A ​London Bridge rejtélye 15 csillagozás

John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

A ​London Bridge lebontásra ítélt, középkori házainak egyikében meggyilkolnak egy öregasszonyt. Ám nem egyszerű rablógyilkosságról van szó. Jeffrey Wynne, a Bow Street-i rendőrség „tolvajfogója” eleinte nem is sejti, hogy milyen szövevényes „ki kicsoda?” rejtvényt kell megfejtenie a rendelkezésére álló huszonnégy óra alatt.
Külön érdekessége a történetnek, hogy a krimik számára különösen kedvező tizennyolcadik században játszódik, abban a korban, amelyben olyan klasszikus „krimik” születtek, mint a Tom Jones, és olyan „kriminális” klasszikusok, mint a Tristram Shandy.
John Dickson Carr mestere a műfajnak, és – új oldalát csillogtatva meg – szakértője ennek a kornak is. Élvezetesen elevenedik meg tolla nyomán az 1757-es London, az ódon házakkal szegélyezett London Bridge, a panoptikum, a találkahelyül is szolgáló török fürdők, az álarcosbáljairól híres Ranelagh kertek, a fogadók, s megelevenedik egy-két valóságból vett figura is, mint például a fentebb említett… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Magvető, Budapest, 1976
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632703243 · Fordította: Takács Ferenc

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Emmi_Lotta IMP
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Egyáltalán nem rémisztő, történelmi miliőbe ágyazott krimi fordulatos cselekménnyel, egyedi szereplőkkel.

A helyszín a 18. századi London. A regény elején még azt sem tudjuk biztosan, hogy gyilkosság történt-e. Sok fordulat után derül fény az igazságra. A törvényességre egy vak békebíró, John Fielding vigyáz. A két főszereplő sem sablonos figura, mindketten impulzívak, indulatosak, és folyton civakodnak. A csodaszép Peg és a bátor Jeffrey körül titkok lappangnak. A történéseket egyébként is rejtélyek vezérlik, talányos indítékok, tisztázandó kapcsolatok és kiderítendő származás.

>!
Magvető, Budapest, 1976
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632703243 · Fordította: Takács Ferenc
>!
RosszQtya P
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

A 18. század közepének Londonjában járunk, a helyszín legfőképp az öreg London Bridge, és az azon lévő régi, roskatag házak, vagyis inkább csak egy, ahol megtörténik az az esemény, ami visszafordíthatatlanul sodorja a legfurcsább kalandokba a főszereplőinket.
Azt mondanám, hogy ez egy nagyon érdekes szerelmi történet, de nem lenne teljesen igazam, mert ez egy krimi is. A kettő nagyon jól megfér egymásmellett a könyvben, sőt, csak így működik igazán. A misztikus, ködös éjszakák tele furcsa alakokkal nagyon izgalmassá teszik a történetet. Ez a könyv mozivászonért kiált. A karakterek egytől-egyig nagyon jók, a két főhős pedig igazán szerethető figura a viccesen egyedi szerelmi civódásukkal. A krimi rész a nyomozással is parádés. Nagyon jó kis szórakoztató könyv volt.

>!
csgabi P
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Ez a könyv… Az utolsó húsz oldalon nem tudtam eldönteni: elaludjak vagy elaludjak. (Persze ezt lehetne az időjárás rovására is írni :-))
1962-ben írta Carr a regényét, de annyira hűen mutatja be az 1700-as éveket; a társadalom működését, az akkori Londont, hogy ha nem tudom, hogy a 20. százas termése a könyv, simán elhittem volna, ha valaki azt állítja, hogy az 1800-as években írták.
Nehézkes volt számomra a történet, roppantul idegesítő Peg viselkedése (néha addig pofoztam volna, amíg elesik). Azt éreztem, hogy sokszor túl van írva, felesleges oldalak vannak benne, amik nélkül nem lett volna ennyire (számomra) „unalmas” a regény.
A hangulatot abszolút eltalálta Carr, tényleg azt képzeltem, hogy az 1700-as évek Londonjában járok, az akkor élt londoniak között. De ha ilyen bonyolultak voltak akkor a viszonyok, inkább máshova mennék, ha lenne egy időgépem.

3 hozzászólás
>!
Bélabá P
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Nem volt rossz, de nem életem könyve. Kicsit régies nyelvezet, egy XVIII. századi bűnügy a maga korabeli stílusában.

>!
vitemerius
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Egyáltalán nem mondanám, hogy rossz könyv, a stílusa is jó, a történet is, egyik-másik mai krimit egy lapon sem lehet említeni Carr könyveivel. Csak valahogy nem kapott el a gépszíj az olvasása közben. Sem az elején, sem a közepén, sem a végén. De ez a szempont ugye eléggé szubjektív.


Népszerű idézetek

>!
RKAti P

– Eh, könyvek – vicsorgott Sir Mortimer. – Persze én is nagyra tartom az ilyesmit, de hát egy kicsit nagyon is sok van belőlük, a józan észből meg kevés.

>!
alaurent MP

Amikor egy szegény ördög, egy admirális pusztán csak legyõzi a francia hajóhadat, s elmulasztja az utolsó szegig megsemmisíteni, akkor Tengerészeti Minisztériumunk lordjai természetesen agyonlövetik õt gyávaságért a saját hajója tatfedélzetén. Ostobaság volt ez, Peg; és, hogy sokan botrányosnak tekintik az ügyet, az már nemigen vigasztalja meg Byng admirális háza népét

Első fejezet London Bridge már leszakad, leszakad

>!
alaurent MP

Ez a lány maga a megtestesült felelõtlenség, mely kísértésbe viszi az alacsonyabb rangúakat, a szolgákat és hasonlókat; kártyabarlangba és bordélyba (sõt színházba) csábítja õket, onnan pedig már csak egy lépés a rablás és a kötél.

Hetedik fejezet Fielding bíró a fogadószobában

>!
alaurent MP

Rendszerint igen vállveregetõ módon szokás a szegény fiatalemberek és a gazdag örökösnõk közötti nagyszerû házasságokról beszélni, mondván, hogy ily módon a férfi kezére jut a vagyon. A törvény értelmében ez így is van. De látta-e már valaha is Mr. Hogarth képsorozatát, mely a Divatos házasság címet viseli? Az asszony tudja, hogy ez a kötelék csupán szeszély.

Kapcsolódó szócikkek: William Hogarth: Divatos házasság

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Karen Rose: Sikíts értem
Nalini Singh: Vonzódás
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Michael Connelly: Angyaljárat
James Ellroy: Szigorúan bizalmas
Nalini Singh: Angyalárny
Lawrence Block: Sírok között
Dennis Lehane: Viharsziget
Torey Hayden: Szellemlány