Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Jégföldje (A Vadonjáró tanítványa 3.) 136 csillagozás
A Vadonjárótanonc rabszolgasorba kerül –
és a segítség onnan érkezik, honnan legkevésbé várná…
A rettegett skand hajókapitány rabjaiként Will és Evelin Skandia felé hajóznak. Halt megfogadta Willnek, hogy megmenti, és ennek érdekében még arra is kész, hogy szembeszegüljön a Királlyal. A száműzött Vadonjáró Horáccal az oldalán Gallikán keresztül Skandiába indul. Útjuk során minduntalan vámszedő, rablólovagokba ütköznek. Horác sem most kezdte a vívást, így hamarosan a hadurak és lovagok körében nagy hírnévre tesz szert. De vajon még idejében megtalálják-e Willt, hogy kimentsék rabszolgaságból?
Eredeti megjelenés éve: 2005
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 18
Most olvassa 8
Várólistára tette 34
Kívánságlistára tette 50
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Jó kis folytatás volt, folyamatosan történt valami.
Halt eléri, hogy elindulhasson Willék után, kap maga mellé segítséget Horác személyében. Nagyon jó párost alkotnak, jól együtt tudnak dolgozni. A végén nagyon jól megoldották a lovag dolgát.
Will és Evelin, hát, most Will csak mellékszereplő volt, de Evelin megállta a helyét. Nem egy elkényeztetett hercegkisasszony, hanem igazi amazon. A segítséget már az elején kitaláltam, de így is izgalmasra sikeredett.
Ki a lovas a végén?????? Hogy lehet így abba hagyni?? Mintha két fejezet között csak eltépték volna a kéziratot.
Nagyon várom, mikor folytathatom, pedig egyáltalán nem én vagyok a célközönség.
Vadonjáró és tanítványa elsodródott egymás mellől, messzi-messzi tájra. Mindketten külön utakon járnak, sajnos sokszor lapos volt a történet, nem sok minden történt. Ettől még nem pontozom le, mert szerethetők a karakterek, még mindig. Remélem kicsit felpörögnek majd az események, több kaland lesz ezután, és hogy vajon egyszer egymásra találnak e? Na, ez nem kérdés, igen kiszámítható, de mégis van egy bája ami miatt folytatni kell ezt a történetet.
Nekem ez a rész is tetszett.
Imádom Haltot.
Fájt a szívem Willért,és megkönnyebbültem amikor visszatért a kábulatból.
Evelin belevaló csaj és nagy segítségére van Willnek.
Horác meg igaz barát.
Hú. Szükségem van egy filmre belőle!
A sorozatból ez tetszett a legjobban, kidolgozott, jól felépített, szórakoztató, és teljesen lekötötte a figyelmemet. Sokkal gyorsabban végeztem vele, mint az előző kettővel. Imádtam, ahogy szórakozott velem az író, Will és Halt párhuzamos története.. hú. Horác kellőképp a szívemhez nőtt, és szurkoltam hogy ne essen semmi baja, szerencsére a három kis kedvenc mindent túlél. spoiler Reménykedtem, hogy a fiúk nem hagyják ott a fogukat valamelyik harc során.
Ez a rész ismét izgalmas volt, valamiért a sorozat második kötete számomra elég laposra sikeredett. Halt Will nyomába szegődik, próbálja visszaszerezni őt az elrablóitól. spoiler Ez az új karakter, Slagor nagyon nem tetszett nekem, kegyetlen és vérszomjas ember, féltettem tőle Willéket, de szerencsére Erak vigyázott rájuk, még ha ő is igazából a fogvatartójuk. De Erak mégis végig szimpatikus volt számomra, a kötet második felében pedig még inkább. Sajnáltam, ami Willel történt, remélem, teljesen rendbe fog majd jönni. Evelin nagyon kitartóan és ügyesen látta gondját a fiúnak. Halt és Horac pedig két zseni, az egyik az íjával, a másik a kardjával tesz csodákat és egyre közelebb küzdik magukat Willékhez, még ha lassan is tudnak csak haladni, mert úton-útfélen ellenállókba, gonosz emberekbe botlanak. Ismét függővéggel zárult a kötet, úgyhogy érdemes egyből elolvasni a következő kötetet is, hogy kielégíthessük kíváncsiságunkat.
Amilyen helyzetben hagytuk két szereplőnket az előző kötetben, ott folytatódik ez is. Szépen felvezeti a további problémákat konfliktusokat amit az elkövetkező regényekben láthatunk. Van itt Halt, Will, Horáccal és mindenki akit megismerhettünk. én jobban örültem volna több Haltnak, vagy legalábbis több szarkasztikus Haltnak, de sebaj.
Szépen lassan hömpölyög továbbra is ez a naiv, kalandos ifjúsági sorozat.
John Flanagan ezzel a kötettel merészet lépett és az eddigiekhez képest jóval sötétebb, esetenként kegyetlenebb és lassabb tempó irányába vitte el a történetet, az előző két kötet humoros, könnyed, kalandos hangvétele is jóval kevésbé jellemző.
A Jégföldje az előző kötet cliffhangere után veszi fel a fonalat: Will és Evelin fogságba estek, Halt pedig megesküdött, hogy kiszabadítja őket.
A történet két szálon halad: egyrészt követhetjük Will és Evelin kegyetlen sorsát másrészt Haltot, aki miután elég furcsa khm khm módon szabadságot kért magának, Horác társaságában útnak indul, hogy megtalálja és kiszabadítsa hőseinket. Összességében az ő szálukat szerettem jobban, mert sokkal érdekesebb, kalandosabb, esetenként humoros is volt, továbbá elég hatásos – Morgarath-nál sokkal jobban megírt – főgonoszt is kaptunk, akit kellően lehetett utálni és a bukását kívánni.
Ezzel szemben Will-Evelin szála túl nyomasztó volt számomra, mindig inkább a másik szálat vártam.
A könyv összességében olyan sötét témákkal operál, mint a rabszolgaság, függőség, leszokás, szolgák megfelemlítése bántalmazása, kivégzése.
Mindent egybevetve érdekes volt a regény, de a nyomasztó hangulat és sötétebb témák miatt levonok egy csillagot.
Amennyire szerettem ezt a részt, annyira nem vagyok kibékülve vele. Azt éreztem, hogy a történet első fele kicsit időhúzásra játszott. A másik a váltott szemszög. Eleve nem túl hosszú a könyv off, a fejezetek sem azok, de van hogy azokon belül is történik egy váltás. Mire megszoknám valakinek a szemszögét, addigra már máson van a sor. Emiatt nekem nem gördült olyan könnyedén a cselekmény helyenként.
Ezek mellett a legnagyobb gondom az volt, hogy Will most nem szerepelt olyan sokat. Megszerettem a fiút, jó? :)
A Halt-Horác páros bejött, azonban akármennyire is találták meg a közös hangot, én egy Halt-Will találkozást akarok a következő részben. ♥️
Apropó Will. Amit vele műveltek, attól vöröset láttam. Mindenki ekkora marha északon? spoiler
spoiler
Azt hiszem kihisztiztem magam, jöhet a jobbik része a dolognak. :)
Vallasok. A skandoknál ők a bosszú istenei, de hiába hangzik ez vészjóslóan, nem tudtam komolyan venni őket, mert annyiszor lett elírva a nevük off, egyszer Vállasok lett, egyszer meg Vallások. :)
Horác meg rettentően naiv, szegénykét nagyon kinevettem. Igen Horác, külföldön azok a lányok azért hordanak rövid szoknyát, hogy gyorsabban futhassanak, ezáltal hamarabb adhassanak át üzenetet. XD Halt meg csak adta alá a lovat (mentségére legyen, azt hitte a srácnak majd leesik a tantusz). off
Következő napirendi pont a francia nyelv. Csöppet bámultam, hogy Halt hogyan tanulta meg a nyelvet… inkább átsiklottam efelett. De a töprengése, hogy Makkos Palacsinta lovagrendet vagy Tölgylevél lovagrendet mondott-e fergeteges volt, ahogyan a beszólásai is. XD
A másik franciás dolog a gonosz neve volt. Egy félév erejéig tanultam franciát, de az már nem maradt meg hogy ezt – Deparnieux – hogyan kéne kimondani anélkül, hogy a Csenge.exe has stopped felirat ne jelenjen meg a fejem felett, úgyhogy elneveztem Depardieu-nek, ezt legalább tudom hogy kell ejteni, bár így elvettem valamennyit a félelmetes aurájából. Sorry @Janus. De tényleg jobb ellenség, mint Mór Garat. :)
Kedvencem ebből a részből Halt terve volt, amivel el tudta érni, hogy Will nyomába eredhessen, bár rosszul is elsülhetett volna a dolog. Most már tényleg várom mikor találkoznak már…
Igaz, hogy minden résznél több dolog tűnik fel, ami nem tetszik, de egyes részek miatt ennek a kötetnek is megadom a 4,5 csillagot. :D
Nagyon örülök, hogy a második kötet után mégis a folytatás mellett döntöttem. A történetnek olyan szakaszához érkeztünk, ahol az izgalom és a cselekmény mellett kibontakozhatnak a szereplők jellemei, és ez olyan könnyedén történik meg, hogy öröm olvasni. Evelin, Halt és Horác kapják a főbb jeleneteket ebben a részben, és mind remekelnek. Halt igazán kinyílik ím, nem kell senkit leírni a kora okán, a humora egyszerűen elragadó… :)
Terítékre kerül a kábítószer függőség, a szabályok és az erkölcs örök dilemmája és a mindenki másban jó igazsága. Igen, fantasyt olvasunk; de az utalások a valós világra ügyesen terelik a gondolatainkat már ismert vizekre (Gallika, skandok=vikingek).
Mentsük meg Willt, el kell olvasnom a következő részt!
Azért szerintem ez a rész jóval keményebb volt, mint az első kettő. Ennek a résznek egy kicsit magasabbra tenném a korhatárát, mert a válogatott kínzások és a ketrecben haldokló emberek gondolata szerintem nem kisiskolásoknak való. Ettől még persze jó volt, és Evelin átkozottul vagány, de az én kis érzékeny lelkemet azért néhol megviselte.
Népszerű idézetek
„Ha azt hiszed, hogy láthatatlan vagy, az is leszel” – tartotta a Vadonjáró-mondás.
16. oldal
− Kezdetben valóban így állt a helyzet. De azóta megsejtett valamit. És azon gondolkozik, hogy tudna engem felhasználni.
− Használni magát? − ismételte Horác homlokát ráncolva. Halt legyintett egyet.
− Az emberek már csak ilyenek. Mindig megpróbálják saját hasznukra fordítani a dolgokat. Azt gondolják, mindenki megvehető, csak az árak különböznek.
– E garde! Jövök és el foghlak maszatolni! Akahom mondani, le foglak kaszabolni!
111. oldal
Horác még egyszer a kakaskodó alakra pillantott, aki szemlátomást nem fogta fel, hogy Halt hamarosan átküldi a túlvilágra. Úgy tűnt, hogy nem sok dolga akadt eddig Vadonjárókkal, és hogy nagyon bízik a páncélja erejében. Fogalma sem volt arról, hogy Halt a lecsukott rostély szemrésén is betalál a nyílvesszőjével. Nyitott sisakrostéllyal Halt számára már csaknem illetlenül könnyű prédát jelentett.
106. oldal, 14. fejezet
– Mit mondott? – kérdezte Horác a homlokát ráncolva, és a Vadonjáró a fiú felé fordult.
– Barbár egy alak, nem? Különben azt mondta, hogy „Uraim” – ezek volnának mi – „Vámot kell fizetniük, ha át akarnak kelni a hídon.”
– Vámot?
– Ez az országúti rablás egyik formája.
105. oldal - 14. Fejezet (Könyvmolyképző 2013)
– Ez itt Sir Horác a Feuille du Chene lovagrendből – mondta Halt, de elbizonytalanodott, és suttogva hozzátette: Vagy Crépe du Chéne-t kellett volna mondanom? Most már mindegy…
– Mit mondott neki? – kérdezte Horác, és a pajzsot, ami eddig a hátán lógott, bal kezébe vette.
– Azt, hogy te vagy Sir Horác a Tölgylevél Rendből. Legalábbis remélem, hogy ezt mondtam, és nem azt, hogy a Makkos Palacsinta lovagrendből…
109. oldal - 14. Fejezet (Könyvmolyképző 2013)
A sorozat következő kötete
A Vadonjáró tanítványa sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tonke Dragt: Levél a királynak 89% ·
Összehasonlítás - Bessenyei Gábor: A jövő harcosai 88% ·
Összehasonlítás - Kiran Millwood Hargrave: Tinta és Csillagfény 74% ·
Összehasonlítás - Erin Hunter: Titkok erdeje 93% ·
Összehasonlítás - Tea Stilton: A sötétség hercegnője 90% ·
Összehasonlítás - Pierdomenico Baccalario: Az időkapu 88% ·
Összehasonlítás - Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság 87% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda 87% ·
Összehasonlítás - Nyulász Péter: Kamor 89% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: A kapitány és a szirének földje 90% ·
Összehasonlítás