A ​kabbala titkos bölcsessége 0 csillagozás

John Frederick Charles Fuller: A kabbala titkos bölcsessége

Az ​élet rejtélybe burkolózik – ez az alapvető tény, amivel szembekerülünk. Egy barlangban élünk, háttal a fénynek és, ahogyan Platón mondta, tudásunk kimerül a falakra vetülő árnyékokban. Azt, hogy mi is ez a rejtély, nem tudjuk. Csupán létezésével vagyunk tisztában, és végső soron minden, amit tudunk magunkról, csak annyi, hogy létezünk. Ha e rejtélyt „Istennek" nevezzük, akkor életünk az „Isten létezik" és a „létezem" pólusok között mozog. Mivel azonban az előbbi meghaladja az értelmet – úgy a végtelen is meghaladja a végest. A kabbala ősrégi tudás, mely mester és tanítvány között került átadásra, ahogy maga a szó is mutatja: hagyomány, tradíció, átadás, átvétel. Transzcendens élmény: út befelé és felfelé, a mikro- és a makrokozmosz kapcsolata, amint fent, úgy lent. Ezt a tudást az angyalok őrizték és adták át az embernek, hogy boldoguljon és benépesítse a földet. A kabbala bölcsességén és technikáin keresztül megérthetjük a világ és önmagunk helyét, felfedezzük sorsunk… (tovább)

>!
Hermit, Miskolc, 2008
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639654426 · Fordította: Tamás Csaba

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Eliphas Lévi


Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Szelén>!

A sátán, ahogyan mi ezt az erőt nevezzük, valójában a mi világunk életfája, az a szabad akarata, aminek létezése a morális szférában jónak és gonosznak titulált pozitív és negatív erők összecsapásaitól függ. A sátán tehát assiah, a cselekvés világának Shekinah-ja, az isteni esszencia örökös aktivitása, a fény, ami az első napon teremtetett, és ami a tudat és intelligencia alakjában a legnagyobb sötétséggel egyenértékű ragyogást hozhat létre. Sátán a mennyből fényt hozó lángoló kard is.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sátán
Szelén>!

A tömegek vallása lényegében sohasem változott, valamilyen formában mindig is természetimádat volt. Az örök élet mindössze a földi élet meghosszabbítása, a lélek a személyiségé, a menny pusztán egy boldogság otthon, a pokol pedig egy visszataszító börtön. Mindenhol ugyanazokat a gondolatokat találjuk különböző gúnyákba öltöztetve, a káosz és a rend, a szerelem és a halál, a gyűlölet és az élet, a termékenység, a hajnal, az éjszaka, stb. stb. ugyanazon isteneit és istennőit. Ezekből épül fel a tömegeke hagyományos vallási hangulata, és van még egy kedélyállapot, ez a fizikai részegségre nagyban hasonlító szellemi állapot. A történelem folyamán időről időre feltűntek olyan emberek, akik képesek voltak olyan vallási fanatizmusba hajszolni a tömegeket, hogy minden ésszerűség és kétely semmivé lett bennük. Ilyen ember volt Orfeusz, Oüdipusz, Ozirisz, Zarathusztra, Krisna, Odin, Buddha, Krisztus, Mohamed s egy sereg más személy a mitológiában és a történelemben, akik közül sok a múlt ködébe veszett. Ezek az emberek egy időre kiemelték a népeket a természetből, felruházva őket egy az összes természetes ösztönüktől sokkal erősebb szellemivel, egy ketheri Nephesh-sel. Az önvédelmet, az önfeláldozást, a magabiztosságot, és az összes többi emberi ösztönt mind alávetetik a zsarnoknak. Az embereket valójában Isten tölti meg, mert amit a mester mond, az Isten szava. De a szavai nem képesek megmagyarázni megvilágosító látomását, mert pusztán annyi tellik tőlük, hogy az extra racionálist racionálisra fordítsák, vagyis elfogadhatóvá tegyék a felfoghatatlan formát, amit ők maguk is csak szimbolikusan tudnak megragadni. E szavak érzésekből (Nephesh) és intellektusból (Rua’h) nem szelemből (Neshamah) származnak, és ha az érzések durvák, intellektusa pedig nyers, akkor szimbólumai is durvák és nyersek lesznek, és a szavak is, amikkel megkísérli elmagyarázni őket.

98. oldal

Szelén>!

Csupán egyetlen kívánt út létezik, az pedig a bölcsesség; csak egyetlen gonosztól kell félni, az pedig az őrület.
E néhány szó összefoglalja a rejtélyes út jutalmát és büntetését. A fény, a kimondhatatlan LVX elérése egy mágus cselekedete, az erő kiadása egy varázslóé. Ha egyenesen feltartják, ahogyan Buddha tette úgy, hogy a beavatatlanok csupán a tükröződését látják, a mágia fehér. Lefelé tartva úgy, hogy a fény közöttük az ég, a mágia fekete. Az első hozáállást Neptunusz, a háborgó vizek urának háromágú szigonya jelképezi a másodikat a középkori ördög háromágú vasvillája, amivel a lelkek vettetnek a pokolra. Az egyesített szigonyt és villát a kettős Shin, valamint a hexagram, azaz Salamon vagy Dávid pecsétje szimbolizálja.
Akár a molylepkék, a beavatatlanok e vakító fények körül úgy csoportosulhatnak, és ragyogásuktól megrészegülve megperzselődnek a lángokba. Ahogyan a fizikai síkon az ember elbódulhat a bortól, az érzékin a szerelemtől, vagy az intellektuálison a tudástól, úgy a szuperérzéki világban ugyanaz történhet a lélek energiájának köszönhetően. Jaj annak, aki így iszik, mert látás helyett megvakul. A világban tántorogva szigonyát vasvillaként használja majd, fejjel lefelé állítva az emberiséget. Az ilyen ember, ahogyan Eliphas Lévi figyelmeztet minket, „egy két lábon járó istencsapás, egy élő balsors; gyilkolhat vagy megronthat; egy bolond láncok nélkül”.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eliphas Lévi

Hasonló könyvek címkék alapján

Chaim Potok: Fények könyve
Raj Tamás: A héber betűk misztikája
Eliphas Lévi: A kabbala titka
Báhir
Késmárki László: 72 isteni név
Késmárki László: 72 Angyal
Nahmanidész: A szexualitás misztikája
Maggy Whitehouse: Az élő kabbala
Roland Goetschel: A kabala
Rav Michael Laitman: Káoszból a harmóniába