Sánta ​Őz, a sziú indián sámán 57 csillagozás

John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Ez ​a könyv úgy keletkezett, hogy Lame Deer, azaz Sánta Őz, polgári nevén John Fire, a sziúk egyik törzsének öreg sámánja összebarátkozott egy fehér emberrel, a Kelet-Közép-Európából bevándorolt, részben magyar származású Richard Erdoessel, beavatta őt az indián szertartásokba és mítoszokba, és elbeszélte neki az életét. Erdoes elsősorban festő- és fotóművész volt, első nagy írói sikerét ezzel a szerzőtársi közreműködésével aratta. Neki köszönhetjük, hogy az angolul alig-alig beszélő indián sámán visszaemlékezései színes és eleven nyelven szólnak hozzánk. Amire pedig Sánta Őz emlékezik, az sokféle szempontból érdekes és tanulságos. És minthogy élete szorosan összefonódott népe életével, azt is megtudjuk, hogy életek a sziúk a rezervátumokban a huszadik század első hetven évében, ami másfelől megmutatja a liberalizmusára büszke amerikai társadalom olykor döbbenetes intoleranciáját az övétől gyökeresen különböző kultúrával szemben. Ami pedig a könyvben a legizgalmasabb, az éppen… (tovább)

Eredeti cím: Lame Deer, Seeker of Visions

>!
Filosz, Budapest, 2019
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638657725 · Fordította: Borsányi László
>!
Filosz, 2006
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638657723 · Fordította: Borsányi László
>!
Filosz, Budapest, 2004
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638657723 · Fordította: Simóné Avarosy Éva

1 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 21

Most olvassa 6

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

tengshilun I>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Gyerekkoromban jó néhány Karl May és Cooper könyvet olvastam, mindegyiket többször is. Szerettem a Vadnyugat szabadságát, az egyenes jellemű sápadtarcúakat, és a még méltóságteljesebb indiánokat. Jók voltak azok a könyvek, és azt gondolom, hogy még ma is tudnának mit adni.
Ez a könyv azonban más. Az ifjúsági regény, és ahelyett, hogy fehérek írnának róluk, most egy indián szólal meg. A fiataloknak szóló kalandregény helyett pedig egy világnézeti-filozófiai-spirituális utazásra visz el minket Sánta Őz.
Ez a világ, olyan egyszerű, olyan durva, olyan szép, olyan kegyetlen, és olyan lélegzetelállító, mint maga a természet. Mint minden természetvallás, úgy az indiánok felfogása is lenyűgöz, és egyben rávilágít dekadens, életidegen társadalmunk, szögletes betontömbjeink, technokrata szemléletünk beteges, természetellenes mivoltára. Helyébe a „minden egy” személetét helyezi, mely a hindu vallásból lehet ismerős az olvasónak. A rítusok szigorú rendje, a sámánok szívós hagyománya, és a természetesség az, ami a régi indiánok életének középpontjában állt. És remélem, hogy ez most is így van ott, Amerikában, és Sánta Őz akarata, hogy ez a páratlan életfelfogás megmaradjon, teljesül.

pat P>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Óóó, majd mikor a Nagy Szellem felgöngyöli a világot a fehér ember mocskával, és ott lesz alatta a préri a bölényekkel és az indiánokkal… Ez annyira szép.

Szemy>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Érdemes elolvasni, egy egészen más életszemléletet ismerhetünk meg. Így huszonéves fejjel a könyv után újragondoltam az értékrendemet.

diosmonty>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Ez a könyv egy csoda. Sokezer kilométeres és sokéves távolságból szemtanúi és kicsit részesei lehetünk egy olyan kultúrának, ahol az ember alázattal, a természeti törvények szerint élt, ahol az egyéni boldogulás fontossága helyett a csoporté volt az elsődleges, és amely a törzs hiedelmei, rítusai és meséi által biztonságos közeget jelentett. Ámulatba ejtettek a látomáskeresés, az izzasztókunyhóban való megtisztulás, a naptánc szertartásai, és a leírás részletessége miatt olyan érzésem támadt, mintha ott ülnék köztük. Persze azért viaskodott bennem a „fehér ember” arroganciája, hitetlensége, ugyanakkor hinni akartam, és elfogadni, befogadni, átélni mindezt. Gyönyörű, ahogy az indiánok a gyermekekre néznek, ahogyan nevelik őket, ahogy az időseikre tekintenek, ahogy a sámánok végzik a rájuk osztott, őket megtalált hivatást. Szerettem olvasni, hogy a világ számukra nem jó vagy rossz, kiváltság vagy szégyen, hanem valami/ valaki lehet egyben mindkettő. Nagyon sokat tanulhatunk a történetek által, sok mindent átgondolhatnánk és átértékelhetnénk. Minél inkább ezt teszem, annál több mindent sajnálok.

3 hozzászólás
kissakos I>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

A könyv amely talán a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Egy ’56os magyar emigráns antropológus és az utolsó sziú sámán beszélgetése sokkal több lett mint amit ők terveztek az elején. Aki meg egyébként érdeklődik az indiánok kultúrája iránt sehol nem talál ennél mélyebb könyvet arra hogy elmélyítse ismereteit-és ez csak egy mellékes dolog, a lényeg ennél sokkal több…

>!
Filosz, 2006
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638657723 · Fordította: Borsányi László
Himitsu P>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Sajnálom, hogy nem olvastam már sokkal hamarabb.
A könyv első fele életrajzi sztorikkal van tele, olyan emlékekkel, amiket jó érzés volt olvasni. Olyan volt, mintha egy réges-régi blogot olvastam volna.:) A második fele pedig az indián szokásokról, hétköznapi életről mesélt.
A szellemtáncnál kirázott a hideg. Lényegében arról szól, hogy a kereszténység megpróbált elvegyülni az indián hittel; a köré szőtt történet elgondolkodtató és szép volt.

Sánta Őz gondolatai olyan élesek, akár a kés. Kertelés nélkül kimondja az amerikaiakról, amit gondol: hogy önmagukat civilizáltnak tartó, egyébként pedig törvények és rendeletek mögé burkolózó területfoglaló barbárok, akik „civilizált emberként” uralmuk alá hajtanak mindent, ami számukra hasznos. De CSAK azt, ami hasznos – minden más élőlénynek, ami kárt okoz, vagy csak szimplán felesleges, pusztulnia kell.

Elgondolkodtató, ahogy Sánta Őz látja a fehér embert. Ahová csak lép, tör-zúz, terjeszti a civilizációt, közben meg csak rabszolgasorba dönt mindent és mindenkit, ahová és akihez csak elér. Toleranciát nem hirdet, majd csak évtizedekkel, évszázadokkal később, mikor jön egy-két ember, akikben nagyobb mértékű a bűntudat a múltban elkövetett embertelenségek miatt, és azt mondja, hogy most már jó lesz megállni valahol, és valóban felvilágosult emberek módjára viselkedni.

Igaza volt már az ötvenes-hatvanas években. Elfelejtettünk élni. Teljesen a gépektől és az áramtól függ az életünk. Ha egyszer valóban beint a természet, akkor tényleg bajban lesz minden olyan társadalom, ami elszokott a két kézzel végzett munkától. Ez szerintem vitathatatlan.
Saját magamat is ilyennek látom, egy elkényelmesedett embernek. Attól függetlenül, hogy ennek ezelőtt is tudatában voltam, és hozzá hasonlóan gondolkodom, én is ennek a fehér ember alkotta civilizációnak a kéretlen terméke vagyok. Egyáltalán nem akarok a része lenni, küzdök ellene, de a vége mindig az, hogy internet on. Az embereket szeretni kellene, mert mind testvérek vagyunk, erre teljesen más a mai modern kori hozzáállás, amit az emberekbe plántálnak. off

Érdekes a naptánccal kapcsolatos felfogás is. Láttam a képeket, és hát ijjjj, ahhoz tényleg embernek kell lenni, hogy valaki bírja azt a fájdalmat.
Hihetetlenül érdekes, hogy nagyon sok vonás egyetemesen megegyezik az összes vallásban… minél több bizonyítékot látok rá, annál jobban tetszik és ennek már Sánta Őz is tudatában volt, pedig nem beszélte folyékonyan az angolt.

Annyira lebecsülték és kisemmizték az indiánokat, én szégyellem magam az amerikaiak helyett. Ők a vademberek, meg rézbőrűek, mikor milliószor szebb világképet őriztek magukban, ami nem mesterségesen kialakított volt, mint amilyet napjainkban a nyugati média próbál lenyomni az ember torkán.

Csodálatosan szép, gondolatébresztő olvasmány volt. Teljesen más életszemléletet közvetít, ami mindenkinek követendő példa lehet – ha egyszer fellapozza a könyvet.:o) Bátorítom, hogy tegye meg, mert egy élménnyel lesz gazdagabb.

♥Nyugodj békében, Sánta Őz, köszönöm az emlékeidet és a rengeteg bölcsességet, amit megosztottál velünk!♥

ursus>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Imádtam a bölcs derűt, amellyel tévelygéseiről és csavargásairól beszélt, s az átlényegülést, amikor szavai megteltek tűzzel, mert valódi „indián” téma került szóba: történetek, szokások, szertartások.

Könyvbagoly>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Gyerekkoromban faltam az indiánregényeket, ez persze száraznak tűnt mellettük. Most megfordult a dolog: sokkal színesebb, árnyaltabb, izgalmasabb egy valódi indián sámán gondolatait és világnézeteit megismerni, mint akármilyen kalandregény. A fél könyvet ki tudnám írni idézetként. Fenntartom, hogy előző életemben indián voltam…

kregina>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Tetszett, hogy hiteles forrásból bepillantást nyerhettem az indiánok, és főként egy indián sámán életébe. Viszont a rezervátumok belekényszerítik az ott élőket egy szerepbe, és ez már egy másik világ, nem az a régi, korlátlan szabadság. Óhatatlanul elveszett valami, és ettől mindannyian szegényebbek lettünk.

Ebe_Endocott>!
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Nagyon jó és elgondolkodtató mű volt, szerettem volna hiteles forrásból jobban megismerni a sziú kultúrát, nem csak az ifjúsági indiános kalandregényekből, és ezt maximálisan teljesítette a könyv, nagyon őszinte elbeszélés személyes és kulturális témákról.
Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire áthatja a teljesen jogos keserűség, hogy a fehér ember és a civilizált világ milyen csúnyán elbánt és bánik a sziúkkal, de ez nyilván színezi a látásmódját, és hajlamos rosszabb színben feltüntetni fehérekkel kapcsolatos dolgokat, mint amilyenek valójában. Ékes példája ennek, amikor az egyik fejezetben a fehér ember korcs, nemesített állatait és az azokból készült ízetlen ételeket bírálja. Majd nem sokkal később, amikor szeretett Richard barátjánál vendégeskedik, méltatja, hogy milyen finomat főzött annak felesége, pedig nem hiszem, hogy vesezsírba fagyott bogyós bölényhús lett volna a fogás.


Népszerű idézetek

Jaumijau>!

Nem bízom az olyan látomásokban, amelyek csak úgy jönnek – elég hozzájuk lenyelni valamit. A valódi belső látás, a sorsdöntő révület nem származhat ilyesmiből.

217. oldal

Doki_bácsi>!

Azt hiszem, a fehér ember úgy fél attól a világtól, amelyet alkotott magának, hogy se látni, se érezni, se szagolni, se hallani nem akarja. Ha az arcodra csapódik az eső vagy a hó, ha a jeges szél megdermesztett és most egy füstölgő tűz mellett felmelegszel, ha a forró gőzfürdőből kijövet a hideg folyóba veted magad – akkor érzed, hogy élsz, de ti ezt az érzést már nem is igénylitek. Skatulyákban éltek, kizártátok belőlük a nyár melegét és a tél fagyát, testeteknek nincs többé illata, hi-fi-lármával tele a fületek, ahelyett hogy a természet neszeire figyelnétek, színészeket bámultok a tévében, akik nem létező élményekben részesítenek, mivel valódi, saját élményeitek már rég nincsenek, eszitek az ízetlen ételeket – hát így éltek ti. És ez nem jó.

Jaumijau>!

Osztogatjátok, adjátok és veszitek a halált. Az összes dezodorotokkal együtt haláltól bűzlötök, de féltek a halál valóságától; nem mertek szembenézni vele. A halált is sterilizáltátok, suba alá került, megfosztottátok méltóságától. Mi indiánok azonban gondolunk a halálra. Én is. A mai nap például kitűnő lenne meghalni – nincsen sem nagy hőség, se túl hideg. Jó nap arra, hogy valamit, ami majd tovább hat, itt hagyj magadból.

120. oldal

diosmonty>!

Tudod, a szeretet olyasmi, ami nem múlik el a halállal. A szeretet hatalmas erő. A nághí, a lélek barangol, kószál. Ha két ember nagyon szerette egymást, ikrekként visszatérnek. Mivel nagy volt bennük a szeretet egymás iránt, tétován keresik egymást, és a Nagy Szellemnek megesik a szíve rajtuk, újra életre hívja őket.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
tengshilun I>!

Régen nagy erő rejlett a farkasban, még a prérifarkasban is. Ti tettétek, hogy elkorcsosult, játék kutya, törpe pincsi, öleb lett belőle. A macskával nemigen tudtok mit kezdeni, az olyan, mint az indiánok, megváltoztathatlan.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: farkas · macska
Katiccca>!

Mielőtt fehér testvéreink eljöttek hozzánk, hogy elhozzák nékünk a civilizációt, nem voltak börtöneink. Így aztán bűnözőink sem voltak. Börtön nélkül nincs bűnöző. Nem ismertük a zárat, sem a kulcsot, így nem volt köztünk tolvaj sem. Ha egy ember olyan szegény volt, hogy sem lova, sem tipije, de még takarója sem volt, mindig akadt valaki, akitől mindezt megkapja. Túlságosan civilizálatlanok voltunk ahhoz, hogy különösebb értéket tulajdonítsunk a személyi tulajdonnak. A dolgok azért kellettek nekünk, hogy elajándékozhassuk őket. Nem ismertük a pénzt, tehát az ember értékét sem mérhettük vele. Nem voltak írott törvényeink, sem ügyvédeink, sem politikusaink, ezért csalni sem tudtunk. Valóban teljesen rossz úton jártunk, mielőtt a fehér ember megérkezett volna, és én nem is tudom, hogyan lehettünk meg azok nélkül az alapvető dolgok nélkül, melyek, mint most már megtanították nekünk, teljességgel nélkülözhetetlenek egy civilizált társadalomban.

Kapcsolódó szócikkek: börtön · kulcs · pénz · törvény
tengshilun I>!

Egy másik indiántól azt hallotta: – Ezt a vörös pipát a Nagy Szellem adta a vörösbőrű embereknek; testünk szent része. Tudjuk, hogy a fehér ember olyan, mint egy hatalmas felhő, mely keletről emelkedik és be fogja takarni az egész országot; tudjuk, hogy övé lesz a földünk; de ezt a helyet meg akarjuk tartani magunknak. – Ha akkor élek, akár én is mondhattam volna ezt.

260. oldal

Jaumijau>!

Ha a bölény jó lenne hozzám,
S kölcsönadná a fütyijét,
A Fékevesztett Ló hegycsúcsról
Hugyoznám le a sok hülyét.

104. oldal

Doki_bácsi>!

A sziúk szava arra, hogy fehér ember, vásícsú, zsírszedő. Jó név, ti fehérek valóban kiszedtétek ennek a földnek a zsírját. De mintha nem vált volna a javatokra. Mostanában nem látszotok valami egészségesnek – kövérek vagytok, az igaz, de nem egészségesek. Az amerikait úgy tenyésztik, mint a tömni való libát, nem embernek, hanem fogyasztónak. Attól a perctől kezdve, hogy nem fogyaszt, nem vásárol, a zöldbékabőr-világnak semmi haszna többet belőle. Az amerikaiak már maguk is békává váltak. Valami kegyetlen gyerek szivart nyomott a szájukba, és most pöfékelnek, pöfékelnek, míg csak szét nem pukkadnak. A zsírszedés nem jó dolog, annak sem, aki magára szedi. Különösen rossz az indiánoknak, akiket arra kényszerítenek, hogy ebben a békabőr-világban éljenek, amit nem ők találtak ki, és amelynek semmi haszna belőlük.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel
Miloslav Stingl: Indiánok hadiösvényen
Larry J. Zimmerman: Észak-amerikai indiánok
May Károly: Az olajkirály
J. P. Averkijeva: Indiánok Észak-Amerikában
David Murdoch: Észak-amerikai indiánok
Dömötör Tekla (szerk.): A mesemondó szikla
Inge Pollack: Gyere az indiánok közé
Miloslav Stingl: Indián tűz