A ​London Bridge rejtélye 22 csillagozás

John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

A ​London Bridge lebontásra ítélt, középkori házainak egyikében meggyilkolnak egy öregasszonyt. Ám nem egyszerű rablógyilkosságról van szó. Jeffrey Wynne, a Bow Street-i rendőrség „tolvajfogója” eleinte nem is sejti, hogy milyen szövevényes „ki kicsoda?” rejtvényt kell megfejtenie a rendelkezésére álló huszonnégy óra alatt.
Külön érdekessége a történetnek, hogy a krimik számára különösen kedvező tizennyolcadik században játszódik, abban a korban, amelyben olyan klasszikus „krimik” születtek, mint a Tom Jones, és olyan „kriminális” klasszikusok, mint a Tristram Shandy.
John Dickson Carr mestere a műfajnak, és – új oldalát csillogtatva meg – szakértője ennek a kornak is. Élvezetesen elevenedik meg tolla nyomán az 1757-es London, az ódon házakkal szegélyezett London Bridge, a panoptikum, a találkahelyül is szolgáló török fürdők, az álarcosbáljairól híres Ranelagh kertek, a fogadók, s megelevenedik egy-két valóságból vett figura is, mint például a fentebb említett… (tovább)

Eredeti cím: The Demoniacs

Eredeti megjelenés éve: 1962

Róla szól: Laurence Sterne

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek

>!
Magvető, Budapest, 1976
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632703243 · Fordította: Takács Ferenc

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Gyula_Böszörményi IP
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Carr nagyon profi abban, hogy hitelesen ábrázolja az adott kort. Rengeteg kutatás áll a történet mögött, még ha maga a krimi kissé zavaros is, a stílus kárpótol.

>!
Emmi_Lotta IMP
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Egyáltalán nem rémisztő, történelmi miliőbe ágyazott krimi fordulatos cselekménnyel, egyedi szereplőkkel.

A helyszín a 18. századi London. A regény elején még azt sem tudjuk biztosan, hogy gyilkosság történt-e. Sok fordulat után derül fény az igazságra. A törvényességre egy vak békebíró, John Fielding vigyáz. A két főszereplő sem sablonos figura, mindketten impulzívak, indulatosak, és folyton civakodnak. A csodaszép Peg és a bátor Jeffrey körül titkok lappangnak. A történéseket egyébként is rejtélyek vezérlik, talányos indítékok, tisztázandó kapcsolatok és kiderítendő származás.

>!
Magvető, Budapest, 1976
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632703243 · Fordította: Takács Ferenc
>!
Angele P
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Zavaros ügy volt ez az egész, sok szál egymásba fonódott. Nem kötötte le igazán a figyelmem.
A viktoriánus Londonban játszódott, mikor még álltak a hídon a házak. Az tetszett.

>!
RosszQtya P
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

A 18. század közepének Londonjában járunk, a helyszín legfőképp az öreg London Bridge, és az azon lévő régi, roskatag házak, vagyis inkább csak egy, ahol megtörténik az az esemény, ami visszafordíthatatlanul sodorja a legfurcsább kalandokba a főszereplőinket.
Azt mondanám, hogy ez egy nagyon érdekes szerelmi történet, de nem lenne teljesen igazam, mert ez egy krimi is. A kettő nagyon jól megfér egymásmellett a könyvben, sőt, csak így működik igazán. A misztikus, ködös éjszakák tele furcsa alakokkal nagyon izgalmassá teszik a történetet. Ez a könyv mozivászonért kiált. A karakterek egytől-egyig nagyon jók, a két főhős pedig igazán szerethető figura a viccesen egyedi szerelmi civódásukkal. A krimi rész a nyomozással is parádés. Nagyon jó kis szórakoztató könyv volt.

>!
csgabi MP
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Ez a könyv… Az utolsó húsz oldalon nem tudtam eldönteni: elaludjak vagy elaludjak. (Persze ezt lehetne az időjárás rovására is írni :-))
1962-ben írta Carr a regényét, de annyira hűen mutatja be az 1700-as éveket; a társadalom működését, az akkori Londont, hogy ha nem tudom, hogy a 20. százas termése a könyv, simán elhittem volna, ha valaki azt állítja, hogy az 1800-as években írták.
Nehézkes volt számomra a történet, roppantul idegesítő Peg viselkedése (néha addig pofoztam volna, amíg elesik). Azt éreztem, hogy sokszor túl van írva, felesleges oldalak vannak benne, amik nélkül nem lett volna ennyire (számomra) „unalmas” a regény.
A hangulatot abszolút eltalálta Carr, tényleg azt képzeltem, hogy az 1700-as évek Londonjában járok, az akkor élt londoniak között. De ha ilyen bonyolultak voltak akkor a viszonyok, inkább máshova mennék, ha lenne egy időgépem.

3 hozzászólás
>!
rohanoazis P
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Hát nem izgultam halálra magam, de azért jól szórakoztam. Mondjuk, a besorolás az én ízlésem szerint inkább kalandregény, mint történelmi, és mint bűnügyi.
A történet legalább is leginkább egy nagyon lebutított Dumas, vagy inkább, és gondolom nem véletlenül egy Gaboriau regényre emlékeztet: Gyanús származás, komoly örökség, zsarolás, és persze gyilkosság és szerelem.
Szórakoztató benne a korhűnek tűnő London és annak valós helyszínei és szereplői. A történet 1757-ben játszódik, néhány nappal az öreg London Bridge házainak lebontása előtt. Két figyelemre méltó valós szereplő van a könyvben: (az akkor még csak Mr) Sir John Fielding, a vak, de zseniális békebíró, aki féltestvérét, az író Henry Fieldinget követte hivatalában, s aki Henry kezdeményezését kiteljesítve megszervezte a civilruhás detektívek hálózatát. Ők voltak ‘Mr. Fielding’s People’, majd később a híres ‘Bow Street Runners’.
Másik személyiség a könyvben Rev. Laurence Sterne, a zseniális Tristram Shandy (1760) és A Sentimental Journey through France and Italy (1768) c. könyvek írója, akiről nem fest túl hízelgő képet J.D. Carr, bár életrajza, levelezése alapján nagy valószínűséggel hasonló karakter lehetett, még ha a karikatúra kissé erősre is sikerült. (az író a könyv utószavában – melyet a magyar kiadás nem méltatott megjelentetni – elismeri, hogy esetleg túl messzire ment, de mint írja: “if some admirer of Mr. Sterne should feel he has been done an injustice, no doubt I shall be reminded that in 1760 a fraudulent imitation of Tristram Shandy, third part, was published by a miscreant named John Carr.”)
Sajnálom, hogy nincsenek a magyar fordításban láb- vagy végjegyzetek. A könyv befejező mondata: “Micsoda az igazság, mondta a gúnyolódó Pilátus, de választ nem várt a kérdésre.” (”What is truth?” asked jesting Pilate, and would not stay for an answer.”), Francis Bacon-tól (1561–1626) való: Of Truth. Essays, Civil and Moral. Ez lehetne a könyv és John Dicson Carr egész írói munkásságának mottója.

>!
altagi P
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Nem volt nekem való… :( Halálra untam magam, mikor ugyanazokat a köröket futottuk a végtelenbe. Ha terjedelem kb. 50 oldal lett volna, az esetben viszont nagyon jó krimi lehetett volna. A kor hangulatát nagyon hozta, tetszettek a leírások, külön a London Bridge bemutatása, aminek azonnal utána kellett olvasnom: https://moly.hu/karcok/1051778
A rejtély és a megoldása is izgalmas volt, de meg se próbálkoztam a kitalálásával, bár a félinformációk, amik itt-ott elbújtak a szövegben nagyon hasznosak lettek volna, ha tudtam volna figyelni. :/
Mindenesetre nem tervezem még jobb passzban sem újraolvasni.

>!
Bélabá P
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Nem volt rossz, de nem életem könyve. Kicsit régies nyelvezet, egy XVIII. századi bűnügy a maga korabeli stílusában.

>!
modus_operandi
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Eddig fogalmam sem volt, hogy a London Bridge-n házak sorakoztak a 18. század közepéig.
Túltéve magam ezen a történelmi sokkon, egy rendkívül éles eszű és izgalmas cselekményű krimit kaptam, amit élvezet volt olvasni. Részemről a 300+ oldal fel se tűnt, mert – ellentétben a unalmas cselekményt boncolgató fanyalgókkal – itt minden részletnek jelentősége volt, szerintem a párbeszédek híven tükrözték a kor társadalmát, én néha meg is mosolyogtam Peg állandó szembenállását és Jeffrey mindenkori fanyalgó imádatát Peg iránt, nem beszélve a többi – sem kevésé izgalmas – szereplőről. Csak egy apró hibácskája van a könyvnek: a cselekményben a bűntény szál néha elveszett és imitt-amott belazavarodtam, hogy 1-1 eseményszál hogyan kapcsolódik a fő bűntényhez.
Azért a végére jókora izgalmat kapunk az arcunkba, amikor kiderül, hogy ki és mi és hogyan. spoiler

>!
vitemerius
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Egyáltalán nem mondanám, hogy rossz könyv, a stílusa is jó, a történet is, egyik-másik mai krimit egy lapon sem lehet említeni Carr könyveivel. Csak valahogy nem kapott el a gépszíj az olvasása közben. Sem az elején, sem a közepén, sem a végén. De ez a szempont ugye eléggé szubjektív.


Népszerű idézetek

>!
Angele P

Mrs. Lavinia Cresswell, özvegyasszony, mindenhol elment volna harmincévesnek, kivéve persze a nappali világosságot, amelyet minden nagyvilági hölgy messze elkerül.

>!
Emmi_Lotta IMP

– Fielding bíró vak, Tubby. Nincs híján minden önteltségnek, és nem is a legszeretetreméltóbb. De becsületes ember, a fejébe nagy ész szorult, és több benne a szeretet, mint amennyit láttatni enged.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vak
>!
Angele P

Mikor annak az átkozott háznak az összes szolgája, mind a tíz, nekem rontott és agyabugyálni kezdett, mi mást tehettem volna, hogy áthajítsam önt a vállamon, és menekülőre fogjam a dolgot? Tehetek én arról, hogy az ön szoknyája átrepült a feje fölött, s ez némiképp csorbát ütött a méltóságán?

>!
Angele P

    – Egy napon, fiam – mondta elfúló hangon –, arra ébred majd, hogy megöregedett. És akkor már nem lesz mindig olyan rettenthetetlenül biztos önmagában.

>!
RKAti P

– Eh, könyvek – vicsorgott Sir Mortimer. – Persze én is nagyra tartom az ilyesmit, de hát egy kicsit nagyon is sok van belőlük, a józan észből meg kevés.

>!
Emmi_Lotta IMP

Jeffrey dühében még azt is elfelejtette, hogy a békebíró nem lát, és odalépett az asztalhoz, kezével az ott fekvő pénzdarabokra mutatva.
– Tartsa meg a pénzét. Ha befejezte ezt a macska-egér játékot, engedje meg, hogy pokolra kívánjam a mesterkedéseit és önt is. Bocsásson el a szolgálatból és kész. Vagy ha mégis inkább vádat kíván emelni ellenem…

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vak
>!
Emmi_Lotta IMP

– Méltóságos uram – szólt –, nem szívesen zavarom. De bárcsak láthatná ezt az alakot.
– Kiléte nem ismeretlen előttem – mondta John Fielding, aki rossz néven vette, ha bárki is a vakságára célzott. – Nos, hadd beszéljen a fickó. Mindenkinek a rendelkezésére állok, mert különben mit sem ér a munkám. Méltóságteljesen kihúzta magát; meg lehetett volna esküdni rá, hogy keményen Hughes szemébe néz. – Ki vele, fickó!

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vak
>!
Emmi_Lotta IMP

– Uram, bocsásson meg! Elfelejtettem, hogy ön..
– Ugyan! – válaszolt John Fielding méltóságteljes nyugalommal. – Hízelgő, hogy elfeledkezik a vakságomról. És nem is fogott annyira mellé, mint gondolja. Csupán tizennyolc éves korom óta vagyok teljesen vak. Apám tábornok volt, s így éppenséggel megismerkedhettem volna a harctéri szolgálattal, bár valójában nem így történt.

298-299. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vak
>!
altagi P

Nem kímélhetjük a fáradságot, nem lehetünk gondatlanok, nem szabad sajnálnunk a jótékonyságra költött utolsó garasunkat sem, ha evvel megakadályozhatjuk, hogy ezek az emberek rossz útra térjenek. De ha mégis rossz útra térnek, nincs mit tennünk. A kötél az kötél, a gazember az gazember, és kész.

123. oldal

>!
alaurent P

Rendszerint igen vállveregetõ módon szokás a szegény fiatalemberek és a gazdag örökösnõk közötti nagyszerû házasságokról beszélni, mondván, hogy ily módon a férfi kezére jut a vagyon. A törvény értelmében ez így is van. De látta-e már valaha is Mr. Hogarth képsorozatát, mely a Divatos házasság címet viseli? Az asszony tudja, hogy ez a kötelék csupán szeszély.

Kapcsolódó szócikkek: William Hogarth: Divatos házasság

Hasonló könyvek címkék alapján

Fred Vargas: Talpra, halottak!
Eduardo Mendoza: Pomponius Flatus különös utazása
Steven Saylor: Eltűnt Massiliában
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Steve Berry: Az elveszett parancs
Greg Iles: Lángoló kereszt
Tomori Gábor: Szívcsakra
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Christopher Moore: Te szent kék!