Schrödinger ​kiscicái és a valóság keresése 36 csillagozás

John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Ebben a lebilincselő érdekes könyvben John Gribbin, a népszerű ismeretterjesztő író a kvantumvilág rejtelmeit veszi szemügyre. A címben szereplő „kiscicák” Schrödinger híresen határozatlan macskájának a kölykei. A szerző gondolatban elviszi őket a Világegyetem átellenes végeire – kalandjaikon keresztül teszi szemléletessé a modern kvantumtechnika zavarba ejtő paradoxonait Igaz-e az, hogy egy fényrészecske két helyen is lehet egyszerre? Képes-e egy atom valóságosan egyidejűleg két különböző úton végigmenni? Megállhat-e az idő?
Gribbin elkalauzolja az olvasót az új tudományterület meghökkentő lehetőségeinek világába, így például megismerkedhetünk a feltörhetetlen „kvantumkóddal” és a Star Trek típusú teleportációs géppel.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum Tudományos Könyvtár Akkord

>!
Akkord, 2018
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632521145 · Fordította: Both Előd
>!
Akkord, Budapest, 2004
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639429570 · Fordította: Both Előd

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

stella28>!
John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Végre egy könyv, ami a természettudományosan – sajnos – kevésbé művelt olvasó számára is érthető ismereteket közöl a kvantumvilágról. Nagyon jól olvasható, tartalmi szempontból pedig lebilincselő, különösen, ha a benne írtakról az ember (hozzám hasonlóan) itt értesül először. Sajnos, nem a legfrissebb (1994-es, ha jól emlékszem), de ez persze nem a könyv hibája.

Video>!
John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

A kvantummechanikának egy tudatra és más ezós dolgokra való hivatkozástól mentes interpretációját nyújtja.

Kildor>!
John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Mást kaptam, mint amit vártam. A beharangozott megmagyarázhatatlan kvantum rejtélyek kimerültek a kétréses kísérletben illetve az Einstein által már felismert kísérteties távolhatásban. A könyv jól indul, meg is kapjuk ezen témák ismertetését, de utána valahogy félrecsúszik. Majd a végére megmondja a nagy igazságot, amit sok másik hasonló kötetben már olvashattunk, miszerint a fizika fősodra zsákutcában van, és a kiút egy új eredeti ötlet lesz, majd amikor valaki előáll vele.
Laikusként sok hasonló könyvet olvastam, és még fogok is, ez is tágította az ismereteim, de jó könyvnek azért nem nevezném. Lehet, hogy nekem voltak nagyok az elvárásaim, de azoknak messze nem sikerült megfelelnie.
Végül, nekem kifejezetten irritáló, amikor állandóan kiugrál az író egy jelenség ismertetésénél a történelmi háttérre. Nem érdekel, hogy akkor az adott fizikus szegény, gazdag, munkanélküli vagy egyetemi díszdoktor valahol. Ha a tudománytörténet érdekel, akkor arról olvasok, ha meg a fizika, akkor arról. Nem ez a legrosszabb könyv ebből a szempontból, de valahogy itt idegesített fel legjobban. Mert ezt nem egy kvantummechanika összefoglalónak hirdették, hanem a paradoxonok bemutatására. Na hát erről a könyv alig negyede szól.

Fanni_Dorottya>!
John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Hawking könyve sokkal jobban tetszett, mind stílus, mind érthetőség szempontjából. Hiányoltam az ábrákat, szerintem bőven elfért volna még egy pár a könyvben. Jóval több előismeret kell hozzá, mint amire számítottam, a második felében már alig volt néhány gondolat amire azt mondanám hogy tényleg értettem.

ombiwa>!
John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

A könyv nagyon érthető, de nem árt az olvasásához némi alapismeret. No nem fizika szakon kell egyetemet végezni, de azért az általános iskolában tanultak nem elegendőek.
nekem legjobban a történeti rész tetszett, ahol leírja, hogy az egyes fizikusok hogyan is lendítették előre a tudomány szekerét.

Képopera P>!
John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Csak azért nem öt, mert szerintem néhol túlságosan belement a részletekbe, és illusztráció a könyv legvégén kezdett el szerepelni – ez egy vizuális típusú embernek, mint pl. én, elég csüggesztő.

Na de a négy csillag! Tömény tudomány, és a szétcincálós részeken kívül kifejezetten olvasmányos, néhol még fordulatos is. Az elején nekem nagyon tetszett a történeti rész a fizikusokról, akkor csak úgy suhogtak a lapok. A végén a tudósok közötti levelezés megemlítése is érdekfeszítő volt számomra.

Még egy összehasonlító megjegyzés: Gribbin se rossz, de szerintem Hawking jobban ír.

Imo07>!
John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Közérthető stílusú, nagyon érdekes könyv mindenkinek akit érdekel a téma kihagyhatatlan olvasmány – és simán „megáll a lábán” az első könyv nélkül is.


Népszerű idézetek

Khimaira>!

Bohr kijelentése szerint az izolált anyagi részecskék nem is léteznek, azok csupán absztrakciók, amelyeket csak a más rendszerekkel való kölcsönhatás alapján tudunk azonosítani – például amikor „megmérjük” az elektron „impulzusát”. Olyan ez, mondja Herbert, mint egy szivárvány.
A szivárvány nem létezik anyagi testként, és a jelenséget minden megfigyelő másutt látja. Nincs két olyan ember, akik ugyanazt a szivárványt láthatnák (valójában még a két szemünk is hajszálnyival különböző szivárványt "lát"). A szivárvány mégis valóságos, hiszen lefényképezhető. Ugyanígy azt is mondhatjuk, hogy a szivárvány nem valóságosa létező dolog hacsak valaki meg nem figyeli, vagy le nem fényképezi. Hasonlóképpen, Bohr szerint, egy kvantummechanikai objektum, például elektron tulajdonságai is csak valamiféle illúziók, amelyeket csak az objektumnak a kísérleti elrendezésben létrejövő kölcsönhatásai hoznak létre.

207. oldal

34 hozzászólás
Khimaira>!

A pszichológusok és a biológusok élénken vitatkoznak az intelligencia természetéről, ezen belül elsősorban arról, hogy mekkora része része tekinthető örököltnek, és mekkora a környezeti hatások és az oktatás révén szerzett rész. Ezért kidolgozták az úgynevezett IQ-teszteket, amelyekkel megmérhető az emberi lények „intelligenciahányadosa”. Bár régebben még sokan úgy gondolták, hogy az IQ-teszt valóban alkalmas az intelligencia mérésére, ma már sokkal inkább azt gondoljuk, hogy az IQ-teszt az intelligencia helyett az IQ-tesztek megoldási képességét méri. A vele született intelligencia egyik tényezőként közrejátszhat ennek a képességnek a kialakulásában, ám nem ez az egyetlen összetevője. A kísérlet (hogy old meg valaki egy IQ-tesztet) eredménye magának a kísérletnek a természetétől függ (triviális példa, ha a tesztet oroszul írták, és mi nem tudunk oroszul, akkor nincs túl sok jó esélyünk a jó eredményre).
Hasonlóképpen, ha mondjuk azt határozzuk el, hogy egy elektron impulzusát akarjuk megmérni, akkor tulajdonképpen csak azt tudjuk megmérni, hogy milyen mértékben képes az elektron az impulzussal kapcsolatos kérdéseinkre válaszolni. Lehetséges, hogy az elektronnak egyáltalán nincs olyan tulajdonsága, amelyet mi a hétköznapi fogalmaink alapján impulzusnak nevezünk, viszont vannak egyéb tulajdonságai, amelyek következtében az impulzusra vonatkozó kérdésünkre meghatározott választ ad. Kísérleti eredményeket – „válaszokat” – kapunk, amelyeket úgy értelmezünk, mintha impulzust mértük volna meg. Ám ezek a válaszok valójában nem a tényleges impulzust mondják meg, hanem csak azt, hogy az elektron milyen sikerrel képes megfelelni az impulzusteszten, éppúgy, ahogyan az IQ mérésnek eredménye sem a valódi intelligenciáról ad felvilágosítást, hanem csak arról, hogy az illető milyen sikerrel képes megoldani az IQ-teszt feladatait.

206-207. oldal

25 hozzászólás
Buzánszky_Vírus_Dávid>!

[…] hogy ha lehetőségünk lenne folyamatosan figyelemmel kísérni az ion viselkedését, akkor egyiknek sem változna meg az állapota.
Ha a kvantummechanika állításának megfelelően a világ valóban csak azért létezik, mert megfigyeljük, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy a világ csak azért változik, mert nem tudjuk folyamatosan figyelni.
Ez a megállapítás izgalmas megvilágításba helyezi azt a régi filozófiai problémát, miszerint valóban ott van-e egy fa a helyén akkor is, ha senki nem látja. Az egyik, a fa valóságos létezésének folyamatossága mellett szóló, hagyományos érvelés szerint Isten akkor is rajta tartja a szemét a fán, ha azt éppen egyetlen emberi megfigyelő sem nézi.
Ám a legújabb bizonyítékok szerint a fa csak akkor képes növekedni és változni, ha Isten néha behunyja a szemét, méghozzá meglehetősen gyakran!

188. oldal

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Hasonlóképpen, ha mondjuk azt határozzuk el, hogy egy elektron impulzusát akarjuk megmérni, akkor tulajdonképpen csak azt tudjuk megmérni, hogy milyen mértékben képes az elektron az impulzussal kapcsolatos kérdéseinkre válaszolni. Lehetséges, hogy az elektronnak egyáltalán nincs olyan tulajdonsága, amelyet mi a hétköznapi fogalmaink alapján impulzusnak nevezünk, viszont vannak egyéb tulajdonságai, amelyek következtében az impulzusra vonatkozó kérdésünkre meghatározott választ ad. Kísérleti eredményeket – „válaszokat” – kapunk, amelyeket úgy értelmezünk, mintha impulzust mértük volna meg. Ám ezek a válaszok valójában nem a tényleges impulzust mondják meg, hanem csak azt, hogy az elektron milyen sikerrel képes megfelelni az impulzusteszten, éppúgy, ahogyan az IQ mérésnek eredménye sem a valódi intelligenciáról ad felvilágosítást, hanem csak arról, hogy az illető milyen sikerrel képes megoldani az IQ-teszt feladatait.

207. oldal

psn>!

Az ókori filozófusok úgy gon­dolták, hogy a fény a szemből indul ki, mint a fénykéve a világítótoronyból, majd mint a vak ember a botjával, „leta­pogatja” a világ természetét. A Kr. e. V század­ban élt Empe­doklésztől szárma­zott az a fel­tevés, misz­erint a világon min­den a négy „őse­lemből” (földből, levegőből, tűzből és vízből) épül fel. Empedoldész leírta, miként alkotta meg Aphrodité a sz­eretet által össze­tar­tott négy elemből a szemet. A szem tüzét a Világegyetem családi tűzhelyénél lob­ban­totta lángra, ezért a szem lámpásként működik, amely a szem­ben rejtőző tüzet kiengedi a világba, lehetővé téve ezáltal a látást.

A fény- az ősidőkben


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen W. Hawking: A mindenség elmélete
Werner Heisenberg: A rész és az egész
Roger Penrose: A császár új elméje
Carlo Rovelli: A valóság nem olyan, amilyennek látjuk
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke
Horváth Dezső: A Higgs-bozon
Carol Vorderman: Biológia, kémia, fizika lépésről lépésre
Stephen Hawking: Einstein álma és egyéb írások
William Hume-Rothery: Elektronok, atomok, fémek és ötvözetek
M. I. Kaganov – I. M. Lifsic: Kvázirészecskék