Sorozatgyilkosok 103 csillagozás

John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Virginia állambeli Quanticóban, tizenöt méterrel a föld alatt, a Szövetségi Nyomozóhivatal Nemzeti Akadémiájának irodáiban kicsiny elitcsapat, a Nyomozástámogató Részleg küzd egyik legmélyebb, legősibb ösztönünkkel: a körülöttünk ólálkodó gonosztól való félelemmel.
A csoport vezetője, John Douglas korunk legmegátalkodottabb, legszadistább bűnözőit kerítette kézre: a San Franciscó-i parkerdei gyilkost, az atlantai gyermekgyilkost, a tylenolos mérgezőt, a férfit, aki Alaszka rengetegeiben merő sportból vadászott prostituáltakra, valamint a seattle-i zöld-folyói gyilkost. Ez utóbbi kapcsán kis híján ő maga is életét vesztette.
Sorozatgyilkosok és merénylők tucatjait – köztük Charles Mansont, Sirhan Sirhant, Richard Specket, John Wayne Gacyt, a „Sam fia”-ként ismert David Berkowitzot és James Earl Rayt – ismerte meg, kérdezte ki, tanulmányozta korszakos jelentőségű munkája során, hogy megértse, mi indította őket rémtetteikre. Hogy behatoljon az elméjükbe.
Egyaránt… (tovább)

Eredeti mű: John Douglas – Mark Olshaker: Mindhunter

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2017
536 oldal · ISBN: 9789634065999 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
GABO, Budapest, 2017
536 oldal · ISBN: 9789634065180 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
GABO, Budapest, 1998
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638009705 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

bűnöző · gyilkos · John E. Douglas

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok


Kedvencelte 21

Most olvassa 29

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 183

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

John Douglas könyvére azt is mondhatnám, hogy kötelező olvasmány a thriller rajongók számára!

A történet középpontjában, magának a szerzőnek a munkássága mellett, a bűnügyi profilkészítés is nagy szerepet kap.

Érdekes és alapos könyv volt, a Netflix a könyv alapján készített is egy sorozatot, amibe biztos, hogy bele fogok nézni, kíváncsi vagyok, hogy sikerült megfogniuk a könyv lényegét, hangulatát.

A világnak meg még több John Douglas-ra lenne szüksége!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/john-douglas-mark-…

>!
Niko_oka
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Összeszedett, lényegre törő, mégis fesztelen, gördülékeny, humoros írás! Igazán páratlan élmény volt olvasni, Douglas aztán tényleg tud dumálni, nemcsak állítja magáról :) Nagy tudású ember, akinek köszönhetően sokat lépett előre az egész bűnüldöző rendszer – és ezzel tisztában is van. Mégsem éreztem egy pillanatig sem, hogy egoista lenne, egyszerűen csak fix tényként kezelte munkásságának sikereit. Ez a realitások talaján ragadt ember tényszerűen látja nemcsak a rendszert, hanem annak előnyeit, hátrányait egyaránt, és még ha meg is van a véleménye, nem akarja kényszeresen letolni a torkunkon. Ráadásképp megoldást is ajánl az egyre növekvő bűnözési rátára, és ne feledjük: ez a könyv nem napjainkban íródott!
Örülök, hogy ilyen nagyszerű olvasmányt sikerült találnom a témában spoiler , de annak még inkább, hogy van még kettő! Köszönöm, Mr. Douglas! :)))

1 hozzászólás
>!
Judit_Sike P
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Meglátni és megszerezni. Ennyi volt.
Megláttam ezt a könyvet, a borítót és a címet, és tudtam, hogy ez kell. Oké, ezt meg kell vennem, azonnal. El sem olvastam, hogy miről fog szólni, vagy legalábbis nem emlékszem.

A könyv eleje sajnos nem fogott meg teljesen, néhol kicsit unalmasnak éreztem a rengeteg leírást, és visszaemlékezést, hogy hogy is lett John Douglas az aki. És hogy indult be a pályafutása. Eléggé részletes volt, a legkisebb dolgokba is belement. Emiatt megijedtem, mert féltem attól, hogy már sosem jutunk el oda, amikor sorozatgyilkosokról lesz szó. Visszanézve már teljesen érthető, hogy miért kaptunk ilyen hosszúra nyúló bevezetést, és visszanézve már nincs semmilyen negatív érzésem ezzel kapcsolatban, sőt úgy érzem, hogy e nélkül nem igazán lehetne megérteni, hogy hogy lett ő a legjobb személyiségelemző.

A bevezető után elkezdtek jönni a valós történetek és a valós gyilkosságok. Hihetetlenül izgalmas és közben hátborzongató volt olvasni, hogy milyen sok, és mennyire szerteágazó gyilkosságokban vett részt, mennyi sorozatgyilkossal beszélt a rács mögött, hogyan alakította ki a személyiségelemzés alapjait.
A híresebb gyilkosok elemzése és a gyilkosságok elemzése is rengeteg hasznos információt tartalmazott. Ez a téma sokszor visszaköszön filmekben, könyvekben, de valójában ott csak pár percet látunk, magát a következetes hosszú folyamatát nem. És egy 40 perces Mentalista részben 35 perc alatt már el is kapják a gyilkost. A való élet nem ilyen, és ez a könyv ezt hihetetlenül részletesen be is mutatja.
A kegyetlenebbnél kegyetlenebb gyilkosságoknál néhol le kelett raknom a könyvet pihenni, mert valóban felkavaró volt. És főleg azért, mert ez a valóság. Azok a gyilkosságok tényleg megtörténtek, ez nem csak egy könyv, amit olvasol és borzongsz, hogy hú, de jót talált ki az író. Ez az a könyv, amit olvasol és borzongsz, hogy hú, de beteg emberek élnek köztünk.

Csak hogy negatívumot is említsek. Számomra a tagolás nem tetszett. Bár értem, hogy a fejezetek miért kapták azokat a címeket, és értem, hogy miért így lett kialakítva, én mégis másképp csináltam volna, mondjuk alfejezetek használatával.
(És még egy dolog. Nem voltam fényképek. Annyira szerettem volna látni egy pár fotót, arról, ahogy az irodában dolgoznak irathalmazok között, vagy ahogy meglátogatnak valakit a börtönben, vagy ahogy belépnek egy tett helyszínére. Ez persze nem negatívum, hisz ez nem képes könyv, és én is utána tudok nézni minden ügynek az interneten, amit meg is tettem.)

Minden krimi-thriller rajongónak, valamint sorozatgyilkosokról érdeklődőnek merem bátran ajánlani, sőt akár azt is mondhatjuk, hogy kötelező olvasmány.

1 hozzászólás
>!
Evione
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Örülök, hogy a Gabo újra kiadta ezt a könyvet, mert sajnos a témában magyar nyelven nagyon kevés könyv jelenik meg, a Sorozatgyilkosok viszont alapmű, amely a true crime rajongók polcáról nem hiányozhat. Nem csak azért állítom róla, hogy alapmű, mert John Douglas a társszerzője, aki a profilozás atyja, hanem azért is, mert egy kifejezetten igényes, jól megírt könyv: olvasmányos, egy-két furcsaságtól eltekintve a stílusa is jó , és a figyelmet végig fenn tudja tartani.
Külön plusz pont az updatelt utószóért, amelyben részletesen írnak még olyan esetekről, amelyek megoldása jóval a könyv megírása után történt. Ilyen az Unabomber, a Green River Killer, és a BTK Killer*, hiszen már mindhárom személy kilétére fény derült.
De akkor jöjjenek a negatívumok, mert sajnos akad belőlük néhány. A legnagyobb talán az, hogy John Douglas sokszor foglal állást olyan kérdésekben, amelyekben nagyon nem kellene. Egyrészt ezek az ő magánvéleményét tükrözik és jobb esetben is csak érintőlegesen van közük a könyv témájához. Persze ide kapcsolhatók, de egész egyszerűen én nem azért vettem kezembe ezt a könyvet, hogy az ezekkel kapcsolatos okoskodását olvassam.
Aztán szintén elég nagy hiba, hogy időnként a könyv addigi stílusától teljesen eltérően a szerzők megpróbálnak humorizálni, amivel egyébként nem lenne bajom, mert azt lehet jól is csinálni, akkor is ha sorozatgyilkosokról van szó (lásd The Last Podcast on the Left), a probléma ott kezdődik, hogy mindez borzasztóan erőltetett, és humor helyett csak egészen furcsa kiszólásokat kapunk.
Aztán van még egy dolog, amit nem feltétlen mondanék negatívumnak, de én kicsit csalódott voltam miatta, ugyanis a könyv csak érintőlegesen foglalkozik olyan híres sorozatgyilkosokkal, mint pl. Ed Gein, John Wayne Gacy, vagy Ted Bundy, holott a fülszöveg teljesen mást ígért, pedig én személy szerint nagyon kíváncsi lettem volna John Douglas elemzésére ezekben az esetekben is.

*Akinek szerintem hiba volt lefordítani a nevét. BTK=Bind, Torture, Kill, ebből magyarul az lett, hogy Megkötöz, Megkínoz, Megöl azaz MMM, ami a BTK-hez képest jóval lágyabb hangzású, olyan mintha valami cukorkamárka lenne. Plusz az Unabombert sem fordították le, nem értem ezt miért kellett.

>!
modus_operandi
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Hosszadalmas olvasás volt, de megérte. Senkinek nem ajánlom, hogy egyhuzamban, gyors iramban olvassa, mert ahhoz túl tömény, véres, felkavaró. A halál és a vér csak csöpög le a lapokról.
Tartalmilag.. olyan eseteket dolgoz fel, és olyan emberek állnak a középpontban, akik kikövezték a profilozás útját.. még a Gyilkos elmék előtt. És akiknek a tevékenysége előtt nem igen létezett olyan, hogy viktimológia, vagy pszichológiai szempontú tetthelyelemzés.
Kísérteties képessége révén Douglas a ragadozók és a prédák bőrébe egyaránt bele tud bújni, így amikor átfésüli az egyes bűntények helyszíneit, a profilalkotás során nemcsak az elkövetők szokásait képes meghatározni, hanem következő lépéseiket is.
Azért.. gyomor kell hozzá, mert vannak egyes jelenetek..amikor, – hogy is mondjam – elfoghat a rettegés és iszonyat.

>!
Kabódi_Ella P
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Önéletrajzi elemekben gazdag, izgalmas, de sok helyütt mégis óvatos ’90-es évekbeli bestsellerről van itt szó valójában. A nagy és híres eseteket kerüli, inkább azokról mesél, amik őt igazán megrázták vagy számára fontosak voltak. A bűntettekről csak annyit árul el, amennyi a vérengzés átéléséhez kell, de mégis leginkább a felszínt kapirgálja, ami nem baj, de jó lenne már valami igazi ebben a témában. Egy könyv, ami két-három jellegzetes esetet dolgoz fel és pontról pontra kielemez, ahogy a valóságban az történt. Sok érdekesség van benne, de ha nézted valaha a Gyilkos Elméket, sok újat nem mond. A javára legyen mondva, tíz évvel az említett sorozat előtt jelent meg. Szóval a korát figyelembe véve nagyon is érdekfeszítő és elemző mű ez. Feltárja a sötétség ajtaját és betekintést nyer az, aki akar, de az ajtó csak résnyire van nyitva. Nem is baj. Az átlagembernek, mint én is, ennyi is bőven elég.

>!
Brya
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Akinek van mersze belevágni a könyvbe, az ne egy könnyed esti olvasmányra számítson. Önéletrajzi elemekben éppen olyan gazdag, mint esetleírásokban, és azok pszichológiai jellemzőibe. Alapvetően rendkívül olvasmányos munkáról van szó, ami még azok számára is érthető és élvezhető, akik laikusnak számítanak az adott témában. Sőt… éppen nekik, nekünk íródott a könyv. A viselkedéstudomány, illetve ezen terület kialakulása magában is egy igazán érdekes téma, és akkor még nem beszéltünk a különösen brutális esetekről amikbe szintén bepillantást nyerhetünk a könyv lapjain. Érzékenyebb lelkű olvasóknak nem ajánlanám, de olyanoknak, akik érdeklődnek a téma iránt mindenképpen kihagyhatatlan olvasmány.
Bővebben: http://filmsor.net/mindhunter-konyvajanlo/

>!
Dóra_Nagy_6
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Nagyon örülök az új kiadásnak, egyrészt nagyon jól néz ki a borító, másrészt e miatt került a látószögembe. Eléggé tömény volt, úgyhogy kisebb részletekben haladtam vele, szerencsére olvasmányosan van megírva és érthetően magyaráz. Érdekes volt végig követni a viselkedéstudomány fejlődését a kezdetektől és a különböző személyiségrajzok kialakulását/készítését. Mondjuk a végére egészen csömöröm volt a sok gyilkosságtól. Abba meg pláne rossz belegondolni, hogy ezek valóban megtörtént esetek voltak.

>!
AnZsu_01
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

„A bárányok hallgatnak” című film óta vagyok eltántoríthatatlan rajongója a thriller műfajának, kiváltképp a sorozatgyilkos történeteknek. Imádom őket egytől egyig, de főleg azokért rajongok, amelyekben a gyilkos karakterét is megismerhetjük. A motivációikat, egy-egy gyilkosság hátterét.
Nagyon érdekes volt számos ilyen témájú regény elolvasása után kézbe venni ezt a kötetet. Néztem a belőle készült sorozatot is, de az egy kicsit vontatott, lassú volt nekem, ahogy a könyvnek az eleje is. Talán kicsit hosszan vezetődik be Douglas előéletével az egész. Értem én, hogy így jobban rálátunk, hogy hogyan jutott el a személyiségelemzésnek ilyen magas fokára, de kicsit talán lehetett volna rövidebb is az eleje.
Ezután elképesztő, néha hátborzongató gyilkosságok részletei, elemzései következtek, amelyek között számos ismerős volt olvasmány, sorozat, filmélményeimből.
Nem siettem az olvasásával, és kézbe fogom venni a szerzőpáros további könyveit is, de azért óvatosan kell ezekkel bánni, hiszen ezek mégis csak a valóságról szólnak, ami így ebben a formában sokkal-sokkal elborzasztóbb, mint bármi más. Ki tudja, ki lakik a szomszédban…

>!
Fee
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Erős gyomor és idegrendszer kell a könyv elolvasásához, de megéri elolvasni, mert sokat lehet tanulni belőle. Rám akkora hatással volt, hogy folyamatosan figyeltem az embereket a tömegközlekedési eszközökön, hogy ki lehet potenciális sorozatgyilkos a külső jegyek alapján. :o)) Jó ötletnek tartom, hogy a laikusokkal is megismertette részlegük működését és munkájuk menetét.


Népszerű idézetek

>!
Lénaanyukája P

Amikor A bárányok hallgatnak rendezője és szereplőgárdája a forgatásra készülve Quanticóba látogatott, bevittem az irodámba Scott Glennt, aki Jack Crawfordot játszotta – azt a különleges ügynököt, akit egyesek szerint rólam mintáztak. Glenn meglehetősen liberális fickó volt, erősen hitt abban, hogy az ember alapvetően jó, a rosszak megjavíthatók, jó útra téríthetők. Mutattam neki néhányat a borzalmas tetthelyi fotók közül, amelyekkel naponta dolgozunk. Lejátszottam neki hangfelvételeket, amelyeket a gyilkosok áldozataik kínzása közben készítettek. Végighallgattattam vele, ahogy két tizenéves lány egyikét egy Los Angeles-i furgon rakterében merő élvezetből halálra kínozza két gyilkos, akiket röviddel azelőtt engedtek ki a börtönből.
Glenn könnyezve hallgatta a szalagokat.
– Fogalmam sem volt róla, hogy léteznek emberek, akik ilyesmire képesek – mondta ez az intelligens, együtt érző családapa, aki maga is két lányt nevelt. Azok után, amit az irodámban látott és hallott, többé nem tudta ellenezni a halálbüntetést: – A quanticói tapasztalatok végleg megváltoztatták az álláspontomat.

235-236. oldal, 9. fejezet

>!
Niko_oka

Ezenkívül kaptam egy Detroiti túlélési kalauz című könyvecskét. A város az Egyesült Államok fajilag legmegosztottabb települései közé tartozott, ahol még mindig nem ültek el teljesen az 1967-es forrongások utóhullámai, és évi több mint nyolcszáz gyilkossággal országos listavezetőnek számított. Az irodában elég hátborzongató totót szerveztünk, amelyben arra lehetett fogadni, pontosan hány emberölést regisztrálunk az év végére. Mint a legtöbb pályakezdő nyomozó, lelkesen és teljes gőzzel láttam munkához, de hamar ráeszméltem, mivel állok szemben. Négy évet töltöttem a légierőnél, de harci cselekményekhez legközelebb akkor kerültem, amikor a légi támaszpont kórházában sebesült vietnami veteránok mellett feküdtem, mert sportsérülés miatt meg kellett operálni az orromat.

52. oldal

>!
Niko_oka

Mi a nyavalyába keveredtem? Csakugyan erről a pályáról álmodoztam? Minek viszem folyton vásárra a bőrömet, hogy ilyen kétes alakokat kísérjek be? A munkahelyi pszichológia egyszerre eszméletlenül érdekesnek tűnt.

54. oldal

>!
shadowhunter1975 P

A bűnüldöző még a házastársának is igen nehezen beszél a munkájáról. Ha az ember naphosszat megcsonkított hullákat nézeget – kivált ha azok gyermekek –, nem szívesen „viszi haza” magával a dolgot. Nem kezdheti el a vacsoraasztalnál, hogy : „Képzeljétek, milyen izgalmas kéjgyilkosságunk volt ma!” Ezért vonzódnak oly gyakran a zsaruk az ápolónőkhöz, és viszont – hiszen képesek valamiképp fölfogni egymás munkáját.

25. oldal, Előszó: Ez már a pokol (GABO, 2017)

>!
Niko_oka

Láttam, hogy eléggé megközelíthető, hát kérdezgetni kezdtem, pontosan úgy, ahogy korábban a bankrablókat.
– Miért csinálja ezt?
– Mert szeretem – felelte. – Nézze, John, akár naponta letartóztathat minket, az se változtat semmin.
– De a maga eszével törvényesen is jól kereshetne.
A fejét csóválta, mintha még mindig nem érteném a lényeget.
Odakinn erősebben kezdett zuhogni. Oldalra pillantott, a kocsi ablakára vonta a tekintetemet.
– Látja azt a két esőcseppet? – mutatott egy pontra. – Fogadjunk, hogy a baloldali előbb leér az üveg aljára, mint az a másik a jobb oldalon. Nem kell nekünk Szuperkupa. Elég két esőcsepp. Akármit csinál, John, nem tud leállítani bennünket. Ilyenek vagyunk.

63. oldal

>!
Lénaanyukája P

Bármilyen foglalkozást űz is az ember, amikor kikerül a gyakorlatba, kezdi megismerni mindazokat az apróbb-nagyobb dolgokat, amelyeket az iskolában vagy tanfolyamon sohasem oktatnak. Mondjuk, hogy mit kezdjünk szolgálati fegyverünkkel különféle élethelyzetekben, például amikor a nyilvános férfivécében ülünk. A nadrágszíjunkkal együtt a földre eresztjük? Felakasztjuk a fülke ajtajára?

>!
Niko_oka

A dobókörben állva elég hamar felderengett az agyamban, hogy az erős és pontos dobás még csak fél győzelem. Elég kemény egyeneseket és egész jó csavart labdákat dobtam, de ilyen vagy ezzel egyenértékű teljesítményt jó néhány középiskolás produkált. A siker titka az ütőjátékos kicselezése volt, és felismertem, hogy ebben nagy szerepet játszik a magabiztos fellépés, illetve az ütőmezőn várakozó ellenfél minél tökéletesebb elbizonytalanítása. Évekkel később feltűnően hasonló helyzetbe kerültem, amikor hozzáláttam kihallgatási módszereim kialakításához.

32. oldal

>!
Niko_oka

Hamar kitüntettem magam, mint kiváló M16-os lövész, ami valószínűleg a középiskolás adogatóként kifejlesztett célzókészségem oldalhajtása volt, mert egyébként addig csak annyira kerültem kapcsolatba a lövészettel, hogy kiskamasz koromban légpuskával lődöztem az utcai lámpákra.

41. oldal

>!
Niko_oka

Wilkie Collins angol regényíró olyan úttörő munkákban vitte tovább a személyiségrajzot, mint A fehér ruhás nő és a Holdkő – mindkettő megtörtént eseten alapul-, ám Sir Arthur Conan Doyle halhatatlan teremtménye, Sherlock Holmes tette a bűnügyi elemzés e formáját az egész világ számára láthatóvá a viktoriánus London gázlámpáinak pislákoló fényében.

26. oldal

>!
NaNa_88

A sorozatgyilkosok eleve hitványak, közülük is a leghitványabbak azok, akiknek társra van szükségük munkájuk elvégzéséhez.

9.fejezet - 237.oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ranschburg Jenő: Jellem és jellemtelenség
Joseph D. Pistone – Richard Woodley: Fedőneve: Donnie Brasco
Cheryl Strayed: Vadon
Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai
Kevin Dutton: Sikeres és bölcs pszichopaták
Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Susan Cain: Csend
Rita L. Atkinson – Richard C. Atkinson – Edward E. Smith – Daryl J. Bem: Pszichológia
Julie Garwood: Árnyéktánc
Kevin Lyon: A sorozatgyilkos