Meghalni ​a szerelemért 24 csillagozás

John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

John ​Galsworthy a Forsyte Saga című családregénnyel írta be nevét a világirodalomba. Írásaiban a 20. század eleji angol társadalomról adott látleletet, bírálva a módos középosztály romlott erkölcseit. Kivételes érzékenységgel ragadta meg a férfiúi önzés és birtoklásvágy terhe alatt végzetessé váló női sorsokat. Erre kínál példát most megjelenő két kisregénye is.

A meghalni a szerelemért Megan, a naiv vidéki lány tragikus története, aki hiszékenységének esik áldozatul, amikor szerelembe esik a véletlenül hozzájuk vetődő nagyvárosi ifjúval. Franket sokkal inkább a harsogó tavaszi természet és Megan ősi ártatlansága varázsolja el, mintsem egy érett szerelem, s fellángolásában tett leányszöktetési és házassági ígérete másnap szalmalángként lobban el. A hiszékeny lány sorsa azonban ekkorra már megpecsételődött…

Az Egy devoni férfi árnyaltabb, ellentmondásosabb jellemeket vonultat fel. A tanyasi nagygazda a szigorú nevelő képében tűnik föl, elfedve unokája iránti… (tovább)

Eredeti cím: The Apple Tree (A Summer Story) – A Man of Devon

Eredeti megjelenés éve: 1916

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2009
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670577 · Fordította: Béresi Csilla

Kedvencelte 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Előtanulmánynak szántam A Forsyte Saga hamarosan tervezett olvasása előtt.
A könyv címe kifejezetten hatásvadász, és nem sok köze van a tartalomhoz (pláne a második kisregény tartalmához, ahol a fiatal lány egyáltalán nem a szerelembe hal bele!). Őszintébb lett volna valami almafás címet adni a kötetnek, mivel az elsőnek angolul The Apple Tree a címe, és a másodikban is ott az alma, az almafa, mint jelkép.
Van, akit vonz egy ilyen meghalni-a-szerelemért-ahhhh cím, engem kifejezetten taszított, dugdostam is a borítót a villamoson. Azt hittem a cím alapján, hogy valami cukrozott nyáltenger lesz. Annál azért sokkal jobb volt, főleg a táj- és hangulatleírások tetszettek benne. De csak az író miatt döntöttem úgy, hogy leemelem a könyvtár polcáról.

MezeiMarcsi>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Ezért a szerelemért nem volt érdemes meghalni.
A könyv gyönyörű mondatokkal van tele.

KergeEgér P>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Nagyon szépen megírt szomorú történetek a tragikus szerelemről és az értelmetlen halálról.

Cseti>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

A szépirodalom.. szép, ha szabad ezen tautológiával élnem. Igazából nem szeretném szaporítani a szót, remek kis történetek Devonból, gyönyörű leírások, fantasztikus hasonlatok, talán csak a szomorúság sok benne kissé. De néha ilyen is kell.

v_adri>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Szépen megfogalmazott mondatok,megelevenedő tájleírások…..Tetszett, szerettem, de nem éltem át katarzist. Inkabb sajnalatot éreztem, mint sem szomorúságot.

Farby>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Nagyon tetszett, főleg az első kisregény. A magyar cím eléggé hatásvadász, az eredeti (The Apple Tree) sokkal jobb. Már ez elejétől érezhető volt a feszültség, dráma, tele gyönyörű képekkel, mintha én is ott lettem volna. A szereplők közötti társadalmi különbségeket is jól érzékeltette.
Ezek után nekiállok a Forsyte Saga 2. kötetének (mivel annak idején csak az első kötet volt bent a könyvtárban, azóta várat magára a folytatás).

vera313>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Engem igazából az fogott meg, hogy Galsworthy milyen gyönyörűen, milyen kifejezően ír, a történetek annyira nem is maradtak meg (igazából ugyanarról szólt mindkettő), csak az, hogy jó volt őket olvasni. Dettó, mint az Operaház fantomjánál: a karakterek, meg a történet teljesen mellékes, na de ott van az a fantasztikus zene, meg a dalok.
Lehet, teszek egy próbát a Forsyte-okkal, márha az is ilyen szépen van megírva.

prin1234>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Két tetszetős kis történet :) az előttem szólókhoz kapcsolódva nekem is az a véleményem : ezért a szerelemért tényleg nem volt érdemes meghalni , amúgy gyönyörű megfogalmazások sorát olvashattam :) kicsit elszomorít hogy ilyen kevesen olvasták( én sokkal többe nézem ezt a két rövid történetet , mint például sokak kedvencét a gyönyörű sorscsapást , ami számomra ponyvaregény , már bocsi azoknak akiknek ez a kedvence )Tehát én mindenképpen javasolnám ezt a könyvet mindenkinek , hogy olvassa el :)

Pierce>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Nem tudom. Engem annyira nem fogott meg. Jó volt, meg minden és élveztem! De a tragikus szerelmeket olvasva nem szorult össze a torkom, olyan… semmilyen érzés sem kavargott bennem. Voltak benne jó gondolatok, de egyébként semmi különleges nem lelhető meg.

Gabriella_Balkó>!
John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Hát elég gyengécske történetek voltak… Megjelenik a "gaz"csábító, aztán olajra lép. Sok hasonló történetet olvastam, de ez annyira nem fogott meg. Olyan egyestés olvasmánynak megfelel. Csak szerintem nem szabad túl sokat várni tőle, meg amúgy is kisregény. Bízom benne, hogy a Forsyte Saga jobb, remélem, egyszer elolvashatom.

>!
Lazi, Szeged, 2009
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670577 · Fordította: Béresi Csilla

Népszerű idézetek

Pierce>!

– Aki ki akar teljesedni, ne legyen kényes gyomrú. Hiba volna érzelmileg kiéheztetnünk magunkat. Minden érzés helyénvaló… gazdagítja az életet.

16. oldal

prin1234>!

[…]csak mert a lány már mindenét nekiadta , oly egyszerű , úgy bízik benne , és olyan harmatos.Márpedig a harmat…hamar elillan!

89. oldal

Pierce>!

Lehet a férfiember bármily fennkölt és erélyes, rejtve mindig ott kísért benne a birtoklási vágy, a tárgytalan sóvárgás és a veszteségérzet. Vajon a nők is ilyenek? Ki tudná megmondani? És mégis a férfiak, akik szabadjára engedik kalandvágyukat, igényüket az újdonságra, új veszélyekre és örömökre, nos ők, semmi kétség, a kiéhezettség ellentététől, a csömörtől szenvednek. Nincs menekvés ebből a csapdából, amelyet a civilizáció állított a rosszul alkalmazott emberállatnak!

11. oldal

prin1234>!

Hisz Megan maga a természet egyszerűsége és szépsége, ugyanúgy része ennek a tavaszéjnek , mint az életre kelt almavirág.

Pierce>!

– Drága barátom, a szánalom csupán az önteltség egy formája, az elmúlt öt évszázad betegsége. A világ boldogabb lenne nélküle.

15. oldal

prin1234>!

valóban át akar -e gázolni az ártatlanságon , hogy kirabolja ? Kiélvezze egy vadvirág illatát, és azután…talán…elhajítsa ?

79

Eli>!

Mit csináltam rosszul? -gondolta-. Mit? De nem tudta a választ. Igen, a tavasz, az áradó szerelmi szenvedéllyel, virágaival és madárdalával……a mindkettejük szívét feldúló tavasz lehetett az ok! Vagy csupán a Szerelem keresett magának új áldozatot? A görögöknek igazuk volt, s a Hippolütosz szavai ma is épp oly helytállók, mint egykoron…….
De valami még hiányzik belőle, ugye?- Ashurt bólintott. Igen, hiányzik, az almafa, a dal és az arany.

Pierce>!

Az életben kétségkívül vannak pillanatok, amikor a szépség és a korlátlan szárnyalás az úr, a baj csak az, hogy alig tartanak tovább, mint amíg egy felhő átsuhan a nap előtt; lehetetlen magunknak marasztalni őket, ahogy a művészet tartja szorosan fogva a szépséget. Elsuhanó pillanatok ezek, mint azok a felvillanó, aranyló látomások a természet lelkéről, amelyek bepillantást engednek tartózkodó, borongó szellemébe.

12. oldal

dokijano >!

Mit művelt? Hogyan engedhette, hogy levegye lábáról ez a szépség – vagy egyszerűen csak a tavasz az oka? Ugyanakkor furcsán boldognak is érezte magát, minden tagja reszketett, és valami bizonytalan ajzottságot érzett. Ez hát a kezdete… minek is?

41. oldal, Negyedik fejezet (Lazi, 2009.)

dokijano >!

Hamisítatlan devoni táj ez – dombok, völgyek, sövénnyel beültetett útszélek, a mélyutak oldalfala itt-ott házmagasságú, csalitok, gabonaföldek meg kicsinyke csermelyek sokasága, amerre a szem ellát. A szirtfokot a felföld vad lankái veszik körül, csupa rekettye és páfrány minden.

107. oldal, Egy devoni férfi, Első fejezet (Lazi, 2009.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Simon Sebag Montefiore: Éjszaka Moszkvában
James Clavell: A sógun
Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései
Agatha Christie: Halál a Níluson
Jeffrey Archer: Párbaj
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban