Megjelenésének várható időpontja: 2024. április 10.

A ​lepkegyűjtő 955 csillagozás

John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ferdinand, ​a lepkegyűjtő megüti a totó főnyereményt, úgyhogy módjában áll gyűjteményét új, mindennél csodálatosabb példánnyal gyarapítani. Csak éppen a gyűjteménynek ez az ékessége nem pillangó, hanem leány: Miranda, a szép, szőke festőnövendék, akit az eszelős fiatalember őrült módszerességgel elrabol, és félreeső, vidéki házának e célra átalakított pincéjében fogva tart. Méghozzá semmi másért, csak hogy – akár a lepkékben – gyönyörködhessen benne, a birtokában tudja. „Olyan volt, mintha fogtam volna egy nagy kék szalagost, vagy egy spanyol fritillária királynőt. Ezzel azt akarom mondani, olyan volt, ami csak egyszer sikerül az embernek az életben, és akárhány életben meg se történik. Ilyesmiről inkább csak ábrándozni szoktunk, s magunk sem hisszük, hogy valaha csakugyan elérjük" – mondja Ferdinand. Miranda pedig ezt írja titkos naplójába: „Én csak egy példány vagyok egy sorozatban. Ha megpróbálok kilibbenni a sorból, olyankor gyűlöl. Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1963

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kapszula Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2024
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045914 · Fordította: Róna Ilona · Megjelenés időpontja: 2024. április 10.
>!
Európa, Budapest, 2022
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635045273 · Fordította: Róna Ilona
>!
Európa, Budapest, 2015
264 oldal · ISBN: 9789630799898 · Fordította: Róna Ilona

5 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Miranda


Kedvencelte 125

Most olvassa 45

Várólistára tette 464

Kívánságlistára tette 320

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

csillagka>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Akkor kezdjük az alapszabályokkal, sosem szabad az áldozatot hibáztatni, senki nem tehet, hordhat, mehet… olyat(n), ami miatt megérdemelné, hogy vele szemben bűncselekményt kövessenek el. Nincs olyan helyzet, amelyért az áldozat lenne a hibás.
Lepkegyűjtő begyűjtött egy pillangót, egy igazi gyönyörű, belül teljesen üres, fennhéjázó csodát, aki a nagy felsőbbrendűségében, pont a józan paraszti eszét nem tudta használni. spoiler Nagyon tetszett a két nézet, akkor is ha Miranda mindennek az ellenkezőjét tette annak amit szerintem cselekedni kellett volna a szabadulás érdekében. Jól felépített történet, szerkezetben kicsit bejátszik a Stockholm-szindróma, valóságban se történnek másképpen a dolgok, sajnos nem egyszer megtörtént már a való világban. Férjecském szerint már az első barlangban voltak elzárt hölgyek, tehát kicsit se áll meg, hogy a könyv hatására történhetnek hasonló esetek.
Érdekes, elgondolkoztató pszicho-thriller ami inkább pszicho mint thriller, érdemes elolvasni, ha elborult elmék értelmét keresed. (azért az nem sikerült megtalálni, mármint az értelmet)

6 hozzászólás
Riszperidon>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

A könyvet inkább drámának mondanám, és tekintve, hogy 1963-ban jelent meg, nem is úgy indultam neki, hogy ez egy zsigerig hatoló, borzongató alkotás lesz.
Beláthatunk egy szociopata fejébe, és fel is lehet állítani róla egy szép kis profilt. A regény születésének idejében – ha már profil felállítás – a profilozás még csak távolról sem ugatta a Holdat, de Ferdinandon nagyon sok tipikus jel fedezhető fel. Nulla önbecsülés, a családi háttér olyan amilyen, de erős férfi nincs a környezetében. Tipikus szürke egér, kicsit csúnyácska, intelligenciája nem kiemelkedő. Rettentően antiszociális, tartózkodó, gyanakvó, a nőkkel szemben különösen félénk. Él a fejében egy eszményi nő képe, akit az útjába is sodor az élet. Kispolgári családból származik, de egy jelentősebb nyereményösszeghez való jutás teszi azt lehetővé, hogy a beteg vágyai kiteljesedhessenek. Érdekes valamilyen szinten látni, hogy mi zajlik a fejében, és, hogy próbál ő a szörny ellen küzdeni, de nem megy.
Az áldozat szemszögéből is megismerhetjük a történetet, ami számomra itt-ott kissé vontatott volt, de azért különleges is, hogy hogy próbál a múltba, majd a lehetséges jövőbe kapaszkodni azért, hogy ne veszítse el teljesen józan eszét a jelenben.
A könyv még filozófiai húrokat is megpenget, így aki szereti az ilyen „erkölcsi agyalásokat”, annak mindenképp ajánlom elolvasásra. Engem a pszichológiai része kötött le inkább.
Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy Ferdinand Miranda után még hány lepkét gyűjt(ött volna, ha a történet nem így ér véget). Egy párat még biztosan. Ha valami hatására jobban bekattan, akkor szerintem viszonylag sokat, és akkor vagy csak a pénzének az elfogyása vagy a rendőrség tudta volna megállítani.

Viszont szólok, ha se a pszichológia, se a filozófia, lelkizés vagy dráma nem hoz lázba, unalmasnak fogod gondolni szerintem.

>!
Európa, Budapest, 2015
264 oldal · ISBN: 9789630799898 · Fordította: Róna Ilona
4 hozzászólás
bemese05 P>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Tényleg nem egy egyszerű olvasmány! Nagyon jól indult. Érdekes volt Ferdinand elmélkedései, viszont elég hamar nyomasztó lett a hangulat és onnantól csak módjával lehetett olvasni a könyvet!
Nagyon érdekes volt, h az író hogyan írta meg a két főszereplőnk érzéseit, gondolatait, cselekedeteit. Nagyon jó volt, h mindkét szemszögbe beleláthattunk.
Együtt szenvedtünk mindkettejükkel.
Ferdinanddal azért, mert egy elveszett, elnyomott férfi volt, akinek valami nem stimmelt a fejében.
Mirandával pedig a körülményei miatt. Miközben olvastam a naplóját, nem lett túl nagy kedvencem. De az biztos, h nem ezt érdemelte!
A vége is nagyon tanulságos volt, hiszen a kutyából nem lesz szalonna….

Szürke_Medve>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Nagyszerű könyv, de semmiképp sem egy könnyű regény. Nyomasztó sötét világot fest, amelyben a bezártság nem csak konkretan de számos más módon is jelen van. Sok utalást tartalmaz Shakespeare Vihar c. színművére, de ez semmikép nem vígjáték, hanem igazi tragédia.
Nincs Prospero aki megmentené Mirandát, megfékezné Calibánt, jó szándékkal lenne Ferdinánd iránt, és a végén jóra forditana mindent. Nincs varázslat. Mindenki rab. Ferdinánd akit abszolut reménytelen szerelmében létezik. Miranda akit a saját, a realitástól elrugaszkodott, elzárt ideák és eszmékből álló világa is fogságban tart. Végül pedig Calibán, a szörny, a gonosz, akit tébolya tart fogva egy borzalmas világban, és megteremti a borzalmat a másik kettő számára is. Mirandát elrabolja, Ferdinánd pedig nem más mint saját maga, Calibán. Egy személy, egy valaki sötét és világos oldala.

Sokféle bezártság van ebben a regényben. Minden szereplő a saját fogságaiban faltól falig járkálva monologizál körbe-körbe. Itt ott felbukkan egy ajtó, vagy egy ablak. Kiút a fogságokból, a végtelenül rótt körökből, és ilyenkor mindig elkezd az olvasó reménykedni, hogy hátha… de nem, a szabadulás elmarad, marad a bezártság és újra faltól falig rótt körök.

Fowles riasztó képet fest az angol társadalom egy szeletéről, a közepes tehetségű és intellektusú baloldali művészek öntelt, hamis és valóságtól elrugaszkodott életéről és egy gonosz, torz ember belső világáról.

4 hozzászólás
tamachan>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Nagy vonalakban tudtam valamit a történetről, vagy inkább csak sejtettem, hogy mi lesz benne, és bár nem éppen az lett, amire számítottam, nem mondanám, hogy csalódtam. Nem túlzás, hogy az első oldaltól a hideg futkosott a hátamon, és ez a nyomasztó, őrült helyzet végig érdekes volt. Különösen tetszett, hogy a rab szemszögéből is láthatjuk a dolgokat, sok mindent megmagyarázott, amit a fogvatartón keresztül máshogy értelmeztem. Miranda karaktere egyébként nagyon meglepő volt, igazi talpraesett, bátor lány, aki nem csak kesergett, hanem cselekedni is próbált. Mindkét fél világnézete hihetetlenül érdekes volt számomra, az ilyen művészeti, teológiai, politikai, és egyéb viták, amiket a szerző felsorakoztatott számunkra, mind-mind tele voltak elgondolkodtató mozzanatokkal. A befejezés erősre sikeredett, szinte már sikítani akartam, hogy ez nem történhet meg… dehát egy jó pszichothriller pont ilyen. Az biztos, hogy még egy jó ideig összerezzenek majd minden apró zajra.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1993
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638224185 · Fordította: Róna Ilona
Mariann_ P>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Ennek a könyvnek az eredeti megjelenési éve 1963. A pszichothriller akkor még mondhatnám azt is, hogy gyerekcipőben járt.
Vagy azóta annyi zseniális ötlettel megtűzdelt thrillert olvashattunk, hogy ezekhez viszonyítva egy kicsit laposnak éreztem.
Nem rágtam le a körmeimet , szép komótos tempóban következtek az események.
Némi színt vitt bele, hogy elolvashattuk a másik szemszöget is.
A vége meg egy „BUMM” , nem nagy betűkkel, nem kiszínezve, hanem csak úgy csendben.

gyuszi64>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

2021/104, otthoni polc, 245/745 eddigi értékelés

Hát ez elég deprimáló volt.
Szépen ábrázolja a szerző egy pszichopata és áldozata „kapcsolatát”. Visszafogott stílusban, aprólékosan, lépésről lépésre bontja ki az együttlétüket, okos kis beszúrásokat tesz, nagyon jól jellemez a párbeszédekkel stb.
Értem én, hogy kultuszkönyv/kultuszfilm lett belőle, de akkor is elég depresszív volt…

2 hozzászólás
bokrichard>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Kétségtelenül egy nagyon érdekes, és bizarr olvasási élmény. Ha valaki a mostanság olvasható pszicho-thrillerek ámokfutásszerű elmebajosságát keresi, az ezzel a kötettel rossz helyre tévedt. Ez egy őrülten lassú, igazi szereplőboncolgató, csendesen, de mélyen őrült könyv. Igazi pszichológiai és pszichiátriai téma lehetne a két szereplő. Az az elejétől látszik, hogy Ferdinand őrült. Az a velejéig mániás típus. De Miranda sem százas, az is biztos. Benne egy látens személyiségzavar kivirágzása és progressziója vélhető felfedezni, amit a helyzete váltott ki. A művészetmánia, mint egy manifesztáció, mutatkozik meg benne. E két karakter őrült tangójának lehet szemtanúja az olvasó, ami egyszerre fura és borzasztó. A lassúság, a megfontoltság, a kétfajta nézőpontból való boncolgatása a két hónap rabságnak a félelem magva, ami a műfaj sajátossága. A vég már-már megjósolhatóan drámai, és elkerülhetetlennek hat a szereplők viselkedéséből kifolyólag.
Tényleg minden műfajt kedvelőnek kikerülhetetlen, sőt, ha erről tanultunk is volna a pszichiátrián, azon se lepődtem volna meg. A filmet mindenképp megnézem ezután.

2 hozzászólás
mate55>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Ez a „modern” pszicho thriller egy kéthónapos történetet örökít meg,… spoiler. Egy elszigetelt lelki beteg és az egészséges tisztaság megtestesítőjének, szellemi küzdelmének nagyszerű ábrázolása. A szabadság iránti vágy, az eltorzult értékrendű, fanatikus, álomvilágban élő kishivatalnok férfi és a kiszolgáltatott, védtelen diáklány párharcának, a szép és a gonosz egymás körüli keringőjének tökéletes megjelenítése. Furcsa mese az, amelyben egy pillangó úgy dönt, hogy lerázza szárnyai csillogó hímporát, és egy bámulatos hernyóvá változik. Ezáltal ismerjük meg rajongásának eltorzult formáját, voltaképp a lelki torzulását. Egy „kellemesen” borzongató thriller, amely képes volt lesokkolni a maga morbid módján, ezzel megadva a horrorisztikus adalékot. Ezt a történetet mindenkinek el kell olvasni, hogy tudjuk, az őrület ezernyi formában közelítheti meg az embert, ajánlatos felkészülni az érkezésére.

Niki P>!
John Fowles: A lepkegyűjtő

Évekkel ezelőtt már olvastam, de nem emlékszek, hogy akkor mennyire tetszett/nem tetszett. Most vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban.
Az első rész, Fred szemszöge tetszett. Szépen lassan bontakozik ki, hogy mennyire beteges pszichésen. Lassan és aprólékosan tervezi meg az emberrablást, a fogvatartás minden apró részletét.
A második rész nagyon nem jött be. Miranda szemszögéből volt 1-2 bekezdés, amire mondjuk kíváncsi voltam és szükséges is volt, ő hogy is fogta fel, élte meg a kialakult helyzetet. De nagyon sok felesleges rész is volt: a naplója, aminek lényegében semmilyen kapcsolata nem volt az aktuális helyzetéhez.
A vége, újból Fred szemszögéből megint jó volt, jobban is olvastatta is magát. Egy beteg elme beteges cselekedeteinek lezárása. Vagy mégsem?!…
Nagyon hiányoltam a külvilág reakcióját: a család, barátok mit tettek vagy épp nem tettek. Emberrablásnak fogták fel, vagy egy művészlelkű szabados lány szökésének? Kereste a rendőrség, vagy csak immel-ámmal foglalkoztak az ügyével? G. P. hogyan élte meg az eltűnését? Számomra rengeteg megválaszolatlan kérdést hagyott.


Népszerű idézetek

Lélle P>!

Ha az ember húz egy vonalat, abban a pillanatban tudja, hogy jó vagy rossz. De az ember ír, és igaznak érzi, és mikor újra elolvassa, egészen más.

177. oldal, Második rész (Európa, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: írás · olvasás
3 hozzászólás
Cicu>!

Mindenkiről az árul el legtöbbet, ahogyan beszél, nem az, amit mond.

38. oldal

Lélle P>!

[…] mint testnek a víz, olyan a léleknek a cél.

27. oldal, Első rész (Európa, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: cél · lélek
Dün P>!

Mindenben felfedezhet szomorúságot az ember, ha akar.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szomorúság
1 hozzászólás
elizabet_k>!

Ha az ember nem tudja jól kifejezésre juttatni az érzéseit, nem jelenti azt, hogy nem érez mélyen.

84. oldal, Első rész

Manni>!

A közönséges ember a civilizáció átka.

175. oldal

Cheril>!

Azt szokták mondani: kierőszakolt ígéret nem ígéret.

75. oldal

2 hozzászólás
Enola87 P>!

Mert tulajdonképpen csak az a fontos, hogy az ember őszintén a meggyőződése szerint éljen és érezzen…

171. oldal

dudorka>!

Sokan nyilván azt mondanák erre, mi vagyok én. Csak egy porszem, és ha megszegem a szavamat, az se számít sokkal többet. De a világ minden gonoszsága is ilyen porszemekből áll össze. És ostoba beszéd azt mondani, hogy nem fontosak a kis porszemek. A csepp és az óceán egy és ugyanaz.

314. oldal

6 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Henry James: A csavar fordul egyet
Agatha Christie: Végtelen éjszaka
Thomas Harris: A vörös sárkány
Alex Michaelides: Néma tanú
Sabine Durrant: Így emlékezz rám
Mary Shelley: Frankenstein