A ​lepkegyűjtő 587 csillagozás

John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő John Fowles: A lepkegyűjtő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ferdinand, ​a lepkegyűjtő megüti a totó főnyereményt, úgyhogy módjában áll gyűjteményét új, mindennél csodálatosabb példánnyal gyarapítani. Csak éppen a gyűjteménynek ez az ékessége nem pillangó, hanem leány: Miranda, a szép, szőke festőnövendék, akit az eszelős fiatalember őrült módszerességgel elrabol, és félreeső, vidéki házának e célra átalakított pincéjében fogva tart. Méghozzá semmi másért, csak hogy – akár a lepkékben – gyönyörködhessen benne, a birtokában tudja. „Olyan volt, mintha fogtam volna egy nagy kék szalagost, vagy egy spanyol fritillária királynőt. Ezzel azt akarom mondani, olyan volt, ami csak egyszer sikerül az embernek az életben, és akárhány életben meg se történik. Ilyesmiről inkább csak ábrándozni szoktunk, s magunk sem hisszük, hogy valaha csakugyan elérjük" – mondja Ferdinand. Miranda pedig ezt írja titkos naplójába: „Én csak egy példány vagyok egy sorozatban. Ha megpróbálok kilibbenni a sorból, olyankor gyűlöl. Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép… (tovább)

Eredeti mű: John Fowles: The Collector

Eredeti megjelenés éve: 1963

>!
Európa, Budapest, 2015
264 oldal · ISBN: 9789630799898 · Fordította: Róna Ilona
>!
Európa, Budapest, 2005
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630778483 · Fordította: Róna Ilona
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1993
296 oldal · ISBN: 9638224185 · Fordította: Róna Ilona

3 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Holden Caulfield


Kedvencelte 95

Most olvassa 43

Várólistára tette 326

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
John Fowles: A lepkegyűjtő

Akkor kezdjük az alapszabályokkal, sosem szabad az áldozatot hibáztatni, senki nem tehet, hordhat, mehet… olyat(n), ami miatt megérdemelné, hogy vele szemben bűncselekményt kövessenek el. Nincs olyan helyzet, amelyért az áldozat lenne a hibás.
Lepkegyűjtő begyűjtött egy pillangót, egy igazi gyönyörű, belül teljesen üres, fennhéjázó csodát, aki a nagy felsőbbrendűségében, pont a józan paraszti eszét nem tudta használni. spoiler Nagyon tetszett a két nézet, akkor is ha Miranda mindennek az ellenkezőjét tette annak amit szerintem cselekedni kellett volna a szabadulás érdekében. Jól felépített történet, szerkezetben kicsit bejátszik a Stockholm-szindróma, valóságban se történnek másképpen a dolgok, sajnos nem egyszer megtörtént már a való világban. Férjecském szerint már az első barlangban voltak elzárt hölgyek, tehát kicsit se áll meg, hogy a könyv hatására történhetnek hasonló esetek.
Érdekes, elgondolkoztató pszicho-thriller ami inkább pszicho mint thriller, érdemes elolvasni, ha elborult elmék értelmét keresed. (azért az nem sikerült megtalálni, mármint az értelmet)

4 hozzászólás
>!
Emerencia
John Fowles: A lepkegyűjtő

Mindenképp azok közé a könyvek közé sorolnám,amit legalább egyszer el kell olvasni.Nagyon eredeti és egyben félelmetes hatása van a két szemszögből való megközelítésnek.Egy torz együttlét története ,két világ ellentéte,két társadalmi szint mércéje.Érzelemhullámok sorozata a könyv.Szabadságvágy,tehetetlenség ,félelem,őrület keveréke.A karakterek nagyon kiélezettek,végleteket fejeznek ki. A tudatlan,kispolgár őrült kitartása és önmérséklete szembeállítva a művészetmániás ,kulturális megszállottságú , fiatal lány szépségével.A lány egyéniségével maradéktalanul nem tudtam azonosulni.Túlságosan sznob ,mindent a művészeten keresztül lát.
A könyv nyomasztólag hat kissé,drámai vége elmaradhatatlan kellék.Muszáj olvasnom még John Fowles írásaiból.

1 hozzászólás
>!
bokrichard
John Fowles: A lepkegyűjtő

Kétségtelenül egy nagyon érdekes, és bizarr olvasási élmény. Ha valaki a mostanság olvasható pszicho-thrillerek ámokfutásszerű elmebajosságát keresi, az ezzel a kötettel rossz helyre tévedt. Ez egy őrülten lassú, igazi szereplőboncolgató, csendesen, de mélyen őrült könyv. Igazi pszichológiai és pszichiátriai téma lehetne a két szereplő. Az az elejétől látszik, hogy Ferdinand őrült. Az a velejéig mániás típus. De Miranda sem százas, az is biztos. Benne egy látens személyiségzavar kivirágzása és progressziója vélhető felfedezni, amit a helyzete váltott ki. A művészetmánia, mint egy manifesztáció, mutatkozik meg benne. E két karakter őrült tangójának lehet szemtanúja az olvasó, ami egyszerre fura és borzasztó. A lassúság, a megfontoltság, a kétfajta nézőpontból való boncolgatása a két hónap rabságnak a félelem magva, ami a műfaj sajátossága. A vég már-már megjósolhatóan drámai, és elkerülhetetlennek hat a szereplők viselkedéséből kifolyólag.
Tényleg minden műfajt kedvelőnek kikerülhetetlen, sőt, ha erről tanultunk is volna a pszichiátrián, azon se lepődtem volna meg. A filmet mindenképp megnézem ezután.

2 hozzászólás
>!
mate55 
John Fowles: A lepkegyűjtő

Ez a „modern” pszicho thriller egy kéthónapos történetet örökít meg,… spoiler. Egy elszigetelt lelki beteg és az egészséges tisztaság megtestesítőjének, szellemi küzdelmének nagyszerű ábrázolása. A szabadság iránti vágy, az eltorzult értékrendű, fanatikus, álomvilágban élő kishivatalnok férfi és a kiszolgáltatott, védtelen diáklány párharcának, a szép és a gonosz egymás körüli keringőjének tökéletes megjelenítése. Furcsa mese az, amelyben egy pillangó úgy dönt, hogy lerázza szárnyai csillogó hímporát, és egy bámulatos hernyóvá változik. Ezáltal ismerjük meg rajongásának eltorzult formáját, voltaképp a lelki torzulását. Egy „kellemesen” borzongató thriller, amely képes volt lesokkolni a maga morbid módján, ezzel megadva a horrorisztikus adalékot. Ezt a történetet mindenkinek el kell olvasni, hogy tudjuk, az őrület ezernyi formában közelítheti meg az embert, ajánlatos felkészülni az érkezésére.

>!
Angele P
John Fowles: A lepkegyűjtő

A Lepkegyűjtő egy igényes, intelligens, régi korabeli thriller.
Számomra túlzottan izgalmas nem volt, de érdekesek voltak a szemszögek, a gondolatmenetek.
Igazándiból kicsit többre számítottam. Körülbelül a felénél jöttem rá, hogy nem lesz sokkal több, mint ami addig volt.

>!
Piintyő
John Fowles: A lepkegyűjtő

Majd' egy hónapja elolvastam már a könyvet, de még mindig nem tudok indulatok nélkül rágondolni. Elborzasztott, felháborított. Milyen ájtatosnak tűnt az elején ez a Fred – még majdcsak megsajnálta az ember. Bár akkor már gyanút fogtam, mikor a nyomorék unokatestvéréről beszélt. Nem sok idő kellett, hogy meggyűlöljem. Egy érzéketlen, pszichopata, beteg elme. Méghogy szerelem! Csak és kizárólag birtokolni vágyás, akaratának rákényszerítése a másik félre, egy bűnöző.
De mit akar ez az író azzal, hogy többször elmondatja Clegg-gel: a lottónyenyereménynek köszönhetően tehette ezt meg?
Nem gondolnám, hogy a pénz csábít valakit ilyen cselekményre… ez az ember szerintem előbb-utóbb megtalálta volna a módját, hogy véghezvigye tettét. Ez egy beteg elme. Nem tudok, s nem is akarok semmiféle mentséget felhozni számára. Iyen tettre semmiféle ok nem lehet mentség. Ezzel szemben Miranda egy nagyon szimpatikus, még kissé kialakulatlan – spoiler -,kialakulatlan, legalábbis ami a művészi törekvéseit illeti, hiszen még most tanult. Egyébként nagyon határozott, céltudatos fiatal lány, aki a helyzetnek megfelelően, teljesen normálisan viselkedett, mindig fölényben Clegg-gel szemben. spoiler

Ha azt mondanám, hogy két véglet, az egyik határozott, a másik csak hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok, tán nem is lenne igaz. Mert mire véljem akkor azt az előre eltervelt nagyon is sok előkészületet, amit Fred véghezvitt, meg azt, hogy legközelebb ő fog diktálni?

Ha rá gondolok az utolsó oldalakra, még most is görcsbe szorul a gyomrom, ugyanakkor az öklöm is. Jó volna odasózni neki egy hatalmasat, hogy elmenjen a kedve az ilyen játékoktól…

Mondhatjuk, hogy ez csak egy regény, de megtörténhet, mint ahogy meg is történt… ha nem is épp így, de hasonlóan. Csak nem ebből merítették az ötletet? Vagy az író használta fel a valós történetet?

Mondtam, hogy nem tudok indulatok nélkül…

6 hozzászólás
>!
Kkatja P
John Fowles: A lepkegyűjtő

Szinte már mindent leírtatok róla, amit csak lehet, szerintem is a maga idejében sokkal nagyobb durranás volt, a mostani filmek és egyre fifikásabb pszichokrimik után érthető, hogy sokaknak kevés ez a rémületfaktor, de azt elismerhetjük, hogy rendesen izgalomban hozza ez a történet az embert és jellemábrázolásból is ötös. Nagyon jól ír Fowles, csak én pl. jobban örültem volna, ha párhuzamosan viszi a két szálat és nem külön részekre osztva, mert Melinda Miranda naplója jóval töményebb, vontatottabb és elszálltabb lett, mint ami elég lett volna, csak ezért a négy csillag.

Szerintem nagyon sok ember élhet ilyen lelki sivárságban, mint Fred, amit más minták hiánya végett, ilyen fura módokon próbálnak orvosolni, (pláne, ha még anyagilag is el vannak eresztve) így valójában mindketten rabok voltak, csak Fred önmaga világába van bezárva, de annyira, hogy még a teljesen másként gondolkodó és együtt érző áldozata Miranda sem tudja kirángatni belőle, így kicsit kérdéses marad, hogy ki is volt a történet igazi vesztese, mert Fred számára sincs remény és nincs szabadulás önmaga elől és ez legalább olyan borzasztó, mint amit Melindával tett.

>!
Európa, Budapest, 2015
264 oldal · ISBN: 9789630799898 · Fordította: Róna Ilona
2 hozzászólás
>!
chhaya P
John Fowles: A lepkegyűjtő

Adott egy gyönyörű fiatal lány: hosszú és selymes szőke haja, karcsú termete és szépséges arca van. Tehetős, jó módban nevelkedett, intelligens és tehetséges festőművész, aki keresi az élet értelmét, a szerelmet és saját magát… Nem mellesleg beképzelt sznob és hisztérikus liba.

Aztán adott egy kispolgári családból származó fiatalember: külsőre átlagosnak mondható, ám a megszokottnál jóval félénkebb és gátlásosabb. Nem túl művelt, de a saját korlátaival tisztában van, megfontolt és ravasz. Bár a világról kissé furcsán gondolkodik… Kedves és szelíd, de őrült, ahogy Miranda fogalmaz.

S mi történik akkor, ha ez a fiatalember magáénak akarja tudni a gyönyörű nőt – de érzi, hogy a hagyományos módszerekkel nem menne semmire? Megszerzi másképp… Kettejük alapjaiban eltérő személyisége pedig egy nagyon érdekes és elgondolkodtató viszonyt eredményez emberrabló és fogvatartott, a gyűjtő és a gyűjtemény darabja között…

>!
kvzs P
John Fowles: A lepkegyűjtő

Fény és fénytelenség, szárnyalás és korlátoltság, változás és csökönyösség. Tele van ellentmondásokkal ez a könyv, mert két egymástól teljesen különböző embert állít párhuzamba. Bár ez a párhuzam matematikailag nem is lehetséges, mert a két ember két külön valóságot képvisel, és a közös rabságon kívül nincs kapcsolódási pontjuk. És még a rabságuk is különböző: az egyiké fizikai, a másiké szellemi/érzelmi.
Miranda még a fizikai rabságban is képes szellemileg szabad maradni, látja a világot a pince falain kívül, Caliban azonban még a kezébe tett lehetőséget sem képes megragadni, saját kicsinyes rögeszméjének a rabja. Ezt a rögeszmét pedig kivetíti Mirandára.
Félelmetes olvasni a történetet mind a két fél szemszögéből, és látni, hogy mennyire nem értik -mennyire nem érthetik- meg egymást, és ez hogy vezet az elkerülhetetlen tragédiához.
Miranda a rabságban is szabad és élő, Caliban azonban hiába lélegzik és mozog, halottabb nem is lehetne. Mintha nem is valami vagy valaki lenne, hanem annak a hiánya.
Tudom, hogy a calibanok köztünk élnek, de most megint elgondolkodtam, hogy mennyire közel lehetnek. Mennyi emberben rejtőzhet ott ez a fajta semmi és mi óv meg minket a felszínre kerülésétől?

>!
Bur3sz
John Fowles: A lepkegyűjtő

Kemény psychológia. Most egészen más volt olvasni, mint anno. Nehezen haladtam vele. Ha valami 18 karikás, hát ez az.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Emerencia

Ha az ember húz egy vonalat, abban a pillanatban tudja, hogy jó vagy rossz. De az ember ír, és igaznak érzi, és mikor újra elolvassa, egészen más.

177. oldal

3 hozzászólás
>!
Cicu

Mindenkiről az árul el legtöbbet, ahogyan beszél, nem az, amit mond.

38. oldal

>!
Manni

A közönséges ember a civilizáció átka.

175. oldal

>!
Dün SP

Mindenben felfedezhet szomorúságot az ember, ha akar.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szomorúság
>!
Emerencia

[…] mint testnek a víz, olyan a léleknek a cél.

27. oldal

>!
kissüti

Ha az ember nem tudja jól kifejezésre juttatni az érzéseit, nem jelenti azt, hogy nem érez mélyen.

58. oldal

>!
Cheril

Azt szokták mondani: kierőszakolt ígéret nem ígéret.

75. oldal

2 hozzászólás
>!
dudorka

Sokan nyilván azt mondanák erre, mi vagyok én. Csak egy porszem, és ha megszegem a szavamat, az se számít sokkal többet. De a világ minden gonoszsága is ilyen porszemekből áll össze. És ostoba beszéd azt mondani, hogy nem fontosak a kis porszemek. A csepp és az óceán egy és ugyanaz.

314. oldal

6 hozzászólás
>!
Enola87 P

Mert tulajdonképpen csak az a fontos, hogy az ember őszintén a meggyőződése szerint éljen és érezzen…

171. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Felhőatlasz
Daniel Cole: Rongybaba
Paula Hawkins: A lány a vonaton
S. J. Watson: Mielőtt elalszom
Lakatos Levente: Aktus
J. S. Carol: Gyilkos társas
Belinda Bauer: A 19-es holttest
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
J. P. Delaney: The Girl Before – A lány a múltból