A ​Forsyte Saga (A Forsyte Saga 1–3.) 69 csillagozás

John Galsworthy: A Forsyte Saga John Galsworthy: A Forsyte Saga John Galsworthy: A Forsyte Saga John Galsworthy: A Forsyte Saga John Galsworthy: A Forsyte Saga John Galsworthy: A Forsyte Saga John Galsworthy: A Forsyte Saga John Galsworthy: A Forsyte Saga

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Forsyte-Saga A Viktória-korszak Angliájának nagy regényírója realista kritikával vizsgálja és ábrázolja a századforduló angol társadalmát. Főművében valóságos mondává, legendává, „szágává” szövi a Forsyte-család egymást követő nemzedékeinek történetét. Ez a család a birtoklási szenvedély jelképének tekinthető. Életeleme a pénz, a vagyon, melyet örökölt és gyarapítani már alig tud, de körömmel-foggal meg akar őrizni. A Forsyte-regényeket az író két ciklusba foglalta össze. Az első ciklus a Forsyte-Saga, mely három regényből (A tulajdonos, Válóper és Ez a ház kiadó), továbbá két intermezzóból, közjátékból, összekötő elbeszélésből áll. A cselekmény 1886-ban indul meg, az öreg Jolyon házában, és elvezet a búr háborúba, Viktória királynő temetésére, a százegy éves Timothy Forsyte halálos ágyához. Tanúi vagyunk Bosinney építész, Soames Forsyte és ifjabb Jolyon, a művész Forsyte szerelmi drámájának. A ciklus első felének izgató nőalakja a szép és bájos Irene, míg a ciklus végén már az… (tovább)

Eredeti mű: John Galsworthy: The Forsyte Saga

Eredeti megjelenés éve: 1921

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
500 oldal · ISBN: 9637253777 · Fordította: Szobotka Tibor
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1994
1930 oldal · ISBN: 9638224797 · Fordította: Szabó Magda, Szobotka Tibor
>!
Kriterion, Bukarest, 1983
932 oldal · Fordította: Szabó Magda, Szobotka Tibor

4 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Ludwig van Beethoven · Jolyon Forsyte · James Forsyte · Mrs. Septimus Small (Juley)


Kedvencelte 14

Most olvassa 5

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
John Galsworthy: A Forsyte Saga

Hát először a klasszikusokról. Nagyon kiszorultak nálam, sajnos. Az olvasmányaim többsége azévi vagy előző évi kiadású, és én ezt persze nagyon élvezem, hogy követem, várólistázom, kiveszem a könyvtárból, lehetőleg minél hamarabb, csak hát ez sok idő, mindezt elolvasni, és bizony, a klasszikusokra meg nem jut így. Bár szívesen áltatom magam azzal, hogy mivel azért ezeken nőttem, meg az egyetemen is mindent elolvastam, ezért a nagyon-nagyon fontosakat már olvastam, azért… na. Ilyenformán áll elő az a helyzet, hogy egy régebbi vágású könyvet elővenni, a maga kétségtelenül lassabb sodrásával szinte olyan tud lenni, mint egy ünnep.
Én szerintem a Forsyte sagát három évtizede el akarom olvasni. A magam részéről a nyolcvanas években a kedd esti sorozatokon nőttem fel. Ez így van, és vicces annak fényében, hogy jó pár éve ki van iktatva az életünkből a tévé, de az még egy másik tévés korszak volt. Szóval a kedd esti sorozatok. Te jó ég. Változatos volt paletta, mert ugye a jó kis csehszlovák sorozatok mellett volt francia, német, angol, és akkor még nem is beszéltünk Isauráról. Nagyon ritkán fogtak mellé, szóval gyakorlatilag bármelyiket szerettük, műfajtól függetlenül. Tehát a lényeg, hogy a Forsyte saga is egy ilyen sorozat volt, és mindig is el akartam olvasni könyvben, még arra is emlékszem, hogy volt a könyvtár polcán, hogy miért nem olvastam el mégsem mindeddig, magam sem tudom. Nem olyan nagy baj, mert most volt egy jó hetem. :)
Ja, nyilván nem emlékeztem, maga a sorozat miről szólt, nyilván utánaolvastam, és lelőttem az összes poént előre, én ezt így szoktam ügyesen, de még így jó volt. Kicsit be kell lassulni az angol nagypolgárság szövevényes családi ügyeihez. A családból nem igazán lépünk ki, sokan vannak, mivel az eredeti generáció tíz testvérből áll, úgyhogy az ő utódaikból mindenféle szereplőt ki lehet állítani. Mivel rengeteg pénzük van, ráérnek a magán- és szerelmi életüket bonyolítani két köteten keresztül. A kulcsszereplő ugyebár Soames, tőle indul ki minden. spoiler
Anno a sorozat feldolgozta mind az összes kötetet, mert hogy van neki a folytatása, a Modern komédia, természetesen elolvasom, egy kis szünet és folyt. köv.

11 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
John Galsworthy: A Forsyte Saga

Hosszú, lassú de szép utazás volt. A Hiúság vására után ismét megkívántam a régi ízeket, és nem lőttem mellé a Forsyte-okkal. Három regény, két összekötő novella, egy egyszerű család felemelkedése a Viktoriánus korban, generációk kiöregedése, fiatalok felnövését követhetjük nyomon, háborúkkal, világháborúval, rendszerváltásokkal fűszerezve, mégis az érzelmek, kapcsolatok és a szerelem van a központjában a hétköznapjaiknak, miközben a vagyonuk napról napra mondhatni duplázódik.
Jó látni, hogy egy család, mégis a tagjai mennyire másként viszonyulnak az élethez, mit tartanak fontosnak, lázadnak, vagy a közvéleményre építkeznek, a szívükre vagy az észérvekre hallgatnak, a művészetet pénzben mérik vagy az önkifejezés egy módjának.
Imádtam az összes Jolyont, az öreget, kit megkönnyeztem, a fiát, aki már elsőként mert lázadni, és a második Jolyon fiát, aki a fellángolást sikerült értelmesen kezelnie.
Hiányoztak a végére az öregek, akiket a regényfolyamban elvesztettünk, szurkoltam Winifrednek, hogy megszabaduljon bajától, Soamest nem szerettem, de annyira szántam. Irene-el való viszonyom ingatag volt, annak ellenére, hogy talán ő az igazi központi figurája a történéseknek, akkor is, ha nem is született Forsyte.

Kicsit ilyen érzés lehet napról napra követni a Barátok közt-öt, mint nekem volt ezt a sorozatot lapozni. Stabil, lassú sodrású, mégis megszokott része a hétköznapoknak, megszokod a szereplőket, sőt egyszerűen már várod, hogy ismét együtt legyetek, hogy lássuk, lássuk, mit tudnak még egymásból kihozni? Szerencsére, ha az öregeket már eltemettük is, még egy ekkora adag hátravan, szóval fejest is ugrok a Modern komédiába.

>!
encus625 P
John Galsworthy: A Forsyte Saga

Ismét az egri könyvklub soron következő témája vitt rá arra, hogy egy régen várólistázott könyvet vegyek elő. Ez a családregény 5 éve van a polcomon, de eddig sosem vitt rá semmi, hogy közel 1000 oldalba fogjak, majd az ugyanilyen hosszú folytatásba.
Nobel-díjas szerzők közé méltán került be a Galsworthy, mert ez a könyv valami csoda. Hiába a 2 kötet és a nagy család, mégsem unalmas. Ajánlatos az elején a családfát tanulmányozni, de csak annyira, hogy később ne legyen poéngyilkos pont ez, hiszen minden lényeges információ kinyerhető ebből. (ki meddig él, házasodik-e vagy nem, elválik-e vagy sem, gyerekek száma stb.) Illetve egy valami mégsem, és ennek nagyon örültem (utolsó előtti fejezet, avagy spoiler)
A hosszúságát kellően ellensúlyozza a sok rövid fejezet, ezáltal mégsem tűnik olyan hosszúnak. Nem volt egyértelműen kedvenc vagy utált szereplőm, bár azért Soames nem volt a szívem csücske.
Végtelenül viktoriánusak, sokszor mosolyogtam olvasás közben néhány jeleneten. A vissza-visszatérő elemek is jókor bukkantak fel (James bácsi „nekem senki nem mond semmit” mondása pl.).
A történelmi eseményeket is megemlíti, búr háború, Viktória királynő temetése. A kedvenc fejezetem talán az volt, amikor Soames visszalátogat Timothy házába és felidézi az emlékeit a házzal és egykori lakóikkal kapcsolatban.
A folytatást is szeretném még idén elolvasni, aztán a sorozatot is megnézni. Már magam sem tudom, hogy miért volt ez a könyv a várólistámon régen. De nagyon jól tettem, hogy megjegyeztem magamnak és még jobban, hogy el is olvastam végre!

>!
Európa, Budapest, 1970
942 oldal · keménytáblás · Fordította: Szabó Magda, Szobotka Tibor
3 hozzászólás
>!
Bazil P
John Galsworthy: A Forsyte Saga

Woody Allen mintájára, aki a Háború és békét elintézte egy – Oroszokról szól – bővített és többszörösen összetett mondattal, adná magát a párhuzam a Forsyte Saga részletes és kimerítő értékelésére, miszerint: Angolokról szól.
Ez azért jutott eszembe, mert elgondolkodtam mit is tudnék én – a magam szerény képességeivel – írni erről a majd’ ezer oldalas monstrumról? Hisz jó eséllyel életemben nem írtam le ennyi (hasznos) szöveget, mint ami itt áll. És ebbe a hasznosba a bevásárlócetli is beletartozik. Ráadásul ez a sok-sok oldal nem csak a szél által összehordott lapokból áll, hanem szerkezetileg messzemenőkig megkomponált. És ráadásul egész könnyen csúszik – megerőltetés nélkül fogyasztható és befogadható.
Arról nem is beszélve, hogy – ritkán fordul elő velem – de ennél a könyvnél már olvasás közben elgondolkoztam a kedvencelésen, de azért óvatos duhaj lévén megvártam vele a végét. A két közjáték (Vénasszonyok nyara, Ébredés) életem legjobb olvasmányélményei közé tartozik, a többi meg csak úgy szimplán jó. Hosszú szövegfolyam lévén talán nem mindig egyenletes színvonalú, néha esetleg elkalandozik erre-arra, de aztán rövidesen visszatalál a főmederbe, és hömpölyög tovább. Lassan, kitartóan, de megállíthatatlanul.
Nekem mindig is tetszettek ezek az angolszász figurák, akik benépesítik ezt a regényt. Ezek a nagy pofaszakállú pénzmogulok, ügyvédek, infantilis arisztokraták szivarral a szájukban, akik persze a klubjukban múlatják az időt, elcsevegve az időjárásról, beletemetkezve a Timesba, tudomást sem véve a bizniszen túli világról. Ja, persze azért némely esetben érdeklődésük a másik nem felé fordul, nagymértékben a dinasztikus törekvéseik céljából – és máris kezdődnek a problémák.
Mint ahogy itt is.
Szeretném azt írni a regényről, hogy a viktoriánus kor teljes körű freskója, de inkább egy többszörösen megcsavart és generációkon átívelő Rómeó és Júlia parafrázis – viktoriánus köntösbe öltöztetve.
A könyv első részében cseppfolyós állapotú gúny és metsző irónia csordogált olykor a lapok közül, mintha Galsworthy azt mondaná: Hát istenem, ilyenek vagyunk! Kedves olvasó ne ítélkezz, ne vess meg minket ezért, olvass inkább!
Aztán, ahogy haladtunk – gondolom – az író is olyannyira megszerette a szereplőit, hogy hagyta a csudába az iróniát, csak sodródott tovább ő is hőseivel, kíváncsian – miként a kedves olvasó is, mi sül ki ebből az egészből.
Hát, egész jó sült ki, folytatom is tovább!

>!
Piintyő
John Galsworthy: A Forsyte Saga

2013. újraolvasás.
Régóta érlelődött már bennem a gondolat, hogy jó volna újraolvasni ezt a könyvet, s nemrégiben egy véletlenszerű tv nézés alkalmával (mire nem jó néhanapján bekapcsolni a tv-t! :) ), ahol egy 2012-ben készült film néhány részletét láttam, eldöntöttem: most azonnal el kell olvasnom. Így hát kihoztam a könyvtárból mind a 4 kötetet.
Érdekes módon a harmadik generációról szóló részekre nem annyira emlékeztem. Lehet, hogy csak felületesen olvastam, mert nem kötött le annyira? Lehetséges, elképzelhető, hogy jobban érdekelt Soames és Irene sorsa. Most viszont azt kell hogy mondjam, a harmadik, negyedik kötet, az un. Modern komédia még tán jobban is tetszett, mint a Forsyte család nagy öregjei, a viktoriánus kor szülöttei sorsa.
A három generáció életét bemutató könyvek mintegy 40-50 évet ölelnek fel, az első két generáció bemutatása érzésem szerint kicsit markánsabb, a velük foglalkozó részek mélyebb és végletesebb érzelmeket mutatnak: nagyon tudnak szeretni, még jobban gyűlölni, nagyon tudnak pénzt szerezni, vagy nagyon tudják elherdálni. A harmadik generációban is megtalálhatók ezek az érzések, de… mintha nem az igazi lenne… Hogy mégis mért mondom, hogy jobban tetszett az a rész? Mert határozottan ironikusabb, megmosolyogtatóbb, van benne valami elnéző kedves mindent tudó vonás amivel az emberi gyengeséget, gyarlóságot, a gyengéiket ábrázolja. Az én számomra ez a stílus mindenkor nyerő :)
Nagyon találó ez a modern komédia elnevezés, mert úgy írta meg pl a parlamenti üléseket is, vagy azt a bizonyos bírósági tárgyalást is, hogy szinte komédiának is beillik.

Na igen, persze láttam, hogy két fordítója van, de nem hiszem, hogy ebből ered a különbség. Inkább az író hozzállása miatt, ahogy viszonyul a nemzedékekhez. Egyébként érdekes, hogy ahogy haladunk a történetben Soames úgy értékelődik fel a szemünkben – bár én megmondom, az elején is szántam, sajnáltam, hogy annyira nem tudott szót érteni Irennel, hogy annyira nem tudta levetkőzni azt a gyötrő szerelmet, de végül is ez nem csak rajta múlott. Most Irene kevésbé volt szimpatikus, mint régen.
És hát a nagy-nagy csalódás, Fleur! Majdhogy megutáltam a végére. Pedig egy részről ő sem tehet róla, hiszen elkényeztetett, apja szemefénye, de ez a zsarnok, akarnok magatartás végképp unszimpatikussá tette.
Azt mondhatom, hogy az egész könyvben az egyetlen, maradéktalan pozitiv szereplő Michael volt számomra. Egyedül ő volt az, aki nemcsak magára gondolt, aki tekintettel volt mindig mások érzéseire is. Pedig a bemutatkozása igencsak hebrecsre sikerült, nem gondoltam, hogy ilyen kiforrott, másokért is tenni akaró ember lesz belőle.
A nagy öregek közül is szinte mindegyik emlékezetes karakter. Az öreg James és Jolyon halála nagyon megrendítő, s főleg ez utóbbié nagyon lírai hangvételű. Ha nem volna morbid, azt mondanám szép a halála.

Nohát, természetesen marad az öt csillag.

1 hozzászólás
>!
pidlacsek
John Galsworthy: A Forsyte Saga

5 hónapig olvastam a 4 kötetet… De jó volt, élveztem.

>!
mosolytó
John Galsworthy: A Forsyte Saga

A könyv többek között azért is marad emlékezetes számomra, mert sokszor az államvizsga tételeim helyett olvastam (de azért sikerült mind a két vizsgám).
Másrészt meg olyan élményt nyújtott, amit egyáltalán nem vártam. Azt hittem, hogy megint egy unalmas, tök hosszú családregény lesz, de ehelyett tömény izgalmat kaptam, és egy olyan kor leírását, ami idegen tőlem, mert egy évszázaddal később születtem.
Érdekes, hogy egyetlen szereplőt sem utáltam vagy kevésbé szerettem, mindinkább mindannyiukat nagyon kedveltem, s olykor azt éreztem, hogy én is a család részese vagyok, és Soames-szal együtt lépek be Juley néni lakásába vasárnap délután, hogy értesüljek a legújabb pletykákról.
Annak kifejezetten örültem, hogy a világháború nem kapott teret, csupán egy-két mondattal elintézte. A nagy öregek szerepe és az, ahogy végig szinte már látatlanban is irányítják a második-harmadik generáció, majd a végén a negyedik életét, egyszerűen bámulatos. Lettem volna Emily helyett James felesége, vagy éppen az öreg Jolyon lánya, annyira jó figurák voltak.
Csak azt sajnálom, hogy nem hosszabb. Most kicsit meggyászolom mindannyiukat, mert a szívemhez nőttek.

1 hozzászólás
>!
Gabriella_Balkó
John Galsworthy: A Forsyte Saga

Terjedelmes családregény gördülékeny történettel. Majdhogynem sajnálom, hogy nincs tovább. (Be kellene szereznem a Modern komédiát is.) Be kell vallanom, hogy Soamest kicsit sajnálom… mert végül is mi volt a gondja? Egy olyan nőt szeretett, aki őt nem szerette viszont. És ez mennyire kihatott a következő generációk életére! Legkedvesebb szereplőim az „öregek” voltak, akik korukból kifolyólag egymás után haltak meg, de amíg éltek, üde színfoltjai voltak a regénynek.

>!
Európa, Budapest, 1960
950 oldal · keménytáblás · Fordította: Szabó Magda, Szobotka Tibor
>!
katalins
John Galsworthy: A Forsyte Saga

Sokat gondolkoztam rajta, hogy hány csillagot adjak neki. Valahogy mást vártam, valami jobbat, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen mégis tetszett. A könyv végére megszerettem a szereplőket (igen, még Soames-t is). Szóval szerintem el fogom olvasni a folytatást is, de majd csak pár év múlva, mert ez most kicsit hosszú volt.


Népszerű idézetek

>!
Bleeding_Bride ISP

Az élet olyan, mint amikor egy csomó majom üres dióhéjakért tülekedik.

388. oldal, II. kötet

3 hozzászólás
>!
fukszia

Először is abban a biztonságérzetben, amelyet oly sok, bonyodalom nélküli házasság teremtett, elfelejtették, hogy a szerelem nem melegházi növény, hanem vadvirág, amelyet egy esős éjszaka, egy órai napfény kelt éltre; vad magból sarjad, és vad szél űzi végig az úton. Ezt a vadvirágot, ha történetesen kertünk kerítésén belül virul, növénynek nevezzük, ha azon kívül, gyomnak, de akár növény, akár gyom, illata és színe mindig vad.

134. oldal, I. kötet

>!
Bleeding_Bride ISP

De nem lehet az embereken segíteni, Jon, reménytelenek. Alighogy kihúzod őket az egyik csávából, máris a másikat keresik. Nézd meg az emberiséget, mindenki harcol, küzd, ármánykodik, közben halomra pusztul.

405. oldal, II. kötet

>!
Bleeding_Bride ISP

Mindannyian azt hittük, hogy haladunk, most pedig tudjuk, hogy csak változunk.

394. oldal, II. kötet

Kapcsolódó szócikkek: haladás
>!
Bleeding_Bride ISP

Szeretett beszélni, s ha nem zavarták, minden felindulás nélkül órákon át tudott csevegni epikus egyhangúsággal arról, hogy a sors hányszor bánt vele galádul. Ilyenkor, mivel gyengédszívű volt azt se vette észre, hogy hallgatói mindannyian a sors pártját fogták.

Kapcsolódó szócikkek: Mrs. Septimus Small (Juley)
>!
Bleeding_Bride ISP

Az utóbbi időben Irene June-al kötött barátságot, és ez aztán igazán nem vált a javára, annyi bizonyos. Lassan- lassan önálló véleménye kezd lenni mindenről. Ugyan mi a csodát kezdhet ezekkel a véleményekkel? Megvan a békés, biztos otthona, mindene, amit csak kíván.

>!
encus625 P

A hajnal nagy varázsló, a legköznapibb látványt is sajátos tartalommal tölti meg.

II. kötet 290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hajnal
>!
Piintyő

Nem tudja, szokott olvasni?
– Hogy érted azt, hogy „olvasni”?
– Regényeket. Mert a képviselők nem szoktak.
– Regényeket senki sem olvas – felelte Soames –, csak az asszonyok.

518. oldal, III. kötet

3 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP

Hidd el nekem, szertelen társaság ez a Forsyte- fajta.

Kapcsolódó szócikkek: Jolyon Forsyte

A sorozat következő kötete

A Forsyte Saga sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Emily Brontë: Üvöltő szelek
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Victor Hugo: A nyomorultak
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Stendhal: A pármai kolostor
Gustave Flaubert: Bovaryné
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Charles Dickens: David Copperfield I-II.
Charles Dickens: Copperfield Dávid