Sötétség 30 csillagozás

John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

John Douglas, az FBI quanticói Nyomozástámogató Részlegének volt főnöke. Az ő munkájában minden a szó szoros értelmében vérre megy. Ez az úttörő különleges ügynök honosította meg a modern bűnüldözésben a viselkedéstanon alapuló személyiségelemzést. Sorozatgyilkosok c. könyvében ragyogó és izgalmas pályájáról mesélt egészen 1995-ben bekövetkező nyugdíjba vonulásáig. Új munkájában egy lépéssel tovább visz bennünket. Nyomon követhetünk minden pillanatot, melynek során a személyiségelemző segítségére van a rendőrségnek az ismeretlen sorozatos bűnelkövetők azonosításában. Ismét alá kell szállnunk a sötétség mélyére…

Eredeti mű: John Douglas – Mark Olshaker: Journey into Darkness

Eredeti megjelenés éve: 1997

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 1999
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638009764 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

gyilkos · terapeuta


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

>!
Niko_oka
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

A Sorozatgyilkosokat átható könnyed elegancia, laza humor tovatűnt; maradt a hideg alaposság, és a könyörtelen igazság. A cím nagyon találó: a könyvet olvasva könnyen maga alá temet a sötétség. Nehezen emészthető, mégis tanulságos olvasmány volt. Az a helyzet, hogy bármit is boncolgat, rabjává váltam John Douglas-nek. Kiváló munka!

>!
Lénaanyukája P
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Borzasztó. Sokkoló. A Sorozatgyilkosok és a Sötétség csak megerősítette bennem, hogy a halálbüntetés KELL, mert az nem bosszú, hanem megtorlás.
A könyv első része csak undorító pedofil állatok gyilkosságairól és azok felgöngyölítéséről szól, jóval durvább, mint a Sorozatgyilkosok, tehát olvasása csak erős idegzetűeknek ajánlott. Komolyan kiborító volt olvasni, mert direkt elég érzékletesen lett megírva. Teljesen taccsra tett.
A második rész két olyan gyilkosságról/gyilkosságsorozatról szól, ami Amerikában nagy port kavart, mi viszont nem nagyon hallhattunk róluk, mert éppen a kemény nyolcvanas éveket éltük, volt más dolgunk is, mint kapitalista bűnügyekkel foglalkozni.
A harmadik rész egy kis filozofálgatás arról, hogy mi lett volna, ha a viselkedéskutatókat is megkérdezik, tényleg O. J. volt-e a gyilkos. spoiler
Biztos, hogy rémalmaim lesznek ettől a könyvtől, de mégis tanulságosnak tartom.

>!
Blissenobiarella
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

A témában általam eddig fellelt irodalmak közül a leginkább igényesek John Douglas tollából valók. Nem akárki ő, a nyugalmazott FBI nyomozó a profilalkotás (egyik) szülőatyja, s mint ilyen, igazi szaktekintély.
Ebben a könyvében is drámai eseteket ír le, a nyomozati munka hátterének bemutatásával. A könyv első felében a kéjgyilkossággal, mint „típussal” foglalkozik, az eseteket példaként hozza, a második felében konkrét bűnügyeknek szentel egy-egy fejezetet. Egyik esete vissza-visszatér a könyv során, és összesen három fejezetet is neki szentel. Soraiból kitűnik, mennyire szívén viselte az ügyet ő maga is.
Külön részben foglalkozik a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekkel (rablás, erőszak, gyilkosság), és a lehetséges védekezési lehetőségekkel, illetve a könyv végén a halálbüntetésről is kifejti véleményét.
Ne tudományos írásra gondoljunk, abszolút érthető a laikus számára is. (pl. én értettem mindent)
Mindennek fényében azt mondom, ez a könyv nekem egy kicsit „vegyesfelvágott” volt, nagyon sok témát érint benne a szerző, közülük olyanokat is, amik engem nem feltétlenül érdekeltek, hiszen nem azok miatt vettem kezembe a könyvet.
Mindent egybevetve azt mondom, nagyon érdekes és hiteles olvasmány volt.
Akit érdekel a téma, annak mindenképp ajánlom ezt a könyvet, és Douglas másik,
Sorozatgyilkosok c. művét is (http://moly.hu/konyvek/john-douglas-mark-olshaker-sorozatgyilkosok), de
KIZÁRÓLAG ERŐS IDEGZETŰEKNEK!,
mert a szakszerűség, a hitelesség magában hordozza
a sokkoló részleteket is.

>!
Csicsi55
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Számomra nehéz dolog csillagozni egy ilyen könyvet, főképp a témája miatt. Elképeszt, hogy ilyen sok hátborzongató esettel találkozott x év alatt, megdöbbent, hogy ezek az emberek eljutnak odáig, hogy különös kegyetlenséggel megöljenek ártatlan embereket, majd pedig mindent letagadjanak és semmi megbánást ne érezzenek.
Csillagozom mégis a könyvet, mert tanulságos. Igenis vannak ilyen emberek, igenis, kell bennünk lenni egyfajta tartózkodásnak idegennekkel szemben. Óvónőként én magam is látom, hogy sok gyermekemben semmi félsz, vagy tartózkodás nincs, ha számukra ismeretlen áll velük szóba.
A kezdeti sokk után lenyűgöz, hogy pár nyomból képes egy személyiségrajzot alkotni. Azt gondolom, hogy a pszichológiát alapszinten mindenkinek jó lenne ismernie, könnyebb lenne vele az életünk, sok problémánkat felismerhetnénk, tudnánk kezelni. (Persze ehhez is feltételezni kell egy bizonyos intelligenciaszintet.)

>!
chhaya P
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Akit érdekel a gyilkosok (sorozatgyilkosok) feltételezett személyisége, az indítékaik, a viselkedésük, illetve ehhez kapcsolódóan a nyomozás pszichológiája, annak mindenképpen javaslom. (Elsőként persze a Sorozatgyilkosokat, mert abban fektetik le az alapokat, de ez a könyv is hűűű…) Szigorúan 18 éven felülieknek, mert az esetleírások véresek és brutálisak… És mivel főleg ezeken keresztül mutatja be a könyv a személyiségelemzést, van belőle dögivel. Kék Sue esetét több fejezeten keresztül tárgyalja, ami még emberközelibbé teszi a sorozatgyilkosok brutalitását. A témába vágó jogszabályokkal, illetve az (amerikai) igazságszolgáltatás és a jogrendszer bökkenőivel is megismerkedhetünk, amik szintén elgondolkodtatóak. Na meg a rehabilitáció, az életfogytiglani börtönbüntetés és a halálbüntetés… Nehéz kérdéseket vet fel, sok gondolkodnivalóval – bár a szerző elég egyértelműen foglal állást az ügyben.

>!
anubys P
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Találó a cím.
Egy ilyen könyvre nem lehet azt mondani, hogy jó, mert a téma és a tálalás is lehetetlenné teszi, hogy az legyen. Mondhatom ezt, hogy megindít, felzaklat, bizonyos pontjain felháborít. Nem egy könnyű olvasmány, de egyben fontos is. Bár sajnáltam, hogy többször éreztem benne hatásvadász elemeket. A benne leírt történetek önmagukban is idegborzolóak lennének, nem éreztem feltétlen indokoltnak az aprólékos részletezést. Bár kehet, hogy a ma emberének már erre van szüksége, hogy átjusson az ingerküszöbön…

>!
Fee
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Sokkal sokkolóbb, mint az előző könyve (a "Sorozatgyilkosok"), itt több az esetleírás és hátborzongató, ahogy belehelyezkedik az áldozatok és a gyilkosok elméjébe. Csak erős idegzetűeknek és erős gyomrúaknak ajánlott!


Népszerű idézetek

>!
Blissenobiarella

A skorpió odamegy a békához, és megkéri, vigye át a hátán a tavon.
– Nem – mondja erre a béka. – Ha a hátamra veszlek, megcsípsz, és én meghalok.
– Gondold végig a dolgot – így a skorpió. – Azért kéredzkedtem a hátadra, mert nem tudok úszni. Ha megcsíplek, tényleg meghalsz, de én is veled halok.
A béka meghányja-veti magában a dolgot, majd úgy dönt, hogy hisz a skorpiónak.
– Jól van – mondja. – Pattanj fel a hátamra!
A skorpió tehát felkecmereg a béka hátára, az pedig úszni kezd a túlsó part felé. Félúton vannak már, amikor a skorpió minden fogadkozása ellenére megcsípi a békát.
A béka haláltusájában zihálva megkérdi:
– Miért tetted ezt velem? Hisz most mindketten meghalunk.
A fuldokló skorpió vállat von:
– Ilyen a természetem.

386. oldal (13. fejezet, Bűn és bűnhődés)

1 hozzászólás
>!
chhaya P

Életünk minden pillanata abban a tudatban telik el, hogy az embertől minden gonoszság kitelik.

23-24. oldal (1. fejezet, Utazás a sötétség mélyére)

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság
>!
Lénaanyukája P

Bizonyos dolgokat egyszerűen nem tűrhetünk meg. Úgy vélem, hogy egy ártatlan gyermek megrontása bizonyos mértékig rosszabb a gyilkosságnál.
Miután épp elég börtöninterjút készítettem – többnyire visszaeső – erőszakos sorozatbűnözőkkel, s hosszú évekig együttműködtem a rendőrséggel bűntetteik felderítésében. a magam részéről nemigen hiszek a megjavulásukban. Ha lakat alá kerülnek, persze összehúzzák magukat, és azt mondják a pszichiáterüknek, hogy tényleg sokkal jobban vannak. Mindezt azonban csak ők állítják magukról. Azt erősgetik, immár kordában tudják tartani ösztöneiket, de vajon mi a helyzet, miután kiengedik őket? (…) Kíváncsi vagyok, vajon a gyerekek zaklatóinak vagy más erőszakos bűnözőknek a védőügyvédei engednék-e, hogy saját gyerekeik összehaverkodjanak védenceikkel. Vajon hagynák-e, hogy csemetéik a kísérleti nyúl szerepébe kényszerüljenek egy ilyen házi rehabilitációs programban? Ugyan hogy képzelik, hogy azok a hétpróbás bűnözők, akik képzett, művelt, meglett felnőtteket vezetnek az orruknál fogva, majd nem próbálják ki furfangjaikat ártatlan gyermekeken, kivált ha azok fenemód vonzók is számukra?

1 hozzászólás
>!
Blissenobiarella

Ez nem a téma hollywoodi – felhígított, cukrozott – változata, hanem a kegyetlen valóság.

(első mondat)

>!
Blissenobiarella

A gond az, hogyan teremtsünk egyensúlyt a túlzott óvatosság és gyermekeink önállóságra nevelése között. Amikor Erika először vitte el az autót, vagy első randevújára ment, kész idegroncs voltam. Egyik legközelebbi barátom az alakulatnál, aki különben remek humorérzékkel megáldott, lezser fickó, a szó szoros értelmében kivallatja lánya udvarlóit, mielőtt kiengedi őket a házából. Sajnos, valamennyien többet láttunk a kelleténél.

97-98. oldal (3. fejezet, A cukrosbácsi)

>!
Blissenobiarella

Még a legelvetemültebb bűnözők sem tűrik meg maguk között a gyermekgyilkosokat.

117. oldal (4. fejezet, Hát semmi sem szent?)

3 hozzászólás
>!
Blissenobiarella

Persze csupa gonosztevő ül a rács mögött, kit izgat akkor, mit művelnek egymással. Honfitársaink többsége így gondolkozik, és sajnálja az adófizetők pénzét a börtönökre és azok fenntartására fordítani. Ne értsenek félre, magam is úgy vélem, a rehabilitáció az esetek egy részében haszontalan, és pártolom a legveszedelmesebb bűnözők hosszú távú elszigetelését a társadalomtól. Ám ha tétlenül nézzük a jelenlegi minősíthetetlen börtönviszonyok fennmaradását, ne számítsunk rá, hogy a szabadulók megnemesedve és megtisztulva lépnek ki közénk. Sajnos ennek az ellenkezője igaz. A büntetés-végrehajtó intézetekben uralkodó állapotok nem alkalmasak a rehabilitációra, és azt se képzeljük, hogy következmények nélkül zárhatunk ilyen helyekre emberi lényeket. Szerintem nem az a megoldás, hogy több rabot engedjünk szabadon, mégis azt szeretném, ha maguk dönthetnének személyiségük és sorsuk alakulásáról.

387. oldal (13. fejezet, Bűn és bűnhődés)

>!
Blissenobiarella

Egyvalami azonban bizonyos: akit egyszer kivégeztek, az nem veszi el többé ártatlan áldozatok életét! Mindaddig, amíg nincsenek abszolút garanciák arra, hogy az életfogytiglan életfogytiglant jelent, személy szerint nyugodtabban alszom – s gondolom, a tömérdek áldozat hozzátartozói is ezt teszik –, ha tudom (és tudják), hogy ezek az emberi ragadozók lakat alatt vannak. Én egyébként azt vallom, aki egyszer kioltotta egy embertársa életét, legyen kész a magáéval fizetni érte.

392. oldal (13. fejezet, Bűn és bűnhődés)

Kapcsolódó szócikkek: halálbüntetés
>!
Inimma

Az Elveszett és Bántalmazott Gyermekek Nemzeti Központja (NCMEC, National Center for Missing and Exploited Children), valamint az Adam Walsh Gyermekalapítvány jóvoltából és szíves beleegyezésével a következő oldalakon közreadok néhány alapvető biztonsági rendszabályt. Valamennyien mélységes hálával tartozunk mindazoknak, akik időt és fáradságot nem kímélve védelmezik gyermekeinket.

A BIZTONSÁGOMAT VÉDŐ ALAPSZABÁLYOK

1. Mielőtt elmennék otthonról, ELŐSZÖR LEJELENTKEZEM a szüleimnél vagy annál, aki vigyáz rám. Megmondom, hova és kivel megyek, valamint milyen útvonalon jutok oda, s mikorra vagyok hazavárható.

2. Mielőtt beszállnék bárki kocsijába vagy elmennék vele, először tudatom ezt a szüleimmel, akkor is, ha ismerős az illető. Szüleim tudta nélkül nem fogadok el pénzt, ajándékot vagy kábítószert.

3. Nagyobb biztonságban vagyok, ha nem egyedül játszom vagy közlekedem. Mindig A PAJTÁSAIMMAL MEGYEK mindenhova.

4. Ha valaki tapogatni próbál, és ez megijeszt, viszolygással tölt el vagy összezavar, NEM-et mondok. Aztán megyek, és elmondom egy megbízható felnőttnek a történteket.

5. Tudom, hogy NEM AZ ÉN HIBÁM, amennyiben valaki nem helyénvaló módon nyúl hozzám. Nem kell titokban tartanom, ha ez megtörtént.

6. Megbízom az ösztöneimben, és MEGBESZÉLEM A FELNŐTTEKKEL, ha olyan problémákkal kerülök szembe, amelyeket önerőből nem tudok megoldani. Sokan vannak, akik szeretnek, meghallgatnak, és hisznek nekem. Nem vagyok egyedül.

7. Soha nem késő segítséget kérni. Addig megyek, amíg nem találok valakit, aki meghallgat.

8. EGYEDÜLI PÉLDÁNY vagyok, mint mindenki más, megérdemlem tehát, hogy biztonságban tudjam magam. Ehhez a következő szabályokat kell betartanom:

* JELENTKEZZ LE A SZÜLEIDNÉL!
* A PAJTÁSAIDDAL MENJ EL HAZULRÓL!
* MONDJ NEMET, MAJD MENJ ÉS MONDD MEG!
* HALLGASS AZ ÖSZTÖNEIDRE, MAJD BESZÉLD MEG A TÖRTÉNTEKET OLYAN FELNŐTTEKKEL, AKIKNEK ADSZ A VÉLEMÉNYÉRE.

HOGYAN VEHETJÜK ELEJÉT A GYERMEKEK BÁNTALMAZÁSÁNAK ÉS KIZSÁKMÁNYOLÁSÁNAK?

Mindig tudják, hol tartózkodnak a srácaik! Ismerjék a barátaikat és mindennapos teendőiket!

Vegyék észre, ha gyermekük viselkedése érzékelhetően megváltozik; ilyenkor le kell ülniük vele, és megbeszélni, mi okozta ezt a változást.

Fogadják gyanakvással azt a kamaszt vagy felnőttet, aki szokatlanul nagy figyelmet szentel gyermekeiknek, vagy nem helyénvaló, drága ajándékokkal halmozza el őket.

Tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy bízzanak meg az ösztöneikben, és mindig álljanak melléjük!

Értessék meg velük, hogy senki sem környékezheti meg őket vagy nyúlhat hozzájuk úgy, hogy az viszolygást ébresszen bennük. Ha ez mégis megtörténne, a gyerek haladéktalanul számoljon be róla otthon.

Válogassák meg nagy gonddal a gyermekvigyázókat és mindazokat a személyeket, akikre rábízzák gyermekeiket.

A SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁS ÁRULKODÓ JELEI

A szexuális kizsákmányolás nem tévesztendő össze a rokonszenv-nyilvánítás testi jeleivel. Meleg, egészséges kapcsolat akkor alakulhat ki felnőtt és gyermek között, ha a felnőtt tiszteli a gyermeket, és határokat szab testi érzelemmegnyilvánulósainak.

A gyermekek szexuális veszélyeztetése többnyire ismétlődő bűncselekmény. Sok gyerek nem csupán egyszer esik ennek áldozatul. A helyzet az, hogy az a kölyök, akit ilyesmi ér, gyakran megzavarodik, és szégyelli magát, s ezért nem szívesen mondja el az esetet szüleinek, tanárainak vagy bármely kívülálló személynek. Az a gyerek fog beszélni, akit szerető családi légkör vesz körül, ahol szabadon, félelem és bűntudat nélkül nyilvánulhat meg, s aki biztos abban, hogy nem őt hibáztatják a történtekért.

A szülők figyeljenek fel a következő intő jelekre:

* A viselkedés megváltozása, szélsőséges hangulatingadozások, visszahúzódás, félelem vagy sírdogálás.
* Ágybavizelés, lidérces álmok, lefekvéstől való félelem vagy egyéb alvási zavarok.
* Illetlen szexuális tevékenység vagy szokatlanul nagy érdeklődés a nemiség kérdései iránt.
* Hirtelen indulatkitörések, agresszív vagy lázadó viselkedés.
* Visszaesés a kisgyermeki viselkedés szintjére.
* Félelem bizonyos helyektől, emberektől vagy tevékenységektől, különösen az attól való félelem, hogy egyedül kell maradni meghatározott személyekkel. A gyerekeket nem kényszeríthetjük, hogy rokonszenvezzenek egy felnőttel vagy kamasszal, ha egyszer ellenszenvesnek találják. Amennyiben kerülni akarják az illetőt, ez esetleg valami nem helyénvalóra utal.
* Fájdalom, viszketés, vérzés, folyás vagy bőrtünetek jelentkezése a nemi szervek tájékán.

ALAPVETŐ BIZTONSÁGI RENDSZABÁLYOK GYERMEKEK SZÁMÁRA

Amint megtanul gügyögni a gyermekük, azt is el kell sajátítania, hogyan védheti meg magát a csábítás és a kizsákmányolás ellen. Tanítsák meg gyermekeiket a következőkre:

Ha nyilvános helyen tartózkodsz, és elszakadsz a szüleidtől, ne magad indulj el a keresésükre. Menj a recepcióhoz, a biztonsági őrökhöz vagy a talált tárgyak osztályára, és haladéktalanul közöld az ott ülő felnőttel, hogy elvesztetted a mamát vagy a papát, és meg kell őket találnod.

Nem szabad senkivel kocsiba szállnod vagy elmenned, hacsak a szüleid nem mondják, hogy megteheted.

Ha valaki a nyomodba ered gyalog vagy autón, tartsd távol magad tőle. Nem szabad közel menned ahhoz az autóhoz, amelynek az utasaival szóba állsz.

A felnőttek vagy idősek nem a gyerekektől szoktak segítséget kérni, hanem más felnőttektől.

Ne állj szóba olyan idegennel, aki az utat tudakolja, elveszett kutyáját keresi, esetleg azt mondja, a papa vagy a mama bajban van, és ő majd odavisz hozzájuk.

Ha valaki megpróbál magával vinni, gyorsan szaladj el tőle, és kezdj el kiáltozni: „Ez a bácsi el akar vinni!” vagy „Ez a bácsi nem papám (vagy ez a néni nem a mamám)!”

Menj mindenhová a pajtásaiddal, ne menj sehova egyedül!

További hasznos információk olvashatók a http://www.missingkids.org weblapon.

202-205. oldal

1 hozzászólás
>!
Blissenobiarella

… némely állam, köztük Alaszka is, emberrablásnak minősíti, ha emberi lényeket valaki akaratuk ellenére helyváltoztatásra kényszerít, akkor is, ha az egyik szobából a másikba parancsolja át őket.

307. oldal (10. fejezet, A bárányok vére)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jared Diamond: A világ tegnapig
Ranschburg Jenő: Jellem és jellemtelenség
A. L. Philipp: A Scotland-Yard regénye
Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Susan Cain: Csend
Eric Berne: Emberi játszmák
Brian Innes: Bűnös elmék
D. P. Lyle: Helyszínelők
Endrődy Géza – Kovács Gyula: A bűnügyi nyomozás kézikönyve
Richard Platt: Tettesek és tetthelyek