Sorozatgyilkosok 218 csillagozás

John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Virginia állambeli Quanticóban, tizenöt méterrel a föld alatt, a Szövetségi Nyomozóhivatal Nemzeti Akadémiájának irodáiban kicsiny elitcsapat, a Nyomozástámogató Részleg küzd egyik legmélyebb, legősibb ösztönünkkel: a körülöttünk ólálkodó gonosztól való félelemmel.
A csoport vezetője, John Douglas korunk legmegátalkodottabb, legszadistább bűnözőit kerítette kézre: a San Franciscó-i parkerdei gyilkost, az atlantai gyermekgyilkost, a tylenolos mérgezőt, a férfit, aki Alaszka rengetegeiben merő sportból vadászott prostituáltakra, valamint a seattle-i zöld-folyói gyilkost. Ez utóbbi kapcsán kis híján ő maga is életét vesztette.
Sorozatgyilkosok és merénylők tucatjait – köztük Charles Mansont, Sirhan Sirhant, Richard Specket, John Wayne Gacyt, a „Sam fia”-ként ismert David Berkowitzot és James Earl Rayt – ismerte meg, kérdezte ki, tanulmányozta korszakos jelentőségű munkája során, hogy megértse, mi indította őket rémtetteikre. Hogy behatoljon az elméjükbe.
Egyaránt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2017
536 oldal · ISBN: 9789634065999 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
GABO, Budapest, 2017
532 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065180 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
GABO, Budapest, 1998
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638009705 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

bűnöző · John E. Douglas · Aileen Wuornos · Alan Burgess

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok


Kedvencelte 44

Most olvassa 35

Várólistára tette 260

Kívánságlistára tette 298

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

John Douglas könyvére azt is mondhatnám, hogy kötelező olvasmány a thriller rajongók számára!

A történet középpontjában, magának a szerzőnek a munkássága mellett, a bűnügyi profilkészítés is nagy szerepet kap.

Érdekes és alapos könyv volt, a Netflix a könyv alapján készített is egy sorozatot, amibe biztos, hogy bele fogok nézni, kíváncsi vagyok, hogy sikerült megfogniuk a könyv lényegét, hangulatát.

A világnak meg még több John Douglas-ra lenne szüksége!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/john-douglas-mark-…

2 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

LEGFONTOSABB! Senkit ne tántorítson el az első unalmas 150 oldal, mert ami utána jön az zseniális! A könyv megtörtént bűnügyeket mutat be, megdöbbentő mennyi beteg ember van!

Niko_oka>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Összeszedett, lényegre törő, mégis fesztelen, gördülékeny, humoros írás! Igazán páratlan élmény volt olvasni, Douglas aztán tényleg tud dumálni, nemcsak állítja magáról :) Nagy tudású ember, akinek köszönhetően sokat lépett előre az egész bűnüldöző rendszer – és ezzel tisztában is van. Mégsem éreztem egy pillanatig sem, hogy egoista lenne, egyszerűen csak fix tényként kezelte munkásságának sikereit. Ez a realitások talaján ragadt ember tényszerűen látja nemcsak a rendszert, hanem annak előnyeit, hátrányait egyaránt, és még ha meg is van a véleménye, nem akarja kényszeresen letolni a torkunkon. Ráadásképp megoldást is ajánl az egyre növekvő bűnözési rátára, és ne feledjük: ez a könyv nem napjainkban íródott!
Örülök, hogy ilyen nagyszerű olvasmányt sikerült találnom a témában spoiler , de annak még inkább, hogy van még kettő! Köszönöm, Mr. Douglas! :)))

1 hozzászólás
cicus61 P>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Nem lett volna rossz ez a könyv, de rájöttem, hogy a leírásos, úgymond dokumentum könyvek nekem nem jönnek be. Pedig érdekes volt, hogy honnan indult el a profilozás. Douglas belemászott szó szerint a gyilkosok fejébe, úgy próbálta kideríteni a rejtélyeket. Néhol nagyon durva és gyomorforgató a leírás, de hát ez ilyen világ. Nem mondom, hogy kár volt elolvasni.

Judit_Sike P>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Meglátni és megszerezni. Ennyi volt.
Megláttam ezt a könyvet, a borítót és a címet, és tudtam, hogy ez kell. Oké, ezt meg kell vennem, azonnal. El sem olvastam, hogy miről fog szólni, vagy legalábbis nem emlékszem.

A könyv eleje sajnos nem fogott meg teljesen, néhol kicsit unalmasnak éreztem a rengeteg leírást, és visszaemlékezést, hogy hogy is lett John Douglas az aki. És hogy indult be a pályafutása. Eléggé részletes volt, a legkisebb dolgokba is belement. Emiatt megijedtem, mert féltem attól, hogy már sosem jutunk el oda, amikor sorozatgyilkosokról lesz szó. Visszanézve már teljesen érthető, hogy miért kaptunk ilyen hosszúra nyúló bevezetést, és visszanézve már nincs semmilyen negatív érzésem ezzel kapcsolatban, sőt úgy érzem, hogy e nélkül nem igazán lehetne megérteni, hogy hogy lett ő a legjobb személyiségelemző.

A bevezető után elkezdtek jönni a valós történetek és a valós gyilkosságok. Hihetetlenül izgalmas és közben hátborzongató volt olvasni, hogy milyen sok, és mennyire szerteágazó gyilkosságokban vett részt, mennyi sorozatgyilkossal beszélt a rács mögött, hogyan alakította ki a személyiségelemzés alapjait.
A híresebb gyilkosok elemzése és a gyilkosságok elemzése is rengeteg hasznos információt tartalmazott. Ez a téma sokszor visszaköszön filmekben, könyvekben, de valójában ott csak pár percet látunk, magát a következetes hosszú folyamatát nem. És egy 40 perces Mentalista részben 35 perc alatt már el is kapják a gyilkost. A való élet nem ilyen, és ez a könyv ezt hihetetlenül részletesen be is mutatja.
A kegyetlenebbnél kegyetlenebb gyilkosságoknál néhol le kelett raknom a könyvet pihenni, mert valóban felkavaró volt. És főleg azért, mert ez a valóság. Azok a gyilkosságok tényleg megtörténtek, ez nem csak egy könyv, amit olvasol és borzongsz, hogy hú, de jót talált ki az író. Ez az a könyv, amit olvasol és borzongsz, hogy hú, de beteg emberek élnek köztünk.

Csak hogy negatívumot is említsek. Számomra a tagolás nem tetszett. Bár értem, hogy a fejezetek miért kapták azokat a címeket, és értem, hogy miért így lett kialakítva, én mégis másképp csináltam volna, mondjuk alfejezetek használatával.
(És még egy dolog. Nem voltam fényképek. Annyira szerettem volna látni egy pár fotót, arról, ahogy az irodában dolgoznak irathalmazok között, vagy ahogy meglátogatnak valakit a börtönben, vagy ahogy belépnek egy tett helyszínére. Ez persze nem negatívum, hisz ez nem képes könyv, és én is utána tudok nézni minden ügynek az interneten, amit meg is tettem.)

Minden krimi-thriller rajongónak, valamint sorozatgyilkosokról érdeklődőnek merem bátran ajánlani, sőt akár azt is mondhatjuk, hogy kötelező olvasmány.

1 hozzászólás
NewL P>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Érdekes volt olvasni arról, hogy hogyan alakult ki a viselkedéskutatás mint bűnüldözési folyamat.

kvzs P>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Dokumentumregény, mégis izgalmasabb, mint sok krimi. Ebben biztos szerepet játszik az is, hogy nem egy „egészséges” elme szüleménye az egész, hanem megtörtént eseteket dolgoz fel. A valóság pedig izgalmasabb spoiler, mint a képzelet.
Akit érdekel a sorozatgyilkosok „világa”, vagy jellegzetességei, annak kötelező olvasmány ez a kötet. Nagyon sok esetet dolgoz fel, és azt is részletesen bemutatja, hogy hogyan született meg a profilalkotás műfaja.

Hencsulátor>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Ez volt aztán a tömör gyönyör. :D
John Douglas életének és karrierjének végigkövetése hihetetlenül izgalmas volt. Nem zavart a felvezetés sem, kellett egy kicsit lazább kezdés, de aztán belecsaptunk a lecsóba.
Mindig azt gondolom, hogy az igaz történetek a legijesztőbbek. Ebben a könyvben aztán be is bizonyult. Rettenetes történeteket kaptam, sokszor csak kapkodtam a fejem, itt egy hulla meg ott.
Azért olvastam ennyire hosszú ideig, mert nagyon tömény volt, rengeteg név, adat és gyilkosság.

Dia21>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Nem tudom pontosan, hogy miért vonz engem ez a téma. Vannak olyan dolgok a világon, amik akaratunktól függetlenül érdekelnek minket. Lehetséges, hogy a jogi tanulmányaim, a joghoz fűződő vonzalmam az alapja annak, hogy érdekel a kriminalisztika, a bűnügyi-végrehajtás, a nyomozás, és mindennek a pszichológiai viszonylata. Vagy csak úgy érdekel és kész.

A Netflix gyártású Mindhunter sorozat szívott magába elsősorban. Az az atmoszféra, amit megteremtettek, a köztudottan igaz történetek, létező emberek meginterjúvolása és a munka, amit az FBI valóban beleölt ebbe évtizedekkel ezelőtt, amikor a zsaruk még csak úgy gondolták, az ember született gonosz vagy jó.

A téma nagyon tág, nagyon sokrétű, és érdeklődési köröm lévén nagyon sokáig tudnék róla értekezni, ezt elkerülendő, inkább magára a könyvre szeretnék koncentrálni. Nehéz lesz.

Mint kiderült, a Mindhunter sorozat egy könyv alapján készült, amit részint maga John Douglas, az az FBI ügynök írt, aki az FBI profilozó csapatának fő indítványozója és alkotója. Akiről a sorozat főszereplőjét is mintázták. A mű még 1995-ben látott napvilágot, majd a sorozat nagy sikerének hála nemrégiben megjelent egy kibővített változata a GABO kiadó gondozásában.

A könyv sorra veszi a kezdetektől a főbb állomásokat, közben olyan eseteket, sorozatgyilkosok olyan interjúit taglalja, amik segítették a profilozás kialakítását. Feltűnnek az igazi „sztár-sorozatgyilkosok”, mint Ted Bundy, Ed Gein, Sam fia, Ed Kemper, Charles Manson és még sokan mások is.

Lenyűgözve olvastam. Nem tudok mást mondani rá, lenyűgözött az, amit Douglas és az FBI emberei szép lassan a semmiből így felépítettek, hogy ennyi ügyön egyszerre dolgoztak, közben olyan mély és alapos tudást szereztek a sorozatgyilkosok lélekrajzáról, indítékairól és szokásairól, hogy egy bűntényre vetett alaposabb szemle után olyan jellemrajzot tudtak írni, ami kiterjed a gyanúsított gyermekkorára, vallására, bőrszínére… gyakorlatilag mindenre. Valóban lenyűgöz.

A könyv nem finomkodik. Ezt le is szögezi. A maga 536 oldalával ez szinte sokkolóan hat, mert szinte 536 oldalnyi brutális, nyers, valós borzalmakról ír. Itt nincs felengedés, habosabb történet, ami átmenetet képez két véres eset között.

Ebből következik, hogy egy lelkileg nagyon megterhelő olvasmányról van szó, nem is csoda, hogy annyi ideig tartott a kiolvasása (bár ebben a vizsgaidőszak is közrejátszott). A valóságban az ember elolvas egy fejezetet, és annyi emberi brutalitással telik meg az elméje, hogy kénytelen félretenni, hogy épelméjű maradjon.

Ennek ellenére egy végtelenül érdekes könyvön vagyok túl, ami majdhogynem lebilincselt (no pun intended). A műfajában kiemelkedő regény, nagyon szívesen kézbe vennék még hasonlóakat, de nem erős a felhozatal a könyvek terén, dokumentumsorozatokban már annál inkább, így tovább táplálhatom a szürreális érdeklődésem a témában.

Blogom: https://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.com/

pupsegal >!
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok

Nehéz erről a könyvről véleményt alkotni. Elég lassan indul be, viszont utána nincs megállj, csak úgy ömlik az emberi pusztítás. Az esetek, amelyeket Douglas feltár egyszerre felkavaró, és borzalmas. Néha képtelenség felfogni, hogy egyes emberek hogyan képesek olyan borzalmas tetteket elkövetni, ami ennek a könyvnek a lapjain felelevenedik. Az hozzátartozik, hogy az összes elkövetőnél nyomon érhető a gyermekkori lelki és/vagy fizikai bántalmazás, amelyet ha számításba veszünk, szinte nincs benne csodálkoznivaló, hogyan tudtak ilyen elvetemültekké válni, persze, ez sosem jogosít fel senkit arra, hogy másokkal szemben olyan cselekedetet tanúsítson, amit megcsinált. Ami talán a legelképesztőbb, mondjuk egy krimivel szemben, hogy bár az utóbbinál érezheted, hogy megállná a helyét a való életben, itt teljes realitás lelhető fel, és borzalmas abba belegondolni, hogy egy nap talán te is rosszkor leszel, rossz időben, hiszen ezek hús-vér emberek, akik közöttünk járnak. Ami viszont mindenképp ajánlatos elolvasni, azonkívül, hogy egy szélesebb perspektívával bővülhetsz, vagy jobban beleláthatsz ezeknek az embereknek az elméjébe, a megerőszakolásra, mint jelenségre, az áldozat szemszögéből egészen jó tanácsokkal lát el.

>!
GABO, Budapest, 2017
532 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065180 · Fordította: Komáromy Rudolf
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

EssentialHencsi P>!

Amikor A bárányok hallgatnak rendezője és szereplőgárdája a forgatásra készülve Quanticóba látogatott, bevittem az irodámba Scott Glennt, aki Jack Crawfordot játszotta – azt a különleges ügynököt, akit egyesek szerint rólam mintáztak. Glenn meglehetősen liberális fickó volt, erősen hitt abban, hogy az ember alapvetően jó, a rosszak megjavíthatók, jó útra téríthetők. Mutattam neki néhányat a borzalmas tetthelyi fotók közül, amelyekkel naponta dolgozunk. Lejátszottam neki hangfelvételeket, amelyeket a gyilkosok áldozataik kínzása közben készítettek. Végighallgattattam vele, ahogy két tizenéves lány egyikét egy Los Angeles-i furgon rakterében merő élvezetből halálra kínozza két gyilkos, akiket röviddel azelőtt engedtek ki a börtönből.
Glenn könnyezve hallgatta a szalagokat.
– Fogalmam sem volt róla, hogy léteznek emberek, akik ilyesmire képesek – mondta ez az intelligens, együtt érző családapa, aki maga is két lányt nevelt. Azok után, amit az irodámban látott és hallott, többé nem tudta ellenezni a halálbüntetést: – A quanticói tapasztalatok végleg megváltoztatták az álláspontomat.

235-236. oldal, 9. fejezet

1 hozzászólás
Niko_oka>!

Ezenkívül kaptam egy Detroiti túlélési kalauz című könyvecskét. A város az Egyesült Államok fajilag legmegosztottabb települései közé tartozott, ahol még mindig nem ültek el teljesen az 1967-es forrongások utóhullámai, és évi több mint nyolcszáz gyilkossággal országos listavezetőnek számított. Az irodában elég hátborzongató totót szerveztünk, amelyben arra lehetett fogadni, pontosan hány emberölést regisztrálunk az év végére. Mint a legtöbb pályakezdő nyomozó, lelkesen és teljes gőzzel láttam munkához, de hamar ráeszméltem, mivel állok szemben. Négy évet töltöttem a légierőnél, de harci cselekményekhez legközelebb akkor kerültem, amikor a légi támaszpont kórházában sebesült vietnami veteránok mellett feküdtem, mert sportsérülés miatt meg kellett operálni az orromat.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1967 · Detroit
Niko_oka>!

Mi a nyavalyába keveredtem? Csakugyan erről a pályáról álmodoztam? Minek viszem folyton vásárra a bőrömet, hogy ilyen kétes alakokat kísérjek be? A munkahelyi pszichológia egyszerre eszméletlenül érdekesnek tűnt.

54. oldal

shadowhunter1975 P>!

A bűnüldöző még a házastársának is igen nehezen beszél a munkájáról. Ha az ember naphosszat megcsonkított hullákat nézeget – kivált ha azok gyermekek –, nem szívesen „viszi haza” magával a dolgot. Nem kezdheti el a vacsoraasztalnál, hogy : „Képzeljétek, milyen izgalmas kéjgyilkosságunk volt ma!” Ezért vonzódnak oly gyakran a zsaruk az ápolónőkhöz, és viszont – hiszen képesek valamiképp fölfogni egymás munkáját.

25. oldal, Előszó: Ez már a pokol (GABO, 2017)

Niko_oka>!

Láttam, hogy eléggé megközelíthető, hát kérdezgetni kezdtem, pontosan úgy, ahogy korábban a bankrablókat.
– Miért csinálja ezt?
– Mert szeretem – felelte. – Nézze, John, akár naponta letartóztathat minket, az se változtat semmin.
– De a maga eszével törvényesen is jól kereshetne.
A fejét csóválta, mintha még mindig nem érteném a lényeget.
Odakinn erősebben kezdett zuhogni. Oldalra pillantott, a kocsi ablakára vonta a tekintetemet.
– Látja azt a két esőcseppet? – mutatott egy pontra. – Fogadjunk, hogy a baloldali előbb leér az üveg aljára, mint az a másik a jobb oldalon. Nem kell nekünk Szuperkupa. Elég két esőcsepp. Akármit csinál, John, nem tud leállítani bennünket. Ilyenek vagyunk.

63. oldal

Judit_Sike P>!

A viselkedés a személyiséget tükrözi.

1. fejezet - 30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: személyiség · viselkedés
EssentialHencsi P>!

Bármilyen foglalkozást űz is az ember, amikor kikerül a gyakorlatba, kezdi megismerni mindazokat az apróbb-nagyobb dolgokat, amelyeket az iskolában vagy tanfolyamon sohasem oktatnak. Mondjuk, hogy mit kezdjünk szolgálati fegyverünkkel különféle élethelyzetekben, például amikor a nyilvános férfivécében ülünk. A nadrágszíjunkkal együtt a földre eresztjük? Felakasztjuk a fülke ajtajára?

Niko_oka>!

A dobókörben állva elég hamar felderengett az agyamban, hogy az erős és pontos dobás még csak fél győzelem. Elég kemény egyeneseket és egész jó csavart labdákat dobtam, de ilyen vagy ezzel egyenértékű teljesítményt jó néhány középiskolás produkált. A siker titka az ütőjátékos kicselezése volt, és felismertem, hogy ebben nagy szerepet játszik a magabiztos fellépés, illetve az ütőmezőn várakozó ellenfél minél tökéletesebb elbizonytalanítása. Évekkel később feltűnően hasonló helyzetbe kerültem, amikor hozzáláttam kihallgatási módszereim kialakításához.

32. oldal

Niko_oka>!

Wilkie Collins angol regényíró olyan úttörő munkákban vitte tovább a személyiségrajzot, mint A fehér ruhás nő és a Holdkő – mindkettő megtörtént eseten alapul-, ám Sir Arthur Conan Doyle halhatatlan teremtménye, Sherlock Holmes tette a bűnügyi elemzés e formáját az egész világ számára láthatóvá a viktoriánus London gázlámpáinak pislákoló fényében.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sherlock Holmes · Sir Arthur Conan Doyle
Dóra_Nagy_6>!

A viselkedés a személyiséget tükrözi. A jövőbeni viselkedés, a jövőbeni erőszakos cselekvés legjobb előre jelzője a múltbéli erőszak. Hogy megértsük a „művészt”, a „művet” kell tanulmányoznunk. A bűncselekményt a maga teljességében kell kiértékelni. A tapasztalatot semmi sem helyettesítheti, és ha valaki meg akarja érteni a bűnöző elmét, egyenesen a forráshoz kell fordulnia, és meg kell tanulnia, hogyan értelmezze, amit az közöl vele. És mindenek felett: Miért+Hogyan=Ki


Hasonló könyvek címkék alapján

Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban
Michelle McNamara: Eltűnök a sötétben
Donnie Eichar: Halálhegy
Richard Preston: Halálzóna
Paul Lieberman: Gengszterosztag
Jon Roberts – Evan Wright: Amerikai Desperado
Ranschburg Jenő: Jellem és jellemtelenség
R. D. Laing: Az élmény politikája – Az édenkert madara
Michael Tomasello: Mi haszna az együttműködésnek?