Grendel 4 csillagozás

John Gardner: Grendel John Gardner: Grendel John Gardner: Grendel

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

When Grendel is drawn up from the caves under the mere where he lives with his bloated, inarticulate hag of a mother into the fresh night air, it is to lay waste Hrothgar's meadhall and heap destruction on the humans he finds there. What else can he do? For he is not like the men who busy themselves with God, love and beauty. He sees the infuriating human rage for order and recognises the meaninglessness of his own existence. GRENDEL is John Gardner's masterpiece; it vividly reinvents the world of Beowulf. In Grendel himself, a creature of grotesque comedy, pain and disillusioned intelligence, Gardner has created the most unforgettable monster fantasy.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fantasy Masterworks angol

>!
Gollancz, London, 2004
144 oldal · ISBN: 9780575075825
>!
192 oldal · ISBN: 9780808566489
>!
Ballantine Books, New York, 1974
152 oldal · ISBN: 9780345243034

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
John Gardner: Grendel

@Noro kiváló értékelését olvasván kaptam a kezembe a könyvet, reméltem, hogy visszaidézi a régebben olvasott Beowulfot, mert már úgyis csak nagy vonalakban emlékeztem rá. De nem így lett.

Való igaz, borzasztóan nyomasztó egy történet, és mindezt a szörny szemszögéből élvezhetjük. Megtudjuk a gyilkos fenevad vérengzésének okát, vagy mondhatjuk úgy is, láthatjuk az érem másik oldalát is. Nyilvánvalóvá válik, hogy annak az igazságnak valóban hány oldala is van.

Amiért mégis kedves lett számomra a könyv, az, hogy Grendel alakja magára veszi sok ismert mitológiai hős képmását, ezek közül nem is egy nekem különös kedvencem. Valahogy végig Dionüszosz járt az agyamban közben, bár nem a görög isteni alakjában, hanem inkább a Zöldemberében. Azért egyszer még ismét elolvasom, de előtte közvetlenül a Beowulfot fogom, amit azóta a már olvasott régi fordításon kívül további 4 különböző átköltésben szereztem, és már régen érik.

Noro >!
John Gardner: Grendel

Az angolszász fantasy egyik legelső szörny-históriája, a másik oldalról elmesélve. Grendel egy elátkozott fajzat utolsó sarja: egyfelől önjelölt filozófus és költő, aki az élet értelmét kutatja magányában; másfelől őrjöngő szörnyeteg, aki dühös az egész világra. Vagy talán csak jólesik neki, hogy ezt mutassa az embereknek, akiket mélységesen megvet, mégsem képes kivonni magát a hatásuk alól. (Nem kicsit hasonlít Frankenstein szörnyetegére, ha belegondolok.)
A történet (Beowulf címen) közismert, a szerző ezt nem is cizellálta túl, viszont írt köré egy egzisztencialista monológot, amit a magányosságra ítéltetett, de túlságosan okos szörnyeteg ad elő. Közismert és kevésbé ismert filozófiai elvekkel is kísérletezik (aligha meglepő például, hogy Grendel többször is visszatér a szolipszizmushoz), néha – nyilvánvalóan szándékosan – kirívó anakronizmusokra építkezik. A könyv elején például egészen elbizonytalanodtam, hogy Gardner meghagyta-e a középkorban a cselekményt?
Nagyon érdekesnek találtam azt, ahogyan Grendel meghatározza önmagát az emberiséghez viszonyítva, illetve azt a kitérőt, amikor a kissé hibbant főpap a vallás értelmét próbálta összefoglalni az „isteneknek”. (A szereplők egyébként általában véve nem teljesen épeszűek a könyvben.) Akadt viszont egy-két fejezet, amit kénytelen vagyok kompletten szürreális zagyvaságnak minősíteni. Rövidsége ellenére semmiképpen nem egy könnyű olvasmány, egyszerre nyomasztó és gondolatébresztő.

ChEebor>!
John Gardner: Grendel

Ideje már el akarom olvasni, de most végre kéznél volt, úgyhogy nekiestem. Szóval a Beowulf eleje, Grendel szemszögéből, aki nemcsak egy vérengző szörnyeteg, hanem egy egzisztencialista filozófus is (á'la Sartre), de a bizarr párhuzam nem kizárólag groteszkké, hanem sokkal inkább elfogadhatóvá teszi a világirodalom egyik legklasszikusabb negatív karakterét. Meglehetősen tömény, nyomasztó és kifejezetten posztmodern olvasmány, de ha valaki szereti a Beowulfot, akkor mindenképp érdemes.


Népszerű idézetek

Noro >!

„Poor Grendel's had an accident,” I whisper. „So may you all.”

(utolsó mondat)

Arianrhod P>!

A respected guest. Eleven years now and going on twelve I have come up this clean-mown central hill, dark shadow out of the woods below, and have knocked politely on the high oak door, bursting its hinges and sending the shock of my greeting inward like a cold blast out of a cave. “Grendel!” they squeak, and I smile like exploding spring. The old Shaper, a man I cannot help but admire, goes out the back window with his harp at a single bound, though blind as a bat. The drunkest of Hrothgar’s thanes come reeling and clanking down from their wall-hung beds, all shouting their meady, outrageous boasts, their heavy swords aswirl like eagles’ wings.

Arianrhod P>!

I nosed out, in my childish games, every last shark-toothed chamber and hall, every black tentacle of my mother’s cave, and so came at last, adventure by adventure, to the pool of fire-snakes. I stared, mouth gaping. They were gray as old ashes; faceless, eyeless. They spread the surface of the water with pure green flame. I knew — I seemed to have known all along — that the snakes were there to guard something.

Arianrhod P>!

The harp turned solemn. He told of an ancient feud between two brothers which split all the world between darkness and light. And I, Grendel, was the dark side, he said in effect. The terrible race God cursed.

Arianrhod P>!

THE OLD RAM STANDS looking down over rockslides, stupidly triumphant. I blink. I stare in horror. “Scat!” I hiss. “Go back to your cave, go back to your cowshed—whatever.” He cocks his head like an elderly, slow-witted king, considers the angles, decides to ignore me. I stamp. I hammer the ground with my fists. I hurl a skull-size stone at him. He will not budge. I shake my two hairy fists at the sky and I let out a howl so unspeakable that the water at my feet turns sudden ice and even I myself am left uneasy. But the ram stays; the season is upon us. And so begins the twelfth year of my idiotic war.

Kapcsolódó szócikkek: kos
Noro >!

„The world is all pointless accident,” I say. Shouting now, my fists clenched. „I exist, nothing else.”


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Bear: By the Mountain Bound
Gene Wolfe: Soldier of Sidon
Colleen Houck: Tiger's Voyage
A. S. Byatt: Ragnarok
Julian May: The Golden Torc
Charles de Lint: Spiritwalk
Leia Stone – S. T. Bende: Defender
Elisabeth D. Schafer: Exploring Harry Potter
Nicole Maggi: Winter Falls
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash