Korunk egyik nagy tudományos talányának történetét tartja a kezében az Olvasó: a világegyetem korának titkát és a rejtély megoldását.
A XIX. században a csillagászok, a geológusok, és az evolúció kutatói először vetették fel, hogy – a Biblia tanításával ellentétben – a Föld és a Nap (legalább) néhány millió éves. A XX. század elején sok csillagász már hallgatólagosan azt tételezte fel, hogy a világegyetem végtelenül öreg. Az 1920-as években Edwin Hubble felfedezte a világegyetem tágulását. Ezt Einstein általános relativitáselméletével összevetve arra a következtetésre jutottak, hogy a Világegyetem történetének kellett, hogy legyen egy kezdőpontja – az Ősrobbanás. Hubble korai méréseit szóról szóra elfogadva azonban az derült ki, hogy a világegyetem fiatalabb, mint a Föld. Úgy tűnt, hogy Walter Baade az 1950-es évek elején fel tudta oldani ezt az ellentmondást, kimutatta ugyanis, hogy a világegyetem kétszer olyan nagy és kétszer olyan öreg, mint ahogy azt azelőtt… (tovább)
Az idő születése 18 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1999
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum Tudományos Könyvtár Akkord
Most olvassa 2
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 27
Kiemelt értékelések
Az idő születése – kellően misztikus cím, ami megszólítja a bensőkben lévő ősit. A tartalom ettől függetlenül teljesen tudományos, illetve néhol filozófikus, amely kitér még Leonardo da Vinci egyik megállapítására is. Alapigazságokra, a fizika és csillagászat történetének megismerésére jó ez a könyv, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tudomány mennyire nagy léptékekben fejlődik. Rohamosan, ez az ismeretterjesztő anyag, pedig 1999-ben jelent meg. Attól mert egy könyv nem felkapott, még lehet jó, de ez nem annyira. Engem egy avittos, hosszú szakdolgozatra emlékeztetett, tele utalásokkal, és évszámokkal. Újabb, a mostani kornak megfelelő tényeket közlő könyvet választanék helyette.
A könyv a Hubble-állandó (H) és az ennek alapján megállapítható Világegyetem kora utáni kutatás történetét meséli el, ami érdekes történet: beleláthatunk egy kicsit, hogyan fejlődtek, tökéletesedtek az idő során mind a megfigyelési eszközök és módszerek, mind az elméleti modellek. Elindulunk valahonnan Kopernikusztól, Keplertől, Galileitől és Newtontól, majd megérkezünk a 20. századba, ahol igazán felpörögtek az események. Azonban figyelembe kell venni, hogy a könyv eredetileg 1999-ben jelent meg, azaz több, mint 20 éve, ez pedig a kozmológiában óriási idő, így aztán laikusként is feltételezem, hogy a könyvben tett állítások némelyike esetleg már elavult. Hogy mást ne mondjak, a szerzőnek a H-ra adott végső „legjobb becslése” (egy olyan kutatás alapján, amiben ő maga is részt vett) 52±6 km/s/Mpc. Ehhez képest, ha egy kicsit „guglizok”, azt látom, hogy ma 74,2±3,6 km/s/Mpc-re teszik ezt az értéket a Hubble űrtávcső 2009-es mérései alapján, ami azért jelentős különbség.
Mindazonáltal tudománytörténeti áttekintésként (1998-ig bezárólag), illetve arra, hogy a módszerek sokaságába, valamint a csillagászati és kozmológiai munkába egy kicsit betekintést nyerjünk hasznos és érdekes könyv volt.
– Uraim, megmértük a világegyetem korát. Jelenleg x éves.
– Az nem jó, mert a Föld idősebb.
– Hm, valóban. Poros volt a lencse, az új eredmény y.
– Jó irányba fejlődtünk főnök, de a Nap sajna még mindig idősebb.
– Érdekes. Elszámoltuk, valójában v.
– De…
– Tudom, az is kevés. Egy pillanat. Forradalmian új módszerrel ugyan de végre meglett: w.
– Na de a legöregebb csillagok még ennél is idősebbek.
– Na így még sose csináltuk: z.
– Ok.
– Ok.
Először is elég nehéz olvasmány volt. Nagyon sok dolgot nem fogtam fel rendesen, de a gondolatmenet vagyis maga a folyamat az átjött (remélem). Nem is gondoltam, hogy ez ilyen unalmas munka. És azt sem, hogy ennyi különböző módszerrel lehet időt meg távolságot mérni. Külön érdekessége a könyvnek, hogy Gribbin nem csak megírta, hanem részt is vett abban a munkában amiről szól. Ettől valahogy hitelesebbnek tűnt minden csepp információ. Ugyanakkor kicsit fura, hogy több száz évig keresnek egy számot, majd mikor már végre találnak egyet, ami nagyobb, mint a minimum, akkor egy elégedett sóhajjal kijelentik, hogy megmértük a világegyetem korát.
Népszerű idézetek
A gyermek nem lehet idősebb saját szüleinél. Mégis, ha szóról szóra elhinnénk a sajtóban az 1990-es évek közepén megjelent tudósításokat, akkor arra kellene gondolnunk, hogy a csillagászok elég ostobák voltak ahhoz, hogy elhiggyék: egyes csillagok még az őket létrehozó Világegyetemnél is öregebbek lehetnek.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen W. Hawking: A mindenség elmélete 93% ·
Összehasonlítás - Simon Singh: A Nagy Bumm 97% ·
Összehasonlítás - Arthur Koestler: Alvajárók 96% ·
Összehasonlítás - Jorge Cham – Daniel Whiteson: Az Univerzum – gyakran ismételt kérdések és válaszok ·
Összehasonlítás - Jorge Cham – Daniel Whiteson: Halványlila gőzünk sincs 92% ·
Összehasonlítás - Richard Panek: 4% univerzum 84% ·
Összehasonlítás - Paul Murdin: Az univerzum ·
Összehasonlítás - Jaume Xiol: Descartes 79% ·
Összehasonlítás - Paul Davies: Egyedül vagyunk a világegyetemben? 80% ·
Összehasonlítás - Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek 92% ·
Összehasonlítás