A ​lepkegyűjtő 772 csillagozás

John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ferdinand, ​a lepkegyűjtő megüti a totó főnyereményt, úgyhogy módjában áll gyűjteményét új, mindennél csodálatosabb példánnyal gyarapítani. Csak éppen a gyűjteménynek ez az ékessége nem pillangó, hanem leány: Miranda, a szép, szőke festőnövendék, akit az eszelős fiatalember őrült módszerességgel elrabol, és félreeső, vidéki házának e célra átalakított pincéjében fogva tart. Méghozzá semmi másért, csak hogy – akár a lepkékben – gyönyörködhessen benne, a birtokában tudja. „Olyan volt, mintha fogtam volna egy nagy kék szalagost, vagy egy spanyol fritillária királynőt. Ezzel azt akarom mondani, olyan volt, ami csak egyszer sikerül az embernek az életben, és akárhány életben meg se történik. Ilyesmiről inkább csak ábrándozni szoktunk, s magunk sem hisszük, hogy valaha csakugyan elérjük" – mondja Ferdinand. Miranda pedig ezt írja titkos naplójába: „Én csak egy példány vagyok egy sorozatban. Ha megpróbálok kilibbenni a sorból, olyankor gyűlöl. Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1963

>!
Európa, Budapest, 2015
264 oldal · ISBN: 9789630799898 · Fordította: Róna Ilona
>!
Európa, Budapest, 2005
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630778483 · Fordította: Róna Ilona
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1993
296 oldal · ISBN: 9638224185 · Fordította: Róna Ilona

3 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Holden Caulfield · Miranda


Kedvencelte 119

Most olvassa 40

Várólistára tette 408

Kívánságlistára tette 286

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Emerencia P>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Mindenképp azok közé a könyvek közé sorolnám,amit legalább egyszer el kell olvasni.Nagyon eredeti és egyben félelmetes hatása van a két szemszögből való megközelítésnek.Egy torz együttlét története ,két világ ellentéte,két társadalmi szint mércéje.Érzelemhullámok sorozata a könyv.Szabadságvágy,tehetetlenség ,félelem,őrület keveréke.A karakterek nagyon kiélezettek,végleteket fejeznek ki. A tudatlan,kispolgár őrült kitartása és önmérséklete szembeállítva a művészetmániás ,kulturális megszállottságú , fiatal lány szépségével.A lány egyéniségével maradéktalanul nem tudtam azonosulni.Túlságosan sznob ,mindent a művészeten keresztül lát.
A könyv nyomasztólag hat kissé,drámai vége elmaradhatatlan kellék.Muszáj olvasnom még John Fowles írásaiból.

3 hozzászólás
Riszperidon P>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

A könyvet inkább drámának mondanám, és tekintve, hogy 1963-ban jelent meg, nem is úgy indultam neki, hogy ez egy zsigerig hatoló, borzongató alkotás lesz.
Beláthatunk egy szociopata fejébe, és fel is lehet állítani róla egy szép kis profilt. A regény születésének idejében – ha már profil felállítás – a profilozás még csak távolról sem ugatta a Holdat, de Ferdinandon nagyon sok tipikus jel fedezhető fel. Nulla önbecsülés, a családi háttér olyan amilyen, de erős férfi nincs a környezetében. Tipikus szürke egér, kicsit csúnyácska, intelligenciája nem kiemelkedő. Rettentően antiszociális, tartózkodó, gyanakvó, a nőkkel szemben különösen félénk. Él a fejében egy eszményi nő képe, akit az útjába is sodor az élet. Kispolgári családból származik, de egy jelentősebb nyereményösszeghez való jutás teszi azt lehetővé, hogy a beteg vágyai kiteljesedhessenek. Érdekes valamilyen szinten látni, hogy mi zajlik a fejében, és, hogy próbál ő a szörny ellen küzdeni, de nem megy.
Az áldozat szemszögéből is megismerhetjük a történetet, ami számomra itt-ott kissé vontatott volt, de azért különleges is, hogy hogy próbál a múltba, majd a lehetséges jövőbe kapaszkodni azért, hogy ne veszítse el teljesen józan eszét a jelenben.
A könyv még filozófiai húrokat is megpenget, így aki szereti az ilyen „erkölcsi agyalásokat”, annak mindenképp ajánlom elolvasásra. Engem a pszichológiai része kötött le inkább.
Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy Ferdinand Miranda után még hány lepkét gyűjt(ött volna, ha a történet nem így ér véget). Egy párat még biztosan. Ha valami hatására jobban bekattan, akkor szerintem viszonylag sokat, és akkor vagy csak a pénzének az elfogyása vagy a rendőrség tudta volna megállítani.

Viszont szólok, ha se a pszichológia, se a filozófia, lelkizés vagy dráma nem hoz lázba, unalmasnak fogod gondolni szerintem.

4 hozzászólás
csillagka P>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Akkor kezdjük az alapszabályokkal, sosem szabad az áldozatot hibáztatni, senki nem tehet, hordhat, mehet… olyat(n), ami miatt megérdemelné, hogy vele szemben bűncselekményt kövessenek el. Nincs olyan helyzet, amelyért az áldozat lenne a hibás.
Lepkegyűjtő begyűjtött egy pillangót, egy igazi gyönyörű, belül teljesen üres, fennhéjázó csodát, aki a nagy felsőbbrendűségében, pont a józan paraszti eszét nem tudta használni. spoiler Nagyon tetszett a két nézet, akkor is ha Miranda mindennek az ellenkezőjét tette annak amit szerintem cselekedni kellett volna a szabadulás érdekében. Jól felépített történet, szerkezetben kicsit bejátszik a Stockholm-szindróma, valóságban se történnek másképpen a dolgok, sajnos nem egyszer megtörtént már a való világban. Férjecském szerint már az első barlangban voltak elzárt hölgyek, tehát kicsit se áll meg, hogy a könyv hatására történhetnek hasonló esetek.
Érdekes, elgondolkoztató pszicho-thriller ami inkább pszicho mint thriller, érdemes elolvasni, ha elborult elmék értelmét keresed. (azért az nem sikerült megtalálni, mármint az értelmet)

4 hozzászólás
Szürke_Medve>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Nagyszerű könyv, de semmiképp sem egy könnyű regény. Nyomasztó sötét világot fest, amelyben a bezártság nem csak konkretan de számos más módon is jelen van. Sok utalást tartalmaz Shakespeare Vihar c. színművére, de ez semmikép nem vígjáték, hanem igazi tragédia.
Nincs Prospero aki megmentené Mirandát, megfékezné Calibánt, jó szándékkal lenne Ferdinánd iránt, és a végén jóra forditana mindent. Nincs varázslat. Mindenki rab. Ferdinánd akit abszolut reménytelen szerelmében létezik. Miranda akit a saját, a realitástól elrugaszkodott, elzárt ideák és eszmékből álló világa is fogságban tart. Végül pedig Calibán, a szörny, a gonosz, akit tébolya tart fogva egy borzalmas világban, és megteremti a borzalmat a másik kettő számára is. Mirandát elrabolja, Ferdinánd pedig nem más mint saját maga, Calibán. Egy személy, egy valaki sötét és világos oldala.

Sokféle bezártság van ebben a regényben. Minden szereplő a saját fogságaiban faltól falig járkálva monologizál körbe-körbe. Itt ott felbukkan egy ajtó, vagy egy ablak. Kiút a fogságokból, a végtelenül rótt körökből, és ilyenkor mindig elkezd az olvasó reménykedni, hogy hátha… de nem, a szabadulás elmarad, marad a bezártság és újra faltól falig rótt körök.

Fowles riasztó képet fest az angol társadalom egy szeletéről, a közepes tehetségű és intellektusú baloldali művészek öntelt, hamis és valóságtól elrugaszkodott életéről és egy gonosz, torz ember belső világáról.

4 hozzászólás
mate55 P>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Ez a „modern” pszicho thriller egy kéthónapos történetet örökít meg,… spoiler. Egy elszigetelt lelki beteg és az egészséges tisztaság megtestesítőjének, szellemi küzdelmének nagyszerű ábrázolása. A szabadság iránti vágy, az eltorzult értékrendű, fanatikus, álomvilágban élő kishivatalnok férfi és a kiszolgáltatott, védtelen diáklány párharcának, a szép és a gonosz egymás körüli keringőjének tökéletes megjelenítése. Furcsa mese az, amelyben egy pillangó úgy dönt, hogy lerázza szárnyai csillogó hímporát, és egy bámulatos hernyóvá változik. Ezáltal ismerjük meg rajongásának eltorzult formáját, voltaképp a lelki torzulását. Egy „kellemesen” borzongató thriller, amely képes volt lesokkolni a maga morbid módján, ezzel megadva a horrorisztikus adalékot. Ezt a történetet mindenkinek el kell olvasni, hogy tudjuk, az őrület ezernyi formában közelítheti meg az embert, ajánlatos felkészülni az érkezésére.

bokrichard>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Kétségtelenül egy nagyon érdekes, és bizarr olvasási élmény. Ha valaki a mostanság olvasható pszicho-thrillerek ámokfutásszerű elmebajosságát keresi, az ezzel a kötettel rossz helyre tévedt. Ez egy őrülten lassú, igazi szereplőboncolgató, csendesen, de mélyen őrült könyv. Igazi pszichológiai és pszichiátriai téma lehetne a két szereplő. Az az elejétől látszik, hogy Ferdinand őrült. Az a velejéig mániás típus. De Miranda sem százas, az is biztos. Benne egy látens személyiségzavar kivirágzása és progressziója vélhető felfedezni, amit a helyzete váltott ki. A művészetmánia, mint egy manifesztáció, mutatkozik meg benne. E két karakter őrült tangójának lehet szemtanúja az olvasó, ami egyszerre fura és borzasztó. A lassúság, a megfontoltság, a kétfajta nézőpontból való boncolgatása a két hónap rabságnak a félelem magva, ami a műfaj sajátossága. A vég már-már megjósolhatóan drámai, és elkerülhetetlennek hat a szereplők viselkedéséből kifolyólag.
Tényleg minden műfajt kedvelőnek kikerülhetetlen, sőt, ha erről tanultunk is volna a pszichiátrián, azon se lepődtem volna meg. A filmet mindenképp megnézem ezután.

2 hozzászólás
gyuszi64>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

2021/104, otthoni polc, 245/745 eddigi értékelés

Hát ez elég deprimáló volt.
Szépen ábrázolja a szerző egy pszichopata és áldozata „kapcsolatát”. Visszafogott stílusban, aprólékosan, lépésről lépésre bontja ki az együttlétüket, okos kis beszúrásokat tesz, nagyon jól jellemez a párbeszédekkel stb.
Értem én, hogy kultuszkönyv/kultuszfilm lett belőle, de akkor is elég depresszív volt…

2 hozzászólás
Angele>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

A Lepkegyűjtő egy igényes, intelligens, régi korabeli thriller.
Számomra túlzottan izgalmas nem volt, de érdekesek voltak a szemszögek, a gondolatmenetek.
Igazándiból kicsit többre számítottam. Körülbelül a felénél jöttem rá, hogy nem lesz sokkal több, mint ami addig volt.

Iustitia >!
John Fowles: A lepkegyűjtő

A mai pszicho-thrillereknek van még mit tanulni. Mintha ólmos lassúsággal húznák az ember fogát, s közben biztosítanák róla, hogy sosem fog egészen kijönni, de egy percenként rántanak rajta egyet finoman, olyan ez a regény.
Fokozatosan építkező, nem hirtelenkedő, fojtogató, halk elmebaj. Miranda ambivalens érzései, a kezdődő Stockholm-szindróma jelei, de eközben a folyamatos tiltakozás, dac, harag és gyűlölet ijesztő lélektani elegyet alkotnak, míg a másik oldalról csepegtetve kapjuk egy őrült szerelem krónikáját. Nem akarom megtudni, hogy hova jutott volna ez az egyedi érzésvilág, ha az író nem így zárja művét.

Kkatja P>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Szinte már mindent leírtatok róla, amit csak lehet, szerintem is a maga idejében sokkal nagyobb durranás volt, a mostani filmek és egyre fifikásabb pszichokrimik után érthető, hogy sokaknak kevés ez a rémületfaktor, de azt elismerhetjük, hogy rendesen izgalomban hozza ez a történet az embert és jellemábrázolásból is ötös. Nagyon jól ír Fowles, csak én pl. jobban örültem volna, ha párhuzamosan viszi a két szálat és nem külön részekre osztva, mert Melinda Miranda naplója jóval töményebb, vontatottabb és elszálltabb lett, mint ami elég lett volna, csak ezért a négy csillag.

Szerintem nagyon sok ember élhet ilyen lelki sivárságban, mint Fred, amit más minták hiánya végett, ilyen fura módokon próbálnak orvosolni, (pláne, ha még anyagilag is el vannak eresztve) így valójában mindketten rabok voltak, csak Fred önmaga világába van bezárva, de annyira, hogy még a teljesen másként gondolkodó és együtt érző áldozata Miranda sem tudja kirángatni belőle, így kicsit kérdéses marad, hogy ki is volt a történet igazi vesztese, mert Fred számára sincs remény és nincs szabadulás önmaga elől és ez legalább olyan borzasztó, mint amit Melindával tett.

>!
Európa, Budapest, 2015
264 oldal · ISBN: 9789630799898 · Fordította: Róna Ilona
2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Emerencia P>!

Ha az ember húz egy vonalat, abban a pillanatban tudja, hogy jó vagy rossz. De az ember ír, és igaznak érzi, és mikor újra elolvassa, egészen más.

177. oldal

3 hozzászólás
Cicu>!

Mindenkiről az árul el legtöbbet, ahogyan beszél, nem az, amit mond.

38. oldal

Manni>!

A közönséges ember a civilizáció átka.

175. oldal

Emerencia P>!

[…] mint testnek a víz, olyan a léleknek a cél.

27. oldal

Dün P>!

Mindenben felfedezhet szomorúságot az ember, ha akar.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szomorúság
kissüti>!

Ha az ember nem tudja jól kifejezésre juttatni az érzéseit, nem jelenti azt, hogy nem érez mélyen.

58. oldal

Cheril>!

Azt szokták mondani: kierőszakolt ígéret nem ígéret.

75. oldal

2 hozzászólás
Enola87 P>!

Mert tulajdonképpen csak az a fontos, hogy az ember őszintén a meggyőződése szerint éljen és érezzen…

171. oldal

dudorka>!

Sokan nyilván azt mondanák erre, mi vagyok én. Csak egy porszem, és ha megszegem a szavamat, az se számít sokkal többet. De a világ minden gonoszsága is ilyen porszemekből áll össze. És ostoba beszéd azt mondani, hogy nem fontosak a kis porszemek. A csepp és az óceán egy és ugyanaz.

314. oldal

6 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Állattemető
Stephen King: Kedvencek temetője
Thomas Harris: A vörös sárkány
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Dennis Lehane: Viharsziget
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz