Csillagainkban ​a hiba 2627 csillagozás

John Green: Csillagainkban a hiba John Green: Csillagainkban a hiba

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Eredeti mű: John Green: The Fault in Our Stars

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
GABO, Budapest, 2014
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899165 · Fordította: Bihari György
>!
GABO, Budapest, 2014
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899172 · Fordította: Bihari György
>!
GABO, Budapest, 2013
222 oldal · ISBN: 9789636897574 · Fordította: Bihari György

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

John Green

407 tag · 323 karc · Utolsó karc: 2017. január 8., 22:53 · Bővebben


Enciklopédia 39

Szereplők népszerűség szerint

Augustus Waters · Hazel Grace Lancaster · Isaac · Peter Van Houten · Lidewij Vliegenthart · Kaitlyn

Helyszínek népszerűség szerint

Amszterdam


Kedvencelte 922

Most olvassa 268

Várólistára tette 497

Kívánságlistára tette 626

Kölcsönkérné 30


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
John Green: Csillagainkban a hiba

„Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek, így hát tudtam, mit csinál Augustus. Összeszorítjuk a fogunkat. Felnézünk a magasba.”
Én is pontosan ezt tettem. Felnéztem a magasba, sűrűn pislogtam, és nem sírtam el magam, egészen az utolsó 3 oldalig… ott viszont nem bírtam tovább. Nem bírtam, mert ez a történet hihetetlenül meg tudja csavarni az ember szívét. Hazel és Augustus… ők ketten a lehető legfurcsább, legkiszolgáltatottabb helyzetben találkoznak, mégis megtalálják az utat egymáshoz. Ahogy megismertem az életük apró részleteit, megszerettem őket, és néha ledöbbentem, milyen természetességgel élik az életüket, tudván, hogy mi vár rájuk. Gyakran mondjuk, hogy „a betegség az élet velejárója”, „hozzátartozik az élethez”, és hasonló közhelyeket, de ez a tény attól még ugyanolyan igazságtalan marad. A rák támadhat jó emberre ugyanúgy, mint a rosszakra, fiatalokra ugyanúgy, mint az idősekre. Naná, hogy igazságtalan. Elgondolkoztam, hogy ez a két fiatal vajon akkor is ilyen nagyszerű emberré vált volna, ha nincs a betegségük? Hiszen ez átalakította, átformálta a testüket-lelküket, gondolkodásmódjukat. És ők mégis életerősnek tűntek, cinizmussal, humorral tudtak hozzáállni a mindennapokhoz, ezzel tették a történetet keserédessé, sírva-mosolygóssá, felejthetetlenné… tudom, önző dolog, de nagyon remélem, hogy én soha nem kerülök ilyen helyzetbe, összeroppannék, ha bátorításokat kellene a falra festenem… még nem vagyok szülő, de el tudom képzelni, milyen érzés, amikor a beteg gyermekeddel félszülinapokat „ünnepelsz”, miközben belepusztulsz a fájdalomba. Összeszorul a gyomrom már a gondolattól is…
Drága Hazel, Drága Augustus… örülök, hogy megismertelek Benneteket! Egyszerre nevettem és könnyeztem a Rólatok szóló fantasztikus könyv oldalain, megmutattátok nekem, milyen az igazi, elfogadó, valódi szerelem… köszönöm!

40 hozzászólás
>!
ncsn87
John Green: Csillagainkban a hiba

Csak ennyit mondok, aki olvasta, érti:
Oké?
Oké!
Kicsit le vagyok sokkolva még most is… Nehéz írnom bármit is… Néha pihennem kellett olvasás közben.
Nagyon rosszul viselem az ilyen témájú könyveket és filmeket, de annyian dicsérték nekem ezt a könyvet, hogy muszáj volt elolvasnom.
Nem mondom, hogy mindenkinek való, mert nem így van. Nagyon szívfájdító. És így utólag, lehet nekem sem kellett volna… De ahogy ezt leírtam, már meg is gondoltam magamat, mert megérintette a szívemet, a lelkemet. Persze megsirattam, de megérte, mert gyönyörű volt! Ha mindenkinek csak ennyi jutna, mint nekik 16-17 évesen, akkor mindenki boldogan halna meg.
Tinikről van szó, de ahogy olvassuk, ezt rögtön el is felejtjük, mivel szinte úgy beszélnek, mint a felnőttek csak gyerek bőrben, hiszen, amiken átmentek, rákényszerítette őket, hogy felnőjjenek. Augustust és Hazelt is csak imádni lehet! <3 Nagyon jó a könyv stílusa, néhol vicces és ez sokat enyhít a szívettépő témán.
A vége meg… Hát nem erre számítottam, az biztos!
Számomra ez volt az üzenete a könyvnek: ÉLJÉTEK AZ ÉLETETEKET, MERT RÖVID! HASZNÁLJATOK KI MINDEN ÉRTÉKES PERCET, ÉLVEZZÉTEK KI ÉS NE ÉRDEKELJEN, KI MIT GONDOL!!!!! SZERESSETEK!!!!
Sírtam, nevettem és szenvedtem, de közben gyönyörű és megható volt!
A filmet meg biztos megnézem, de addig is még rá tudok pihenni, most egy vidám könyvre van szükségem.

35 hozzászólás
>!
csillagka P
John Green: Csillagainkban a hiba

Kemény harc lesz ez az értékelés, talán még reménytelenebb mint a könyv amit olvastam.
Nem szeretek szőrös szívűnek tűnni, az viszont tény, hogy a könyveket általában nem csak a tartalmuk, hanem egyéb szempontok miatt is pontozom. Egy megveszekedett könyvcseppet sem ejtettem, végig túlságon megkomponált, kimódolt mesének tűnt, ahol minden mondat pontosan a helyén található, ha a tinik érzelmeire akarunk hatni. Gyorskaja mellé lassan felsorakozik a fogalomként a gyorskönyv is. Reklámszakemberek nézik át pontról-pontra, betűről-betűre, meddig lehet elmenni és mivel tudjuk a legnagyobb hatást és olvasótábort elérni, a legkisebb munka és fantázia befektetéssel.
Megint előjött a pozitív betegség kép, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, sajnos ápoltam rákos beteget, igaz nem gyereket (szerencsére), neki már az utolsó hónapokban minden mindegy volt, még a TV bekapcsolásáig vagy egy újság olvasásig se jutott el, a harc és a fájdalom minden egyebet kivert belőle.
Rákbónusz pedig egy gondolom valós fogalom, ettől még jobban elborzadok, főleg a természetességén ahogy ezek a fiatalok kezelték, nekem aztán biztos nem kellett volna, utáltam azokat a részeket ahol kicsit fellengzősen természetesnek vették a létezését. Házel még meg is sértődik, mikor nem kiemelt lényként bánnak vele.
Akikkel együtt tudtam érezni azok a szülők őket főleg anyát nagyon megkedveltem, bámulatos kitartással egyengette a lánya útját.
Ez pozitív volt, a sok negatív élmény mellett, amihez hozzá vehetjük a rossz, pongyola fogalmazás és a valóságtól elrugaszkodott szereplőket.
Megint egy olyan könyv amit nem értek, mármint mitől is lett ennyire felkapva.
Megyek filmet nézni hátha megvilágosodom.
Ui: Filmet megnéztem okosabb nem lettem, viszont értetlenül állok hogy a kövér pocakos író milyen jóképűvé vált a vásznon :P

19 hozzászólás
>!
Roni_olvas
John Green: Csillagainkban a hiba

Félreértés ne essék: ez a könyv éppen olyan szomorú, ahogy azt a fülszöveg ígéri. Az utolsó oldalakat nagyon hosszú ideig olvastam, mert egyszerűen nem láttam a betűket a könnyeim tengerétől…és mégis: bár elhasználtam egy doboznyi zsepit, az orrom eldugult a vissza nem fojtott sírástól, a szemem bedagadt, a fejem zsong a kusza érzésektől, legbelül mégis mosolygok. Megkönnyebbültem, biztossá váltam. Biztossá magamban, másokban és a Sorsban. A feledés – bár általános –, mégsem tényszerű. Hiszen most már biztos, hogy nyomot hagyok. Ha nem is a világmindenség valamennyi tagjában, egyvalakiben biztosan. És ha így van, akkor már megérte. Már volt értelme. És ha úgy érezném, vagy Te úgy éreznéd, hogy ez nem elég – az sem baj. Egyszerűen csak tudd: nem bennünk van a hiba. Csillagainkban a hiba…
Most ennyi futja…bővebben és értelmesebben majd a linkeknél…

8 hozzászólás
>!
gabiica P
John Green: Csillagainkban a hiba

Hú. Jó ideje volt már, hogy láttam a filmet, de emlékszem, hogy nagy hatással volt rám, már akkor eldöntöttem, hogy valamikor a könyvet is el fogom olvasni. Hát, az a valamikor most jött el, nem tudom, hogy miért halogattam eddig, kicsit bánom is.
Szívszorító történet. Mélyen érint minden olvasót, és nem tudod kiverni a fejedből még hosszú ideig.
Szerettem Augustus merészségét és pimaszságát, noha morbidnak tartottam, de még azt is, ahogy a betegségükkel humorizáltak Isaac-el együtt.
Szerettem volna tudni, hogy spoiler
Bevallom, bánom, hogy előbb láttam a filmet, és csak utána olvastam a könyvet, ritkán csinálok ilyet, mert félek, hogy a könyv nem lesz rám annyira hatással, mint a film volt, ha esetlegesen tetszett a film. Most azonban szerencsém volt. Noha nem sírtam, amin meglepődtem, de sokkal mélyebben érintett, mint számítottam.

>!
vmonika_
John Green: Csillagainkban a hiba

Ebben a pillanatban fejeztem be és…és nem tudom, mit mondhatnék. Fáj. Nagyon, nagyon fáj.
Egyre csak kérdezgetem magamtól: miért? Miért kellett ennek így történnie? Ez a könyv ez… annyi érzelmet váltott ki belőlem, mint soha egyik sem. Képzeljétek, volt olyan, hogy nevettem! Mosolyogtam. Egy Ilyen könyvön! Értitek? Hogy csinálta ezt John Green? Hogyan? És azt, hogy az egyik pillanatban még vigyorogjak, egy sorral lentebb pedig már behunyt szemmel és összeszorított fogakkal meg kellett álljak egy pillanatra, mert arcul csapott az igazság, a realitás és én ezt utáltam. Vagy szerettem. Nem, egyszerűen nem tudom…Nem is akarom most tudni…Csak azt tudom, hogy ez a könyv képes arra, hogy meghatározza az ember hangulatát. Egyszerűen rátelepszik, de annyira, hogy perpillanat nem is tudom mihez van kedvem…Semmihez.
De egyet azért tudok: örökké. Oké? Oké.

2 hozzászólás
>!
eme P
John Green: Csillagainkban a hiba

A világ nem egy kívánságteljesítő gyár. Sejthettem volna. Az én kívánságom sem teljesült, bár elvárásaim korántsem voltak a legmagasabbak.
Mélységesen egyetértek azokkal, akik három vagy kevesebb csillagnyira értékelték. Az indokaikkal is. Számomra is harmatgyenge volt ez a teljesítmény a téma súlyához képest, ugyanakkor egyre szomorúbban látom, hogyan sajátítja ki és silányítja klisészerű giccses kiegészítővé a konzumirodalom a különböző betegségeket, legyen az autizmus, rák vagy bármi más. Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem a téma iránti figyelem felkeltésének fontosságát vagy az irodalomba való beemelésének létjogosultságát, de úgy gondolom, inkább árt, mint használ az ügynek, ha egy banálisnál banálisabb sztorit próbálunk eladni vele. Mert számomra egyértelmű, hogy ez a regény nem annyira a rákról és a rákos betegekről szól. Sokkal inkább egy könnycsatornákat akcióba helyezni vágyó, az adalékanyagokat, értsd irodalmi kliséket patikamérlegen mérő sikerkönyv, melyben coelhós mélyenszántó bölcsességek váltakoznak sűrűn adagolt humorbonbonokkal, sablonos alakok sablonos szerelmi sztorija kap „mélyebb” értelmet az élet és halál nagy kérdéseinek megvillantásával, sőt még egy kis posztmodern játék is elfér benne, hogy minél komplexebbnek és komolyabbnak látsszék.
Mert mintha ez lenne a legfontosabb: a látszat. Az állandó optimista műmosoly és öngyógyítás művészetére nevelt (valójában marokszámra Prozacot fogyasztó) társadalom önbecsapó, rózsaszín vattacukorfelhője. Akár a „love story”-t, akár a betegség felszínes érintését tekintjük. Bár a regény ez utóbbit tekintve Hazel személyében lázadni akar, ellentmondani a hagyományos megközelítéseknek, szétfoszlatni a betegséggel és feldolgozásukkal kapcsolatos kliséket, közben másfajta kliséket alkalmaz, melyek szinte semlegesítik azokat, melyek ellen harcol. Nem tartom magam kőszívűnek, viszonylag könnyen el szoktam pityeregni magam (A kis herceg akárhányadik olvasásánál is tuti a sírás), ezúttal semmi, de semmi ilyen jellegű hatást nem éreztem. A főszereplők annyira hétköznapi valóságként élik meg a rákot és velejáróit, és a látszat ellenére annyira mással vannak elfoglalva, hogy végül engem sem engedtek közel érzelmileg helyzetükhöz. Értetlenül néztem, hogyan lehet olyan könnyed természetességgel beszélni a magad után cipelt oxigénpalackról, mintha egy legújabb divatú Gucci-táska lenne, mellyel randira indulsz? Hogy lehet kikapcsolni a fullasztó légszomj és vízzel tele tüdő fájdalmát a hétköznapi, normális élet elemeivel vagy akár filozófiai-metafizikai kérdésekkel (mert végső soron a kedvenc könyv befejezése utáni nyomozás annak is tekinthető)? Élj normális emberként egy csak abnormálisnak tartott (?) szituációban – deklaratív szinten, talán a betegség egy bizonyos fázisáig lehet, hogy működhet. De nem, Green mintha nem tudná, hogy igenis, van egy olyan pont, amikor semmi más nem számíthat, csak az, hogy elfogyott a levegő, és hogy semmi más nincs és nem lehet, csak a fájdalom. Jöhet a herceg fehér lovon, utazhatunk Amszterdamba, hullhatnak a virágszirmok…

Irodalmi szempontból színes-csillogó, törékeny szappanbuborék (vigyázat, szembe jutva könnyezést okozhat), mely szétpukkanva nem sok nyomot hagy maga után. „Sokat markol, keveset fog”-jelenség, melyben minimum hat-nyolc tematika/alműfaj pusztul el csíráiban. Hatásvadász, számító-szemfényvesztő Dzsinn, mely nem rendelkezik kívánságteljesítő képességekkel.
Nagyon nem oké.
És nem a csillagokban van a hiba.

8 hozzászólás
>!
Kelemen_Hanna P
John Green: Csillagainkban a hiba

Nehezen vettem rá magam, hogy megint elolvassak egy könyvet a korai halálról, meg a betegségről, de nem bántam meg. Természetesen szebb, gazdagabb, viccesebb és kevésbé didaktikus történetet kaptam, mint a filmben (amit azért szintén nagyon szeretek, bár nem annyira, mint az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni-t).

>!
Juci P
John Green: Csillagainkban a hiba

John Green iz da bomb. Csak három linket osztanék meg, hogy érzékeltessem a csávó awesomeness-szintjét: http://www.youtube.com/user/vlogbrothers, http://nerdfighters.ning.com/ és http://fightworldsuck.org/, a többit rátok bízom. És közben ilyen könyveket ír! Nem azt mondom, hogy ez a legeredetibb szerelmi történet, amit valaha olvastam, de vannak olyan könyvek, amik már az első oldalon megvesznek maguknak, és ez ilyen. (Említést érdemel Bihari György szinte hibátlan fordítása, igazán egyedül csak a didi szóba tudnék belekötni. Fekete Pákón kívül senki nem használja a didi szót, főleg 16 éves lányok nem.) Egyszerre tud cinikusan pátoszmentes és mégis szívfacsaróan, akár csöpögősen patetikus lenni (but in a good way), de aki ilyen őszintén és kíméletlenül, szépelgés nélkül tud szembenézni ilyen kemény dolgokkal, mint a gyerekek és fiatalok haldoklása/halála, az igazán megengedheti magának, hogy a románc terén elrugaszkodjon kicsit a valószerűség talajáról. Vagy hogy olyan érett személyiségű tiniszereplőket alkosson meg, amennyire még az igazi felnőttek sem érettek általában. Bár egy halálos betegség alighanem idejekorán megérleli az embert, ezt nem kétlem. (Ettől függetlenül látok egy ilyen tendenciát a mai ifjúsági regényekben és tizenévesekről szóló filmekben, hogy nagyon karakteres, döbbenetesen művelt és saját magukkal teljesen összhangban levő fiatalokat mutatnak be, amilyennek én még felnőttként sem érzem magam, nemhogy 16 évesen ilyen lettem volna.)
Na de mindez semmit nem változtat azon a tényen, hogy John Green iz da shit, azonnal kérem a többi könyvét is, ezt meg nyugodtan olvassa el mindenki, nem korhatáros tiniregény (vagy pláne lányregény), ne aggódjatok. Nem kötelező vödörnyit zokogni tőle, de akkor is elgondolkodtató.
Mondtam már, hogy John Green iz da man?

8 hozzászólás
>!
Lunèa_Charlotté
John Green: Csillagainkban a hiba

AKI NAGYON SZERETTE NE OLVASSA!

Túl sok csillagot adtam így is… De nem volt szívem kevesebbet adni neki… És csak, hogy idézzek és leszögezzük: John Green egy hülye segg vagy!! Ez most olyan jól esett! :DD
Elgondolkodom, hogy az emberiség, hogy zuhanhatott ennyit… Mert ebben a könyvben valóság van, színtiszta drámai és szerencsétlen valóság. Mégis rengetegen imádják. De mit? Azt, hogy a szereplők élete elcseszett? Azt, hogy egymásba szeretnek egy kevés ideig? O.o Vagy azt, hogy milyen drámai a haláluk?…
Az igazat megvallva a feléig még élvezgettem is. :) Nevetgéltem. Sőt még tetszett is egy nagyon keveset. De… Mint már említettem, nem szeretem a drámákat. Mégis van könyv amit elolvasok, mert nem tudok róla vagy mint ez is, annyian istenítik, meg itt a film, hogy kézbe vettem… nem bántam meg mégis, hülyeség volt kézbe venni! Pedig 2 hónapja megfogadtam, hogy NEM olvasom el… És ide jutottam…
Hogy miket lehet művelni egy könyvben? … O.o
Ha megbántottam valakit, ez van. Ezek a gondolataim és nem tudom őket letagadni! :)
Bővebben: http://lalalunea.blogspot.ro/2014/06/john-green-csillag…

78 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Roni_olvas

Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
lepsenyigabi

Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.

244. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Augustus Waters · Hazel Grace Lancaster
>!
Deszy P

Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.

193. oldal

Kapcsolódó szócikkek: végtelen
>!
kataa_

– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Augustus Waters · fájdalom
>!
ayachii

Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öröm · szenvedés
1 hozzászólás
>!
Roni_olvas

Ezért tulajdonképpen nem is hazudtam. Csak válogattam az igazságok között.

49. oldal

>!
kulturmosoly

– A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Augustus Waters
>!
Algernon +SP

KÉTSÉGBEESETT MAGÁNYOS HINTA SZERETŐ OTTHONT KERES

Új otthont keres egy megviselt, ám szerkezetileg egészséges hinta. Szerezzen emlékeket gyermekének vagy gyermekeinek, hogy egy napon, amikor kinéznek a hátsó udvarra, ugyanúgy megrohanja őket az érzelmek árja, mint engem ma délután! Minden gyarló és múló, kedves olvasó, de ezzel a hintával gyengéden és biztonságosan vezetheti be gyermekét vagy gyermekeit az emberi élet hullámverésébe, és megtaníthatja ő(ke)t a mindennél fontosabb leckére: nem számít, milyen erősen rúgjuk el magunkat, nem érdekes milyen magasra szállunk, nem fordulhatunk körbe teljesen.
A hinta jelenleg a 83. utca és a Spring Mill sarkán található

119. oldal

1 hozzászólás
>!
szilvamag

Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hazel Grace Lancaster

Hasonló könyvek címkék alapján

Jenny Downham: Amíg élek
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek
Dóka Péter: A kék hajú lány
Sarah Dessen: Tökéletes
Jandy Nelson: Az ég a földig ér
Gayle Forman: Hová tűntél?
Federica Bosco: Vigyázz rám, angyal
Jay Crownover: Rule
Nicholas Sparks: Kedvesem