A ​szerelem istensége 15 csillagozás

John Donne: A szerelem istensége

John Donne költészetének összképe tulajdonképpen egyetlen, bonyolult szerkezetű paradoxon. Belső lényege leginkább külső jelzőinek: misztikus érzékiségének és érzéki miszticizmusának hangsúlyozásával jellemezhető. Szerelem és kiábrándulás, ifjúi szépség és visszataszító öregség, elkeserítő isten és vonzó sátán, a kibontakozó élet és ennek minden ellenkezője, egyszóval az örök változás fájó tudatossággal, nyugtalanító egységben jelentkezik költészetének teljességében és részleteiben egyaránt.

A könyv korábban már megjelent két külön kötetben Égi és földi szerelem valamint Negatív szerelem címeken.


Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Jeffi P
John Donne: A szerelem istensége

Egyetlen egy versért vettem meg! Azaz igazság, azt se tudtam, hogy ebben benne van-e vagy sem. Amúgy a 8. oldalon megvan (A DAL), csak reménykedtem. Egyetlen egy vers képes arra, hogy akkora hatással legyen az emberre, hogy utána keres, hogy akkor már nézzük a többi versét is, akkor már nézzük a többi verses kötetét is! John Donne ilyet alkotott számomra. Belopta magát a szívembe és innentől, ki akarom Őt ismerni, költészetét mindenét, szép lassan, ráérősen, maradandóan … :)

9 hozzászólás
>!
Morpheus P
John Donne: A szerelem istensége

Először is, nem szeretem a verseket, a fene se tudja, hogy miért, így alakult. Hogy mégis miért vettem mégis a kezembe PONT ezt a verseskötetet? Mert tetszett egy idézet Oliver Sacks könyvéből, és egy másik itt a molyról. Azt hittem, rokon lelkek vagyunk, találtam is néhány nagyon jó verset, de a többség nem érintett meg. És maga a költő is egy kicsit lesüllyedt a szememben, mire a könyv végére értem. Mert hát van egy figura a tizenhatodik századból, aki a szerelmet és a vágyat dicsőíti, szereti a nőket számolatlanul, nincs odáig se a hűségért, se a monogámiáért (és ez nemcsak magára, a férfiakra, hanem a nőkre is vonatkozik!), aztán ahogy öregszik, megijed a haláltól és az elkárhozástól, így a legnagyobb szoknya, az egyház szoknyája alá bújik szűkölve. Hát ennyi. Jó versei olvashatók az idézetekben.

>!
virezma P
John Donne: A szerelem istensége

Szeretem, ha valaki a tudomány világából hozza a képeit. Meg értékelem az erotikát, a romantikát, a metafizikát, a nyelvi megújulást is. Bár leginkább a fülszövegből tudom, hogy ő itt valami Shakespeare-éhez hasonlót vitt végbe. Legyen. Amivel bajom van, hogy túl sok így egyben, egymás után több tucat szerelmes vers. Az istenesekhez meg abszolút nem tudtam kötődni. Kvázi feministaként meg eléggé berzenkedem az olyan retorikától, hogy „feküdj már le velem, neked is jó lesz”.

>!
chibizso
John Donne: A szerelem istensége

Vitathatatlan a zsenialitása. Olyan dolgokat állapított meg verseiben a szerelemről, melyek talán csak a későbbi irodalomban jelennek meg ismét. Teljesen találó minden szava, a szerelem különböző megközelítése: fenomenális.
Olvasson mindenki John Donne-t!

>!
Tadeshi
John Donne: A szerelem istensége

A Búcsúzás, megtiltva bánatot c. versével a költő örökre belopta magát a szívembe – és ha nem tudtam volna, mikor élt, még azt a kijelentést is meg mertem volna kockáztatni, hogy kortárs szerzőt olvastam.

>!
Kéri_Dorina_Beáta
John Donne: A szerelem istensége

Nem tett rám nagy hatást, eredetiben sokkal nagyobb csodát rejt, mint magyarul, de azért így is van egy-kettő, ami megfogott, például a saját arcképéhez írt verse.
Az istenes versei nem igazán tetszettek, nem tudtam mit „kezdeni vele”. De azért fogom én még értelmezni ezeket alkalomadtán.

>!
dll89
John Donne: A szerelem istensége

Az egyetlen reneszánsz idején alkotó bármilyen művész, akitől nem viszketek, de tőle aztán annyira nem, hogy egyenesen imádom. És a fordítások is meglepően jók, bár eredetiben még mindig szívesen olvasom, de egyáltalán nem veszít az értékéből magyarul sem.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Izolda P

Jöjj hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb fölövet takar.
Pruszlidat vesd el, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződve régtől féltékeny vagyok,

de megnyugtat, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört,
noha a kísértet is vászoningben jár,
de tőled égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét,
kincseskamrámon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyöm, gyémántom, mert azt látja
csak, ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő,
mell: a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítlenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

John Donne: Elégia a vetkőzésről

17 hozzászólás
>!
chibizso

Küldd vissza kósza szememet:
oly rég rajtad feledkezett;
de mert olyan furcsa divatot
vett fel nálad,
hogy utánad már e szem
képtelen
jól látni, hát megtarthatod.

Küldd vissza tiszta szívemet,
melyhez mocsok nem férhetett,
de ha már szívedtől szegény
megtanulta,
hogy csak móka
esküket
szegni meg –
tartsd meg: már úgysem az enyém.

Mégis szememet, szívemet
küldd vissza, hadd ismerjelek,
s mulassak, majd ha te magas szenvedsz s bajba
jutsz sóhajtva
olyanért,
ki nem ért,
s oly álnok lesz, mint most te vagy.

Üzenet

>!
virezma P

Inkább legyek szerelmével tele
őrült, mint idióta nélküle.

99. oldal (Álom)

2 hozzászólás
>!
Jeffi P

Dal – Song

Kapj el hulló csillagot,
Ejts teherbe egy tököt,
Súgd meg, hol a tűnt napok,
Vagy ki patkolt ördögöt,
Hablány hol zeng, s mi segítsen,
Hogy az irígység ne csípjen,
S hol kél
A szél,
Mely tisztes lelkeket segél.

Furcsa dolgokra vagy itt,
Vonz ami nem látható?
Vágtass tízezer napig,
Míg nem hull hajadra jó,
S elidőzve a csodáknál
Esküdj meg, hogy sose láttál
Oly szép
Nőt még,
Akiben lobog a hűség.

Ha lelsz egyet, írj haza,
Zarándokba hadd legyek:
Mégse tedd, hiszen érte a
Szomszéd házig sem megyek,
Hű volt tán, míg ismerted,
De én mégsem keresem meg,
Úgyis
Hamis
Lesz jöttömig három is.

Eörsi István fordítása

8. oldal

>!
chibizso

Inkább egy órát légy enyém,
mint örökkétig bárki más.

Láz

1 hozzászólás
>!
chibizso

De az idő határt szab, s túl azon
el kell hagyni kedves szolgálatom,
mert Ámornak csak ifjan hódolunk,
s újra szabaddá tesz érett korunk.
Ha majd vénebbek s bölcsebbek leszünk,
nehéz lesz válogatni kedvesünk,
s szép szemeket szolgálni untalan;
de szépségnek, érdemnek súlya van,
s kiben szépség és érdem egyesül,
azt szeretjük örökké és egyedül.

Változatosság

>!
Jeffi P

Jelenés
(The apparition)

Ha gőgödtől halálomat lelem,
és téged felderít,
hogy én már nem zaklatlak itt,
ágyadhoz lép majd szellemem,
s ál-vesztaszűz, más hitvány kar szorít –
haldokló gyertyád pislákolva int,
s látom, kié vagy, s míg őt kérleled
és rázod, azt hiszi, megint
több kell neked,
s alvást tettet szokás szerint,
és elhagyatva félni fogsz nagyon,
s hideg higanyt izzadsz majd reszketeg,
nálam kisértetebb.
Mit mondok majd, most el nem mondhatom.
S mert elfogyott szerelmem, jobb nekem,
ha bűnbánó gyötrelmed nézhetem,
mint hogyha megmaradnál bűntelen.

Vas István fordítása

56. oldal

1 hozzászólás
>!
danaida P

Döngesd szívem, Szentháromság…

Döngesd, szívem, Szentháromság, ne csak
kopogtass; védj, sugallj, ne csak ragyogj;
hogy állni tudjak, dönts le, haragod
küldd rám, cibálj, égess, új létet adj.
Más vára: én, bitroló úr alatt,
beengednélek s tétlen maradok;
helytartód: elmém dolga volna, hogy
védjen, de lám, ő hitvány gyönge rab.
Mégis szeretlek, s hogy szeressenek,
ez vágyam, ám eljegyzett ellened;
tépd fel, oldd fel e kötelékemet,
s magadhoz végy, hogy foglyoddá legyek;
ha gúzsba nem kötsz, nem leszek szabad,
sem szűz, ha nem megejtve általad.

XIV (Molnár Imre fordítása)

>!
chibizso

A jót szeresd, s utáld, mi rossz,
mert jó jót, rossz rosszat okoz,
de van olyan, mi semleges,
nem utálod, nem szereted,
csak épp, hogy töltsed kedvedet,
egyszer az kell, máskor meg ez.

Formálta volna jóra, rosszra
a természet, hogy, létrehozta
a nőket: tudnád, szereted
ezt, azt meg utálod, de így,
hogy nem tudod, milyen melyik,
nincs más, használd az összeset.

Ha jók lennének – mert a jó,
akár a zöld szín, látható –,
megmutatkoznának előtted;
rossz meg nem lenne, mert magát
pusztítja el a rosszaság;
hát ne szidd, s ne dicsérd a nőket.

Olyanok, akár a gyümölcs,
és az is mind egyforma bölcs,
ki nem kér, s ki habzsolva nyel;
az új szerelem – másik étel,
és ha végzett a belsejével,
a héját ki nem dobja el?

Közbirtok

1 hozzászólás
>!
chibizso

Nézd ezt a bolhát s benne azt,
mily semmiség, mit tőlem megtagadsz.
Engem, majd téged csíp megint
s közös vérünk e bolhában kering
s nem mondhatod, hogy becstelen,
nem bűn ez még s lányságod veszte sem.

Meg sem kért és már kéjeleg,
dagad, mert kettőnkből egy vért szedett,
ennyire nem is volnánk képesek.

Három lét benne lel hazát,
nem egyesíthet így a házasság.
E bolha: te meg én, s nekünk
templomunk lett és nászi fekhelyünk.
Szüleidnek morogni kár:
bennünket a vérerek fala zár.

Megölnéd? ez könnyű neked,
de magadat is megölnéd – ne tedd,
hármas bűn ölni hármas életet.

Kegyetlen, mégis körmödet
ártatlan vér bíborja festi meg?
E bolhának, ha vétke volt,
csak az a csepp, melyet tőled rabolt.
S azt hiszed, győztél érvemen,
mert nem vagyok gyöngébb, s nem vagy te sem?
Erényed annyit változik
ha engedsz – amennyit e bolha itt
az életedből a halálba vitt.

A bolha


Hasonló könyvek címkék alapján

William Blake: Versek és próféciák
Nagyatádi Horváth Tamás: Szürkület versei
Kozma Szilárd: A vízöntő küszöbén
Halmai Tamás: Örömmévalóság
John Milton: Elveszett Paradicsom / A küzdő Sámson
John Milton: A küzdő Sámson
John Milton: Poems / Versek
Agatha Christie: Csillag Betlehem felett
Julia Donaldson: A majom mamája
William Blake: William Blake versei