Teknősök ​végtelen sora 206 csillagozás

John Green: Teknősök végtelen sora

A Csillagainkban a hiba szerzőjétől

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez.
Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré.
John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét.
A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

Eredeti mű: John Green: Turtles All the Way Down

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
GABO, Budapest, 2018
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066118 · Fordította: Szabó Luca
>!
GABO, Budapest, 2018
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065890 · Fordította: Szabó Luca

Enciklopédia 44

Szereplők népszerűség szerint

Aza Holmes · Daisy Ramirez · Davis Pickett · Dr. Karen Singh · Lyle


Kedvencelte 45

Most olvassa 21

Várólistára tette 213

Kívánságlistára tette 303

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Pandalány P
John Green: Teknősök végtelen sora

Élmény, érzelmek és egy csodálatos történet

Hamisítatlan John Green-kötet ❤
Hatalmas lelkesedéssel kezdtem bele a könyv olvasásába, hihetetlenül kíváncsi voltam John Green legújabb alkotására. Annyira drukkoltam, annyira akartam, hogy ez egy csodás regény legyen és ne csalódjak, és azt kell, hogy mondjam: ÍGY LETT! Imádtam olvasni, belemerülni, izgulni Aza-ért és a többiekért.
Aki már olvasott az írótól, tudja, hogy mennyire egyedi látásmódja van. Ez megnyilvánul azokban a kifejezésekben, amiket használ, illetve abban is, ahogy felépít egy történetet. Egyrészt maga a sztori sohasem kiszámítható és unalmas, másrészt a karakterei meglehetősen különcnek számítanak szerintem a könyvek világában.
A regényre nagyon-nagyon kíváncsi voltam, hiszen egy ideje nem olvastam sajnos Johntól. Őszintén reméltem, hogy a Csillagainkban a hiba hatalmas, mindent elsöprő sikere után végre egy olyan regényt kapunk tőle, ami legalább olyan jó lesz és túl tud lépni saját határain az író. Az utána lévő regényekkel ez nem egészen sikerült szerintem, most viszont úgy érzem, hogy abszolút megugrotta a feladatot.
Új kedvencet avattam. ❤
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2018/03/john-green-te…

4 hozzászólás
>!
Klodette
John Green: Teknősök végtelen sora

A könyvkiadás, a könyvek és az olvasás terén eddig nem alakult túl jól az évem. :(
Nemrég elkapott az olvasási válság, mert idén még csak egyetlen jó könyvet olvastam. Hála Kiera Cass standalone kötetének, A szirénnek, még hiszek benne, hogy nem lesz rossz ez az évem, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy John Green regénye sem mozdította előre az események pozitív alakulását…sőt.
A továbbiakban elnézést kérek minden John Green fantól.
A Teknősök végtelen sora című történet – számomra – mindössze két jó dolgot foglalt magába. Az első, hogy rövid volt, a második pedig a borító, ami viszont kimondottan jól sikerült.
Szégyen – nem szégyen, de én untam. Az elejétől – a végéig szenvedtem vele, egyáltalán nem tetszett, hatalmas csalódás volt és alig vártam, hogy a végére érjek.
Tudom, hogy John Green évekig írta ezt a sztorit, de nem is értem, hogy miért?
Sok helyen láttam, hogy másoknak tetszett és sokan azt nyilatkozták, hogy ez az író eddigi legjobb és legkiforrottabb regénye, amit a magam részéről nem tartok igaznak és nem is értek.
Mondjuk én már anno a Csillagainkban a hiba esetén is azt tapasztaltam, hogy filmben imádtam és bőgtem rajta, de könyvben egyáltalán nem hatott meg és nem is nyűgözött le.
A Papírvárosokat viszont egyaránt imádtam a vásznon és könyvben is. Most már gyanítom, hogy nekem ott volt a csúcs John Green munkásságában. :(
Tisztában vagyok vele, hogy az író nem mindennapi módon ír és fogalmaz, valamint, hogy a karaktereinek egyedi a látásmódja, akikkel ráadásul roppant egyedi és megismételhetetlen dolgok esnek meg.
Azt is tudom, hogy John Green karakterei érett, felnőtt gondolkodású, már-már gyermek és/vagy tinédzser testbe bújtatott, öreg lelkű kamaszok, de engem ez most egyszerűen nem tudott lenyűgözni.
Képtelen voltam azonosulni a szereplőkkel, egyikük sem volt szimpatikus. Azát fárasztónak éreztem, néha pedig kimondottan önző tűnt.
Érdekes volt belelátni a fejébe és elmélyülni az „őrületében", de egy idő után ezt is túlzónak és terhesnek éreztem.
A fülszövegben leírt szökevény utáni nyomozásra egyáltalán nem lett nagy hangsúly fektetve.
A könyv első negyedétől szinte már senki sem nyomozott Russel Pickett után, ami persze nem annyira meglepő, hiszen nem kimondott krimiről beszélünk, de ha már ez volt a könyv központi témája, akkor sokkal többször is megemlíthették volna.
Persze előtérben volt a család, a barátság, egy különös szerelem és egy még különlegesebb személy fontossága, de mint fentebb is írtam, ez engem most nem hatott meg, számomra sajnos édeskevésnek bizonyult.
Akadtak benne érdekes és mai témák, amik természetesen aktuálisak és beszélni kell róluk. Ezt mindenképpen becsülöm a regényben.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2018/03/konyvkritika…

>!
gabiica P
John Green: Teknősök végtelen sora

Valahogy mindig nehéz dolgom van, ha John Green könyvet veszek a kezembe. Hol nagyon tetszik, hol pedig egyáltalán nem szeretem.
Ez most valahogy a kettő között volt. A stílus a már eddig megszokott volt, kicsit zavaros, nehezen követhető, középpontban egy pszichés betegséggel, most főként a szorongással.
Azonban számomra unalmas volt. Valahogy nem tudtam kiismerni egyetlen szereplőt sem, és néhol azt éreztem, hogy a cselekmény is hiányzik, csak egy zavaros leírás az egész és nem is történik semmi.

A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam. Azt hittem, hogy le fog nyűgözni a történet, megfűszerezve egy kis nyomozással, és semmi ilyesmit nem kaptam. Csupán Aza zavaros gondolatait sikerült megismernem, pontosabban elolvasnom, mert megismernem nem igazán. Egy idő után szinte teljesen eltűnt Russel Pickett, pedig azt hittem, hogy fontosabb szerepe lesz, ha már az egész fülszöveg róla szól.

Sajnáltam, hogy nem azt az élményt kaptam, amit szerettem volna, de őszintén, nem lep meg. Mindig nehéz, ha John Green könyvhöz nyúlok, sosem tudom, mit várhatok.

4 hozzászólás
>!
vighagika P
John Green: Teknősök végtelen sora

Fantasztikus volt!
Elég nehéz összeszedni a gondolataimat, mert épp most fejeztem be az olvasást, így kissé még a kuszaság hatása alatt vagyok. John Greennel próbáltam már ismerkedni a Papírvárosok segítségével, viszont talán kicsit fiatal voltam még akkor ahhoz a kötethez, így nem hagyott maradandó nyomot bennem a történet. Az eddigi filmeket azonban láttam, és azok alapján biztosan állíthatom, Mr. Green vonzza a furcsa, és furcsán szerethető szereplőket.
A Teknősök végtelen sorát egyre többször láttam olyan embereknél, akikkel hasonló ízlésvilágban osztozkodom könyvek terén, így felraktam a kívánságlistámra, majd le, amikor anyával megláttuk akciósan a Tescoban. Remek döntés volt a megvásárlása!
Tovább a teljes értékeléshez: http://lifenexttous.blogspot.hu/2018/04/john-green-tekn…

>!
Vicky3 P
John Green: Teknősök végtelen sora

„És így szűkül a spirál örökkön örökké.”

Azt hiszem legelőször is jobb tisztázni, hogy a fülszöveg elég félrevezető tud lenni. Valóban van itt nyomozás egy eltűnt milliomos után, de ez mind csak a háttérben folyik. Ugyanis a regény központi témája a mentális betegség és ezt úgy mutatja be az író, hogy bezár téged Aza fejébe, hogy átélhesd ez mit is jelent. Megtapasztalod milyen, mikor a gondolataid az ellenségeddé válnak, mikor úgy érzed legszívesebben szabadulnál a saját elmédből. Mikor bekerülsz egy spirálba, ami csak húz egyre lejjebb és lejjebb az örvénybe és képtelen vagy belőle szabadulni, pedig ésszel tudod, hogy mi történik éppen. Néha egészen fullasztó volt jelen lenni Azával együtt és átélni minden egyes lelki állapotát, de ugyanakkor lebilincselő is volt számomra látni a lélekerőt, ami ahhoz kell, hogy akár a mindennapokban funkcionáljon.

Bárkit megkérdeznél, mindenki tudna mondani legalább egy mentális betegséget és fel tudná sorolni a tüneteit, de egészséges embereknek megérteni, hogy mit is jelent egy mentálisan beteg személy tudatában lenni, hogy mi is játszódik le a fejében, szinte lehetetlen. Éppen ezért is tartom olyan nagyra ezt a regényt, mert általa bepillantást nyerhetünk Aza elméjébe és talán egy kicsit jobban megértjük az OCD és a szorongás komolyságát és olykor szinte reménytelennek tűnő állapotát. Hitelesnek éreztem az egészet és ehhez az is hozzájárulhatott, hogy John Green bevallottan is küzd ezekkel a mentális problémákkal, így saját tapasztalatait is beleszőhette a regényébe, életszagúvá téve azt.

Nagyon nagy pozitívuma a könyvnek a karakterek sokrétűsége és mélysége. Nem feltétlen szeretsz meg mindenkit, de nagyon jól vannak ábrázolva a kapcsolatok, akár ha Aza és a legjobb barátnője közöttit vesszük, nagyon emberi volt és eléggé reprezentálja a meg nem értést ilyen helyzetekben. De külön kiemelném Aza és az anyukája kapcsolatát. A YA könyvekre általánosan jellemző a szülök hiánya, vagy ha vannak is, akkor nagyon negatív szerepben tűnnek fel. Így külön jó volt egy ennyire jó anya-lánya kapcsolatról olvasni, ahol a szülő minden lépésénél próbálja támogatni a lányát és valóban jelen van a könyv során.

Bővebben: https://three-points-of-view.blogspot.com/2018/06/gondo…

>!
tonks
John Green: Teknősök végtelen sora

Vegyes a kapcsolatom John Green-nel, de most megcsinálta. Nem választott könnyű témát és az E/1 szemszög miatt még jobban megnehezítette a saját dolgát, de megbirkózott a feladattal.
Pedig nem mondhatnám, hogy kifejezetten vártam az új könyvét, nem is tartottam túl nagy írónak, inkább csak mázlisnak, aki jókor alkot jó helyen és megtalálta a közönségét (és a kiadóját). A könyvtárban jött szembe és elcsábított a borító, és egy kellemes, gyorsan elfogyó tiniregényre számítottam, de ez sokkal több volt, mindenben. Igazán mély és elgondolkodtató olvasmányélmény, ami nyomott hagyott bennem. Tetszett a történet egyszerűsége, a karakterek közötti konfliktusok, Aza úgy mindenestül, a befejezés.
Érdekes, mert ugyan nem szeretem a Zabhegyezőt, de legfőképp az ugrik be erről a regényről, hogy pár évtized múlva a Teknősök végtelen sora alapmű lesz, ezerféleképp fogják kielemezni az iskolákban, a mostani generációt fogják vele azonosítani. Pont ahogy most mi a Zabhegyezővel tesszük.

1 hozzászólás
>!
konnyufanni
John Green: Teknősök végtelen sora

Igen, nem előzte meg ez a könyv a Csillagainkban a hiba c. könyvet. De nagy kedvencem lett ez a könyv is!
Mindig is hangoztattam anyukámnak, barátnőimnek, udvarlóimnak, macskámnak sőt még a légynek is hogy John Green a kedvenc írom. Pont. Pont. Pont.
Nagyon hamar megszerettem ezt a könyvet is, mert ahogy John stílusához illik, ebben is „egyedi” szereplők voltak, akik miatt színes lett a történet.
Természetesen romantika szál is benne volt a történetben, de szerintem nagyon jól sikerült az is johngreen stílusban.
A borító elképesztően gyönyörű, a könyv címe tényleg rejt titkokat ami arra vár hogy olvasó olvassa el!
Nagyon tetszett.

>!
moonchristal P
John Green: Teknősök végtelen sora

Nehéz szavakat találni erre a könyvre. Szokás szerint sokkal nehezebb olvasmány, mint amire leírás, borító vagy cím alapján számítanék, ez az élmény nem először ér kicsit arculcsapásként John Greentől.
Több komoly mondanivalója is van a könyvnek, szeretetről, pénzről, gyászról, barátságról. Nekem végig gondot okozott a szereplők megkedvelése, persze kedveltem őket a magam módján, megpróbáltam megérteni őket, mégsem kerültek igazán közel hozzám. Ez nem gond, mert annyira más világ az övék, elég volt, hogy megértettem őket.
spoiler
Sok érdekes téma merült fel, szeretem az efféle lelkizős könyveket, és a szerző továbbra is garancia marad arra, hogy elgondolkodtató, remek történetet kapok.

>!
diamondfox P
John Green: Teknősök végtelen sora

Megint úgy vagyok, hogy nem tudom eldönteni: ez most nekem tetszett vagy sem?

Egyrészt: az elején nagyon megijedtem. Nem ez jött le a fülszövegből, hogy egy almost hipochonder csajszi fog mesélni nekünk és inkább a C.diff-et fogom megismerni, mint a szereplőket…. Szóval egy fejezet után még nem igazán értettem az egészet, aztán valahogy elkapott az indulat és hirtelen ledaráltam a felét.
Tapintásra 5* a könyv, nagyon tartós és jó érzés lapozgatni, de a nyomdai baki miatt le kell vonnom egy fél csillagot mindenképp.

A történethez visszakanyarodva: sejtettem, hogy ez lesz a vége (van normális vége egyáltalán?); de azt sosem gondoltam volna, hogy így. Meglepődtem, jó értelemben, hogy képes volt ilyen fordulattal elő állni. De azt kell mondjam, hogy nem a nyomozás fele volt a jó. Ezért pedig a fülszöveget teszem hibássá, hogy elhitette velem, hogy ez egy ilyen tini nyomozási dolog, és közben összesen 40 oldal ha van erről!!4444négynégy
( ・◇・)?

Tehát nem ez a fele. Akkor meg mi? Hát Aza és Holmesy története. Az Ő harcuk volt, ami igazán érdekessé tette ezt a könyvet! Azt hittem, hogy idegesítő lesz, mert nekem nincs ilyen bajom. Mégis képes voltam megérteni a vívódását, az okokat, hogy miért spoiler

Kétségtelen, hogy John Green az ilyen történeteket nagyon jól meg tudja írni, szóval örülök, hogy végül felajánlottad @Tunderke66, mert azt kell mondjam, hogy összességében nagyon tetszett (•̀o•́)ง

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fay 

A szemünkbe akárki belenézhet, de az nagyon ritka, hogy olyasvalakire bukkanunk, aki ugyanazt a világot látja, mint mi.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aza Holmes · Davis Pickett
>!
Fay 

Eljött a búcsú pillanata, barátaim, noha az is igaz: csak az búcsúzik el, aki viszont akar látni.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú · Davis Pickett
>!
Belle_Maundrell

Azok a legjobb beszélgetések, amikor nem is emlékszel, miről volt szó, csak arra, milyen érzés volt.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszélgetés · Davis Pickett
>!
Fay 

Nem az az igazi rettenet, ha az ember fél, hanem az, ha nincs is más választása.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aza Holmes · félelem
>!
Fay 

Azt mondjuk, szerelembe esünk, mintha az valami tenger lenne, amibe bele lehet fulladni, vagy egy gödör. Semmi másba nem esünk, sem barátságba, sem dühbe, sem reménybe. Csak szerelembe.

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aza Holmes · szerelem
>!
Fay 

Az a legrosszabb abban, ha valaki igazán egyedül van, hogy eszébe jut, hányszor kívánta, hogy bárcsak hagyná békén mindenki. Aztán amikor megteszik, békén hagynak, kiderül, hogy az illető borzalmas társaság a saját maga számára.

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Davis Pickett · egyedüllét
>!
Fay 

– Az a baj a vidám befejezéssel – fejtettem ki –, hogy vagy nem is olyan vidám, vagy nem igazán befejezés, tudod? A való életben van, ami jobb lesz, és van, ami rosszabb. Aztán a végén meghalunk.

277. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aza Holmes · vég
>!
Pandalány P

– Szeretem a rövid, furcsa rímelésű verseket, mert az élet is ilyen.
– Ilyen az élet? – értetlenkedtem.
– Igen. Rímel, de nem úgy, ahogy várnánk.

>!
Fay 

Ő: Akkor mi vagyok? És mi lehet bárki más?
Én: A legnehezebben definiálható szó az én.
Ő: Lehet, hogy az vagy, ami nem tudsz nem lenni.

84-85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aza Holmes · Davis Pickett · én
>!
Fay 

Az a baj a fiúkkal, hogy kilencvenkilenc százalékuk pont elmegy. Ha rendesen felöltöztethetnénk és megfürdethetnénk őket, meg rávehetnénk, hogy egyenesen álljanak, és odafigyeljenek ránk, és ne legyenek seggfejek, akkor teljesen elfogadhatóak lennének.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daisy Ramirez · fiú
3 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Meg Cabot: Tinibálvány
Samantha Young: Into the Deep – Mély víz
Laurelin Paige: Fixed on You – Megtalállak még
Karin Alvtegen: Árulás
Anne Tyler: Az alkalmi turista
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa
Jodi Ellen Malpas: Egy éjszaka megtagadva
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Németh Attila: Művészek és pszichopatológia