Megjelenésének várható időpontja: 2019. október 24.

Alaska ​nyomában 921 csillagozás

John Green: Alaska nyomában John Green: Alaska nyomában John Green: Alaska nyomában

Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
GABO, Budapest, 2019
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069140 · Megjelenés időpontja: 2019. október 24.
>!
GABO, Törökbálint, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066248 · Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
>!
GABO, Budapest, 2014
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636899387 · Fordította: Szabados Tamás

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

John Green

424 tag · 308 karc · Utolsó karc: 2019. július 27., 06:18 · Bővebben


Enciklopédia 46

Szereplők népszerűség szerint

Alaska Young · Ezredes · Miles Halter (Pufi) · Takumi Hikohito · Miles 'Pudge' Halter · Lara · Chip 'The Colonel' Martin · Henry Ward Beecher · Thomas Edison


Kedvencelte 234

Most olvassa 64

Várólistára tette 409

Kívánságlistára tette 469

Kölcsönkérné 20


Kiemelt értékelések

>!
Algernon +SP
John Green: Alaska nyomában

    Azelőtt

Először egy helyet kerestem a könyvben, Alaszkát, aztán egy személyt, aztán végül önmagamat. Csak láttam, hogy mindenki olvassa, és John Green, és a Csillagainkban a hiba óta nem tudunk elmenni szó nélkül bármi mellett, ami hozzá köthető.

    Azután

Néhol én is ott voltam a sorok között, akartam tudni a választ, néha én is kerestem a Nagy Talánt.
Mert mi is a labirintus? Maga az élet? Ki akarunk jutni a labirintusból. Egyáltalán ki akarunk? Van valami furcsa, és megmagyarázhatatlan ebben a könyvben. Mert valami végig ott motoszkált bennem, és amikor úgy éreztem, értem, akkor rájöttem, mégsem.
Sokszor csak faltam a lapokat, néha meg napokig rá sem tudtam nézni a könyvre.
Tetszett a könyv. Tetszettek a néhol elcsépeltnek tűnő frázisok. Pufi, aki híres emberek utolsó mondatait gyűjti, az Ezredes, és Alaska, aki mégsem volt olyan tökéletes, mint hittük. Egy picit mindannyian mi vagyunk Alaska, Pufi, az Ezredes és Takumi. Válaszokat keresünk, és nem mindig találjuk meg.
Kicsit Zabhegyező, kicsit Egy különc srác feljegyzései, kicsit mi mindannyian. Egy nagy talán az egész könyv.

>!
GABO, Budapest, 2014
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636899387 · Fordította: Szabados Tamás
5 hozzászólás
>!
Kelemen_Hanna P
John Green: Alaska nyomában

Nagyon szeretem John Greent, és az Alaska sem okozott csalódást. Egyrészt az utolsó mondatok-os idézetek, másrészt az időszerkesztés olyan különlegesség tették, ami mindenképpen emlékezetes marad, és kiemeli a hasonló témájú, esetleg szívfacsaróbb regények közül. Imádom J.G. humorát, és nagyon bírtam a szereplőket is. Az összeset.

>!
gabiica P
John Green: Alaska nyomában

Nehezen találom a szavakat, hogyan is fogalmazhatnám meg, mit gondolok erről a könyvről.
Ez olvas az első John Green regény, amit olvastam, a Csillagainkban a hibát egyelőre még csak filmként láttam, de mindenképp olvasni fogom azt is.
Az első fele nagyon tetszett a történetnek. Izgatott, hogy mi felé számolunk vissza, mi lesz az a bizonyos Az. Izgalmasnak találtam Alaska személyiségét, impulzivitását, szerettem volna egyre többet és többet megtudni róla, spoiler
A második fele azonban már nem tetszett annyira, talán éppen ezért olvastam olyan gyorsan, túl akartam lenni rajta. Számomra annyira elképzelhetetlennek tűntek az itteni események. A nyomozás, minden olyan gyorsan lezajlott, és igazából mégsem tudtunk meg szinte semmit. Még többet akartam tudni Alaskáról, a miértekről és a motivációról, sajnálom, hogy nem kaptam annyit, amennyit szerettem volna.
Összességében nem volt rossz történet, biztosan nem ez az első és utolsó, amit Greentől olvastam.

>!
Lanore P
John Green: Alaska nyomában

Miles érzékeny, szomorúságra hajlamos kamasz, aki híres emberek utolsó mondatait gyűjti, és új iskolába készül. Alaska bizonytalan, sérült lelkű, depresszív, de ugyanakkor izgalmas, érdekes lány. Mindketten a saját útjukat keresik, és ezen az úton összetalálkoznak. Hogy megkedveltem-e őket? Nem igazán. De hogy el fogom-e őket felejteni? Biztosan nem. John Green nagyon jól ért ahhoz, hogy egyfajta keserű-fájdalmas hangulaton keresztül megismertesse Veled a szereplőket, majd a szemed láttára beleviszi őket pár olyan helyzetbe, amire nem gondoltál volna. Arra késztet, hogy elgondolkozz: miért is történt, ami történt, Te mit tennél akkor és ott, mihez kezdenél a jogos vagy épp nem jogos lelkifurdalással, érzelmekkel, és az örök kérdéssel, hogy a kamaszokat vajon tényleg senki sem értheti meg igazán?!
Aki a Csillagainkban a hiba élményét keresi ebben a könyvben, az valószínűleg csalódni fog. A kettő teljesen más, nem szabad, és nem is éri meg összehasonlítani őket. Talán az Alaska nyomában nem olyan erős hatású, könnyfakasztó történet, de mindenképp megéri elolvasni, egy begubózós hangulatú, paplan alól ki se bújós, borús napon tökéletes választás lehet.

„Amikor a felnőttek azt mondják csúfondáros mosollyal, az arcukon, hogy „a tinédzserek legyőzhetetlennek képzelik magukat”, nem tudják milyen igazuk van. Nem kell soha reményvesztettnek lennünk, mert soha nem törünk javíthatatlanul össze. Legyőzhetetlennek hisszük magunkat, mert azok vagyunk. Nem tudunk megszületni, és nem tudunk meghalni. Mint mindenféle energia, csak alakunkat, méretünket és megjelenésünket változtatjuk. Akik megöregszenek, elfelejtik ezt. Félnek a veszteségtől és a kudarctól. De az a részünk, amely több, mint részleteink összessége, nem kezdődhet és nem érhet véget, és így nem is vallhat kudarcot.”

6 hozzászólás
>!
Csoszi
John Green: Alaska nyomában

Vannak könyvek, amiket bizonyos életkorban kell elolvasni. Azt hiszem ebből a könyvből én már rég kinőttem. Szörnyű és rettenetes és vontatott. Iszonyatosan untam. Nem tetszett. Se a piálás, se a balhék, a válaszok keresése és az író stílusa sem. Egyik szereplő sem tudott közel kerülni hozzám. Lehet, hogy bennem van a hiba, de egyszerűen úgy érzem a könyv kissé túlértékelt. Ami feltűnt és zavaró volt, tizenhat évesekről szól, mégis többször említik a bentlakásos iskolát főiskolaként, illetve az egyik lány román származású és Lara Buterskaya-nak hívjak (ami nekem inkább szlávos, oroszos hangzású). No comment!

1 hozzászólás
>!
meseanyu MP
John Green: Alaska nyomában

Sok hasonlóság volt a Papírvárosokkal, amit először olvastam John Greentől: dilis, depressziós, nagyon vonzó lány, okos, de kissé lúzer fiú, aki szerelmes belé, iskolai hétköznapok, barátságok, és egy kis talány. Ez mondjuk kevésbé volt humoros, azt hiányoltam, meg kevésbé volt izgalmas is, mert rögtön rájöttem a nagy titokra. Mondjuk az azért érdekes, hogy ennek ellenére mégis jobban haladtam vele a nyomozás idején, mint az elején, ott egy kicsit eluntam néha. Ja, és a nyomasztó hangulat, az is a szerző sajátja. Itt egy kicsit sok volt, de nem vette el a kedvem, hogy olvassak még tőle, mert egyébként meg igényes még mindig, van benne mélység, és kifejezetten szép gondolatokkal zárult a történet.

>!
tonks
John Green: Alaska nyomában

Az ilyen könyveknél érzem igazán, hogy nem voltam szokványos kamasz. Vagyis nem is tudom, hogy definiálhatnánk ebben az esetben a „szokványos”-t, a lényeg, hogy ebben a könyvben én maximum egy félmondat lehettem volna… ahogy ebédnél a könyvembe mélyedek.
Sose értettem, miért kell nagy sz*rként nézni a világra, miért kell keseregni az élet árnyoldalain, miért kell emiatt önpusztító életmódba fogni, dohányozni és piálni, aztán hányni.
Nem értettem miért akarna bárki is Alaska nyomában járni, de John Green legalább jól megírta, milyen is lehet ez, én pedig meredten néztem, mint a vonatszerencsétlenségek szemtanúi.

6 hozzászólás
>!
AniTiger MP
John Green: Alaska nyomában

A főszereplő sosem szép. Akivel a főszereplő összejön mindig meseszép. John Green szeret elgondolkodtató, lineáris sztorikat írni. Hétköznapi témákkal operál, amikről nem beszélgetünk, nem beszélünk.

John Green könyveiben vannak metaforás dolgok, cigis dolgok és könyves dolgok. Rájöttem, hogy szeretem John Green cigis-metaforás-könyves dolgait olvasni.

Azonos alapra épít mást, de mindig megrázót.

Sokkal-sokkal közelebb érzem magam Alaskához, Pufihoz, Takumihoz és Ezredeshez, mint a John Green: Csillagainkban a hiba könyvben bárkihez. (Ugye a szülőket leszámítva, akik a sajátjaim is lehetnének…) Culver Creek-be szeretnék járni…

Durva ez a visszaszámolós fejezetjelölés… nyolcvannégy, hetvenhat, hatvanhét, ötvennyolc… túl gyorsan és túl nagyokat lépünk! Lassíts! Lassíts… Nem is értettem, hiszen alig voltam túl a felén… azután, azután… százkét nappal azután bírtam legközelebb elmosolyodni…

Legjobb rész: a patriarchális paradigma megfordítása

Igazából minden jó volt a könyvben, jobban tetszett, mint a Csillagainkban a hiba. A szereplők, az utolsó szavak, a sztorijuk, a nyomozás, az alaptörténet, a csavarok és a balhék – mindent vittek. Nem untam, folyamatosan izgultam valamiért – vártam valamit.

(bővebben + Alaska nyomában borítógyűjtemény – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/04/john-green-…)

3 hozzászólás
>!
diamondfox P
John Green: Alaska nyomában

Ez a könyv, annyira John Green, hogy a neve mellé az enciklopédiába a Csillagainkban a hibát kellene tenni és ezt. Sokkal, de sokkal jobb, mint a Papírvárosok és talán egy picit jobb, mint a Teknősök végtelen sora.

Az elején azt hittem, hogy John nem tud egyszerűen fiú szemszögéből írni, hiszen a Csillagainkban a hiba és a Teknősök végtelen sora is lány szemszögéből van írva és sokkal jobban átadja az egész történetet és az érzelmeket, viszont itt rájöttem, hogy Miles egy egyszerű tizenéves, aki nem akar semmit, csak megtalálni a Nagy Talánt és közben elindulni egy picit a balhésság útján. Mondjuk az elején még nem sejtettem, hogy ennek az igazi katalizátora mi lesz, de a cím is sejtette a közepe felé, hogy miért is ez lett és mi történt a könyvben. Addigra tudtam, hogy ez sorsszerű volt és nem esett túlzásba a nyomozással sem Green, pont úgy volt jó, ahogy leírta a dolgokat. Nem lettek világmegváltók, csak elfogadták a dolgokat, beletörődtek és végül spoiler

Tehát én ezt a könyvet ajánlom, ha valaki egy picit mást szeretne Greentől, mint a rákos szerelmi történetet, de mégis egyszerre izgalmas és emberi.


Népszerű idézetek

>!
Ailey

– Istenem, nem akarok olyan ember lenni, aki csak üldögél, és arról nyavalyog, hogy mi akar lenni. Én egyszerűen csinálni akarom. A jövő elképzelése is egyfajta nosztalgia.
– Micsoda? – kérdeztem.
– Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből.

66-67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alaska Young
3 hozzászólás
>!
Ailey

– A legtöbb ember azért bagózik, mert élvezi. Én azért, hogy meghaljak.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alaska Young · dohányzás
>!
merricat

– Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből.

66. oldal

>!
madárka

– Nem élet vagy halál a labirintus.
– Jó. Akkor micsoda?
– Szenvedés – mondta. – Rosszat tenni, és hagyni, hogy rossz dolgok történjenek veled.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alaska Young · Miles Halter (Pufi)
>!
cassiesdream

– Az összes könyvet elolvastad a szobádban?
Felnevetett.
– Jaj, nem. Talán a harmadán jutottam túl. De mindet el fogom olvasni. Életem könyvtárának hívom. Kiskorom óta minden nyáron elmentem a helyi használt holmik kiárusítására, és megvettem az összes érdekesnek látszó könyvet. Így aztán mindig lesz mit olvasom. De annyi minden más dolog van: dohányozni, szeretkezni, hintázni. Ha majd megöregszem, és unalmas leszek, több időm lesz olvasni.

Kapcsolódó szócikkek: Alaska Young · könyv
>!
madárka

– Néha nem értelek – mondtam.
Nem nézett rám. Csak mosolygott a tévékészülékre.
– Sose fogsz megérteni. Ez a dolog lényege.

67. oldal

>!
madárka

Pufi, egy dolgot meg kell értened velem kapcsolatban: én mélyen boldogtalan ember vagyok.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alaska Young · Miles Halter (Pufi)
>!
LeDi P

– Néha csatát veszítesz. De mindig a gonosz nyeri meg a háborút.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alaska Young

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Nicola Yoon: Minden, minden
Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Jennifer E. Smith: Vajon ránk talál a szerencse?
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Leiner Laura: Maradj velem
R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska
Papp Dóra: Tükörlelkek
Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér