és a kiadó úgy véli, minderre a mintegy 240 oldal elegendő. Ez legalább olyan csodálatos teljesítmény lenne, mint a kvantumfizika maga, különösen úgy, hogy az első 15 oldalt elfoglalja a nyilván nélkülözhetetlen Köszönetnyilvánítás, Bevezetés és Előszó.

Ami a művet magát illeti: aki sokat markol, keveset fog – ez a véleményem sommásan. Szó van nagyon sok fontos tudomány- és alkalmazási területről, melyek a kvantumfizikához kapcsolódnak, de az egyébként is szűkös oldalszámból így még kevesebb jut a téma kifejtésére és magyarázatára.

Néhány kifogásomat részletezem az alábbiakban.

Egy e témában írott ismeretterjesztő műnek, amely olyan olvasót feltételez, aki nem tudja, milyen a hidrogénatom szerkezete a Bohr modell szerint, azzal kellene kezdődnie, hogy elmagyarázza a hullámjelenség lényegét. Ez sajnos nem történik meg. Ez annál is furcsább, mert a szerző persze tisztában van vele, hogy ez a kvantumfizika egyik kulcsfogalma, és így jó néhány fejezet foglalkozik vele: pl. Hullám vagy részecske, Részecske/hullám kettősség, Mátrixok és hullámok, Kísérlet két lyukkal, Összeomló hullámok, A polarizációs rejtély.
Nem tudjuk meg, mi a hullám és mi a részecske, s így nem derülhet ki az sem, mitől tartották (és tartják ma is) a fizikusok összeegyeztethetetlennek a kettőt. Ez az alapvető hiányosság elég ahhoz, hogy a szerző igyekezete arra nézve, hogy „minden olvasó világosan megértse” a kvantumfizikát, sikertelen legyen, sőt, még a fenti fejezetcímeket se értheti meg. Úgy tapasztaltam ugyanis, hogy azok, akik nem érdeklődnek a fizika és a természettudományok iránt, ezzel az egyébként egyáltalán nem nyilvánvaló különbséggel – természetesen – nincsenek tisztában.

Az ún. feketetestről aránylag sok szó esik, és említésre kerül, hogy a színkép ez esetben kizárólag a hőmérséklettől függ. De nem derül ki, hogy mi az egyedülálló sajátossága e testnek a többi, „normális”, melegített fizikai testhez képest: hogy a többi test esetében az anyagtól (fajtától, minőségtől) függ a színkép, ez esetben viszont teljesen független attól (az üreg zártsága miatt), s éppen ezért, a dolog egy magasabb szintű általánosítást lehetővé téve, különlegesen érdekelte a fizikusokat.

A Részecske/hullám kettősség alfejezetben sajnos sok a locsogás (vagy nevezhetjük mesének is). Vajon mi a jelentősége a fizika történetében annak, hogy a családi hagyomány szerint de Broglie-nak milyen pályát kellett volna választania, vagy hogy bátyja (!) melyik évben szerezte meg doktorátusát?

Egyes ábrák inkább zavarnak, mint segítenének a megértésben. Pl. A polarizációs rejtély c. fejezet végig a fotonok szempontjából tárgyalja a témát, viszont az öt ábra mindegyike hullámként ábrázolja a fényt, amint a szűrőkön átmennek vagy fennakadnak.

Mindent összevéve: a fent említett abszurd, de kecsegetető ígéretek miatt könnyed hangvételt erőltető ismeretterjesztő mű ez a könyv, mely azonban alaposan semmit sem magyaráz meg.

gebra>!
John Gribbin: Schrödinger macskája

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

a kvantumfizika nem könnyű. sőt, úgy általában a fizika sem könnyű. ez a könyv sem volt könnyű, pedig John Gribbin nagyon érthetően, szinte már-már szájbarágósan írt róla.
persze az ember nem azért olvas a kvantumfizikáról, mert „szórakozni” akar, hanem mert kíváncsi.
őszinte leszek, nem mindig értettem meg mindent, amiről írt a szerző, de rengeteg dolgot megtanultam és megértettem. nem hinném, hogy tudnék a kvantumfizikáról akár csak fél órát is beszélni hozzáértőkkel, de talán már érteni fogom, ha hallok tőlük egy fél órás előadást


Népszerű idézetek

Khimaira>!

„…egyszer társaságban húszkérdéses barkochbát játszottak. Amikor ő [Wheeler] volt soron, és neki kellett kimenni a szobából, miközben a társaság többi tagja kitalálta, mire "gondoljanak”, feltűnt neki, hogy „hihetetlenül hosszú” ideig nem mehetett vissza a társaságba. Ez csalhatatlan jele volt annak, hogy játékostársai vagy valamilyen egyedülállóan nehéz feladványra gondoltak, vagy pedig valamilyen beugratásra készültek. Visszatérése után azonnal észrevette, hogy az olyasféle bevezető kérdésekre, mint „Állat?”, „Zöld színű?” a játékostársak azonnal rávágták a választ, a játék előrehaladtával azonban a feleletekre egyre hosszabb időt kellett várnia. Ezt különösnek találta, hiszen a játékszabály értelmében csak „igen” vagy „nem” lehetett a válasz. Miért kell a kérdezettnek ilyen hosszú ideig gondolkoznia ezen az egyszerű válaszon?. Végül, amikor már csak az utolsó kérdést tehette fel, Wheeler rákérdezett: „Ez egy felhő?” Az „igen” válasz után a társaság tagjaiból kirobbant a nevetés, neki pedig elárulták a titkot. Ahelyett, hogy egy konkrét feladványt találtak volna ki, titkos összeesküvést szőttek. Eszerint minden kérdezettnek igaz választ kellett adnia arra a valóságos objektumra vonatkozóan, amire ő éppen akkor gondolt, de ennek összhangban kellett lennie az összes addig elhangzott válasszal. Amint a játék előrehaladt, a feladat legalább olyan nehézzé vált a válaszadók, mint a kérdező számára.
De mi köze ennek a történetnek a kvantumelmélethez? A rajtunk kivül létező világot akkor is valóságos létezőnek tekintjük, amikor épp nem figyelünk rá. Hasonlóképpen, Wheller is úgy gondolta, hogy valóságosan létezik az a válasz, amire neki rá kell jönnie. Az azonban nem létezett. Csak a kérdéseire kapott válaszok voltak valóságosak, ugyanúgy, ahogy a kvantumvilágról sem tudunk semmi mást, csak az elvégzett kísérleteink eredményeit. A felhő mint megfejtés, bizonyos értelemben a kérdések feltevése folyamatának eredményeképpen teremtődött meg, valahogy úgy, amint az elektron is csak az általunk végzett megfigyelésének köszönheti a létezését. A történet jól rávilágít a kvantumelmélet alapvető axiómájára, melynek értelmében egyetlen elemi jelenség sem jelenség addig, amíg nem észleljük. Az észlelés folyamata viszont furcsa játékokat űzhet a valóságról alkotott hétköznapi fogalmunkkal.

192-193. oldal

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Epilógus>!

… nem létezik olyan fizikai analógia, amellyel meg tudnánk érteni, mi játszódik le az atomok belsejében. Az atomok úgy viselkednek, mint az atomok, nem pedig úgy, mint bármi más.

90. oldal (Akkord Kiadó)

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

ppayter>!

Ha egyetlen elektron vagy foton halad tehát csak át a rendszeren, a falba vágott lyukakon keresztül, az akkor is a statisztikus törvényeknek engedelmeskedik, ami viszont csak akkor helyénvaló, ha a részecske „tudja”, hogy a másik lyuk nyitva van-e, vagy zárva. Ez a kvantumok világának legtitokzatosabb rejtélye.

161. oldal - ...és azon túl - 8. Valószínűség és bizonytalanság - Kísérlet két lyukkal

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

15 hozzászólás
Ibanez P>!

Schrödinger, aki legalább annyira csalódott volt a kvantummechanika következményei láttán, mint Einstein, megpróbálta e következmények abszurditását egy gondolatkísérlettel érzékeltetni. Elképzelt egy zárt szobában vagy dobozban egy macskát és egy méregfiolát. A kísérleti elrendezés szerint amikor a radioaktív bomlás bekövetkezik, a méregfiola eltörik, és a méreg elpusztítja a macskát. A hétköznapi világban 50% annak az esélye, hogy a macska elpusztul a kísérletben, de a kísérlet tényleges kimeneteléről csak úgy tudunk meggyőződni, hogy benézünk a dobozba, és megállapítjuk, él-e a macska, avagy elpusztult. Most azonban szembetaláljuk magunkat a kvantumvilág furcsaságával. Az elmélet szerint a kísérlet bármelyik végkimenetele csak akkor valóságos, ha megfigyeljük az eredményt. Az atom bomlása sem nem következett be, sem nem maradt el, a macska sem nem pusztult el, sem nem maradt életben, mindaddig, amíg meg nem állapítjuk valamilyen megfigyeléssel, mi történt a dobozban. Az elméleti fizikusok, akik elfogadják a kvantummechanika tiszta állapotát, azt állítják, hogy a macska valamilyen köztes állapotban létezik, sem nem holt, sem nem élő, mindaddig, amíg a megfigyelő be nem kukucskál a dobozba, és meg nem pillantja, hányadán is állnak a dolgok. Semmi sem valóságos, mindaddig, amíg meg nem figyeljük.

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Kapcsolódó szócikkek: Erwin Schrödinger · Schrödinger macskája
psn >!

„A 'paradoxon' csupán a valóság konfliktusa azzal a képpel, amilyennek szerintünk a valóságnak 'lennie kellene',”

Richard Feynman

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

psn >!

„Akit nem ráz meg a kvantumelmélet, az nem értette meg."
Niels Bohr
(1885-1962)

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

ppayter>!

Dirac kimutatta, hogy egy elegendően nagy energiájú foton létrehozhat a vákuumból egy elektront és egy pozitront, miközben energiájából lesz az elektron és a pozitron tömege. A pozitron (ami tulajdonképpen egy negatív energiájú elektron "lyuk") csak rövid életű lesz, mivel hamarosan össze kell találkoznia egy másik elektronnal. Ekkor ez a részecskepár energia kisugárzása kíséretében annihilálódik. Ezt a sugárzást – ismét csak az egyszerűség kedvéért – egyetlen fotonnal ábrázolhatjuk.

Ezt a kölcsönhatást is nagyon egyszerűen lerajzolhatjuk a Feynman-diagram segítségéve. A térben és az időben haladó foton spontán módon létrehoz egy elektron-pozitron párt. Az elektron megy tovább a maga útján, a pozitron viszont találkozik egy másik elektronnal és eltűnik, miközben a helyszínről egy újabb foton távozik. Ám Feynman 1949-ben tett, megrázó erejű felfedezése értelmében az időben előrefelé mozgó pozitron téridőbeli képe matematikailag pontosan megegyezik a Feynman-gráf ugyanazon világvonala mentén, de az időben visszafelé mozgó elektron matematikai leírásával. Ezen kívül, minthogy a fotonok egyben saját maguk antirészecskéi is, az időben előrefelé és az időben visszafelé mozgó fotonok ábrázolása között semmi különbség nincs. Bármely gyakorlati feladat esetében a diagramon a fotonok képéről elhagyhatjuk a mozgás irányát jelző nyilakat, a pozitronok képén a nyíl irányát megfordítva elektronok képévé alakíthatjuk azokat. Ebben az esetben viszont ugyanaz a Feynman-gráf teljesen más történetet mesél el. A térben és időben haladó elektron nagy energiájú fotonnal találkozik, elnyeli azt, aminek hatására az időben visszafelé szóródik, és mindaddig így mozog, amíg ki nem bocsát egy nagy energiájú fotont. Az utóbbi a folyamat hatására fellépő visszalökődés következtében folytatja tovább, az időben előrefelé az útját. Három különböző részecske, két elektron és egy pozitron bonyolult tánca helyett ebben a leírásmódban csupán egyetlen részecskéről beszélünk, mégpedig egy elektronról, amely zegzugos útvonalat bejárva halad a térben és az időben, miközben itt és amott fotonokkal ütközik.

174-176. oldal, ... és azon túl 9. Paradoxonok és lehetőségek - Időutazás

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Kapcsolódó szócikkek: időutazás
1 hozzászólás
psn >!

A „vaIóságosság” a szó hétköznapi értelmében nem megfelelő fogalom a Világegyetemet felépítő, alapvető elemi részecskék viselkedésének leírására, mégis úgy tűnik, mintha elválaszthatatlanul össze lennének kötve valamilyen láthatatlan egésszé, mindegyik mindig tudja, mi történik az összes többivel.

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság

Epilógus>!

A fizikában nagyon kevés dolog „törődik” az idő irányával, mégis a világegyetemnek, amelyben élünk, egyik legnagyobb talánya, hogy az időnek jól érzékelhetően meghatározott iránya van, melynek révén különbséget tudunk tenni múlt és jövő között.

150. oldal (Akkord Kiadó)

John Gribbin: Schrödinger macskája Kvantumfizika és valóság


Hasonló könyvek címkék alapján

Leon Lederman: Az isteni a-tom
Werner Heisenberg: A rész és az egész
Roger Penrose: A császár új elméje
Carlo Rovelli: A valóság nem olyan, amilyennek látjuk
Horváth Dezső: A Higgs-bozon
Brigitte Röthlein: Schrödinger macskája
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke
Keserű György Miklós – Náray-Szabó Gábor – Baranyai András – Pusztai László: Molekulamechanika / Rendezetlenség kondenzált fázisokban
M. I. Kaganov – I. M. Lifsic: Kvázirészecskék
Marx György: Túl az atomfizikán